2012. március 6.
A Bonecrusher Fest 2012-ben ismét Magyarországra látogatott, egész pontosan a fővárosi Dürer Kertbe, a fellépők listájára tekintve pedig engem leginkább a Within The Ruins hozott tűzbe, így aztán elkerülhetetlen volt, hogy kifaggassam a banda valamelyik, lehetőleg alapító tagját. Mivel iszonyatos másnaposságtól szenvedett a brigád, eltelt néhány perc, mire dűlőre jutottak, hogy kié legyen az a hősies feladat, hogy a kérdéseimre válaszoljon. Végül Tim Goergen énekes sétált ki a backstage oltalmazó ajtaján, akivel elvonulva a beállások igencsak hangos zajától a főbejárat melletti nyugiszobában ültem le csevegni. Bár jól láthatóan nem volt ereje teljében, mindvégig rendkívül kedves és jókedélyű volt.
Első alkalommal jártok Budapesten, sikerült már valamit felfedezni a városból?
Igen, elnéztünk a Hősök Terére, ami igazán lenyűgöző, illetve a közvetlen környezetében sétáltunk egyet. Igazából máshova nem nagyon volt lehetőségünk elmenni.
Megkóstoltatok már valami igazán magyaros kaját is esetleg?
Nem, még nem, de vacsorára remélhetőleg lesz szerencsénk valami finomsághoz, haha.
Mennyire szoktátok egyébként nyakatokba venni az aktuális várost, ahol épp játszotok?
Igyekszünk a lehetőségekhez képest megismerkedni a helyi nevezetességekkel, vagy legalább a környéket bejárni, de ez nagyban függ attól is, hogy éppen mennyire vagyunk másnaposok.
Milyenek a tapasztalataitok eddig a turnén? Jól kijöttök a többi bandával?
Nagyszerű a turné, jól elvagyunk a többiekkel is, olyan az egész, mintha egy nagy család lennénk.
A folyamatos koncertezés elég kimerítő lehet nem csak fizikailag, de szellemileg is. Hogyan szoktatok jobb hangulatba rázódni egy-egy szürkébb napon, esetleg meg szoktátok tréfálni egymást valamivel?
A piálás mindig segít. Bárki bármikor rossz hangulatba kerül, egy jó berúgás mindig feldobja a hangulatot, haha. De az igazat megvallva nem nagyon volt az utóbbi időben arra példa, hogy bárki is negatívba fordult volna, vagy ilyesmi, hiszen maga a gondolat, hogy turnén vagyunk, mindenkit felvillanyoz.
Mennyire buliztok keményen egy ilyen turné alkalmával? Mi a kedvenc piád?
Elég durván toljuk a dolgokat, most is elég szarul vagyunk, nézz csak rám. Nem drogozunk, viszont rengeteget iszunk, meg azért füvezünk is. A sör mellett pedig a whiskeyt szeretem még nagyon.
Hogyan vigyáztok az egészségetekre, illetve tesztek-e valamit az erőnlétetek megőrzése érdekében? Gondolom nem lehet túl könnyű ilyen intenzív italozás mellett.
Na igen, nem egyszerű dolog az alkohol mellett a toppon maradni. Én például rendszeresen szoktam fekvőtámaszokat csinálni, amikor csak tehetem, illetve odafigyelek, hogy sok vizet igyak. Megpróbálok ügyelni az egészséges étkezésre is, de szerencsére elég jó kajákat szoktunk kapni a turné alatt, szóval ez a része legalább adott. Azt hiszem ez minden, amit tehetek az ügy érdekében, haha.
Előfordult már, hogy részegen léptetek színpadra?
Évekkel ezelőtt biztosan volt rá példa, de mostanában már pár sörnél tovább nem szoktunk merészkedni a koncertek előtt.
Melyik volt a leggyönyörűbb hely, ahol a turnézásnak köszönhetően jártál? Hova szeretnél még mindenképp eljutni?
Magyarország mellett a svájci Alpok mindenképpen ezen élmények közé tartozik, illetve Spanyolországba és Írországba jó lenne eljutni egyszer. Eddig sajnos kimaradt.
Jövőre lesz tíz éves a zenekar, hogyan tekintesz vissza a múltba? Mi volt a legjobb és a legrosszabb dolog, ha visszagondolsz a zenekarban eltöltött éveidre?
Én ugye csak három éve vagyok a bandában, de az, hogy most itt lehetek határozottan a legjobb dolgok egyike. Rosszat pedig nem igazán tudnék kiemelni. Persze vannak apró kis szarságok, de azok mind eltörpülnek a pozitívumok mellett. Semmi szörnyűségre nem emlékszem, sokkal inkább csak jó dolgok történnek.
