Egy sértődött kisgyerek emlékiratai - A Day to Remember: Big Ole Album, vol. 1

Hosszú pályafutása során az A Day to Remember már többször bebizonyította, hogy képes egyedi módon ötvözni a pop punk dallamosságát és a metalcore keménységét. A floridaiak új anyaga, a Big Ole Album, Vol. 1 sok tekintetben követi ezt a jól bevált formulát, de közben új zenei területekre is merészkedik. De bármilyen stílusba is vágják a fejszéjüket, mindig tudnak slágereket alkotni!

A zenekar meglehetősen szokatlan megjelenési stratégiát választott: elég sokáig húzták a mézesmadzagot a rajongók orra előtt, még 2022-ben adták ki a Miracle című kislemezt, ami majdhogynem egy Architects-dal volt, majd tavaly a Feedbacket, ami valószínűleg az előző, mainstreamebb hangvételű albumot fikázó rajongóknak szólt be. Majd idén februárban bármilyen előzetes bejelentés nélkül kiküldték az anyagot a lemezboltokba, az interneten viszont csak egy hónappal később tették közzé az anyagot, szóval aki nem szerzett be belőle egy kézzel fogható példányt, annak addig be kellett érnie még két ízelítő dallal (Make It Make Sense, LeBron).

A Big Ole Album, Vol. 1 a banda nyolcadik stúdióalbuma, és a címéből ítélve egy két- (vagy több-) részes kiadvány első felvonása, ami izgalmas előjel, hiszen arra utal, hogy a zenekarnak bőven van még mondanivalója. A legutóbbi You’re Welcome-hoz képest jelentős kontrasztot mutat a mostani anyag zenei irány tekintetében. Az egy meglehetősen megosztó album volt, amivel a srácok sokkal inkább az alternatív rockos, kommerszebb irányba mozdultak el, és háttérbe szorultak a metalcore elemek. Bár a fiúk mindig is nyitottak voltak a kísérletezésre, azon az albumon a rajongók egy része hiányolta az agresszívebb hangzást. Néhány dal, mint például a Mindreader vagy a Bloodsucker, fülbemászó dallamokkal operált, de hiányzott belőlük az a dinamika és energia, amit az Old Record vagy a Homesick albumok idején megszokhattunk tőlük.

Az új album viszont egy határozott visszalépés a régi ADTR-hangzás felé, a dalok ismét erőteljes breakdownokkal és screamelt vokálokkal csapnak arcon. Az album egyik legnehezebb tétele, a Bad Blood monumentális breakdownjával tűnik ki, míg a Silence egy sötétebb, kísérletezőbb hangzást képvisel, amelyről nekem egyből bármelyik Gojira-dal jutott eszembe. A súlyosabb hangzásvilág megcélzását jelzi az is, hogy az albumon olyan neves producerek is közreműködtek, mint Will Putney és Drew Fulk, akik korábban olyan bandákkal dolgoztak együtt, mint a Knocked Loose vagy az Ice Nine Kills. A Die For Me című dalt pedig a BMTH-s Oli Sykes írta, ez egy kifejezetten ütős és kreatív együttműködés lett, ami egy újabb dimenziót ad az albumhoz.Ugyanakkor nem tűntek el teljesen a rádióbarátabb elemek sem, az All My Friends például egy klasszikus pop punk-himnusz, ami valószínűleg a régi ADTR-rajongók kedvenc új slágere lesz.

Ez a lemez egy sokkal kiegyensúlyozottabb anyagnak tűnik, mint a You’re Welcome, hiszen sikeresen vegyíti az erőteljes és a dallamosabb részeket,

és bár nem minden dal egyformán erős, az album összességében egy érdekes útkeresés a kevert stílusok labirintusában.

Tematikailag sokféle érzelmi állapotot és élethelyzetet dolgoznak fel a szövegek, a belső küzdelmek, az önértékelési problémák, az elmúlás és a barátság fontosságáról, a dühös kirohanásoktól a melankolikus nosztalgiázásig, nekem valahogy mégis kicsit a felnőni nem akaró, sértődött tini vibe-ot hozza egész végig. De ez teszi az ADTR zenéjét annyira szerethetővé: mindenki találhat benne olyan dalokat, amelyekkel könnyen tud azonosulni, ez most sincs másképp. A dalszövegek továbbra is személyesek és őszinték. McKinnon hangja erőteljes és kifejező, és érezhető, hogy valódi érzelmeket közvetít.

A kritikai vélemények elég vegyesek, a Kerrang! például 4/5-ös értékelést adott, dicsérve az album sokszínűségét és energiáját, ezzel szemben a Distorted Sound Magazine 5/10-re értékelte, azzal érvelve, hogy az újítások nem mindenhol működnek tökéletesen. A Big Ole Album, Vol. 1 azonban egyértelműen egy izgalmasan változatos és dinamikus lemez, amely bebizonyítja, hogy az A Day to Remember még mindig releváns és képes meglepni a hallgatóit. Szolid 8/10

A zenekar június 16-án a Barba Negrában mutatja be az új lemezt, vendégük az ausztrál Polaris.