A modern punk rock megfejtése – 15 éve debütált nagylemezen a Rise Against!

Emlékeztek még a Transistor Revolt nevű zenekarra? Van egy tippünk, hogy nem biztos. A félelmetesen erős chicagói hardcore punk színtéren az 88 Fingers Louie ’99-es feloszlása után a bőgős Joe Principe, valamint a gitáros Dan Wleklinski elkezdett feldemózni egy teljesen új projekthez punk rock dalokat, azzal a reménnyel, hogy egyszer ezek a dalmorzsák egyszer végül a közönség elé is lesznek tárva. Ketten összeálltak Toni Tintarival, aki akkoriban még keményen ütötte a bőröket (később kilépett a bandából elég hamar), hogy hárman megalkossák azt a zenekart, amely ezeket az új hardcore punkos húzású tételeket a színpadra vigye. Hárman akkoriban több srácot is meghallgattak, hogy megtalálják az ideális énekest a formáció élére, akkoriban a volt Baxter– és Arma Angelus-énekes keltette fel leginkább a figyelmüket, akit úgy hívtak, hogy Tim McIlrath. Négyen nagyon gyorsan össze is csiszolódtak, lehet, hogy ennek oka az volt, hogy már abból megvolt a közös hang, mivel egy Sick of It All-koncerten találkoztak a tehetséges sráccal? Ki tudja. Mindenesetre amikor Joe Principe azon a bulin belefutott Timbe, nagyon gyorsan barátságot kötött a sráccal, ami után össze is állt a Transistor Revolt, amely hamar ki is adott egy self-titled EP-t 2000-ben. A melodikus hardcore-ban úszó zenekarból ezután kilépett az eredeti dobos, Toni Tintari, majd a srácok gondolkozni kezdtek, hogy nem igazán tetszik nekik a banda neve, így némi tanakodás után rájöttek, hogy milyen néven akarják meghódítani a világot: így született meg 2001-ben a Rise Against.

A demónak is mondható debütáló EP felkeltette a már akkor is punkfellegvárnak számító Fat Wreck Chords, pontosabban NOFX-es Fat Mike érdeklődését, aki gyorsan le is igazolta a zenekart. Nem sokkal a demó kiadása után ugye Toni kilépett a bandából, mint ahogy már említettük feljebb, akit Brandon Barnes követett a Pinhead Circus-ből. A 2001-es névváltást követően a Fat Wreck Chords még ugyanebben az évben megjelentette a zenekar debübáló nagylemezét, a The Unravelinget, amelyet a veterán punk producer/zenész Mass Giorgini mixelt/maszterelt, valamint a többi produceri munkát is ellátta. Ezután újabb tagcsere következett: Wlekinski kilépett a bandából, így újabb gitárosra volt szükség, aki a The Killing Tree gitárosa, Todd Mohney lett. Ez amúgy egy 2006-ig létező metalcore-banda volt, két Rise Against-taggal, ugyancsak Chicagóból. A The Unravelingre egyébiránt a Transistor Revolt című kislemez 3 dala is felkerült újravéve, csak a Join the Ranks nem, amely végül a 2005-ös újrakiadáson jelent meg, a Two című dal pedig a 401 Kill címet kapta. A lemezborítót a chicagói tetoválóművész Tim Biedron tervezte, aki Tim egyik haverja volt, az albumhoz a zenekari fotókat pedig Nabil Elderkin fényképezte. A zenekar akkor még nagyon húzós hardcore punk/dallamos hardcore stílusban nyomult, és olyan bandák voltak rájuk hatással, mint a Black Flag vagy az 88 Fingers Louie, amelyben ugye korábban Joe Principe is bőgőzött a bandából. A lemez tele volt húzós hardcore punk riffekkel, valamint rövidre zárt, de feltűnően jól átgondolt melódiákkal, miközben a dalstruktúrák még az 88 Fingers Louie idejét idézték kemény basszusfutamokkal. A lemez szövegeiben a szokásos témákat feszegette a zenekar: barátság, emberi kapcsolatok, emlékek, vallás, miközben igyekeztek a ’80-as és ’90-es évek hardcore-szövegvilágát is megidézni. A kritikák kedvezőek voltak, majd a lemez meg is élt egy 2005-ös újrakiadást pofás bónuszokkal.

Hihetetlen, hogy honnan indult a zenekar, és érdekes is számot vetni arról, hogy hardcore punktól jutottak szinte a stadionrockig, mindenesetre a jelenleg talán legismertebb mainstream punk bandává váltak, a legutóbbi lemezen már ugye az alternatív rockba kezdtek belekóstolni. Mindenesetre jó felidézni, hogy honnan érkezett a banda és hová. Emlékezzünk meg egy meghallgatással az első lemezükről, amely a vihar előtti csend volt a Revolutions Per Minute előtt!