Elég sok tagcserén túl van már a zenekar, hogyan élitek ezt meg? Tartjátok a kapcsolatot a régi tagokkal, vagy van esetleg bárkiben is tüske valami miatt? Mennyire erős a tagság jelenleg?
Ó igen, volt itt nagy jövés-menés az idők során, viszont most mindenképpen erős a felállás, habár nemrég (szeptemberben) ugye csökkent a létszám egy gitárossal, és a turnét is egy gitárral toljuk. Én már hozzászoktam a folyamatos cserélődéshez. Viszlát, ki a következő, nálam kábé így működik. Persze, rohadtul lelassítja az eseményeket egy-egy tagcsere, különösen egy gitáros kiesése piszkosul el tudja cseszni a dolgokat. Egyébként meg nincs harag az egykori tagokkal, szoktuk tartani a kapcsolatot, nincs gyűlölködés vagy ilyesmi.
Hogyan definiálnád a Within The Ruins zenéjét valakinek, aki még sosem hallott rólatok?
Én általában csak annyit szoktam mondani, hogy METAL, esetleg annyival kiegészítve, hogy technikás metal.
Kell valami rendes munkát is végeznetek a zenélés mellett, vagy netán már ebből meg tudtok élni?
Ó bárcsak meg tudnánk, haha. Persze keresünk pénzt ebből az egészből, de közel sem annyit, hogy megengedhessük magunknak azt, hogy ne dolgozzunk, amikor egy-egy turnéról hazamegyünk. Szóval igen, mindannyiunknak van egy rendes polgári foglalkozása. Persze nem könnyű olyat találni, ahonnan el lehet menni hosszabb időre is, de mindig megoldjuk valahogy.
A 2006-os, Driven by Fear című első EP-teken még tiszta énekdallamok is voltak. Tervezitek, hogy egyszer talán újra szerepet kapjanak tiszta vokálok valamelyik számban?
Folyamatosan kísérletezek a hangommal és igyekszek különféle hangokat kipréselni magamból, de ezek egyike sem tiszta ének. Szóval nem igazán mondanám, hogy bármi ilyesmit is terveznénk a közeljövőben.
A legutóbbi kiadványotok egy négyszámos EP volt Omen címmel. Milyenek a visszajelzések ezzel kapcsolatban?
Elég jók a vélemények. A két új nóta ugye egyfajta előzetese annak, amit az új lemezen lehet majd hallani, aminek a felvételeit az európai turnénkról hazatérve fogjuk megkezdeni. Eddig nyolc dalunk van már készen. Nagyon jól állunk, rendkívül izgatott is vagyok már miatta. Kicsit az is volt a célunk ezzel az EP-vel, hogy ízelítőt adjunk a készülő új dalokból, valamint hogy fenntartsuk az érdeklődést is. Tudod, az emberek néha hajlamosak elfeledkezni rólad, ha nem nyomulsz folyamatosan a képükbe, haha.
Több helyen is olvastam, hogy nagy Metallica-rajongók vagytok, nyilván nem véletlen a feldolgozás sem az EP-n. Mi a véleményed az elég nagy port kavart Lulu lemezről?
Valójában én még nem hallottam, haha. Sok embert hallottam beszélni róla, de nekem még nem volt szerencsém hozzá.
Mi a véleményed a jelenlegi deathcore színtérről és magáról a közönségről?
Szerintem teljesen rendben van. Egyre több ember szereti és egyre többen jönnek a koncertekre is, az viszont mindenképpen egy rossz dolog, hogy egyre több zenekar jelenik meg a színen, akik egymást, illetve már befutott zenekarokat másolnak. Amikor otthon játszunk, a helyi előzenekaroknak is meg szoktam mondani, hogy basszus ember, ez egy az egyben olyan, mint xy zenekar. Ugyanakkor nagyon nehéz már napjainkban bármi olyasmivel előállni, ami valami igazán úttörő, illetve eredeti lenne. De hát épp ez benne a kihívás, nemde?
Milyen zenéket hallgatsz manapság? Milyen bűnös élvezetek csábításának szoktál engedni zenei téren?
Például dubstepet szoktam hallgatni, haha, de egyébként semmi különös, szeretek jó zenéket hallgatni, mint 311, vagy épp olyan klasszikusokat, mint Metallica, Pantera vagy Arch Enemy, meg ilyenek. Többnyire mindannyian ilyesmi zenéket hallgatunk.
Meg tudnál nevezni öt előadót és/vagy lemezt, ami a legnagyobb hatással volt/van rád?
