Twelve Tribes interjú

Május 22-én, függetlenül attól, hogy még mindig nem hevertem ki a The Haunted által előidézett katarzist, Nelzonnal máris belevetettük magunkat az édes munkába, hiszen az Európát három hét alatt leigázó Twelve Tribes turné magyar állomáshozt érkezett. Mikor megérkeztünk, Andy épp Texas Holdent játszott Jakab Zolival, s a Bridge To Solace énekese máris ötletet adott számunkra az első kérdéshez, amit a mindig pókerarcú Andynek szegeztünk:

Adam: Fantasztikus érzés ez, mondjuk ő alapvetően is vesztes típus, így gondolom nem érintette váratlanul, hogy most is én nyertem.

Nelzon: Na és, hogy megy a turné?

Adam: Jól halad a háromhetes kis körút, mind a Bridge To Solace, mind a Raging Speedhorn jó zenekarok, és jó arcok is egyben, a koncertjeink is sikeresek, pláne az aztkövető mulatozások, és kifejezetten örülünk annak, hogy olyan helyekre is eljuthattunk, mint akár Budapest, vagy Szlovénia.

Nelzon: Ez az első alkalom, hogy headlinerként járjátok a kontinenst. Mik a headliner fellépés előnyei és hátrányai?

Adam: Jó érzés, de tudod, valahol idegtépő is, hiszen jóval nagyobb teher nehezedik az ember hátára; és ez a nyomás vissza is köszön rajtunk, de van egy pozitív oldala is ennek, mikor utolsónak játszol, jó érzés látni azt, hogy a srácok megvárnak titeket, netán csak miattatok jöttek el… És ezidő alatt még megismerkedhetnek az előttünk játszó zenekarokkal is. De a közönségünk ellensúlyozza a terheket, és ez a lényeg.

Bambee HC: Tavaly jelent meg a harmadik nagylemezetek, a Midwest Pandemic. Milyen visszajelzésekre talált a korong, és te hogyan ítéled meg az akkori teljesítményeteket?

Adam: A tavalyi év legjobb albuma. Zseniális kiadvány, imádom minden pillanatát. Ennyit tudok hozzáfűzni. Kibaszottul ütős lett.

Adam: A Muzzle Order videóját Richmondban, Virginiában forgattuk hozzávetőleg két hónapja. Szörnyű körülményekkel kellett szembesülnünk, figyelembe véve akár a gatyarohasztó meleget, akár a számunkra szokatlan forgatási helyszínt… Ez némileg nehezítette is a munkát, de igyekeztük kihozni magunkból a maximumot, hiszen a dal is energikus, így megpróbáltuk azt a legjobb színben feltüntetni. Nem tudom, hogy lesz-e folytatás, mindenesetre én örülnék neki. Ha készítünk is, az több mint valószínű, hogy a Libriumra esik a választásunk, de korai még erről beszélni.

Bambee HC: Vagy a Verona…?

Adam: Verona? Csak nem szereted? Király dal az is, de nem hinném, hogy azt valaha is megklipesítjük.

Nelzon: És a kiadótok támogat benneteket? Ez a turné hozzájuk köthető, vagy a ti elhatározásotok volt?

Adam: Nem, a kiadó a hátunk mögött van, és támogat minket anyagilag mind a turné végbemenetelében, mind bármelynemű promócióban, legyen szó akár videókról, akár a CD-kről.

Nelzon: És meg vagytok elégedve a kiadótok munkájával?

Adam: Igen, mert úgy kezelnek minket, ahogyan az számunkra is megfelel. Tudod, sok fiatal zenekarnál mérvadó az útkeresés, az egyéni hangzás megtalálása, és mivel mi is megtaláltuk a saját arcunkat, így a kiadó is támogat bennünket, arról nem is beszélve, hogy jó barátságban vagyunk a Ferret embereivel. Tudják hogy mit csinálunk, és bizalmat szavaztak nekünk.

Bambee HC: Az utóbbi két kiadványotok igencsak különleges és igényes külcsínt kapott, hála az impozáns borítóterveknek és a bookleteknek. Kinek a munkáit tisztelhetjük ezen képekben?

Adam: A Midwest Pandemic borítóját egy washingtoni barátunk, James készítette, és mielőtt hozzáfoghatott volna, megbeszéltük vele a lemez koncepcióját, hogy annak fejében alakítsa ki az esetleges elképzeléseit. Szerencsére abban a nézőpontban is megegyeztünk, hogy sokrétű és elgondolkodtató legyen a külcsín, szerintem ez sikerült is.

Bambee HC: Tömören összefoglalnád a lemez koncepcióját?

