2016. május 2.
A Tool egy külön entitás. A megfoghatatlan, a szavakon túlnyúló valami, ami felülír minden szabályt, az alfa és az omega. Jelenlétük megkérdőjelezhetetlen, nagyon kevés zenekar képes olyan életművet összehozni, amibe józan érvekkel lehetetlen belekötni, mindeközben az orruknál fogva vezetnek bárkit. Hogy mi a sikerük titka? Lehetetlen definíciókba ágyazott megfejtésekkel szolgálni azt illetően, mi az, amitől ugyanúgy képesek elcsavarni a proggerek fejét egy időben a mainstream hullámokkal begyűrözött embertömegekével. Azt egyértelműen le lehet szögezni, a Tool több mint negyedszázados pályafutásának korosztályokon és stílusmeghatározásokon túlnyúló mivolta a mai napig ereje teljében van, új albumukat egy emberként várja (kis túlzással) az egész xy-közösség (nincs közös nevező). A Tool pályafutása egy nehézsúlyú sportolóéhoz hasonlítható, aki még soha nem kapott ki, külön kategóriát vívott ki magának, amiben nagyon kevesen rúghatnak labdába. 10 év. Ennyi idő telt el a 10,000 Days című utolsó albumuk óta (egészen pontosan 3654 nap), ezen sorok írása közben is készülőfélben van ötödik stúdióalbumuk. A zenekar egyik sajátossága, hogy önnön integritásukat megőrizve (vagy pusztán a hecc kedvéért, sosem tudni náluk) képesek hoaxok tömkelegét a rajongókra hárítani, ráadásul szemrebbenés nélkül, de az elvakult fanokat sem kell félteni, ha összeesküvés-elméleteket kell gyártani.
Mégis, egyszerűen nem lehet rájuk haragudni, mert az önkényes elvárások garmadája sem képes versenyre szállni azzal az értékkel, amit az évek során megosztottak velünk. Elég csak az utolsó alkotásukat nagyító alá tenni, és máris zárójelbe kerül az összes velük szemben támasztott kicsinyes rajongói elvárás. Bevett rutinjuktól eltérően a 10,000 Days felvételeit a kaliforniai O’Henry Studios-ban készítették, az addigi inkább organikus megszólalásuk egy modernebb, horzsolóbb élt kapott, de mindvégig megőrizve a klasszikus Tool-jegyeket. (Mellékszál: a The Pot című tételt azóta is etalonként használja nagyon sok technikus, akik a P.A. rendszert lövik be koncertek előtt, mivel hihetetlen precizitással lettek benne elosztva az arányok.) A végeredmény egy módfelett rétegzett, komplex mű lett, egy valódi szörnyeteg, amiben több mint 75 perces játékideje alatt minden hallgatás során új elemeket lehet felfedezni. Az album május 2-án jelent meg az Egyesült Államokban, a Billboard 200-as listájának legtetejére katapultálta a bandát, az első héten több mint félmillió lemezt adtak el, ez a szám 2007 végére pedig 2,5(!) millióra duzzadt. Az ez után következő extrém hosszú kihagyás annak fényében is furcsa, mivel nem szívódtak fel teljesen, folyamatosan koncerteztek, sőt, tavaly ősszel az első új dalrészlet is megszólalt egy arizonai koncerten. Sosem voltak pusztán zenekar, fejlődési görbéjük konstans felfelé ívelését megtörte megannyi tényező az évek során, amit vagy elfogadunk, vagy summázhatunk önkényes alkotói válságként. Mindez eltörpül annak fényében, hogy 10 év mégiscsak rengeteg idő: generációk nőttek fel új Tool-album nélkül, megannyi banda a feledés homályába burkolódzhatott volna ez idő alatt. Mégis, szinte lélegzetvisszafojtva várunk bármilyen megmozdulást, ami közelebb hozhat minket ahhoz a leírhatatlan érzéshez, amit csakis egy új Tool-alkotás képes adni.