Metallica – …And Justice For All , Pantera – Far Beyond Driven, Killswitch Engage – Alive or Just Breathing, 311 – 311, Slipknot – Slipknot.
Melyik volt életed legjobb és legrosszabb koncertje?
A legjobb az a tavalyi Bamboozle Fesztivál volt New Jerseyben, rengeteg ember előtt játszottunk. A legrosszabb pedig Kentuckyban, amikor a jelenlegi basszusgitárosunk régi bandájával (And Hell Followed With) közösen léptünk fel és a barátnőm, valamint a többi zenekar tagjai voltak a közönség. Kongott a klub az ürességtől. Azt hiszem az volt az eddigi legrosszabb koncertélményem, haha.
Melyik a kedvenc Within The Ruins nótád?
Azt hiszem az Invade az egyik kedvencem, általában a koncertek vége felé szoktuk játszani, és mindig iszonyatosan lázba tud hozni még akkor is, ha már hulla fáradt vagyok.
Te írod a szövegeket egyedül? Van valami különleges metódusa a szövegírásnak?
Igen én írom, de nincs semmi különösebb folyamata. A múltkor is például felébredtem reggel 6-kor a buszban, leírtam pár sort gyorsan, ami az eszembe jutott, aztán visszafeküdtem aludni. Persze sokszor nehéz nekikezdeni egy-egy számnak, nem is érdemes nagyon erőltetni, de amik jönnek így ötletek, mindig leírom, és akkor abból már ki lehet indulni.
A dalszövegekben többször is visszaköszönnek vallással foglalkozó témák. Egész pontosan mi az álláspontod ezzel kapcsolatban?
Értelemszerűen én nem hiszek benne, különös tekintettel a szervezett vallásra, ugyanakkor nem érdekel, ha valaki hisz Istenben, vagy bármiben, amíg távol tartja tőlem.
Hogyan készül általában egy Within The Ruins-nóta? Ki a fő dalíró?
Többnyire Joe írja a számokat. Ugye egy gitártémával indul minden, amihez többnyire megír egy dobalapot is, amit aztán megmutat nekünk, mindannyian hozzátesszük a magunk kis részeit és valahogy így szoktak végül megszületni a kész dalok.
A szüleid mit gondolnak erről az egészről? Mennyire támogatják zenei pályafutásodat?
Rendkívül büszkék rám és iszonyatosan támogatnak mindenben, ami tök jó.
Hogyan készültök fel egy koncertre, van esetleg valami speciális hagyomány a bulik előtt, mielőtt a a színpadra léptek?
Néhány fekvőtámasz, pár sör, illetve én mézet is szoktam enni a koncertek előtt.
Mi a helyzet a színpadi sérülésekkel? Volt már valami komolyabban is részed?
Ó igen, egy párszor leestem már a színpadról. Virginiában például kinyújtottam a közönség felé a karomat, amiben a mikrofont tartottam, egy srác pedig megragadta a kezem, és megrántott, keresztülestem a korláton és fejjel lefelé landoltam. Egy pillanatra el is vesztettem az eszméletemet. Aztán amikor magamhoz tértem, nem is tudtam hirtelen mi történt, haha.
Vissza tudnál emlékezni arra a pillanatra, amikor elhatároztad, hogy Te is profi zenész szeretnél lenni?
14 éves lehettem, amikor elkezdtem gitározni, 17 évesen pedig énekelni, aztán amikor az egyik régi bandám együtt játszott a Machine Headdel, szóba elegyedtem Robb Flynnel. Amikor a lehetséges közös koncertekről kérdeztem, annyit mondott, hogy „Legyen egy lemezszerződésetek, és csináljuk!” – ekkor határoztam el, hogy én is teljesen komolyan akarom csinálni. Ugyan még nem turnéztunk együtt azóta, de ez továbbra is nagy célként lebeg a szemem előtt.
Mennyire foglalkoztat a 2012-re jósolt világvége eljövetele? Illetve hogyan képzeled el az egészet, ha esetleg bekövetkezne?
Nem hiszem, hogy jönne a világvége, szerintem elég nevetséges ez az egész. Nem tudom, néha vannak vízióim, valahogy úgy képzelném el az egészet, mint abban a filmben, a 2012-ben.
Ha valamit megváltoztathatnál a világon, akkor mi lenne az?
Nem tudom, nehéz kérdés ez. Nem igazán változtatnék meg semmit sem, hogy őszinte legyek. Így király minden, ahogy van, haha!
Köszi az interjút, jó bulit estére!
Én is köszönöm, részemről a szerencse!
