Szépséges szörnyeteg, ronda, de finom - efféle elcsépelten hangzó szófordulatok jutnak eszembe elsőként a Tragedy zenéjéről. És tényleg: a portlandi illetőségű crust/d-beat banda 3 éve adta ki eddigi utolsó lemezét, melynek képében sikerült egy olyan szenvedélyes enegiabombával megajándékozniuk az erre fogékony közönséget, mely - szennyes, sötét hangzása ellenére - rögtön megfogja a hallgatót, köszönhetően fülberagadó gitárdallamainak és megkapó, őszinte hangulatának. Ám ne szaladjunk ennyire előre!
A Tragedy 2000-ben alakult, többek között egykori His Hero Is Gone és Deathtreat tagokból, s az évek során fokozatosan vívták ki a színtér elismerését, melynek köszönhetően mostanra már mondhatni kultikus tiszteletnek örvendenek, dacára annak, hogy alig-alig lehet bármit is tudni a zenekar tagjairól. A Tragedy nem az a banda, melynek tagjai hosszú órákat töltenének el a kamerák előtt pózolva, vagy hangzatos promószövegeken agyalva: itt csakis a zene minősége számít, mely bátran mondhatom, igen magas. A zenekarnak sikerült egy olyan egyedi, könnyedén beazonosítható hangzásvilágot létrehoznia, melyen ugyan érezhetőek a hatások, s nem üt el radikális mértékben a műfaji sémáktól, ám mégis sajátos ízzel képes felruházni a szerzeményeiket.
Mit is várhatunk ettől a korongtól? Fél órányi, többnyire magas fordulatszámon pörgő, ám belassulásoktól sem mentes d-beat/crust punk muzsikát, mely egyszerre bír a korai Discharge zenéjének sötét, apokaliptikus hangulatával, s az elsőrangú gitárdallamok által közvetített melankolikus felhanggal. Ehhez társulnak a dühös, társadalomkritikus - mi más - szövegek, melyeket Todd Burdette énekes/gitáros bömbölve üvölt a képünkbe, s így az elsöprő zenei aláfestéssel karöltve szinte egy percnyi szünetet sem engedélyeznek a hallgatónak. Kivétel ez alól az In Formation című instrumentális tétel, mely a lemez közepén elhelyezve tökéletes pihenőként funckionál - utána mehet tovább a krásztkodás. Azt hiszem, nincs is értelme dalokat kiemelnem és egyenként elemeznem, ugyanis a korong végig egységesen magas színvonalat mutat.
S hogy kinek ajánlanám ezt a lemezt? Például a Disfear kedvelőinek, de bárki tehet vele egy próbát, aki fogékony az efféle zenére, garantálom, nem fogjátok megbánni!
10/8
