Entombed és mocskos rock zene, súlyos alapokkal karöltve.
Nem rég számoltam be a svéd csapat kislemezéről és már gyűröm is a következő anyagukat – sürget az idő – ami valójában a legeslegelső próbálkozásuk, avagy a kezdetek kezdete, az ős demó…
Kihagynám a zenekar bemutatását, hiszen előzőleg már megtettem (melyről itt olvashatsz), így rátérnék erre a rock ’n’ roll baszta 14 percre, a kezdetekről annyit kell tudni, hogy egy Entombed dalt dolgoztak fel poén gyanánt, és annyira jól sikerült a dolog, hogy a zenekar azután saját számokat is írt. Mivel ez a kezdetek kezdete, így tipikusan érezni lehet az Entombed rock ’n’ roll keverte death metálját (amit sokan death’n roll-nak neveztek el és több banda is követte - New World Depression, Crack Up, Osmium Grid, Phazm, Sanctimony, Gorefest, etc... melyek mára pár kivétellel mind megszűntek). Pär Palm hangja izomból hajaz L-G Petrov tónusaira, és mint már írtam a zene is nagyon olyasmi, csak itt a death metál helyett inkább HC-t érzek a háttérben megbújni. A szövegvilág pedig a „kultikus – ha írhatom így” sorozatgyilkost Charles Manson-t járja körbe, ám ettől függetlenül semmi extrát nem raknak le, a világmegváltás azóta is elmaradt, de nagyon kellemes hallgatni valónak ígérkezik annak, aki az Entombed filingesebb dalaiért rajong - melyben ott bújál egy kis koszos Black Sabbath is , az itt is könnyen megtalálhatja a számításait.
Entombed interpretáció, svéd vonal és a linköpingi srácok szántanak, mélyeket hasítanak a sűrű cigaretta füstbe a helyi bárban, s még egyet isznak hangosan kacagva az örök svéd fémekre, melyeket érdessé edzett a rideg szél és egy mámoros éjszaka…
87%
