2007. augusztus 3.
– Először is beszélj a projectekről, van-volt elég a házatok táján…
– Az első a Vorkuta mellett az Acidity Regulator volt, azzal a Gunfire nevű sráccal csináltam — akkor ő még Vasculah néven nyomta a dolgot, aki most a Drünken Bastardsban is gitározik nálunk. Olyan szempontból komoly volt az egész, hogy sok időt fektettünk bele, és nem akartunk rossz számokat felvenni, de a szövegek, az anyag kiállítása terén stb. sokkal inkább egy ilyen humor banda volt a Regulator. Az első anyagunk a Bloody Hammer Massakre, egy grindcore anyag volt, 13 számos és 10 perces.
– Igen, a régi Napalm Death felingek, haha.
– Igen, csak nagyon mechanikus lett, a nem megfelelő körülményeknek köszönhetően elég gyenge a hangzás. Eleve már szar cuccon vettük föl, ezért sokan kritizálták is, persze voltak olyanok is, akiknek bejött a cucc. Maga a zene rockos, grindos, kicsit thrash-es volt.
Megcsináltuk ezt az egy anyagot, és akkor úgy gondoltuk nem állunk le vele, csinálunk még egyet, az pedig egy hármas split lett East European Nuclear Hell címmel, egy orosz zenekarral az E.E.H.-el és egy ukránnal a Necrocannibalistic Vomitorium-mal, mindkét anyagot mi adtuk ki szerzőibe, Suffering Underground Prod. néven, de ez valójában szerzői volt.
– Hogy jött az ismertség?
– Az egész úgy történt, hogy miután mi megcsináltuk ezt az első demót, a Bloody Hammer Massakre-t, utána írt az orosz Smersh énekese, hogy csinálhatna egy splitet az Acidity Regulator az ő bandájukkal, és mi lenne, ha mi adnánk ki. Mondtam rendben, lehet róla szó, ezért elküldte a cuccait és nagyon jó is volt a Smersh zenéje, olyan igazi régi grind.
– Ezen vannak a gázmaszkok, igaz? Vagy valami militarista cucc…
– Igen, így van, hát a címhez méltóan egy ilyen bookletet készítettem neki, amúgy ez az anyag jól is nézett ki. Majd ezt követően az orosz gyerekek szóltak, hogy lenne egy ukrán banda a Necrocannibalistic Vomitorium, de azóta eltelt rengeteg idő és mi már szerettük volna, ha megjelenne a split, ezért végül azt mondtuk, rendben van, jöhetnek az ukránok is, le van szarva, rátettük, nem is hallgattuk meg őket. Aztán megkaptuk az ukránok cuccát, hát olyan volt, amilyen, de mondtuk semmi gond, menjen. 
Nagyon rövid zajos, hihetetlenül primitív grind számok, majd ezt követően az oroszok szóltak, hogy ők most a Smersh-sel nem tudnak számokat adni mégse, de az énekesnek, akivel kapcsolatban voltunk, van egy másik bandája, ez a E.E.H., amivel van egy komplett anyaga és inkább azt adná oda…
Mint ahogy említettem szorított az idő így bele mentünk a dologba. Így végül is volt két zenekar, amit nem is hallottunk. De végül rákerültek a splitre, megcsináltuk, kiadtuk. Persze először úgy voltunk vele, hogy lehet mégsem kéne kiadni, de az idő az idő, meg meg is ígértük nekik, így összehoztuk, 200 példányt nyomtunk azt hiszem belőle, el is fogyott, jöttek is rá reakciók. A mi részünkről sokkal old schoolosabb, death metálosabb volt az egész, a hangzás is sűrűbb, nem dobgép, hanem dob, erre már sokkal jobb kritikák érkeztek, de aztán abbahagytuk végül is az egészet. 2005-ben leálltunk az egész Acidity Regulatorral. Érdekesség, hogy pár hónappal ezelőtt megjelent egy hatos split, egy holland kiadónál, amin ennek az East European Nuclear Hell című 3-waynek a számai voltak rajta. Emellett megjelent Svájcban egy bakelit kislemez, amit a Gunfire gitárosunk vett fel egymaga, pár másodperces grindcore, amiben én nem is vettem részt, Rapid Fuck címmel, haha.
– Impaled Nazarene cím, haha
– Jah, olyasmi, haha, tehát megjelent a kislemez, szóval ezek ilyen posztumusz kiadványoknak minősültek, bekerülnek ugyan a discográfiába, de így ezzel vége is az Acidity Regulator sztorinak. Nem is hiszem, hogy mi folytatni fogjuk a jövőben, mert ez engem már egyáltalán nem érdekel, illetve időnk se lenne rá a Vorkuta és Drünken Bastards mellett. 
