2022. március 23.
Újra itt az Aktuálista címen futó cikksorozatunk, az öt évvel ezelőtti Rejtett alkönyvtárak széria jogutódja, amiben a hazai zenei élet ismerős alakjai bukkannak fel időről-időre, hogy megosszák kedvenc zenéiket a nagyérdeművel. Ebben a sorozatban nem feltétlen all time favoritokról van szó, hanem az aktuálisan pörgetett-forgatott finomságokról (ami persze nem zárja ki, hogy egy illetőnél előkerüljön egy imádott klasszikus a régmúltból), ezáltal is tuningolva kicsit a jelenkor gyöngyszemeit, hogy ne mindig csak a “régen minden jobb vót” mantrát kelljen emészteni.
Ezen a héten a rovat első (és valószínűleg nem az utolsó) hölgy szereplőjét köszönthetjük köreinkben. Ő nem más, mint Kövecses Evelin, a Nest of Plagues húrtépő amazonja, aki az Over My Dawnban kezdte zenei pályafutását, mielőtt az eleinte mellékvágányként aposztrofált Nest vált a fő csapásiránnyá. Utóbbi egyébként áprilisban hozza ki a második nagylemezét, To Kill a God címmel, aminek elkészültében már Evelin is oroszlánrészt vállalt. Most megosztja velünk, mire is szokott manapság bólogatni: akad itt minden a nagy sikerű guilty pleasure-öktől kezdve az újonnan felfedezett gyöngyszemeken át a megkerülhetetlen klasszikusokig, vegyesen válogatva az elmúlt két évtizedből. Lássuk hát:
Érzések, érzések. Tudod, van, amikor úgy ismersz meg előadókat, hogy néha elkapsz egy dalt egy házibuliban, aztán ha legközelebb hallod, már ismerős, de még nem tudod, hogy mi az, aztán hetekkel később azon kapod magad, hogy dudorászol valamit magadban, de fogalmad sincs, hogy honnan jött… aztán újra előkerül egy hatvanadik buliban, és még életedben ilyen gyorsan nem vetted elő a Shazamot. Szóval végre megtaláltam a Volát, és azóta a top 5 előadómban biztosan benne van. És ja, ritka az olyan zenekar, aki ennyi érzelmet képes belevinni a dalaiba.
A világ legjobb riffjei vannak ezen az albumon. Ez is egy olyan zenekar, hogy muszáj dal közben megállítanom és elővennem a gitárt, mert ezt játszani kell. Ami külön plusz nálam, hogy tele van breakdownokkal, breakdownfelezésekkel és hasonló hatásvadász elemekkel, amiknek én egytől egyig mindig bedőlök, de nem érdekel, mert kurva jó. Megnézném őket élőben.
Hazudtam az előbb, mert a világ legjobb riffjeit a Kvelertak írja. Érdekes felfedezés ez nálam, mert sosem hallgattam, nem szerettem és nem is érdekelt korábban black metal, és ez a banda a rock & rollos, punkos elemekkel azonnal képes volt belőlem érdeklődést kiváltani ebben a műfajban is. Hogy megváltozhat az ember ízlése egy ilyen kis hatásra, nem? Rohadtul el akartam menni a pesti koncertjükre és így utólag már bánhatom is, mert pont a buli után másnap zárt le a világ a Covid miatt.
Dallamos metalcore, szövegbeli sallangok nélkül. Ez a négydalos EP mentális problémákról szól és arra hívja fel a figyelmet, hogy rengetegen szenvednek depresszióban, akik nem mernek vagy nem képesek segítséget kérni. Mi a Nest of Plaguesszel is fontosnak tartjuk, hogy ezekről a mentális problémákról beszéljünk, és igyekszünk arra biztatni az embereket, hogy kapcsolódjanak be ebbe a diskurzusba és ne zárkózzanak be a fejükbe, mert nincs annál rosszabb, mint amikor azt hiszed, hogy egyedül vagy. Mióta aktívabban kommunikáljuk ezt, sokszor van, hogy odajönnek hozzánk a koncertek után és elmesélik a saját sztorijukat, ami egy tökre megható érzés, és értelmet ad az egésznek.
Nálam egy örök klasszikus, hiába változik a zenei ízlésem, a LoG mindig marad. A kibontogatós, építkezős témáikat szeretem a legjobban, és véleményem szerint azon kevés zenekarok egyike, akik nem csak azért tesznek bele egy gitárszólót a számba, mert bele kell tenni egy gitárszólót a számba, hanem tényleg van értelme és élvezhető is.
Asszem nincsenek még fent albumon ezek a remek dalok, szóval csak így bedobom. Az Eskimo Callboyt sokáig nem szerettem – nem tudom, hogy anno se vették magukat vérkomolyan, vagy ez az új imidzs, de én konkrétan a Hypa Hypánál figyeltem fel a zenekarra, és azóta talán az egyik kedvencem is, ha lehet ilyet mondani, legalábbis az ő koncertjüket várom most úgy, mint a messiást, ami ritkán fordul elő velem. Tök jó, hogy emlékeztetik az embert arra, hogy a zene/zenélés elsősorban fun, és fölösleges magad túl komolyan venni, mert tényleg minek.
Mostanság fedeztem fel magamnak a Bleed From Withint és rá kellett jönnöm, hogy valószínűleg a While She Sleeps miatt tetszik, akiket a Brainwashed óta imádok. A Fracture engem baromira emlékeztet a WSS dallamvezetésére ének terén, meg a kórusok is ezt a hatást keltik. De egy kicsit keményebb zene, ami mindig jöhet!
Évente egyszer rám jön, hogy én Porcupine Tree-t akarok hallgatni, és olyankor hetekig nem tudok róla lekattanni. A gitárok dallamvezetése és az egész atmoszféra, amit teremtenek, órákra képes beszippantani, és olyankor legszívesebben semmivel nem foglalkozom, csak hallgatom a zenét és max. gitározok rá, de semmi esetre sem egy háttérzene. Asszem konkrétan csak miattuk szoktam elővenni az akusztikus gitárt, amibe durva belegondolni.
A DevilDriver nálam egy kaptafára megy a Lamb of Goddal, egyszerre is ismertem meg a két zenekart, és szintén azért nem tudom megunni, mert brutál jól felépítik a dalokat és simán megcsinálják, hogy ugyanazt a témát tolják percekig, de mindig kicsit továbbfejlesztve, és ettől valami mérhetetlen elégedettségérzés fog el minden alkalommal.
Evelin playlistjét már a hivatalos Spotify-oldalunkon is meg lehet hallgatni:
A Nest of Plagues következő eseményei:
április 8. – Szeged, Városi Rock Klub (+ Atrox Trauma, Stabbed, Evermind)
április 9. – Debrecen, Roncsbár (+ Akela, Heartkiller)
április 14. – Esztergom, Sportalsó (+ Akela, Monastery)
április 22. – Budapest, Blue Hell & Kvlt (+ Paediatrician, Vile Disgust, Skog)
május 13. – Budapest, Vokál Rock Bistro – a Lányok Ott Hátul beszélgetős estje, téma: „Metal & psyché – a fémzene pozitív hatásairól”
május 28. – Budapest, Analog Music Hall – To Kill a God lemezbemutató
Fotó: Zsiga Pál
