Watch My Dying interjú

A január 27-ei Godsize Fesztivál főzenekara a tavaly új nagylemezzel jelentkező Watch My Dying volt. A bandából Satandort és Imit, a zenekar két tagját sikerült egy könnyed hangvételű, ugyanakkor mély tartalmú interjúra invitálnunk WD-40 barátommal; így nemcsak a Fényérzékeny album hátterére vethettünk szempillantást, hanem más dolgokra is, amit…

Imi: Természetesen annak a közönségnek szeretünk a legjobban játszani, amelyik a legjobban szereti a WMD-t (nevetünk). Akin látszik, hogy élvezi a koncertet, nemcsak egyhelyben álldogál és tétlen, hanem…

Satandor: Hanem… Én nem vagyok ilyen igényes, nekem mindegy (nevet).

Bambee HC: És minek köszönhető az, hogy ilyen jó koncertbandává váltatok? Az évek során fejlesztettétek magatokat, vagy tükör előtt gyakoroltatok (nevetve)?

Imi: Van egy nagy tükrös próbatermünk, ahol mindig összeállunk egymás mellé, és ott nézzük magunkat (nevetve) és…

Satandor: És van fakorlátunk is! (nevet)

Imi: Igen, és valaki mindig megírja előre a mozdulatsorokat, azt kell begyakorolnunk, ezért nem is szoktunk a próbákon zenélni, hanem csak mindig ezeket a gyakorlatokat nyomjuk tükör előtt (nevetünk).

Bambee HC: Mint egy balett próbán? (nevetve)

Imi: Igen-igen, pontosan így van (mosolyog).

Satandor: És ez azért is praktikus, mert ehhez nem kell dobos (felnevetnek).

Imi: És van gitáros és gitáros nélküli próba is, utóbbinál pusztán a mozdulatokat gyakoroljuk (felnevetnek)!

Satandor: Érdekes hogy ezt mondod, mert ezt nem mindenki látja így; sokak szerint az összkép emészthetetlenebb lett, nekünk meg ez végül is mindegy. Nem tudom… Igen, talán van egy-két dal, amivel képesek vagyunk megfogni más tábort, például az Ohm, vagy maga a Fényérzékeny is; ez olyan, ami szélesebb körben befogadhatóbb.

Imi: És a tévhiteket eloszlatva nem Korn-kópia a Fényérzékeny, Sanyi írta, akinek mikor mondtam hogy Kornos, visszakérdezett, hogy „Mi az a Korn?!” (mosolygunk). Szóval ez is így volt, Sanyinak nemrég meg, miről is van szó.

Satandor: A tempója is ugyanaz, de igazából ha ismertem is volna a dalt, akkor sem érezném lopásnak.

Bambee HC: Én tudom hogy Nu-metal rajongók vagytok, előttem nem kell titkolózni (mosolyogva).

Satandor: Igen, az At The Gates-szerű Nu-metal csapatokat nagyon szeretjük. (nevetve)

Imi: Az a poén benne, hogy például én ismerem a Korn-t, szeretem is, voltam is egy koncertjükön…

Satandor: Mikori az a lemez…?

Bambee HC: 1998-as.

Satandor: Akkor nem, én azt a dalt 2003-ban, közvetlenül a Klausztro’ után írtam. Akkor mégis loptam, há-háá (nevet)!

Bambee HC: És miért Fényérzékeny az album címe?

Imi: Mert ez tök jól hangzik (mosolyogva)!

Satandor: A”fényérzékeny” azért jó kifejezés, mert többértelmű; tehát felfogható abban az értelemben is, mint egy nagyon negatív, nagyon az „embert maga alá temető” szót, ugyanakkor akár a „fény”, akár az „érzékeny” miatt, tehát külön-külön szavanként is más értelmet nyer. A szavak pozitív tartalmúak, együtt mégis furcsán hatnak; ha nagyon átvitt értelemben érted, akkor akár depresszív is lehet, szóval szerintem ez egy érdekes szó, meg ugye a borítóhoz is passzol, vagy a borító passzol a fényérzékenyhez (mosolyogva).

Bambee HC: Megtanultátok kezelni a PhotoShopot (mosolyogva)?

Satandor: Nem (nevet). Miért? (mosolyog)

WD-40: És a Fényérzékeny mint dal, neked mit jelent?