Aztán ezt követte a Drünken Bastards, ami igazából a legutolsó Acidity Regulator felállást tartalmazza egy az egyben, tehát Gunfire — gitár, Hellspike — basszus gitár, Nihilist — dobok és én ének. Ez is egy régebbi történet, mert ennek a most megjelenő nagy lemezünknek a zene anyagát felvettük demó formában Gunfire-rel ketten, ám megfelelő tagok hiányában végül félretettük. Majd a tavalyi év elején szólt a Hellspike, hogy őt is érdekelné ez a DB dolog, meg mivel amúgy is vége lett az Acidity Regulator-nak, ezért feléleszthetnénk ezt a projektet, persze akkor még nem volt meg a zenekar neve stb. Szóval nagyon gyerekcipőben járt még a dolog. Ezt követően megkérdeztük Nihlist-et, hogy őt érdekelné-e, amire igent mondott. Azóta amúgy fel is vettük a komplett lemez anyagot, most még Hellspike stúdió készre vágja és küldjük ki hamarosan annak az amerikai stúdiónak, ahol a Vorkuta nagylemezét is keverték. Ezt a studiót a Paragonos srácokkal együtt zenélő Joseph J. Fogarazzo csinálja, aki emellett a kultikus amerikai doom zenekarnak, a Rigor Sardonicous-nak a feje. Joe nagyon nagy érzékkel bír a metál zenék felé, úgy hogy mi nagyon bizakodunk, hogy egy erős hangzást fog összehozni, reményeink szerint nyár végére elkészül a lemez és onnantól a kiadón múlik. Az anyagot a Stauderer Jani barátunk által működtetett Metal Ör Die Records fogja kiadni CD-n. 8 számot és egy feldolgozást fog tartalmazni a lemez, feldolgozás nótának egy régi magyar zenekar számát választottuk, ez egyfajta tisztelgés részünkről, de hogy melyik bandának, az egyelőre maradjon titok.
– Jó rendben, ez amúgy thrash-black?
– Igen, ez thrash-black.
– Abból is az old school verzió…
– Old school verzió, hangzásban, szövegekben, mentalitásban, egy ilyen igazi alkohol gőzös project. Nagyon sok rock ’n’ roll és helyenként bluesos dolgok is vannak benne, meg nagyon sok punk. Mi úgy definiáltuk ezt az egészet, hogy Punk Rockin' Black Fuckin' Thrash Killin' Metal from Hell's Distillery, szóval ez egy ilyen dolog, haha. Hosszú távra gondolkodunk, baráti zenekarokkal már beszélgettünk splitekről, koncertekről is szó van, ennek következtében felmerültek live kiadványok ötletei, maximálisan komolyan gondoljuk, és az old school vénánknak köszönhetően ez egy nagyon régi vágású metál dolog lesz.
– Van erre egyébként kereslet? Mert aki ezeket most hallgatja, azok 30 év körüliek.
– Igen, csináltunk ennek is egy elbaszott MySpace oldalt és nagyon sokan meghallgatják, kommentelnek, írják hogy fasza, szóval én úgy gondolom, hogy lesz erre igény, főleg Magyarországon, mert ha a nemzetközi színteret figyeled, minden országban megvannak, ezek az old school bandák, pia, csajok rock ’n’ roll, etc mentalitás. És nálunk nincs meg ez az igazi régi vágású sátáni rockos dolog, szerintem lesz erre igény.
– Amúgy se az igényről szól…
– Így van, ezenkívül ez élőben úgy érzem nagyot is üthet.
– Mert bulis, feelinges.
– Így van, bulis. Szóval ennyi egyenlőre a Drünken Bastards sztori, hát majd várjátok a lemezt szerintem.
– Jó, kritika is lesz róla valószínűleg.
– Így van, passzolom majd.
– Köszönöm, következő project?
– Az a Pavillion Rouge.
– Semmit nem tudok róla!
– Annyi az egésznek a története, hogy az Osirionnal volt nekünk egy közös splitünk, ez egy francia zenekar, és mikor mi kapcsolatba kerültünk velük, akkor ők mondták, hogy a basszusgitárosuk Maldoror, Budapesten tanul és ha van kedvünk keressük meg, ezt megtettük és egyből össze is haverkodtunk vele. Több zenei project is felmerült, többek között a Pavillion Rouge, ez az ő személyes projektje, és megkért minket, hogy segítsünk benne.
Ő egyszer le is utazott Zalaegerszegre, közel egy éve, és akkor feldemóztuk az első anyagot, ha jól emlékszem 4 számot, de itt meg is állt a dolog, a távolság miatt, Hellspike ugyan rendszeren kapcsolatba van vele, de így azért nem könnyű haladni. Mindenesetre én azt hiszem lesz valami az egészből valamikor, de jelenleg a Drünken Bastards-al és a Vorkuta-val sokkal inkább el vagyunk foglalva.
– A főbanda a Vorkuta.
– Igen, így van, a főbanda a Vorkuta, még annyira azonban mindenképpen kitérnék, hogy volt ez a Black Marsh dolog.
– Igen, a Dög-gel volt egy split.
– Igen, volt egy split, ezt a Folterkammer Recordsos Marcival csináltuk ketten, nagyon necro hangzású primitív zajos black metál, mely 3 számot és egy NME feldolgozást tartalmazott a mi részünkről a spliten, azonban ezek után időhiány és zenei nézetkülönbségek miatt én kiváltam, persze azóta is baráti a viszonyunk. Marci folytatta is a dolgot, és most készül egy split anyagra az angol Obey-val, ami kazetta kiadvány lesz a Folterkammer Recordnál, utána pedig, ha minden igaz, akkor a magyar Warkult-tal fog csinálni egy splitet, arról amúgy már beszélgettünk, hogy szeretnék részt venni az anyagon valamilyen formában, hiszen nekem is jó cimboráim a Warkult-os srácok, ha máshogy nem csak egy számban vendég szerepelnék, vagy valami ilyesmi. Szóval ő ezt azóta is csinálja, bízok benne, hogy a jövőben tudok még vele együtt zenélni, majd meglátjuk.
