Mikor a méreg szivárogni kezd…
A lengyel Toxic Bonkers is megjárta a maga kálváriáját, mire eljutott oda ahova. 1993 alakultak Lodzban, egy évvel rá már kijött egy demójuk, majd 97-ben és 98-ban egy-egy nagylemez, közben énekes és frontember cserén is átestek, illetve 2000-ben életét vesztette Konrad Sobierajski gitáros, melynek ténye erősen visszavetette a zenekar életképességét. Ezt mutatja az is, hogy 4 évet kellett várni mire előrukkoltak egy új anyaggal, igaz érdemes volt; erről olvasol most…
A Toxic Bonkers zenéje egyszerűen leírható, bár a kezdetek kezdetén Death metal/ grindcorenak lehetett definiálni a műfajuk, mára ez fellazult, egy nagyon masszív és rengeteg fertőzéssel vegyített politikai HC-á lett, melyben egy jó adag Napalm Death bújik meg, de ugyanígy megtalálható a dallamosabb Nasum vagy Extreme Noise Terror vagy a keményebb néhai Nailbomb vérvonala is. A témák többsége lassan szaggató, melyet gyors punkos részek váltanak fel, egy kis crust ízzel, ráfogható a deathcore, pedig egyáltalán nem az! Inkább úgy érzem, hogy egy kevéske régi Pro-Pain - The Truth Hurts-a és mondjuk egy nagy adag későbbi Napalm Death - Diatribes-e között mozog, a már fentebb említett megoldásokkal hadakozva. A hatás nagyon éles, hiszen Qobot hangja is erősen hajaz Barney tipikus orgánumára. Durva és masszív zene, melyet szövegei miatt sokan támadtak – szociális problémák, média és agymosás, kreált terrorizmus és radikálisan fasiszta ellenes nézeteik miatt. Elég csak egy pillantást mérni a számcímekre – vagy a kompromittáló borítóra, magukért beszélnek, ahogy a Poisoned urbánus klipje is (ami amúgy zeneileg erősen Greed Killing merítés-lopás)…
A zenei tudással nincs nagy gond, bár a világot nem váltják meg, a témák nem eget rengetően nehezek, de minden a helyén van, disszonáns hangoktól és szükségtelen részektől mentesen. Tömény erő, halmazban szállított gyűlölet és repülő molotovkoktél… avagy a puritán halálosztás!
Könnyen vevő lehet a lengyel srácok zenéjére az, aki a későbbi Napalm Death lemezeket előnyben részesíti. Természetesen korántsem eredeti az, amit művelnek, de hogy jónak jó és meggyőző, nos ez vitathatatlan! A hangzás és a külsőségek a műfaj követelményeit kielégítik, senki se számítson színtiszta hangokra és penge kristályos művészi szólókra, helyette éles kampókat akasztanak a húsunkba és agresszíven húzkodnak végig egy elhagyatott sertéstelepen… egészen a darálóig, már hallom is ahogy a kerekek megindulnak, grrrr…grrrr…%!%!
90%