Satandor: Én nem tudom, mert nem én írtam a szöveget… Alapvetően a lemezről azt kell tudni, hogy a számok összefüggenek. Ez az egész lemez egy koncepcióra épül, aminek nagyon röviden az a lényege, hogy főszereplőnket beidézi egy hivatal, de nem tudja, hogy miért. A hivatalban mindenféle vallatásoknak és vizsgálatoknak van kitéve, a végén már megőrül…

Bambee HC: Engem ez Kafkára emlékeztet (megj.: Kafka „A per” című novellája is hasonló koncepcióra épül – BHC.).

Satandor: Igen, kicsit olyan. És ebből az egészből a Fényérzékeny mint dal arról szól, amikor papíron akarja igazolni a leleteit, de mire sorra kerülne, eltűnik az eredmény a papírról, mert a lap fényérzékeny… De Gábort kéne megkérdezni, mert ő írja a szövegeket. Igazából szerintem szerelmes nóta (mosolygunk).

Bambee HC: Bemutatnátok az album dalait, lépésről lépésre?

Imi: Személy szerint nekem az Elsőbbségi az egyik kedvencem, talán az egyik „legwmdsebb” nóta, nagyon jó játszani, nagyon jó volt elsőnek meghallgatni. Ezt követi a Fényérzékeny, azt már megbeszéltük, és utána jön egy érdekes nóta, a Tegező, a harmadik; az első végighallgatásnál úgy éreztem, hagyjuk ki a lemezről, most pedig az egyik kedvencem! Zseniális, olyan nóta lesz, ami körülbelül egy év múlva jön át annak, aki bírja addig hallgatni a lemezt (nevet), és akkor jön rá, hogy „Úristen, mekkora témák vannak ebben a nótában!”. Játszani is olyan volt, és megtanulni is, szerintem egy gyöngyszem.

Satandor: A Klausztró’-n is ilyen volt a Gyúlékony csíra, amit elsőre nem értett senki, mára pedig az egyik közönségkedvenc lett.

Bambee HC: Azért szerencsére sok számotokról elmondható ez, legalábbis én nem nagyon vettem észre nálatok üresjáratokat.

Imi: Szerintem minden tételnek megvan a maga értéke, csak nem mindegyik olyan, hogy egyből üt. Van, amelyikhez idő kell, van, amelyik elsőre képes hatni.

Bambee HC: Én az elsőre lehengereltek közé tartozom (nevetünk).

Imi: Szerintem lesz olyan neked is, amit fél év múlva máshogyan fogsz érteni, máshogy éled át a nótát.

Satandor: Ha folytatjuk, akkor a Sztereotíp jön, az Állami sláger, az is egy meglepő dal.

Imi: Igen, nem egy tipikus WMD-nóta.

Satandor: Az a szemlélet él velünk kapcsolatban, hogy ez egy komplex zenekar, de legalább ugyanennyire vonzódunk az egyszerűbb témákhoz is. Mint akár a Carbon is.

Bambee HC: Azt tapasztaltam, hogy az ilyen egyszerű témákból fakad egy súlyos, kissé nyomasztó aura is; persze pozitív értelemben, én szeretem ha valaminek igazi súlya van, és ez a szám az elsők között volt, ami utat talált a fülemhez.

Satandor: Ez persze mindenkinél máshogy van, mindenkit más dal nyomaszt (nevet), vagy más dal ad éppen lendületet. Én azért bízom benne, hogy összességében nem nyomasztó a lemez, mert azt nem szeretném.

WD-40: Akkor mit szeretnétek vele elérni, milyen hatást gyakoroljon az album a hallgatók számára?

Imi: Hát hogy tök jó hallgatni (nevetünk)!

Satandor: Annak idején a Klausztró’-ra azt mondtam, hogy ez az észhez térő pofon; hogy igen, egy kicsit arcon rúg, de nem azért hogy dögölj meg, hanem hogy szedd össze magad. A Fényérzékeny talán még nagyobbat üt ilyen szempontból, talán a hangzás miatt is, de a Klauszto’ ehhez képest egy nyafogós lemez. Itt viszont van a konklúzió; van megoldás a történet végén, de azt nem mondjuk el, mindenki fejtse meg. Ha figyelmesen olvasod a szövegeket, a végén van egy elég súlyos felismerése a főhősnek, amitől ő majd tovább tud lépni a problémáján (megj.: a 9 Kapu a lemez utolsó dala, melynek szövege utal arra, hogy igazából nincsenek is kapuk, csak egy út van; legalábbis én ezt vettem ki belőle – BHC).

