Aktuálista: Hámori Dávid (Fish!, Golconda) kedvenc zenéi

Újra itt az Aktuálista címen futó cikksorozatunk, amiben a hazai zenei élet ismerős alakjai bukkannak fel időről-időre, hogy megosszák kedvenc zenéiket a nagyérdeművel. Ebben a sorozatban nem feltétlen all-time favoritokról van szó, mint a néhai Rejtett alkönyvtárak szériánkban, hanem az aktuálisan pörgetett-forgatott finomságokról, ezáltal is tuningolva kicsit a jelenkor gyöngyszemeit, hogy ne mindig csak a “régen minden jobb vót” mantrát kelljen emészteni. (Persze mindez nem zárja ki, hogy néha előkerüljön egy imádott klasszikus is a régmúltból.)

Mai vendégszerzőnk Hámori Dávid, a hétvégi Kettőnégy fesztiválon is fellépő házibulikirály Fish! és a cyberpunk instru-metalos Golconda mezítlábas dobosa, továbbá az egyik kedvenc hazai rockzenei youtuberünk. Dáci 10 aktuális kedvenc zenekarát nevesíti, amik között találni slágeresebb és egészen elvont dolgokat is. És hogy miért csak zenekarokat, nem konkrét albumokat vagy dalokat? Azt rögtön meg is magyarázza:


Mostanában ritkán hallgatok zenét. Csillapíthatatlan tudásszomjamat elvitte a podcastek sokasága. Azonban amikor zenét hallgatok, akkor azt odafigyeléssel teszem. Sőt újabban életműveket szoktam fülelni, tehát ha rákattanok egy zenekarra, akkor az utolsó albumától az elsőig végighallgatom azokat, mivel így sokkal alaposabban el tudok merülni a zenekarok életművében, evolúciójában.

  • Biffy Clyro

Épp az ő korongjaikat taposom. Tavaly kattant be nálam a csodálatos skót modern rocktrió. A kezdeti szimpátia hamar rajongásba eszkalálódott. Egészen fantasztikus, ahogy a nettó pop-rock számokat meg tudják tekerni egy kis progresszivitással. A legváratlanabb helyeken jönnek a poliritmusok, de mindezt annyira ízlésesen, hogy nem válik zavaróvá, ellentétben a legtöbb prog zenekarral. Mellesleg tökéletesen zenélnek élőben!

  • Gojira

Igen, erről már egy videómban részletesen kifejtettem a véleményemet. Számomra ez a zenekar most az ultimate METAL. Francia négyesről van szó, akik technikás death metallal indultak, ami egyáltalán nem az én zeném, de ahogy a lemezek egymást követték, egyre jobban megtalálták a saját hangjukat. A Sepulturára emlékeztető törzsi elemek tökéletesen illeszkednek a pusztító és süvítő, vegytiszta fémes témákba. Nem találok benne hibát.

  • Nothing But Thieves

A modern angolszász rockzene egyre közelebb férkőzik a szívemhez, ahogy idősödöm. Senkinek ne legyen kétsége, ez világbajnok pop, olyan énekdallamokkal, amiket Justin Bieber okkal irigyelne el. Zeneileg nem akkora megfejtés, mint a Biffy, de ha igényes popra szomjazol a kommersz zenék Szaharájában, akkor a ‘Thieves a tökéletes oázis bárki számára.

  • Ego Kill Talent

A brazil Foo Fighters csipetnyi grunge hatással. Ennyire egyszerű. Fiatal bandáról van szó, és távolról sem fogják megváltani a világot, de egyre-másra azon kaptam magamat, hogy visszatérek a piros lemezükhöz. Szórakoztató, és néha ennyi elég is.

  • Greg Puciato

Mindig is bírtam a Dillingert, de sok volt. Van pár olyan track, amit végtelenítve tudnék hallgatni, de ami sok, az sok. Greg néha Ozzyt megidéző énekdallamaiba viszont mindig is szerelmes voltam, és ugyan az első szólólemeze nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet, mégis tűkön ülve vártam a második albumot. A helyzet az, hogy továbbra sem találja fel a spanyol viaszt, de sokkal kellemesebb élmény hallgatni a személyes vízióját, mint a Dillingerből kihámozni azt.