– Szóval akkor még egyszer, haha. A főbanda a Vorkuta…
– Igen, 2002-ben alakult, én hívtam életre, megkérdeztem Hellspike kollégát, hogy nem lenne-e kedve összehozni velem ezt a bandát. Mi már általános iskolában is osztálytársak voltunk, gimiben is, együtt kezdtük el hallgatni a metál zenét, szóval tisztában voltam vele, hogy ő egy megfelelő ember erre a célra. Megkérdeztem tőle, és azt mondta rendben, így 2002 nyarán leültünk és felvettük a Fjord demót, mindent mi csináltunk értelemszerűen, a Hellspike felvette a húrosokat, megcsinálta a dobprogramot, én felénekeltem, megcsináltam a bookletet, nagyon szar borítóba volt csomagolva amúgy, teljesen underground cucc volt, elküldtük pár helyre, meglepő módon jöttek visszajelzések, volt akinek nagyon bejött ez a fagyos, nyers feelingje az anyagnak. A legérdekesebb az volt, hogy azok a riffek, amelyek a Fjordon vannak, azok nem black metál riffek szerintem, inkább a hangzása az, ami miatt black metal-nak lehet nevezni. Nem tudom, te ismered ezt az demót?
– Nem, csak hallomásból.
– Meg fog jeleni újra majd ez az anyag és akkor majd mindenképpen adok belőle, szóval egy 3 számos dolog volt, nagy recsegős, nyers, magas gitárokkal, torzított vokálokkal és nagyon rossz dobprogrammal, haha. Voltak olyan visszajelzések, hogy ez az egyik legfagyosabb magyar anyag, amit valaha hallottak, én nem állítom, hogy nem lehet benne valami, az atmoszférája tényleg hideg, fagyos volt, de lehet hogy a név is közre játszott, és emiatt az emberek automatikusan arra asszociáltak. A borító is sötét volt, nem volt egy rossz anyag, de messze-messze más volt, mint ahol most tartunk. Így indult az egész…
– Volt az a rengeteg split különböző zenekarokkal.
– Igen, az egész úgy történt, hogy a Fjord demót követően úgy gondoltuk, hogy ez a név még nem az, ami leginkább kifejezi, amit mi magunk is ki szeretnénk fejezni a zenénkkel, ezért megváltoztattuk a nevünket Vorkutára, és 2003-ban felvettük az első demónkat, ami 100 példányban kijött CD-n és 100 példányban a Stygian Shadows Productions gondozásában kazettán, ez egy picit meg is indította az ismertség felé a zenekar nevét. Majd ezt követően jöttek a splitek; 2004-ben felvettünk 2 számot, az egyik a Fjord demónak a zárótétele volt, egy ilyen Thrashing Holocaust verzió.
– Egy old school verzió.
– Igen, a másik, pedig egy Fuck It All! című nóta, amellyel mutattunk egy hatalmas középső ujjat az egész színtér felé. Emellé felvettünk egy Carpathian Forest feldolgozást a He's Turning Blue-t, illetve egy Verdeleth feldolgozást, akárcsak a Verdeleth, Györe is feldolgozott egy Vorkuta számot, így ők 3 számmal, mi 4-el szerepeltünk ezen a kazettán, amit a Györe adott ki 50 példányban a Gunsight nevű kiadóján keresztül, és azóta is nagyon sokan keresik, és azt hiszem ez egy kultikus kazetta, haha.
– Haha, a múlt megszépül…
– Igen, meg. Hát nem a legjobb anyagunk, sőt talán a legkevésbé mutatja azt, ami a Vorkuta igazából. Más számok voltak, egymástól is nagyon eltérő az a 4 szám, én mégis szeretem azt az anyagot. Majd ezt követően csak 2005 decemberében jött ki anyagunk, mivel ezt megelőzően nem éppen egy jó periódusba került a zenekar, sokat vitatkoztunk, nehezen haladtunk a dalok írásával, a felvételekkel.
– Mik voltak az okok, problémák?
– Ilyenek pl. hogy én úgy éreztem jobban neki kéne feküdni a dolognak, én akartam nyomni, a többiek meg azon a véleményen voltak, hogy egy picit hagyjuk még, érleljük, aztán ebből sok vita volt, ám szerencsére át tudtuk vészelni, beszélni, megoldani az egészet. Ennek eredménye képpen felvettük az Osirion-nal közös 5 számunkat, ami később magát a nagylemez anyagát is képezte. 