Bambee HC: Talán ez is felírható az albumnak számlájára vonzó tulajdonság képében, hogy a hallgatóra van bízva a történet befejezése; a lezáratlan cselekmény arra késztet, hogy továbbgondold az eseményeket.

Satandor: Igen, azt gondolom, hogyha az élet szemszögéből vizsgáljuk a történetet, pont onnan érdekes, ahogy vége van. Mert pont az egész folyamatnak a negatív oldalát mutattuk be, a végén egy pozitív felismeréssel… ilyen szempontból talán nem is szerencsés helyen van vége, de pont onnantól lesz majd érdekes.

Imi: Mint a Star Wars harmadik része (nevetünk).

Bambee HC: És ha már a Star Warsnál tartunk, az Inner Sight nevű projektedről mondanál pár szót? Tudod, ez itt a promóció helye (mosolyogva)…

Satandor: Hát erről azt tudom mondani, hogy…

Imi: Hogy sok ideje van a Sanyinak (nevetünk).

Satandor: Igen (mosolyog). Sok dalt írok, és ezek egy része nem fér be a WMD-be. Már évek óta van, hogy kifejezetten ide írok dalokat.

Imi: És persze Sanyi már a WMD előtt is nótaíró ember volt, és zenekarozott is, tehát van előtörténete, és van egy másik oldala, – bocsi hogy így kivesézünk; szól oda Satandornak mosolyogva – ami abszolút beleillik a WMD-be, és persze emellett vannak más irányú érdekeltségei is, persze ezt éli ki a projektben.

Satandor: Ha már itt lehet reklámozni, akkor annyit elmondanék, hogy pont most vettem fel két lemezt január elején, úgyhogy ha már valaki hallott róla, akkor menjen fel a honlapra, az innersight.hu címre..

Imi: És még WMD-seknek is érdemes csemegézni, mert vannak itt olyan dolgok is, amiket a saját oldalunkra nem teszünk fel.

Satandor: Pontosan, a Fényérzékeny kapcsán is lesznek majd fenn demók, és olyan fotók is, amiket ezelőtt máshol nem láthatott senki sem, és nem is kerülnek fel a WMD honlapra.

Satandor: Jaj, nem (mosolyog). Most jön a Metrikus, ez a sorban állásról szól. Főhősünk áll a sorban, és már majd’ megőrül, hogy nem halad a sor (nevetnek). Ezt demóztuk fel legelőször, egyértelmű volt a helye a korongon; sokaknak ez a kedvence, hülyeség lett volna kihagyni. Aztán Ohm… Nekem az is a szerelemről szól, de lehet hogy kicsit egysíkú vagyok ma (mosolyog).

Bambee HC: Vagy csak túl boldog…?

Satandor: Áh nem, most épp nem. Most nincsen barátnőm, úgyhogy lehet jelentkezni (nevetünk)!

Imi: Jelentkezésed várjuk a www. … (nevetünk)

Satandor: Gondolkodom, hogy miről szólhatott valójában a dal…

Imi: Ohm? Mittudomén (nevet)!

Satandor: Nekem kicsit kétségbeesett.

Imi: Ez is egy szép dal, jó hallgatni.

Satandor: A dalban hallható akusztikus részre nagyon büszke vagyok, amikor Jaya először meghallotta még ének nélkül, azt mondta, hogy ott mindig olyan érzése van, mint amikor egy nagy mocsárban,vagy óceánban úszna, és hirtelen feljönne a felszínre, és a szemébe sütne a Nap.

Bambee HC: Emelkedett hangulata van, ez kétségtelen.

Satandor: Valami nagyon pozitív… Nem, nem is jó szó az, hogy pozitív, hanem valami nagyon erőteljes hatása van ennek a résznek, ami szerintem jó lett.

Imi: Most még egyenlőre nem játsszuk, de a tavaszi turnétól már lehet rá számítani, hogy koncertnóta lesz.

Satandor: Pontosan, most még nincsen műsoron, de tavasztól már biztosan játszani fogjuk. Az 50 Hz Attila nótája, ez a tetoválás metaforájaként érvényesül.

Bambee HC: Tehát a tetoválás szimbolizálja a megbélyegzést?

Satandor: Igen, így is értelmezhető.

Imi: Idehívjam Gábort? (nevetünk)

Satandor: Itt van egy másik szereplő is belép a történetbe. A Háttal álmodónak szomorú története van, és hosszú lenne elmondanom.

