The Chariot: interjú Josh Scogin énekessel

Első alkalommal léptek fel Magyarországon, elkerülhetetlen a kérdés, hogy sikerült-e körbenézni a fővárosban?

Rajtam kívül a többiek mind voltak túrázni a városban, illetve ma este még valószínűleg elmegyünk majd fürdőzni egyet. Azt mondták, hogy igazán gyönyörű hely Budapest, mindannyiukra mély benyomást tett a hely. Nekem viszont miután felkeltünk, néhány hivatalos dologgal kellett foglalkoznom, szóval sajnos ki kellett hagynom a városnézést.

Szeretitek egyébként felfedezni azokat a városokat, ahol éppen vagytok?

Igen, mindenképpen. Hatodik vagy hetedik alkalommal járunk Európában, de mindig elmegyünk megnézni például az Eiffel-tornyot, illetve mindig annyi helyre próbálunk eljutni, annyi mindent igyekszünk megnézni amennyi csak az erőnkből telik, haha. Hiszen ha már egyszer ennyit vagyunk úton, akkor legalább lássunk minél többet a minket körbevevő világból, hiszen ez benne a lényeg, nem?

Így van, teljes mértékben egyetértek. Mi volt a legszebb hely, ahol eddig jártál, és hova szeretnél még mindenképp eljutni egyszer?

Nehéz erre válaszolni, hiszen minden egyes helynek megvan a maga varázsa, de ha Velencéről van szó, akkor kétségkívül életem legcsodálatosabb élményei kötődnek hozzá. Ugyanakkor ott van Párizs, ahol egyszerűen annyi minden felfedezni való van, hogy az valami hihetetlen. Például amikor legutoljára ott jártunk, akkor életemben először voltam a Moulen Rouge-ban, vagy éppen Jim Morrisson sírjánál. És akkor ott van még a Louvre is, meg az Eiffel-torony, annyi minden tényleg, hogy az elképesztő. De persze minden város különbözik a másiktól. Félelmetes élmény volt Japánban is járni, vagy éppen Új-Zélandon, ahol alighanem a világ legszebb tájképeiben gyönyörködhet az ember. Szóval tényleg nagyon nehéz lenne csupán egyetlen egyet kiválasztani, de Velence határozottan a legemlékezetesebb helyek egyike eddigi életem során. Egyiptomba mindenképp el szeretnék még jutni, de ez valószínűleg nem a turnéink egyikének köszönhetően fog megvalósulni. Szóval egyszer csak úgy elutaznék oda, megnézni a piramisokat meg ilyesmi.

Milyen a turné idáig? Ugye már túl vagytok a felén. Milyen érzés együtt játszani egykori zenekaroddal, a Norma Jeannel?

Nagyon jól megy. Szuper, hogy együtt játszhatunk újra, hiszen nagyon jó barátok vagyunk. Az első Chariot koncert is a Norma Jeannel közösen volt, meg hát turnéztunk is, illetve fesztiválokon is léptünk már fel együtt korábban.

A koncertjeitek alkalmával tapasztalható színpadi show nem éppen nevezhető hétköznapinak. Szoktatok bármit is előre megtervezni, vagy inkább spontán dolgok zajlanak ilyenkor a színpadon?

Csak hagyjuk, hogy a dolgok megtörténjenek, nincsen előre megírt forgatókönyv. Egymásból váltjuk ki, illetve a közönség hozza ki belőlünk ezeket a dolgokat, nem tervezünk meg előre semmit se, hogy akkor ma ezt vagy azt fogjuk csinálni.

Hogyan készültök fel a koncertek előtt? Van esetleg valami speciális szertartás, mielőtt a színpadra léptek?

Nem igazán van ilyen. Néhány nyújtó gyakorlatot azért végzünk mielőtt felmegyünk, illetve meg szoktuk nézni a többi zenekar koncertjét, ezáltal rá tudok én is hangolódni az egész bulira, illetve a közönségre. Lényegében nagyjából ez tölti ki a saját koncertünk előtti időt. De sokszor van, hogy még cserélgetjük a dalok sorrendjét, hozzáadunk, elveszünk belőle, attól függően, hogy épp milyen a hangulat. Igyekszünk frissen tartani a programot, nem akarjuk estéről estére mindig ugyanazt játszani.

