2021. szeptember 15.
Öt évvel ezelőtt indítottunk egy rovatot, ami a Rejtett alkönyvtárak nevet viselte és amiben a hazai zenei élet ismerős alakjai bukkantak fel időről-időre, hogy megosszák kedvenc zenéiket a nagyérdeművel. Bár a rovat azóta már inaktív, a szellemisége tovább él az Aktuálista nevű új szériánkban, ami hasonló tematikára épül, egy kisebb csavarral: ezúttal nem feltétlen all time favoritokra vagyunk kíváncsiak, hanem az aktuálisan pörgetett, forgatott finomságokra (ami persze nem zárja ki, hogy valakinél előkerüljön egy imádott klasszikus a régmúltból), ezáltal is tuningolva kicsit a jelenkor gyöngyszemeit, hogy ne mindig csak a “régen minden jobb vót” mantrát kelljen emészteni.
Második vendégünk nem más, mint Kaldenekker Feri, aki a Stubborn és a Kies zenekarokból lehet ismerős, na meg onnan, hogy bármelyik formációval is koncertezik, pár szám után garantáltan megelégeli a színpadon zenélést, és a nézőteret, a kocsmapultot, akár még a hely udvarát is körbepengeti megállíthatatlanul. Sokan talán azt várnák tőle, hogy egy ilyen habitusú arc biztos csupa hardcore és metal zenét nyomat, ő viszont egész változatos listát prezentál nekünk, amiben a Téveszme és a Cannibal Corpse mellett bőven megfér még Cyndi Lauper is. De elég a spoilerekből, át is adjuk a szót:
Nagyon köszi a felkérést, tök izgalmas volt összeszedni tételesen, hogy most épp mibe’ is vagyok, és igyekeztem tényleg olyanokat beválogatni, akik most pörögtek az elmúlt 2-3 hétben. Elég nehéz volt, mert elég sok zenét hallgatok, de próbáltam leredukálni a listát. Vannak benne idei megjelenések, de harmicplusszosok is.
A Téveszme az egyik legkedvencebb magyar zenekarom. Nagyon érdekes, mert több olyan dolog is van benne, amit általában kevésbé szeretek a zenében, de valahogy ahogy ezek a srácok mixelik a dolgokat és vegyítik a stílusokat, az mégis megvesz kilóra. Elvitathatatlan, ami mindenhol megjelenik – tök jogosan szerintem -, hogy Viktor nagyon erős szövegeket ír. A zene viszont nagyon nem másodlagos, mert azért a Téveszme olyan hatásokat vegyít, és olyan harmóniameneteket használ, amit más nem igazán csinál itthon, pláne nem ilyen szinten, és ez nagyon jó talaj Viktor érzelemtől fűtött szövegeihez. Nagyon jóban vagyunk a srácokkal, ezerszer játszottunk együtt, de elfogultság nélkül mondhatom, hogy nagyon király ez az EP.
Én ahhoz a szerintem ritka csoporthoz tartozom, akiket a punk rock 24-25 körül húzott be igazán, előtte mindig próbáltam minél keményebb zenéket hallgatni. :D Szóval ez a lemez, nem mai, sőt ‘95-ös, de konkrétan akkora punk rock slágerek vannak rajta, hogy nem hiszem el. Az egész lemez azmoszférája nagyon erős, és nem véletlen lett ekkora kult pont ez a korong.
Megoszlanak a vélemények arról, hogy jó-e, hogy Travis Barker producerként “mindenkiből” pop-punk arcot csinál, de ez a lemez szerintem tényleg nagyon össze lett rakva és nagyon kerek. Habár a srác amerikai, nekem mégis van egy brit érzés az egészben, valamint az énekhang és a hangszerelés szerintem ad egy egyedi megszólalást a lemeznek.
Azt hiszem, valahogy tavaly találtam rá a bandára, és nagyon behúzott. Adom, hogy ilyen pörgős/dühös és meg van spékelve egy kis norvég ízzel. Azért ez a single-t választottam, mert rövid ideje követem a zenekart és láttam, hogy énekesnőcsere lesz, ami mindig egy sarkalatos dolog, hogy mennyire változtatja meg a zenekart és a zene karakterét. Ezzel az új dallal és énekesnővel úgy gondolom, hogy sikerült meglépniük ezt, és lehet, hogy nem is találtak volna megfelelőbb embert a posztra.
Mindig is hallgattam CC-t, de nagyon durván sose szippantott be valahogy. Ez a lemez viszont valamiért most eléggé beadta. Nagyon nagy riffelések vannak rajta, illetve nekem nagyon bejön, ahogy szól, tényleg hasít, és elég durván életre kelnek a dalok.
Rengeteg stílusú zenét hallgatok és ez a lemez tükrözi is szerintem. Teljesen kivagyok attól, ahogy megszólal, pedig egy 1983-as korongról beszélünk. Nagyon nagy slágerek vannak rajta, mint a Time After Time vagy a Girls Just Want to Have Fun, és az egész hangszerelése zseni.
Azért ezt a kifejezett számot mondanám, mert mint említettem, engem később vonzott be a punk rock, és amikor jobban beleástam magam, akkor találtam meg a bandát, és ez a svéd csapat eléggé alapköve ennek a műfajnak. Az egész Pennybridge Pioneers lemezt sokat pörgetem, de ez a szám annyira beragadt már rég, hogy mostanában, ha van kedvem zenét hallgatni, de nem tudom pontosan mit hallgatnék, akkor mindig benyomom ezt a számot, és közben kitalálom, hogy épp mihez lenne kedvem. Valamint ennek a dalnak is nagyon érdekes az atmoszférája számomra, a harmóniamenetek miatt.
Most lett 20 éves életem egyik legmeghatározóbb lemeze. Mondanám, hogy emiatt most újra elővettem, de igazából sosem tettem le. 14-15 éves korom körül, amikor megláttam ezt a bandát és szereztem valahonnan egy DVD-t, teljesen kész voltam. Nem volt visszaút, annyira menőnek tartottam és tartom is a mai napig a tagokat, hogy muszáj volt raszta hajat csináltatnom, és tuti, hogy a tetoválás szeretete is visszavezethető ide is. Minden szám hatalmas sláger szerintem, illetve tök érdekes megfigyelni, hogy mennyi nagyon izgalmas feat van a lemezen. Arról nem is beszélve, hogy a Whitout Jah, Nothin’ számban vendégeskedik H.R. a Bad Brainsből, aki számomra szinten meghatározó forma, így azért az elég erős kombó.
Feri élőben legközelebb szeptember 17-én a Stubbornnal játszik az Akváruiumban, a további fellépők a Heedless Elegance, a Tiansen és a Mirror.