Imi: De mindenképpen egy meglepő tétel, a végeredmény minket is megdöbbentett. Már megvolt a dal alapja, és Gábor ötlete alapján ezt a dalt az élettársa, Melinda énekelje fel, mert jól tud énekelni; pedig mi előtte sohasem hallottuk, beleegyeztünk, és amikor meghallottuk a komplett felvételt, csak ültünk és néztünk: honnan lehet Melindának ilyen hangja?! Olyan énekesnő, akit ha Magyarországon keresnél, nem nagyon találnál… Mindazonáltal Melinda úgy gondolja, hogy ő nem akar énekesnő lenni…

Satandor: Ez egy elég szomorú dal, zeneileg én annyit tudnék róla mondani, hogy egy privát ügy; a dalt az akkori barátnőmnek írtam esküvői-meglepetés céllal. De sajnos nem lett esküvő, a kapcsolat befejeződött, és időközben ez a dal, és annak fő motívuma átalakult egy búcsújellegű üzenetté.

Bambee HC: És Neked nem fáj ezt, minden koncerten újra és újra hallani?

Satandor: Hát… Már megszoktam. Nekem ez az utam, főleg az Inner Sighttal kiegészülve. Én az érzelmi életemet nem igazán titkolom, akit érdekel, az sok mindent kideríthet. Szóval a Háttal álmodó egy ilyen dal lett, a szöveg is az elhidegülésre épül…

Bambee HC: Azt tapasztaltam a környezetemben, hogy ez a dal – főleg a kortársaim körében – a beteljesületlen szerelmet szimbolizálja, ezáltal az érzelmi töltete abszolút megnyilvánul a hallgató felé.

Satandor: Lehet… Történetét illetően a dal egy olyan élethelyzetet vetít elénk, amikor együtt élsz egy nővel, aki jelen esetben már nem akarja folytatni a kapcsolatot, legalábbis nem biztos benne. Ott alszik melletted békésen, te szereted a nőt, ugyanakkor érzed hogy vége lesz, és ébren forgolódsz az ágyadban.

WD-40: De ha ez a dal arról szól, ami egy férfi fejében játszódik le, miért nő énekli?

Satandor: Szerintem ettől a dal kapott egy bizarr hatást, hogy a férfi gondolatait egy női hang közvetíti. Az ezt követő dal a Hínár, ami a kínvallatásról szól; Gábor azt mondta, hogy itt a főhőst éppen víz alá nyomják, és faggatják különböző kérdésekkel.

Imi: Egyébként a dal egy régi témán alapszik, még a Klausztrofónia idejéből.

Satandor: A Hínár, a Fényérzékeny és az Ohm bizonyos részeit írtam meg legelőször erre a lemezre, még 2003 környékén. De az Ohm eléggé átalakult, abból szinte semmi sem maradt az eredetihez képest (mosolyog). És még hátra maradt a szintis nóta (megj.: itt a Om c. átkötőről van szó – BHC.) ami kissé meditatív szerepet tölt be, valamint a 9 Kapu, ami magába foglalja a konklúziót. Ezt Attila írta.

Imi: Szeretem hallgatni ezt a számot, az aláfestő részek pont elviszik a dalt egy nyugisabb irányba, utána pedig feláll az egyensúly, amit öröm hallgatni (nevet).

Satandor: És szerintem a refrénben is sikerült elérni azt a hangulati hatást, amit szerettünk volna, hogy egyrészt legyen felemelő, másrészt pedig megreccsentő, pont jól zárja az albumot.

Bambee HC: És a dalok összeállítása hogyan történik? Mindenki hoz valami ötletet, vagy mindenkinek megvan a dolga ilyen téren?

Satandor: A zeneileg általában én írom a dalokat, kettőt kivéve mindet én írtam, a szövegekért pedig Gábor felelős.

WD-40: És előbb írjátok meg az alapot, és utána a szöveget, vagy fordítva? Mert nehéz elképzelnem azt, hogy ilyen jól összeilljen a zene a koncepcióval.

Satandor: Nagyon kevés az olyan zeneszerző, aki előbb írná meg a szövegeket. A szövegi koncepció is később készült el, előbb megnéztük a zenei ötleteket. A koncepció és a zene illeszkedéséről pedig nem mi tehetünk (mosolyog). Ez a Sors, nevezzük inkább Karmának. Biztos hogy nem véletlen, de nem tudtuk volna előre ennyire kitalálni, mert akkor görcsös lenne. Pont az a jó benne, hogy spontán született, és mégis összeállt.