Talán éppen azért, mert mindenki kicsit visszavonult, egy sokkal filozofikusabb anyag lett, mely úgy gondolom mérföldkő a zenekar életében, ezért volt úgy, hogy azt az 5 számot nem csak a kazettán jelentettük meg, hanem úgy éreztük, hogy érdemes arra, hogy CD-n is megjelenjen. Mi mini CD-nek terveztük, újrakeverte a Joe, hozzátettük a bonusz számot és így adta ki a Paragon, de a sajtó és a közvélemény nagylemezt csinált belőle, mindenhol úgy jelent meg, mint a Vorkuta bemutatkozó lemeze, mi meg úgy voltunk vele, hogy rendben akkor legyen ez az első Vorkuta nagylemez. Ennyi a története annak, ahogy az Osirion splitből nagylemezzé kerekedett ez az 5 szám. Annyira már nem foglalkozom ezekkel az anyagokkal amúgy, olykor előveszem; meghallgatom, ennyi. Amúgy még mindig sokan érdeklődnek a régi kiadványok iránt, de a nagy részük már nem kapható, és személy szerint én magam is már sokkal inkább a jövőbe tekintek, illetve a második lemezre koncentrálok, ami azt hiszem a legjobb Vorkuta anyag lesz, azok alapján a témák alapján melyek már összeálltak. Na de vissza a splitekhez, tehát volt az Osirion dolog, persze teljességében nem igaz, hogy mi 2004 és 2005 között nem csináltunk semmit, hiszen 3 válogatás is megjelent, az általad is ismertetett Angel Reaper és Fantom tribute, arra felvettünk egy Angel Reaper számot a Vorkutával, és egy Angel Reaper számot az Acidity Regulator-ral. Megjelent egy számunk, amit a Verdeleth splittel egy időben rögzítettünk, ennek a címe Seeds of Storm és a Voice Of The Styx válogatáson kapott helyet a Terranis Productions jóvoltából, valamint szerepeltünk egy válogatáson a La Horde Noire webzine által kiadott Tribute To Old-school Spirit Part III-n. Majd ezt követően 2005 decemberében jelent meg a már említett Vorkuta/Osirion split a portugál War Production-nél. És körülbelül ekkor álltunk neki felvenni a Hell-el közös kazettára a 2 számunkat. Ennek az volt a története, hogy a Hell-nek megjelent egy promo anyaga, M (Hell gitáros) Poserhunter nevű kiadójánál, de úgy gondolták megérne egy tape verziót is. Laci a Stygian Shadows-tól felajánlotta, hogy kiadja, de arra gondoltak, hogy jobb lenne splitként. Így megkérdeztek minket, mi pedig igent mondtunk.
– Szép kis cím, haha.
– Igen, szép kis cím, igazi old school dolog. Szóval felvettük ezt a 2 számot, a Black Winter-t és a Journey in the Night-ot, ezt a splitet el is hoztam most neked.
– Lesz róla kritika…
– Tehát ez volt 2006 elején, hogy megjelent ez a közös kazetta a Hell-el, aztán jött a Heldentod split, és itt megint visszakanyarodnék, még 2005 elején, amikor voltak a gondok a bandán belül, akkor Leslie felkért, hogy lépjünk fel a koncertjén, a Stygian Shadows fesztiválon.
– Hol volt ez?
– Budapesten. Azóta amúgy már volt a 3-ik is és azt mesélte, hogy lesz egy 4-ik is és egyben az utolsó, erre megint meg vagyunk híva, remélem eljutunk végre, mert eddig mind a háromra megvoltunk hívva de egyik se jött össze. Szóval elkezdtünk próbálni erre a fesztiválra 2005 elején, de nem igazán jöttünk ki zenei téren, ennek is köszönhető, hogy nem jött össze sok minden. Felvettünk akkor néhány próbatermi anyagot, és ennek az eredménye lett a Morbid Audial Plaguestorm, valamint a Helldrinkerz II. 2006 elején kezdtek el ezek az anyagok megjelenni, még pedig a MAP CD-R verzióban a Stauderer Jani Hét Vezér Haragja kiadója által, kazettán a thaiföldi Roots Active-nál valamint a Helldrinkerz II a magyar Folterkammer Records-nál.
– Azért van munkásság 2002 óta…
– Van, persze, de ha megnézed, akkor inkább 2005-tel indult be az egész, hiszen 2002-től, 2005-ig csak évi egy kiadvánnyal jelentkeztünk. 2006-ban már számos anyagunk jelent meg, 2007-ben szintén több anyag napvilágot látott már, és 2008-ban is folytatódik a dolog ugyanezzel a tempóval, hiszen rengeteg tervünk van a jövőre nézve.
– A család hogy éli meg ezt az egészet? Mit szól hozzá a baráti kör?
– Én nagyon fiatalon kezdtem el, 9-10 évesen a metál zenét, amire az volt a reakciója a családomnak, hogy: jól van fiam, majd kinövöd. Aztán amikor látták, hogy engem érdekel ez a dolog és folyamatosan gyűlnek a CD-k, akkor rámhagyták. Amikor elkezdtünk zenélni, akkor is csak annyi volt a reakció, hogy ne menjen a tanulás rovására, aztán amikor látták, hogy nem megy, meg addig se az utcán lógunk, hanem valami értelmessel töltjük el az időt, úgy tűnik, elfogadták a dolgot. Családon belül nem nagyon beszélünk a zenekaros dologról, van egyéb probléma az ember magánéletében, amit igyekszik megoldani.
– Azért büszkék rád valamennyire.