  • The Mars Volta

Fogalmam sincs miért hallgatom ezt a zenekart, mert nem tudnám megfogalmazni, miért és mi tetszik benne. Mégis valahányszor rákattanok, utána olyan ihletett állapotba kerülök, hogy az alkotási kényszer szőrös kezeit szinte érzem a torkomon remegni. Nem lehet nem figyelni arra, ami itt történik. Talán a legjobban a pszichedelikus punk, amellyel illetni lehet, de valódi ereje és veleje nem a műfajában rejlik.

  • Long Distance Calling

Beleköthetetlen német precizitás. A zömében instrumentális számokkal operáló négyes olyan érzelmi húrokat képes megpengetni szavak nélkül, ami leginkább a filmzenékre jellemző. Számomra sokszor hamar vontatottá és unalmassá válik a poszt-rock, mint műfaj, mert kell a megfelelő mindset a merüléshez és ez nincs mindig farzsebben nálam. Ez a brigád viszont pont annyival változatosabb, hogy képes legyen fenntartani szedet-vetett figyelmemet.

  • Black Peaks

A Spotify algoritmusát időről-időre jogos kritika éri, de ezt a bandát például ennek köszönhetem. Egy-egy elborulásával megidézi a letlive. (életem zenekara) jobb pillanatait, mindezt a Deftonesra emlékeztető elszállások mellett teszi. Azért ez elég izmos ajánlólevél. Az ének sajnos nem annyira tigris, de a Protest the Heróra hajazó gitártémák kompenzálják az élményt.

  • Zeal & Ardor

Ha valakiére érdemes odafigyelni, akkor az a svájci Manuel Gagneux vezette avantgarde metal. Olyan kreativitás és szuggesztivitás árad ebből a zenéből, amit úgy overall mostanából hiányolok a kemény zenéből. Volt szerencsém előben elcsípni, és igazából tátott szájjal néztem végig a koncertet, mert nehéz elhinni, mennyire tökéletesen összehozza a törzsi elemeket, a blues éneklést és a black metalt. A születésnapomon jött ki legutóbbi lemeze, és annak ellenére, hogy azt a napot főleg zenei múltidézéssel töltöttem, nem volt opció, hogy nem a self-titled lemezzel fogom indítani a napot.

  • Architects

Azon ritka arcok közé tartozom, akiket az építészek aranykora rettenetesen untatott. Úgy éreztem, hogy ugyanazt a dalt és riffeket írják újra, minimális változtattatással. Aztán jött a For Those That Wish to Exist és számomra akkor érkezett meg igazán a zenekar. Kétségtelen, hogy a néhol nu-metalt idéző témák megpendítik a nosztalgia húrjait szívemben, de az tény, hogy emlékezetes és remek dalok születtek. Aztán mindezt megfejelték azzal, hogy az egész albumot újravették élőben, nagyzenekari kísérettel. Na most nekem, aki számára a Metallica legjobb kiadványa az S & M, ez a húzás olyan mélyen talált a szívem közepére, hogy onnan nehéz lesz elmozdítani. Túlzás lenne azt állítani, hogy minden tracknek jól áll a szimfonikus zenekar, de maga az ötlet precedens értékű. Még ilyet!

Dáci listáját most már Spotify-on is megtudjátok hallgatni, őt magát pedig a következő Fish!-bulikon lehet megnézni, esetleg elkapni pár szóra a fentebb említett bandákról vagy bármi másról csevegni:

augusztus 19. – Nagymaros, Fő tér (Szent István-napi Borünnep)
augusztus 20. – Budapest Park (Kettőnégy fesztivál feat. The Grenma, Insane, The Idoru, Petofi, Satelles)
augusztus 26. – Alsóörs, Tábor fesztivál
augusztus 27. – Szeged, SZIN
szeptember 10. – Hatvan, Jam Garden (+ New Friend Request)