Imi: A hivatalos klip egy hét múlva fog „forgatódni” (nevet), a Fényérzékeny című dalra. Nem lesz benne nagy varázslat, nagyon metal lesz (mosolyog)! Nem tervezünk pszicho-hangulatot vagy egyéb körítést, egy egyszerűbb WMD-nótához nem kell több. A másik klip pedig, ami a neten kering… láttam, láttam, én is csak a weben találtam meg, előzetes információk nem voltak arról, hogy várható egy ilyen megmozdulás is.

Satandor: Én erről nem tudok semmit, csak hogy ki készítette, de ezt is csak utólag.

Imi: Olvastam olyat is, hogy valaki a klip miatt nem szereti a nótát, valakinek megtetszett ez is; én személy szerint örülök annak, hogy valakit ennyire megérintett a zene, hogy külön foglalkozzon is vele. Szerintem nagyon komoly munka van benne, látszik hogy szívesen csinálták ezt az egészet, tehát ez nem egy hivatalos klip, de kellemesen érintett, hogy csinálnak ilyet az emberek.

Bambee HC: Úgy tudom, nemsoká stúdióba vonultok felvenni a korábbi kiadványaitokat egy koncertlemezzel kiegészítve. Mondanátok erről pár szót, várhatók-e meglepetések, vagy különlegességek?

Imi: Ööö… Nemsokára stúdióba vonulunk, hogy felvegyük a korábbi dolgainkat egy koncertlemezzel kiegészítve (nevetünk). Meglepetés talán lesz…

Satandor: Felvesszük újra a Húsmágnest, lesz egy dal, amit még sosem rögzítettünk, ezt még nem is mi írtuk, hanem a régebbi gitárosok, és ezen kívül lesz még talán egy-két új nóta is.

Bambee HC: Az ABC Tehetségkutatón elért eredményeitekkel kapcsolatban mesélnél pár dolgot? Milyen tapasztalataitok születtek, és hogy éreztétek magatokat?

Satandor: Kijutottunk Bécsbe, ott a zsűri szerint a legjobbak voltunk, a közönség szerint pedig nem; úgyhogy onnan már nem jutottunk tovább, ettől függetlenül jól éreztük magunkat. Abszolút kellemes élményeink maradtak.

Imi: Szerintem is, megtapasztalhattuk, hogy odakinn milyen a hozzáállás egy zenekarhoz, teljesen más mint Magyarországon; itthon – mondjuk az étel kategóriában – küldenek minket pultról-pultra hogy szolgáljuk ki magunkat, kinn pedig alapvető, hogy van két pörköltje a zenekaroknak (nevet). Más világ (mosolyog).

Satandor: Amikor jöttünk le a színpadról, sörrel vártak minket, bár egyikünk sem iszik sört, de nem számít (nevetünk). De tényleg nagyon kedvesek voltak velünk, jó volt.

WD-40: Milyen lemezeket hallgattok mostanában?

Satandor: Nekem a Fényérzékeny félre van téve, mert annyira tele lett vele a fejem, én intéztem a stúdiós részét is, és túl sokat hallottam már (mosolyog). Mostanában én a pop vonalon vagyok inkább.

Imi: Én pedig össze-vissza, az új Ignite-ot, ami abszolút nem kapcsolódik a témához (nevet), az új Cradle Of Filth-et, Blind Myselfet, teljesen vegyesen, Fast and Furious filmzenéjét, szóval… (mosolyog)

Bambee HC: És ha nem lenne a WMD, mit csinálnátok?

Imi: Én a WMD-t csinálnám meg (nevetünk)!

Satandor: Ha nem lenne a WMD, én elmennék külföldre.

Imi: Igen, ez előfordulhat (nevet)!

Bambee HC: És előretekintve milyen terveitek vannak az évben, valamint mit üzentek a NuSkull olvasóinak?

Satandor: Tavasszal lesz egy csomó koncertünk, hogy párat kiemeljek, játszunk majd a PeCsában a Depresszióval, az Almássy téren a MetalMania Fesztiválon a My Dying Bride-dal, Testamenttel, és a Korpiklaanival. Mi leszünk az utolsó magyar zenekar, minket követnek a külföldi fellépők, szerintem jó buli lesz. Lesz egy Stagediving Fesztivál ha jól emlékszem, májusban, de elég sok koncertünk lesz tavasszal, júniusban pedig stúdiózunk és fesztiválozunk. A rajongóknak pedig azt üzenjük, hogy vegyék meg a CD-t, és ne töltsék le (nevet)!

Köszönjük az interjúlehetőséget a Powergroundnak!