– Biztosan, nem mondják ugyan, de azért látják, hogy ez már nem gyerek hobbi, hanem egy komoly dologgá nőtte ki magát! Amúgy nem nagyon van kihatással a családi életemre, a magam személyes világára annyiban igen, hogy nagyon sok időt emészt fel. Komolyan csináljuk, hiába magunknak, de azért rendesen elviszi az energiát, időt. Ha valamit csinálok, akkor azt szeretem teljes erőbedobással, tehát 666%-al csinálni, haha.
A barátok, meg mint már mondtam neked a beszélgetésünk előtt, nem metálosok. Amúgy sincs is itt nagy metál élet, az Age of Agony-ék vannak itt a környéken, meg van egy új banda a Catalepsy, jól ismerjük őket, és ha lehetőségünk van rá, igyekszünk támogatni egymást. Szóval a barátaim nem metálosok, így néha megkérdezik, hogy Marci mi a helyzet a zenekarral? Akkor elmondom, hogy ez vagy az a helyzet, mondjuk vicces, hogy egy kívülálló embernek azt mondom, hogy dolgozunk egy lemezen, vagy éppen megjelent egy lemezünk, akkor ők szerintem nem is veszik ezt komolyan, nem érzik át, hogy nekünk ez mennyire fontos, de ez nem is baj. Mindenkivel más és mást élünk meg, örömöt, bánatot, problémát, ennek nem ott van a helye.
– Értem, és mi a helyzet a Heldontoddal?
– Az úgy indult, hogy a Heldentod gitárosa HUN néven csinált egy bandát, amit szintén a Jani adott ki a Hét Vezér Haragja által.
– Egy 3-4 számos demó volt, dvd-alakban, ugye?
– Igen, így van, és a János küldött belőle nekem egyet, mondtam is neki, hogy nem rossz a cucc, nekem bejön. Mindig kíváncsi vagyok a külföldi és főként a magyar szintérre, így igyekszem megismerkedni az új bandákkal. Szóval írtam a Jánosnak, hogy nem rossz ez, bár van még mit csiszolni rajta, és ezt követően — gondolom a János mondta neki, hogy nekem tetszik ez a dolog – kaptam egy e-mailt, a Hun fejétől Thonuzoba-tól. Így végül vele is felvetődött a közös split lehetősége, amire egyből a János jelentkezett is, hogy szívesen kiadná.
– János azért sok mindenben támogatja a hazai bandákat.
– Igen, igen és sajnos sokan támadják is igaztalanul, dehát be kell látni, hogy Ő is egy felnőtt ember, házas, két gyereke van, ő a családjától von meg időt, azzal hogy támogatja ezt az egész színteret, mozgalmat. Kérdem én, miért támadja őt akárki is? Inkább becsülni kéne, hogy ő erre még tud időt és energiát szorítani, ez szerintem az ő fanatizmusát és elkötelezettségét mutatja.
– Gondolom politikai okok miatt támadják elsősorban.
– Érdekes módon nem, lehet hogy emiatt is érték támadások, de te is jól tudod, hogy a black metál szélsőséges zene, szélsőséges embereknek, és az csak egy dolog, hogy a politikával bejött az NS is, ami még ha sokaknak nem is tetszik, de elfogadják, hogy van. Nem hinném, hogy politikai okai vannak, inkább csak irigység, konkurencia etc.
Szóval igazad van, a János munkája mindenképpen tiszteletet és dicséretet érdemel.
Na de vissza magára a splitre. Jelezte, hogy ő szívesen kiadná a splitet. Mi meg mondtuk, hogy ok. A Heldentodék amúgy nagyon sokat tököltek haha, nagyon sokat kellett várni rájuk, az egyik számukat én is énekeltem fel, mert az énekesük valami csoda folytán 3 számból csak 2-t nyomott fel, de nem is bánom, mert nagyon szívesen csináltam meg nekik ezt a dalt, nagyon jól is sikerült, a legjobb Heldentod nóta, haha. Végül is ki jött az anyag 100 példányban, hamar el is fogyott. Amúgy ez egy király split anyag lett, a Heldentod számok is tetszenek. Mi 2 ambient és 1 black metál számmal szerepeltünk.
– Fenn van az oldalon el lehet olvasni…
– Igen, és az egészet Lovecraftnak dedikáltuk, az ő szellemének, munkásságának, egy nagyon mély anyag született, személy szerint nagyon meg vagyok vele elégedve, talán a black metál szám hangzása lett egy kissé próbatermi, az lehetne erősebb, de talán így még jobban is illik a hangulathoz.
– Lesz hanglemez is valószínűleg.
– Igen, lesz. Eddig egy LP-n szerepeltünk csak, igaz az is egy tribute lemez, egy Bathory tribute lemez, dupla bakelit volt. Augusztus végig úgy tűnik 2 kislemezünk is meg fog jeleni, az egyik a Philosophy Of Death Wish In II Cold And Dark Pieces amit az Osiris Productions fog megjelentetni és a Hell-el közös 2 számunkat fogja tartalmazni. Ennek is már meg kellett volna jelennie amúgy. Vagy már 2-3 hónapja megkaptam a szórólapokat és a borítókat a kiadótól, 500 példányt nyomnak amúgy majd a korongból, és ebből mi majd 50-et kapunk, de azóta se készültek el a korongok, a kiadó állítása szerint a gyár problémázott valamit velük, de azt mondta a Gyula, aki a kiadót üzemelteti, hogy augusztus közepére meglesznek és akkor küldi, szóval én nagyon bízok benne.
