“Valami egyedülállót és különlegeset alkottunk” – Napoleon-búcsúinterjú

Amikor novemberben megjelent a Napoleon második lemeze, még csak nem is sejtettük, hogy pár hónappal később máris búcsúzni fogunk a jellegzetes hangzású angol csapattól. A 2011-ben alakult banda azzal tűnt ki a modern metal/core-zenekarok tömegéből, hogy egészen újszerű módon keresztezte a dallamos hardcore és a progresszív metalcore stílusokat, és hiába változott az évek alatt a zenekar tagsága és kicsit a zenei világa is, de Sam Osborn gitáros karakteres játéka miatt még így is messziről felismerhető maradt, amit csinálnak. Február elején azonban váratlanul bejelentették, hogy visszavonulnak – de csak egy utolsó Európa-turné után.

A zenekar mindig is előszeretettel járt Magyarországra koncertezni, akár évente többször is, és szerencsére a búcsúturnéjukon sem kerülnek el bennünket. Az utolsó hazai bulijuk március 26-án kedden lesz a Dürer Kertben, két hazai banda, a Wishes és a Silent Homes társaságában. A koncert előtt emaileztünk egyet a zenekarból Jacob Brelsford basszerral, akit a Napoleon pályafutásáról és persze a korábbi magyar élményekről is kérdeztünk.


A Napoleon indulásakor milyen zenekarok inspiráltak titeket? Hogy jutott eszetekbe keresztezni a dallamos hardcore-t a progresszív metalcore-ral, és ezt az újítást hogy fogadták például a régi vonalas dallamos hardcore-arcok?

A zenekar indulásakor az Architects, a This Town Needs Guns, a Counterparts és hasonló zenekarok voltak ránk nagy hatással. Nem volt tudatos döntés, hogy ezeket a műfajokat elkezdjük vegyíteni, egyszerűen csak szórakozásból zenéltünk és egy egyedi hangzást akartunk teremteni. A rajongók szerintem elég jól fogadták, a dallamos hardcore mindenképp egy olyan műfaj, amibe úgy érezzünk, hogy beletartozunk, és a rajongók is magukénak érzik a zenénket.

A dallamos hardcore-elemeket fokozatosan elhagytátok a zenétekből. Mi ennek az oka?

A banda működése alatt változott, hogy mit hallgatunk és mi hat ránk, és újabb elemeket akartunk behozni a zenénkbe. Ugyanakkor úgy érezzük, hogy a dallamos hardcore elemek is még mindig eléggé érezhetők.

Mi történt James Mendoza kilépése után? Ki dobolt az Epiphany lemezen és ki játszik a búcsúturnén?

Először egy barátunkat, Andyt kértük meg, aztán ajánlottak nekünk egy remek dobost, aki mostanra a barátunk is lett, ő Jake Oseland. Az utolsó turnéra viszont James visszatér!

Alig fél éve adtátok ki a második albumot és a banda karrierje felfelé ívelőben volt. Hogyan jutottak arra a döntésre, hogy abbahagyjátok? Hirtelen jött, vagy már egy ideje a levegőben volt ez?

Több dolog is közrejátszott a banda befejezésében. A legfőbb ok, hogy mindannyiunknak úgy alakult a “valódi élete”, hogy arra kell koncentrálnunk. Sajnos az intenzív turnézást nem lehet összeegyeztetni a teljes állásokkal meg ilyesmikkel. Mind úgy érezzük, hogy nagyon jót mentünk, és nagyon izgatottak vagyunk az utolsó turné miatt!

Visszanézve elégedettek vagytok a Napoleon karrierjével és életművével?

Nagyon is. Szerintem valami egyedülállót és különlegeset alkottunk a diszkográfiánkkal, meg közben jól is éreztük magunkat!

Van bármi, amire úgy tekintetek vissza, hogy “bárcsak sikerült volna…”?

Igazából nem nagyon. Talán egy dolog, hogy jó lett volna Amerikában turnézni, nagy kár, hogy odáig sosem jutottunk el.

Mik a további terveitek? Wes a 3amwithyou-ban énekel tovább, a többiek is folytatják a zenélést?

Sam és James hamarosan előáll egy új instrumentális projekttel, figyeljetek oda rájuk!

Melyik volt a legkülönlegesebb koncertélményetek?

Az például őrületes volt, amikor a Rockstadt fesztiválon játszottunk Romániában. Ott marha jól éreztük magunkat, nagyon jó volt a közönség.

2017-ben négyszer is játszottatok Magyarországon, ami elég kirívó egy külföldi bandától. Hogy jött ez össze?

Mindig is nagyon jó fogadtatásunk volt nálatok, Budapestre pedig főleg szeretünk visszajárni!

Melyik volt a kedvenc magyar bulitok az évek alatt? Milyen benyomásaitok voltak a rajongókról, a helyekről, vagy úgy egyáltalán az országról?

A legjobb talán az utolsó headliner bulink volt a Dürer Kertben, vagy az, amikor ugyanott a nagyteremben a Counterparts előtt játszottunk. Imádjuk azt a helyet és nagyon örülünk, hogy most is vissza tudunk menni. Az A38 is király volt, amikor ott volt egy nyári kültéri bulink, még 2016-ban. Magyarországon mindig is nagyon jók voltak hozzánk a rajongók, ezért nagyon hálásak vagyunk.

A Napoleon kedden a Dürer Kert 041-es termében búcsúzik, előttük a Wishes és a Silent Homes nyit, infók itt.