Hírek Kritikák Beszámolók Interjúk Premierek Kult Másvilág Blog
Kritikák

Rescuer - With Time Comes Comfort

A Rise Records és a hardcore.

A Rise Records csapatát sosem lehetett azzal vádolni, hogy ész nélkül igazolják a dallamos hardcore-ban utazó társaságokat, sőt, akárhogyan is nézzük, akár tágabb értelemben is a floridai Rescuer az egyetlen ilyen kaliberű banda az istállónál. A mindössze két évvel ezelőtt megjelent Some Things You Just Have To Let Go Of már bizonyította azt, hogy az átlagosnál nagyobb potenciál van bandában, és bár egyáltalán nem illeszkedik a kiadó arculatához, tavaly mégis szerződést ajánlottak a következő nagylemezt már szorgalmasan író társaságnak, akik kapva kaptak az alkalmon, és kevesebb mint egy év alatt le is szállították második nagylemezüket.

 

A With Time Comes The Comfort szerencsére néhány másodperc alatt megnyugtatja a hallgatót, hogy nem történt semmiféle stílusváltás, a srácok ott folytatják, ahol az előző albumon abbahagyták, mindössze a hangzás lett sokkal markánsabb, erőteljesebb. Az albumon tökéletesen működik a dalszövegek, és az üzenetek közvetítéséhez szolgáló hangszeres kíséret kölcsönhatása. JP Marra énekes is kiválóan hozza a kötelezőt, elhivatottsága, magabiztossága a legtehetségesebb frontemberek közé emeli, dalszövegeiből pedig árad a szenvedély, tehát alapvetően meg van minden összetevő, egy kiváló újsulis lemezhez. Márpedig a Rescuer ezt a ziccert nem is hagyja ki: a nyitó Breathe még csak felvezeti, a második tétel Birds of Prey pedig már gondolkodás nélkül a nyakunkba önti mindazt az feszültséget, amit ez a tizenkét dalból álló, mindössze 27 perces korong az utolsó pillanatig ipari mennyiségben adagol, hiszen egyedül tényleg a dalok közti néhány másodperc idejére kapunk némi pihenőt. A lemez tele van jobbnál jobb riffekkel, dallamos gitártémákkal, a dob kellően feszes, mindez hibátlanul összegyúrva ahhoz, hogy megfelelő zenei alapot adjanak a néha teljesen kétségbeesett dalszövegeknek, melyeknek központi témái közé tartozik a tolerancia mellett szociális kérdések is, de a háttérben valahogy mégis ott van a bajlós hangulat, amelytől egy ilyen típusú album tökéletesen működni tud.

Az album tehát egy kétségkívül korrekt iparos munka, télvíz idejére pont a megfelelő, egyedül azt lehet felróni, hogy túl sok eredetiséget nem igazán sikerült felmutatni, pedig alapvetően a tehetség, a tudás már meg lenne hozzá. Ehhez jön még a teljesen mértékben megkérdőjelezhetetlen alázat, és szenvedély, amiből ugye kiváló dolgokat lehet alkotni.

7.5/10