Másik, pedig a japán Abigail-lel közös kislemezünk lesz, amit a germán Necromancer Records fog megjelentetni, az Abigial is és mi is két számmal képviseltetjük magunkat ezen a korongon, és azt mondta a Frank a kiadó feje, hogy ez is augusztus végére várható.
– Akkor azért van jövő… haha
– Van, van jövő, de ez azért az underground.
– A black metál mindig is arról szólt.
– Igen, de én már csak akkor bízok egy anyag megjelenésben, ha a kezemben fogom, ígérgetni nem nehéz, bár ez két komoly kiadó, nem hinném, hogy nem tartanák be, amit ígértek. Lesznek még bakelitek, valamikor ősszel fog megjelenni, a Kratornas-sal közös kislemezünk a Paragon Recordsnál, 300 vagy 500 példányszámban.
– Mit kell tudni a zenekarról?
– Egy Fülöp-szigeti black metál banda.
– Honnan az ismertség?
– Ez egy személyes a banda, egy Bruno Zamora nevű srác csinálja, és ő egy nagyon antiszociális ürge, mindenkivel nagyon bunkó és nagyon meglepődtünk mikor nekünk meg egyszer csak írt egy e-mailt, hogy tetszett neki a zenénk, cseréljünk stb. 
Ő is szerepelt a Bathory tribute lemezen, és valószínűleg onnan ismer minket, ő hozta elő hogy jó lenne, ha csinálnánk egy splitet, nekem a korai dolgai nem igazán tetszettek, primitív zajos zene, de az újabbak már jobban összerakottak, ezért mondtam, rendben csináljuk, együtt beszéltünk a Paragonos fiúkkal, ők meg egyből jelezték, hogy érdekelné őket. Bruno 2 számmal, mi pedig eggyel, a Voice Of The Styx válogatáson már megjelent Seeds of Storm című nótával fogunk szerepelni, annak egy új és felturbózott verziójával, ami nagyon keményen fog szólni. Aztán lesz még a Marblebog/Vorkuta split, amit az őszre tervezünk, meg fog jeleni kazettán, mini CD-n, és 12”-es mini LP-n, ez eddig biztos.
– Lesz még LP elméletileg, a Into the Chasms of Lunacy…
– Igen, a CD a Paragon Records-nál jelent meg, a kazetta verzió most fog megjelenni a következő 1-2 hónapban, amit szintén az ausztrál Ruin Productions fog kiadni, akik a Heldentod-dal közös kazettánkat is kiadták, és több kiadóval is beszélgettünk már a bakelit verzióról, nincs még eldöntve, úgy gondolom, hogy ez az év végéig el fog dőlni, hogy ki fogja ezt gondozni. Mindenképpen szeretnék LP kiadást, mert nekem ez a legfontosabb Vorkuta anyag eddig, és nagyon remélem, hogy összejön, és nagyon bízok benne, hogy egy nagyon jó borítót fogsz festeni hozzá, haha.
– Haha, köszönöm a bízalmat! Milyen zenékkel kezdted, volt szó, hogy gimnazista korszak, barátok etc. Mik voltak rád hatással?
– Általános iskolában kezdtem el hallgatni ezt a zenét, Iron Maiden, Sepultura, Cannibal Corpse, az ismertebb, keményebb bandák voltak az elsők, természetes folyamatnak köszönhetően elkezdtem egyre jobban beleásni magam, kazetta cserélgetés stb. 96-97 körül jött nekem a black metál, talán az Immortal – Battles in the North volt az első. Ez az anyag fogott meg leginkább, az ereje, a ridegsége, a hangzásvilága teljesen elvarázsolt, azt hiszem ez a korong nagyon meghatározta a későbbi életemet.
– Mi van a zenekarral? Örültél a feloszlásnak, vagy sajnálod?
– Az Immortal?
– Igen, ők elég rendesen elcsúsztak a vége fele…
– Igen, az Immortalnak azt hiszem, nem tett rosszat ez a feloszlás, főleg ha azt veszem figyelembe, hogy ők most újjá alakultak, koncerteznek. És ha most tudnak készíteni egy erős lemezt, akkor mindenképpen megérte.
Én elfogult vagyok velük egy picit, minthogy régi kedvencről van szó, a Damned in Black még nagyon tetszik, a Sons of Northern Darkness-ben már nem éreztem azt a hangulatot.
– Satyricon-nal mi a helyzet?
– A régi nem rossz, de igazából a számomra az egyetlen jó lemezük a Rebel Extravaganza, az egy mérföldkő a black metál történetében, zseniális egy anyag.
– Tele ipari hatásokkal.
– Igen, és én nem is szeretem az ilyen zenét, de nekik nagyon jól állt ez a dolog, és úgy gondolom, hogy ezt többet nem tudják megismételni már a jövőben, a régebbi anyagjaikat is szeretem, mert az igazi norvég black metál.
– Pl. a Nemesis Divina.
– Így van, minden benne van a fagyos Norvégiából.
