Bár a 2011 tavaszán megjelent New Sky a pittsburghi Sistered debütáló albuma, a banda négytagú legénysége már több éves, másfél évnyi pihenőkkel megszakított viharos történetre tekinthet vissza együtt - talán ez az oka annak, hogy a saját maguk által felvett és megjelentetett lemez meglepően összeszedett és tudatos felépítésű. A letisztult, nyers, mégis egységes hangzás John Dziuban gitáros hangmérnöki és produceri munkájának gyümölcse és a négy zenész közti összehangolt együttműködést és közös munkát dicséri.
E
gyértelműen a banda javára írható az is, hogy pontosan ráéreztek mind a lemez, mind az egyes számok ideális hosszára. A kemény munka eredménye a 41 percnyi játszási időt tökéletesen és pillanatnyi unalom nélkül kitöltő kompakt, főleg hardcore punkból és thrash metalból építkező anyag lett. Jesse Meredith énekes elmondása szerint a lemez megírásánál eleve kifejezett szempont volt az elitista metál attitűd kiküszöbölése és egyértelműen crossover albumot terveztek, elsősorban saját hangzásviláguk megteremtése, de már csak az unalom elkerülése végett is. A 8 számos LP tökéletes felütéssel kezdődik, ahogy a Shut Your Eyes sludge-dzsal átmosott gitármenetei és punkos groove-ja egyfajta felvezetést biztosít a soron következő God Save the Children Brides-hoz. A második szám lendülete már egyenesen beszippantja az embert, old-school hardcore punkja és az ezzel együtt járó thrash-es felhangok pedig az album dallamvilágának legjobban eltalált leképzését adják 3 percben. Meredith és Dzubian vokálja egyébként hallhatóan együtt a legerősebb, mind az üvöltő-vonító, mind a tompítottabb változatban pont megfelelő mértékben támogatják meg egymást a riffekben túlsúlyos lemez egészén. Cary Belback basszus- és Josh Egan dobjátéka pedig mindehhez olyan alapot biztosít, aminek köszönhetően a New Sky akár a Torche első két albumával is érezhetően rokonítható.
A lemez címadó dala egyben a legradikálisabb váltást vezeti be, hiszen a New Sky keretét egy elnyújtott, poszt-rock érzetű instrumentális rész adja, míg a szám közepén ugyanaz a zúzás az uralkodó, amit az első két dalban is tapasztalhattunk. A Layer of the Empire, ami kétségkívül az egyik csúcspont az albumon, egy egyre súlyosabb és tempósabb riffekkel megnyomott hősköltemény, ami egyszerre játszik rá mind a sludge és thrash, mind a punkos hangzásra, utóbbit ismételten a Meredith-Dziuban kettős énekével. Ennek erős ellenpólusa viszont a Talkin Shit from Out of Space, ami talán a leggyengébb próbálkozás a lemezen. Az egészen a heavy metal gyökereihez visszanyúló instrumentális szám nem csak hogy az egyetlen, ami túl hosszúra sikeredett, de meglehetősen mérsékelten is szórakoztató, bár ennek oka lehet egyfajta célzott irónia, ha a címet is figyelembe vesszük. Szerencsére a Story of the Witch visszatereli a Sistered által már remekül megásott mederbe a lemezt és bár a közel 3 percnyi gitárvezetés a végén fade-out-nak kicsit túlzás, azonban jól megágyazott kontrasztnak bizonyul a rákövetkező Midnight Renegade-hez képest. A mindössze másfél percnyi, black metalba oltott őrjöngés éppen felrázza az embert így a végére, mire a Blood Red Fog eposzi doom-ja le is zárja az LP-t. A hibátlanul felépített szám gyenge pontja Meredith éneke, ami Dziuban back-upja nélkül és a punkos ordítást elhagyva kissé megroggyan. Ennek ellenére, a New Sky hiányérzet nélküli, kerek egészet alkot, és bár első lemezként nem üt akkorát, hogy élvonalba repítse a Sisteredet, mindenképpen 2011 egyik legkiemelkedőbb zenei anyaga.
8/10
