Franz Ferdinand - Right Thoughts, Right Words, Right Action

A glasgowi Franz Ferdinand története merőben eltér a velük egy lapon említett, „post-punk revival” korai hullámában egyidejűleg feltűnt zenekarokétól. Míg a lecsengés után a The Killers vagy az Editors a családbarát stadionrock giccsébe menekült, addig Alex Kapranos és bagázsa kiváló slágerszerző képességükre támaszkodva minimális újításokkal évről-évre megőrzi eredetiségét és fanyar humorát, mindezt úgy, hogy a popzene szerelmesei se tudjanak ellenállni nekik.

A Right Thoughts… az aktuális rádiósláger, (majdnem) címadó dal Right Actionnel, az Evil Eye-jal (mely valószínűleg csak a többször elhangzó "shit" és "bastard" szócskák miatt nem lett az album beharangozó dala) és a második kislemez Love Illuminationnel megalapozza a korong egységesen magas színvonalát. Franz Ferdinandék a debütáláshoz hasonlóan (ahol ugyanis a szereplő tizenegy szerzeményből öt slágerlistás kislemez lett) ismét egy olyan lemezt készítettek, melyről szinte minden dal játszható lenne a kereskedelmi rádiók frekvenciáin, emellett a menthetetlen sznoboknak sem "szégyen" hallgatni. Hátrahagyták ugyanis a 2009-es Tonight: Franz Ferdinand szédelgő, másnapos hangulatát, cserébe ismét leporolják a táncparketteket, de úgy, hogy még Ian Curtis is önfeledten csörögne a helyenként szintetizátorokkal fűszerezett taktusokra. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a dalok nagy része alig, vagy egyáltalán nem lépi át a háromperces időtartamot. A leghosszabb szerzemény a méla The Universe Expanded a maga négy és fél percével, mely ugyan egyáltalán nem tűnik elnyújtottnak, de a Franz Ferdinand esetében ez már képes az unalom határait súrolni. Innentől sajnos a lemez az utolsó két nótára leül, (persze külön-külön ezek is teljesen élvezhetők a megfelelő hangulatban) ennek ellenére mire a végére érünk minden habozás nélkül fogjuk újra feltenni a korongot. A Right Thoughts… tehát Alex Kapranos bűvös baritonjával véget vet az idei uborkaszezonnak, letiporja a gagyi egyslágeres előadókat és bemutat a félresiklott pályatársaknak, hogy végül pimasz félmosollyal dalolja fülünkbe, hogy “Don't play pop music, no / You know I hate pop music”. 7/10