– És mi a helyzet az Emperor-ral? Ők hagyták el először az arcfestést is…
– Az egy kicsit más volt, hiába jöttek egy színtérről a többiekkel, hiába kezeli úgy őket mindenki, mint a norvég színtér egyik legismertebb bandája, ettől kicsit mindig kívül állt az Emperor. Fura, mert nem az én zeném az Emperor, jobban szeretem az egyszerűbb, primitívebb, bele az arcodba dolgokat, de annak a bandának, valami kozmikus ereje volt.
– Mint a korai Samael… csak más, más.
– Igen, más, én inkább a korai Samaelt szeretem, és egy örökös favoritom marad.
– Szóba került az arcfestés, nálatok látok, de a mellé épített black metál kliséket nem… Miért van ez? Nem mintha probléma lenne, sőt örülök neki.
– Nem tudom, az egész így alakult, elkezdtük a zenekart, és önmagunk kifejezésre használtuk, úgy éreztünk, el kell mondanunk valamit és ehhez a színtérhez hozzátenni, de nem éreztem soha, hogy nekünk ezeket a dolgokat használni kéne. Úgy gondolom, hogy az old school zenekaroknak, új banda – régi banda, mindegy, mentalitás a lényeg, nekik ez nagyon jól állt, az a fajta zene, ahol ennek szerepet kell engedni. Hozzánk nem illene, de én azt aláírom, hogy ezeknek a régi black/ thrash bandáknak nagyon jól állt ez a sátáni image, maga a black metál is sátáni persze, de kiszélesedtek a határok, nem csak ezekről lehet énekelni. Például megjelentek a politikai dolgok.
– Mizantróp témák.
– Mitológiával foglalkoznak sokan, ott az okkultizmus, a pogányság. Mi nálunk sokkal inkább a halál, személyes víziók.
– Lovecraft féle dolgok.
– Igen, vagy a filozófia.
– Te magad is ilyen pályán indultál el a mindennapi hétköznapokban…
– Igen, én 2 évig hallgattam Szombathelyen filozófiát, majd 1 év szünet következett, és most nem tudom, hogy hogyan lesz szeptembertől, vagy folytatom Szombathelyen a filozófiát, vagy elmegyek politológiát tanulni, mert az is érdekel. Sőt, talán közelebb is áll hozzám. Valamilyen téren csalódás volt számomra, mert olvasni nagyon szeretem a filozófiát, de tanulni annál kevésbé. Nem az igazi, amikor meg akarnak magyarázni valamit, amit te nem úgy gondolsz, az nem éppen a legjobb dolog. Majd a jövő eldönti, mi lesz…
– Tagokkal mi a helyzet? Kik játszottak a bandában, jelenleg kik a tagok és kinek mi a posztja?
– Hát ugye én vagyok az énekes, haha. Aztán a Hellspike kollégával alapítottuk a zenekart, húros hangszerekért felel, majd az első Vorkuta néven kiadott demón már játszott Hellspike-nak a bátyja Inmar is, ő is gitár, bőgő — megoszlik. Aztán még benne volt egy régi iskolai pajtásunk, aki szintén akkor még nagy black metál fanatikus volt, Warkommander. Ő dobolt a …Where only Darkness Dwells demon, majd ő játszott még velünk a Verdeleth-el közös anyagon, aztán ő elvesztette az érdeklődését a black metál iránt, a zenélést nem hagyta abba, azóta is jazz dolgokat nyomat. Utána megkértük egy barátunkat, aki inkább heavy, speed, thrash dolgokban van benne, Nihilst-et, aki amúgy a Drünken Bastards-ban is a dobosunk, és az utolsó Acidity Regulator lemezen is játszott velünk, és az ő segítségével vettünk fel több Vorkuta anyagot is. Végül eljött a váltás ideje, melyek zenei összeegyeztethetetlenségekből eredtek főként, nem emberiek voltak, végül azt mondta, hogy a Drünken Bastards-ban szívesen folytatja, de a Vorkuta most neki nem fér bele, ezért megkértük a számos projectből ismert Khrul-t, hogy nem lenne-e kedve játszani nálunk.
– Miben játszik még ő?
– Witchcraft, Vérzivatar, Marblebog, Siculicidium a pár ismertebb és még más rengeteg bandában nyomja, mint pl. Funebre, Avar, etc. Ő egy igazi mániákus, aki úgy néz ki nem tud élni, ha nem zenélhet.
– Te is hasonló vagy.
– Én is, de azt hiszem azt még én sem bírnám, amit ő csinál. Egy nagyon elkötelezett srác, és remélem a Vorkutában is nagyon jól tudunk majd együttműködni.
– Én is remélem, és ez már veti is fel a következő kérdést; a zenekarok egyik nagy buktatója a tagcseréken és a hangszerhiányon kívül maga a próbaterem, nálatok ez hogy alakult?
– Igazság szerint, mi sohasem próbálunk a bandákkal, kivéve akkor, ha felakarunk venni egy próbatermi anyagot vagy egy esetleges koncertre készülünk, bár ez utóbbinak még nem volt eredménye haha. Nálunk a dalszerzés otthon történik, majd a felvételek előtt találkozunk és mindenki megmutatja egymásnak az ötleteit, így alakul ki egy szám.
– Tudtommal nem csak Zalaegerszeg szerepel a zenekar kiindulópontjaként, hanem a Göcseji tájegység is, hogy is van ez?
