2021. október 21.
Újra jelentkezik Aktuálista címen futó cikksorozatunk, az öt évvel ezelőtti Rejtett alkönyvtárak széria jogutódja, amiben a hazai zenei élet ismerős alakjai bukkannak fel időről-időre, hogy megosszák kedvenc zenéiket a nagyérdeművel. Ebben a sorozatban nem feltétlen all time favoritokról van szó, hanem az aktuálisan pörgetett-forgatott finomságokról (ami persze nem zárja ki, hogy egy illetőnél előkerüljön egy imádott klasszikus a régmúltból), ezáltal is tuningolva kicsit a jelenkor gyöngyszemeit, hogy ne mindig csak a “régen minden jobb vót” mantrát kelljen emészteni.
Ezen a héten Somló Pál, a Sonya és a harmadik nagylemeze kiadására készülő Shell Beach zenekarok gitárosa jelentkezik egy válogatással. 10 aktuális kedvenc lemezét szedte össze, amik között a mondhatni nyilvánvaló hatásokon túl találunk singer-songwriter anyagokat, amerikai emót, illetve poposabb és elektronikus cuccokat is, szóval szép eklektikus egyveleget kapunk tőle.
Már a 2019-es debütlemezzel is belopta magát a szívembe a singer-songwriterkedésből felfedezett Sam Fender, de az új lemez is egyből betalált. Minden nap hallgatom. Jelenleg a no. 1 UK zene számomra.
Igaz, hogy már egy éves, de még mindig nem tudom megunni kedvenceim legújabb lemezét. Megint fel van adva a lecke az egész metálszakmának.
Szintén az angolszász kedvenceim közé tartoznak. A Broken Machine lemezzel teljesen megvettek már kilóra, azóta vártam, hogy mit tudnak még ezután mutatni. Hát a Moral Panic legalább annyira jól sikerült. Tökéletes angol rockzene, igényes popköntösbe bújtatva. Az utolsó Sziget fesztiválon ők adták a legkirályabb koncertet.
Ősrégi kedvencem a Thrice, az első lemezük óta követem a pályafutásukat. Ők voltak az utolsó nagy internesönel ekt, akiket láttam Berlinben még a Covid-lezárások előtt (a Refuseddal karöltve). Az elmúlt 3 lemezükön olyan egyedi hangzást alakított ki magának a zenekar, amit semmihez sem lehet nagyon hasonlítani. Dustin Kensrue énekes hangja úgy karcosodott, hogy közben egy nagyon őszinte és mély rezgést adott a zenének. A lemezek hangzásvilágai is egészen kísérletezőek. Nagyon sokat inspirált a Thrice munkássága.
Nyári nagy sláger a Parcels self-titled lemeze. Az ausztrál new wave zene egyik legnagyobb újítói. Szintén hatalmas élmény volt őket is látni az utolsó Szigeten. Ha valami igényes pop/funk zene, akkor ez az.
Tudom, hogy a csapból is a Turnstile folyik, de tényleg elképesztően zseniális a legújabb lemezük. Erősen dobogós az idei nyár legjobb lemezei kategóriában nálam is. Végre történt valami egyedi a hardcore zenével is. Rég vártam egy ilyen lemezre. Nem ők találták fel a spanyol viaszt, de valahogy mégis úgy vegyítik az oldschool hc-t és a legmodernebb hangzásokat, ahogy az senkinek nem jutna az eszébe, mindezt röviden, tömören, velősen, zsenialitással. Néha úgy érzem, hogy tiszta Tame Impala, vagy Cure, vagy akár Weezer hatások egyértelműen felismerhetőek, de közben mégis ott a jó öreg oldschool hardcore éneklés, amitől ők azok, akik. 10/10.
Legnagyobb kedvenc elektronikus zenei formációm a Moderat. A berlini duó az Apparat és a Modeslektor közös szüleménye. Külön-külön is hatalmasat mennek, de a Moderat mindennél nagyobbat szólt. Elvileg feloszlottak a 3. lemez után, de ezt már sokszor lehetett náluk hallani, aztán valahogy mégis a világ legnagyobb fesztiváljain headlinerkedtek, just for fun. Gyönyörű elszállós zene, megunhatatlan.
Bevallom őszintén, hogy már nagyon sokszor jött velem szembe ez a név, de valahogy sosem kapott el. Ezt meghazudtolva idén nyáron kedves barátaimmal a Fishingre menet végig ezt hallgattuk, azóta sem tudom kivenni a playlistemből. Iszonyatosan jó vibe-ja van a lemeznek. Igazi nagybetűs USA EMO.
Személyes piedesztálra emelésem Ben Howard munkásságát illetően nem nevezném csekélynek! Szintén már a legelső lemeze óta rajongok érte. Eddíg összesen háromszor volt szerencsém élőben is hallani-látni. Ha vannak UFO-k itt köztünk, akkor ő biztosan az. Alapból balkezes gitáros, és ezenfelül teljesen elképesztő hangolásokat talált ki magának az úr, amikben olyan technikával játszik, olyan különleges akkordmeneteket, na meg mellé a nagyon egyedi, simogató, gyönyörű hangja… ez a földönkívüli.
Az idei nyár lemeze címért a Turnstile-lal vetekedő második versenyzőnk a King Gizzard legújabb lemeze. Szintén régóta szeretem a zenekart, de eddig az ezer lemezükről mindig csak egyes dalok fogtak meg (mondjuk azok nem gyengén), ez viszont végre egy olyan album, ami beleköthetetlen. Elejétől a végéig tökéletes dalokat hallhatunk. Az ezelőtti thrash metal-lemezük után nagyot néztem, hogy mekkora pop himnusz atyaúristen anyagot raktak le. Tényleg zseniálisak ezek az ausztrálok.
Palival legközelebb holnap, október 22-én lehet találkozni az év egyetlen Shell Beach-klubkoncertjén, ami a frissen nyílt Turbina klubban lesz a Budapest Showcase Hub (BUSH) fesztivál keretében. Részletek az eseményben.
Fotó: Somogyi Lajos / Bands Through the Lens
