Tavaly nyáron az Óriás bebizonyította szelftájtld debütáló EP-jével, hogy jóval többre ítéltetett, minthogy a laikusok egy poszt-Annabarbit-, netán egy Isten Háta Mögött kistestvért lássanak a budapesti robotrock trióban. Azonban a várva-várt nagylemez nemhogy egy szinten tartó-, netán beigazoló produktum lenne, pont ellenkezőleg: a Jön. egy váratlanul dögös, pimasz és fájdalmasan emberi rocklemez, ahol a fülbemászó dallamok kivételesen – és nagy-nagy tisztelet a honi kivételnek - tényleges tartalommal bírnak.
A srácok honlapjáról letölthető kislemez tükrében a Jön. elég módszeresen bekeményített: egyrészt Egyedi Peti dalszövegei (na meg énekdallamai) ekkora dózisban még sanyargatóbb katarzist váltanak ki a hallgatóban, másrészt a dalok is jóval gitárgazdagabb, teltebb megszólalásban részesültek, mint ahogy arra előzetesen számíthattunk volna. Azonban öncélúságnak nincs helye: elvonatkoztatott – látszólag is férfiúi agy szülte - költői képek rendszerbe szedett sokasága ez, a lehető legtökéletesebb aláfestéssel felspécizve. Rég találkoztam ilyennel, de akárhogy is vizsgálom az itt felsorakozott 11 nótát, üresjáratnak egyszerűen nincs helye sem tartalmi-, sem zenei szempontból. Arról nem is beszélve, hogy a szerzemények egy gondosan felépített, lezárt egységet alkotnak, melynek igazi szépségei csak a sokadszori hallgatás után mutatkoznak meg. De észre sem fogod venni az alábbi folyamatot, annyira beléd ívódik minden egyes sor, mely igazolja, hogy…
...ezek a srácok akarva-akaratlanul is értünk, a hallgatóságért zenélnek, kivédve ezzel a honi alternatív színtér legnagyobb zsákutcáját: a túlbonyolított öncélúságot. Hiszen mindannyiunknak lehetnek rossz napjai; kelhetünk bal lábbal; lehetünk morcosak; vagy kívánhatjuk minden hozzánk szóló azonnali, szenvedésekben teli halálát - pont az ilyen negatív hangulatot képesek hőseink ellensúlyozni, akár már egyetlen nótával is. Ám tévedés ne essék: ez nem annak tudható be, hogy az Óriás végletesen optimista, már-már fájdalmasan naiv zenét játszana. "Csupán" arról van szó, hogy Petiék is szívvel-lélekkel érző emberek, akik ugyanolyan figyelemmel élik meg mindennapjaik hullámzását, mint mi, puszta földi halandók. Azonban van egy hatalmas különbség: ők más szemmel, mélyebb rétegekben vizsgálják a dolgokat - de hát erről szól a hiteles zenész-élet, nem? Hiszen minden egyes taktusban felfedezhetjük azt a széles érzelmi skálát, amellyel akár egy tükörbenézés révén is találkozhatunk. Mondhatni magunkra ismerünk minden tételben, és pont ez a felismerés sugározza azt, hogy a zeneiség és a magas értékrendet képviselő gondolatvilág miatt érdemes odafigyelni az Óriásra.
Lehet zenélni, lehet gondolkodni, lehet érzéseket kiváltani a hallgatóból: de mindhármat egyszerre baromi nehéz dolog. A Jön. c. albumnak mégis sikerül. És csak szívből tudom kívánni, amit Peti is megénekel: "végül mind’ a helyére, helyre kerül, a rend kedvéért, úgyis, végül..." - itt az ideje, hogy minél többen felfedezzük az Óriást.
Külcsín és Design: 10/9. (az IHM-féle digipak-séma minimál, ám mégis sokat mondó grafikákkal) / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / Pontszám: Hangzás: 10/9. Teljesítmény: 10/9. Dalszövegek: 10/9,5. (reverzibilis önkifejezés, csúcsra járatva)
10/9,2