– Göcsej egy tájegység Zalában, melynek Zalaegerszeg a központja. Lényegi jelentése nincs, kívülállóknak meg főként. Az, hogy mi sok helyen teszünk rá utalást, az annak tudható be, hogy itt élünk, szeretjük a szülőföldünket és maga a környék, a helyi hagyományok, hatalmas inspirációval bírnak számunkra.
– Értem, akkor következzen pár nagyon szar, geci kérdés, haha mely ha inspirációt nem is, de a személyiségedet részben megmutatja.
– Mayhem vagy Burzum?
– Inkább a Burzum.
– Celetic Frost vagy Infernäl Mäjesty?
– Szeretem az Infernäl Mäjesty-t is, de akkor már inkább Celetic Frost.
– Bathory vagy Venom?
– Mindkettő, haha.
– Sör vagy bor?
– Sör.
– CD vagy LP?
– Mindkettő.
– Mortiis-ról mi a véleményed? Aki a kezdetekben az Emperor-ban bőgőzött…
– A korai művészetét nagyon szeretem, zseniális volt, még az a minimalizmusa is, ahogy csinálta a sötét ambient dolgait, Ĺnden Som Gjorde Opprřr-tól a Keiser av en dimension ukjent át a Crypt Of The Wizard-ig.
– Nála a Crypt Of The Wizard volt a csúcs.
– Igen, így van, és érdekes módon ő azt mondta, hogy ő azt a lemezt nem szereti, mert nagyon középkoriasra akarta venni és nem lett olyan jó, persze szubjektív megítélni. A The Smell of Rain annak ellenére, hogy nem metál, inkább egy pop lemez, egy nagyon jól összerakott dolog volt, de a The Grudge-al már nem bírtam kibékülni.
– Igen, eléggé ráment erre az electro-goth dologra illetve egyszer elmaradt egy koncertje, mert nem találta meg a füleit… haha.
– Igen? Mondjuk nála ez az images dolog érdekes volt, ő volt szerintem az első, aki megmerte húzni ezt a dolgot, még úgyis, hogy lehet mai szemmel már mókás ez az egész.
– Le is járatta magát egy pornófilmben, ahol az orrával nyomta a csajt, haha.
– Igen? Oughh, ez azért elég riasztó, azt a misztikusságot, amelyet felépített, teljesen meggyalázta.
– Hát meg, s ha már egyszer idáig kalandoztunk, akkor az ambienttől lépjünk még egyet… Számtalan black metál zenekar használ klasszikus zenei elemeket, és nem egy olyan egykor nagy fanról van tudomásom, hogy ma már szinte csak klasszikus zenéket hallgat. Ehhez mit tudnál hozzáfűzni?
– Talán, mert a metál zene és a klasszikus zene között van összefüggés és sajnos sokszor sokan keverik is a zenei elemeket. Én ezt nem szeretem, mert nagyon-nagyon ritka, hogy ilyen esetekben jó lesz a végeredmény.
Személy szerint én szeretem a klasszikus zenét és nem érzek abban semmi kivetnivalót ha egy metál rajongó komoly zenét hallgat, de a kettő keverését elutasítom. A metál számomra, csúnya, gonosz, erőszakos és primitív. És ezek között én semmi olyat nem találok, ami illene a klasszikus zenéhez, hehe.
– Vorkuta jövője, mint koncert?
– Nagyon sokszor kaptunk meghívást, eddig még egyszer sem jött össze, nem mondom azt, hogy a jövőben nem lehet, majd kiderül.
– Egy budapesti kilátásban van, nem?
– Igen, az kilátásban van, az megint a Stygian Shadows Productions-ös dolog, de lehet, hogy inkább a Drünken Bastards-al fogunk elmenni, mert azzal mindenképpen akarunk koncertezni. Szó van amúgy egy külföldi mini turnéról, de erről egyelőre nem beszélnék.
– Jánosnak köszönhetően…
– Igen, Jánosnak köszönhetően, mert neki vannak Finnországban barátai, és amikor ez az interjú készül, ő éppen kinn van (azóta már hazajött), és majd lesz valami. Illetve jön majd az Abigail/Barbatos együttesekből ismert Yasuyuki Suzuki barátunk és az ő Barbatos zenekarával és barátainkkal az Age Of Agony-val fogunk csinálni egy bulit Zalaegerszegen, ahol a Drünken Bastards is fellép. Rajtunk kívűl a Catalepsy is képviselteti magát.
– Lesz beszámoló, én fogom képviselni a Nuskullt.
– El is várom, kötelező a megjelenés, haha. Mondjuk én nem szeretném ha nagyon sokan lennénk, nem akarom látni a sok hülye gyereket, mindenhol fetrengő 16 éveseket, meg a pózereket, mert nincs rájuk szükség. Szóval bízok benne, hogy egy családias légkörben nyomhatunk egy igazi, thrash-black támadást.
– – Hát köszönöm az interjút, aztán várom a fejleményeket!
– Én köszönöm, és mi is, haha.
—
Kapcsolódó cikkek a NUskullon:
Vorkuta – Into The Chasms of Lunacy
Vorkuta / Heldentod – "Split"
VA – Tribute to Angel Reaper and Fantom
…és még pár hasznos link:
