#Hírek
december 10.
2016. augusztus 22.
Öt évvel ezelőtt nagyon fájt nekünk, amikor az Alexisonfire bejelentette, hogy abbahagyják a közös zenélést. Annyira szíven ütött bennünket a feloszlás, hogy mondhatni egyedülálló módon egy külön cikkben búcsúzott el a szerkesztőség a poszt-hardcore csapattól, amiben elköszöntünk a fiúk kiadványaitól, bizony, egyenként. Ennyit jelentetett nekünk, és biztosak vagyunk benne, hogy nektek is ez a banda. 2015-ben bejelentették a visszatérést, de ez még mindig nem az a fajta összeállás volt, amit elvártunk volna tőlük, ennél több Alexisonfire kell az életünkbe. Viszont! A szomorúbb tények mellett most legyünk egy kicsit pozitívabbak is, ugyanis van mit „ünnepelni”: pontosan ma van tíz éve, hogy megjelent a poszt-hardcore banda zseniális lemeze, a Crisis, ami a 2000-es évek egyik legjobb anyaga volt, sokunk kedvenc Alexisonfire-kiadványa. Vegyük elő ezen a jeles napon újra!
Miután egy sztriptíztáncosnőről (későbbi pornószínésznőről) Alexis Fire-ről elnevezte magát a kanadai csapat a debütáló Self-Titled és Watch Out! című lemezeikkel nagyon gyorsan befutottak a 2000-es évek elején a juharlevelesek országában. A St. Catharines-i Alexisonfire ügyesen ötvözte a 2000-es évek elején bontakozó „frissebb” poszt-hardcore hangzást a metallal és a punk rockkal (de egyes korai magazinok a screamót is társították a bandával George stílusa miatt). A Watch Out! és a Crisis között eltelt időben a fiúk debütáló anyaga aranylemez lett már Kanadában, és amikor megjelent a 2000-es évek egyik legjobb poszt-hardcore korongja, a Crisis, akkor az bizony Kanadában az első helyen nyitott, ami mondanunk sem kell, hogy mekkora dolgot jelentett. Még 2006 februárjában vonultak vele stúdióba, és mindössze 2 hónap alatt el is készítették az albumot: a mississaugai Metalworks Studios-ban és az ontarioi Silo Recording Studioban folyt a munka Julius Butty segítségével, akivel tovább tudták finomítani a poszt-hardcore hangzásukat, tovább tisztultak a zenekar tónusai. 2006 júliusában bejelentésre került, hogy leigazoltak a Vagranthoz, hogy majd ők intézzék az anyag amerikai terjesztését, az első dal pedig, amit kiadtak róla, az a zseniális „This Could Be Anywhere In The World” volt, amit majd a „Boiled Frogs” követett. Utóbbi szám címe egyébként utalás egy olyan jelensége, hogy ha beleteszel egy békát a vízbe és a vizet lassan elkezded felmelegíteni, akkor a béka nem fogja észrevenni, hogy éppen megfőzöd.
2006 augusztus 22-én a Distort Enternainment gondozásában megjelent a Crisis Kanadában. A megjelenése után 10 hónapos világkörüli turnéval juttatták el a dalokat a rajongóknak élőben is Ázsiától, Ausztrálián át Európáig. Kanadában már 80,000 (!) ember előtt játszották el a Crisis dalait a Le Festival d’été de Quebec közönségének, de felléptek a Reading és a Leeds fesztiválokon is, majd a Brixton Academy-re már headlinerként jutottak el Londonban. Hirtelen óriási figyelem központosult a csapatra, ők pedig meg is birkóztak ezzel. A zenekarnak egyben ez volt az első lemeze, amelyen Jordan Hastings ütötte a bőröket, aki Jesse Ingelevicset váltotta, p 2005 júniusában lépett ki a bandából, mert több időt akart tölteni a jegyesével és a közös gyerekeikkel. A fiúk pedig búcsúzóul írtak is egy dalt „Keep It On Wax” címmel, ami pontosan a „válásukról” szól Jesse-vel. Az anyagon vendégszerepelt Gared O’Donnell is a Planes Mistaken for Stars-ból „You Burn First” című tételben. A korong borítója egy az 1977-es Nagy Tavaknál bekövetkezett hóviharnak az „utóhatását” ábrázolja, amikor többen fagytak meg a hidegben és a viharban, a borítón egy nagyon megfagyott kéz látható.
A lemez sokkal inkább fókuszál a harmóniákra és a rádióbarátabb megszólalásra, mint korábban, ezt nagyban erősítette, hogy olyan refréneket kaptunk, hogy az állunk leesett, és simán befértek volna a rádióba is, lásd főként „This Could Be Anywhere In The World”. Az Alexisonfire hangzása sokat finomodott, és a poszt-hardcore-t a Crisis dalcsokrán már nagyon fülbemászó tálalásban játszottak, megvoltak itt még a Watch Out! gyökerei és a debütön felfedezett energia is, csak egyszerűen kevésbé húznak a korábbi hardcore-ujjgyakorlatok, kevesebb maradt azokból a tipikus Alexisonfire-riffekből, mint korábban, a hangsúly áttevődött a dallamos kvintezések felé. Plusz az egész mintha kapott volna az egész egy „popos felhangot” is, a Crisis sokkal jobban támaszkodott Dallas-ra és a hangjának kvalitásaira, mint korábban bármelyik anyaguk, ráadásul George ordításait is jobban meg lehetett érteni, mert mintha technikát váltott volna.
Ez baj volt? Abszolút nem, még az olyan súlyosabb (és amúgy érdekes szövegű) daloknak is jól állt ez, mint a „Boiled Frogs” vagy a címadó, nagyon Refused-hatásokkal teli „Crisis”. Dallas tisztái és George ordításai is nagyon jó szimbiózisban voltak, talán jobban is mint korábban, hiszen mindkettejük technikája tovább fejlődött, arról nem is beszélve, hogy Wade is jobban bekapcsolódott. Az énekesek összejátszása tényleg fantasztikus ezen a lemezen, a szinte himnikus költéseivel (George: „Alright!”, Wade: „This is from our hearts.” – nyitással pl. a „Drunks, Lovers, Sinners And Saints” elején) pedig egyszerűen letarol az anyag. Itt-ott melankolikus, máshol agresszív, de tele van energiával, dühvel és szenvedéllyel. Az album diverzitását talán leginkább a „You Burn First” adja, a Wade énekével megtámogatott dal a zenekar történetének egyik legérdekesebb pillanata, amellyel sokkal rajongó nem tudott kibékülni a mai napig. A dalcsokor hangzása összességében jellegzetesnek volt mondható, megvolt benne egy nagyon jól fogható punkos tónus, ami nagyon emberközeli volt, a srácok szerencsére abszolút nem gondolkodtak túlproducereltségben. Kontextusban eltolódtak komolyabb témák felé, és szinte nyomozni kellett a gyengébb pillanatokat. A Crisis egy szinte tökéletes lemez egy szinte tökéletes életműben, egy olyanban, amelyből széles skálán tudsz választani magadnak albumot, mert az Alexisonfire is egy olyan csapat volt a 2000-es évek poszt-hardcore mezőnyéből, amelyik folyamatosan, albumról-albumra folytatta a progresszióját, és lényegében nem adott ki rossz korongot. Sokan vitatkoznak, hogy melyik a csapat magnum opus-a: a Watch Out! vagy a Crisis, de egyben biztosak lehetünk, ez egy zseniális lemez, amely teljes mértékben kiállta az idő próbáját. Boldog születésnapot, Crisis!