Adam: A közelnyugaton él egy kisebb közösség, akiket semmilyen pozitív élmény nem ér életük folyamán, csak a keserűség, valamint a destruktív emberi érzelmek dominálnak az életükben, ezért próbálnak kitörni az így keletkezett mókuskerékből. Igyekeztünk bemutatni szinte minden emberi érzést, de többségében a negatív hatások legyőzésére fókuszáltunk, valamint az emberi problémák megoldására, mind a jellemhibákat, mind a kapcsolatokat figyelembe véve. Ha nagyon le kéne rövidítenem, akkor ennyi, ám ennél jóval sokrétűbb a dolog….

Nelzon: Most veszem észre, hogy Shane-en, a doboson High On Fire póló van. Ha már itt tartunk, mik a kedvenc kortárs zenekaraitok?

Shane: …Bármi. (hatásszünet, füligérő mosollyal egybekötve) Nagyon szeretem a High On Fire lemezeit. De képtelen lennék felsorolni, hogy mit szeretek, mert ez egy összetett kérdés. (hatásszünet újabb mosollyal, erre Adam átveszi a diktafont)

Adam: Ha a metal bandákat nézzük, akkor meg kell említenem az Everytime I Die-t, a Poison The Wellt, Remembering Nevert… Az ilyen zenekarokat szeretem leginkább. De ezen túlmenően nagyon szeretem az eredeti, hamisítatlan rock ‘n rollt, az indie-t és az alternatív zenéket, például az új Arcade Fire is nagyon bejött (megj.: nekem nem – BHC). De tényleg bármit meghallgatok, kizárólag hangulat kérdése.

Bambee HC: A Twelve Tribes mellett, mikor jut egy kis szabadidőtök, milyen hobbikat űztök, vagy mit csináltok? Milyen az élet Twelve Tribes-mentesen?

Adam: Póker (hangsúlyozásként ráüt a fém pókerdobozra, amibe még az asztalunk is belemremeg). Csak és kizárólag pókerezem, esetlegesen megnézünk egy-két filmet, vagy alszunk… Bármi, amivel levezethetjük a felgyülemlett energiát és idegbajt egyaránt. (A kérdést feltettük Shane-nek is, de ő csak mosolygott ránk.)

Bambee HC: Bambee HC: És mit tennél, ha nem lenne Twelve Tribes?

Adam: Valami hagyományos és normális munkát végeznék, valószínüleg kétkezű munkás lennék, vagy maszek boltos…

Nelzon: És ha elvonatkoztatunk a valóságtól?

Adam: Akkor űrhajós lennék.

Shane (megszólalt!!!): Én cápákkal dolgoznék.

Bambee HC: És hogyan definiálnád a zenéteket?

Adam: Én progresszív hardcore-nak nevezném, mert a hardcore színtérről érkeztünk, ugyanakkor hozzátettünk több, különböző hatást, melyek elősegítették zenei fejlődésünket. Nem tartom magunkat tipikus hardcore/metal bandának, szerintem jóval progresszívebb a mi megközelítésünk.

Nelzon: Ugyanakkor többen metalcore-nak skatulyáznak benneteket. Mi erről a véleményed?

Adam: Ez van. Nem túlzottan érdekel. Ahány ember, annyi vélemény.

Nelzon: És neked mit jelent a zene? Szerinted miben adhat többet a Twelve Tribes, mint más zenekarok?

Shane (hoppá): A zene egy új oldalt alakított ki a személyiségünkben, tágítva azt a fogalmat, mely alatt az énképet értjük. Ezáltal kifejezhetjük önmagunkat, véleményünket, valamint saját érzéseinket is. Hiszen nekünk is van életünk, vannak gondolataink és érzéseink, melyeket ezen köntösbe burkolva juttatjuk el a hallgatóság számára. Szeretem ezt csinálni, és az, hogy a közönség is élvezi ezt, csak tovább inspirál minket a szükséges energia befektetéséhez.

Bambee HC: Milyen terveitek vannak még ebben az évben?

Andy: A turné után kicsit szusszanunk, hogy aztán újult erővel merülhessünk el a nyári fesztiválszezon forgatagában, emellett lesz bár bulink a 36 Crazyfists-szel, ők személyesen is nagyon jó barátaink. Aztán évvége felé elkezdünk új dalokat írni, de még korántsem biztos, hogy ez egy új lemez alapjait jelentené, még meglátjuk.

Bambee HC: Mit üzensz a NuSkull olvasóinak?

Andy: Már két napja tartózkodunk Budapesten, ezidő alatt Zoli és a srácok körbevezettek bennünket a városban, és nagyon tetszett minden, gyönyörű városban éltek, budapestiek! Köszönjük az érdeklődést, ha tehetitek, szerezzétek be a legutóbbi lemezünket, hogy szétrúgja a seggeteket! Remélem az esti buli jól fog elsülni, az emberek nálatok nagyon kedvesek, még biztos hogy visszatérek ide hosszabb időre.

Bambee HC: Remélem, hogy még visszatértek hozzánk, és köszönjük az interjút!