Kerültetek valaha is komolyabb bajba amiatt, amit egy-egy fellépés alatt a színpadon produkáltok? Volt olyan klubtulajdonos, aki mondjuk teljesen kiakadt miattatok?

Néhány alkalommal előfordult, de az igazat megvallva soha semmi olyasmi nem történt, ami miatt bármiféle megrovásban kellett volna részesülnünk. De volt egy különösen emlékezetes eset Ausztráliában, amikor félbeszakították a koncertet, mert véletlenül leesett egy tál körte a földre a szomszédos kávézóban, mire a klubos srác teljesen kiakadt, lekapcsolta a biztosítékot meg minden. Első alkalommal játszottunk Ausztráliában, tehát voltak akik már vagy 6 éve arra vártak, hogy láthassanak minket élőben, így hát érthető módon néhányan kissé erőteljesebben kifejezték nemtetszésüket, követelték a folytatást, mire már rendőrökkel fenyegettek minket, így jobbak láttuk, hogy ha elhagyjuk a helyszínt. Az egyik rajongónk pedig ekkor a házába invitált minket, így egyfajta házibuliként folytatódott a koncert, haha.

Előfordult, hogy esetleg ki is tiltottak valahonnan?

Azt hiszem az előbb említett klubról elmondhatjuk, hogy onnan ki lettünk tiltva, illetve volt egy másik hely Philadelphiában, ahol az egyik biztonsági ember elkezdett kötekedni a gitárosunkkal, de az igazat megvallva e két eseten kívül szerencsére sosem keveredtünk komoly bajba. Azért a legtöbb helyen megértő és elfogadó emberekkel találkozunk, tisztában vannak azzal, hogy mi nem akarunk bántani senkit, és nem akarunk semmi rosszat se csinálni. Soha nem okoztunk sérülést senkinek, nem tettük tönkre a berendezést…

Kivéve a saját cuccaitokat, nem?

Haha, igen igen, de az ugye más tészta. A legtöbb ember megérti ezt az egészet. Persze vannak idősebb arcok, akiknek csak annyi jön le, hogy ez egy tök amatőr kaotikus dolog. Mint az a szekus csávó Philadelphiában, aki megragadta a gitárosunkat, mondván, hogy ő itt most rendet tesz és megvédi a közönség soraiban lévő srácokat, mire mi próbáltuk megértetni vele, hogy mi ugyan nem bántunk senkit, pont hogy ő az, aki a mi gitárosunkat inzultálja. De mint mondottam, szerencsére egyáltalán nem ez a jellemző.

Mi volt a leghihetetlenebb dolog amit a saját koncerted alatt csináltál?

Egyszer, amikor Moszkvában játszottunk, végig a karzatról ugráltak le az emberek az egész koncert alatt, aztán egyszer csak én is kedvet kaptam hozzá és először elszörföltem az erkélyig, amire aztán felmásztam, majd szétnéztem és láttam, hogy a basszusgitárosunk is már ott van, aztán egyszer csak ugrottunk, haha. Az elég vicces volt.

Mi a helyzet a balesetekkel? Gondolom azért volt már egy párban részetek. Volt valami komolyabb eset is?

Nem igazán. Kifordult boka, apróbb fogletörés, néhány zúzódás, karcolás, de igazából semmi komoly, ami egyébként simán megeshetne a legtöbbször. Odafigyelünk azért egymásra. Persze, néha előfordulnak kisebb dolgok, de az meg simán belefér.

Beszéljünk egy kicsit az új albumról is, amit májusban fogtok rögzíteni. Hány számot terveztek felvenni?

Eddig 11-12 dalunk van, talán írunk még néhányat, de lehet hogy végül csak 10-11 fog a lemezre felkerülni. Talán meghagyunk egy párat tartalékba, bónusz számnak, különleges kiadásokhoz, ilyesmihez.

És mégis mire számíthatunk az új korongon? Milyenek az új szerzemények?

Nagyban különböznek az eddigi albumokon hallottaktól, de nehezen tudnám ezt most így kifejteni. Mindig megpróbálunk új ajtókat kinyitni, új dolgokat felfedezni, ezúttal sincs másképp. De azt még én magam sem tudnám megmondani, hogy milyen is lesz a végeredmény, hiszen még jelenleg is formálódik az összkép. De annyit mondhatok, hogy rendkívül izgalmasak az új számok, és én magam is rendkívül izgatott vagyok a végeredmény tekintetében. Arról nem is beszélve, hogy még a stúdióban is rengeteg új ötlet, improvizatív téma születhet, ami végül helyet kaphat a dalok bármelyikében.

Mi az, ami a leginkább inspirál mostanság?

Minden. Az élet. Séták a különböző városokban, jó filmek, igazából bármi inspirálóan tud hatni rám.

Mi a helyzet a Billy Corgannel közös munkával kapcsolatban?

Egyelőre ott tart a dolog, hogy folyamatosan próbálkozunk nála. Tudod, az ő munkássága egy borzasztó nagy inspiráció a számomra, illetve nagyban hozzájárult fiatalabb koromban, hogy én is zenész legyek. Szóval jelenleg még semmi konkrétumot nem tudok mondani, de őszintén remélem, hogy össze fog jönni a közös munka.

Van esetleg valami konkrét elképzelés arra, hogy vendégszerepeljen valaki az új lemezen? Ki az akivel egyébként szívesen együtt dolgoznál egyszer?

Hogy ha Billyvel vesszük fel a lemezt, akkor természetesen mindenképp szeretném, hogy szerepeljen valamelyik dalban. Amúgy nincsen konkrét terv. Egyébként örömmel dolgoznék együtt egyszer Jack White-tal a White Stripesból, ő is nagy hatással van rám. Most hirtelen más nem jut az eszembe…

Valahol olvastam, hogy szívesen együtt turnéznál a Deftones-szal. Egy közös szám Chino Morenoval szerintem elég jól hangzik, nem?

Igen igen, az durva lenne. Jó ötlet! Amúgy ő is nagy hatással volt rám annak idején.

Egyébként pont az lett volna a következő kérdésem, hogy ki a kedvenc énekesed/szövegíród?

Nagyon nagy kedvencem a Beatles, mint zenekar, úgy ahogy van az egész munkásságuk. Szövegírót viszont már nehezebben tudnék csak egyet kiemelni, hiszen annyi van. Kedvelem Bob Dylant és a korai munkáit, vagy Deena Johnsont, de az igazat megvallva mindenkit szeretek, akinek van egy jó sztorija. Nálam igazából sokkal fontosabb az a képesség, hogy ki tud jobb történetet előadni, mint az, hogy ki a jobb énekes.

Elég sok tagcserén átesett már a zenekar a múltban. Mennyire nevezhetjük szilárdnak a jelenlegi formációt?

Nem tudom. Én mindig erősnek érzem, haha. De tudod, mindig történnek dolgok, ami miatt cserélődik a felállás. Valaki megházasodik, vagy gyereke születik, vagy épp egy tök jó munkát kap, szóval én ezt egy természetes dolognak tartom. Rengeteget turnézunk, és ha valakinek úgy alakul az élete, hogy ezt már nem tudja tovább vállalni, akkor nincsen ebből semmiféle harag, vagy rossz érzés. Megesik az ilyesmi, szerencsére sosem kellett igazából keresnünk új tagot, mert annyi zenész barátunk van, hogy mindig hamar megtaláltuk a megfelelő utódot bármelyik posztra.

A korábbi tagokkal tartod esetleg a kapcsolatot?

Ó igen, mindenkivel. Sőt még zenélek is együtt néhányukkal egy másik projektben.

Ha az elmúlt nyolc évre visszatekintesz, akkor mire vagy a leginkább büszke?

Amikor a színpadon állok, egy olyasfajta örömet okoz a zenénk, amit játszunk, hogy azt valójában nagyon nehezen tudnám szavakba önteni. Valamint az, hogy ebben a zenekarban zenélhetek ilyen régóta és hogy már az ötödik nagylemezünkön dolgozunk egy elég komoly teljesítmény szerintem. A legtöbb banda el sem jut idáig manapság. Például amikor a dalsorrendeket találjuk ki a koncertekre, mindig olyan nehéz dolgunk van, hiszen én legszívesebben mindig eljátszanám az összeset! De sajnos ki kell hagynunk minden egyes alkalommal számokat, és ezt ki nem állhatjuk. Mi az összes dalt el akarjuk játszani! Mindig komoly megbeszéléseket kell folytatni, mire dűlőre jutunk egy setlistet illetően. Ugye minden egyes turné alkalmával a legújabb lemez szerzeményei kerülnek előtérbe, de azért igyekszünk cserélgetni a régebbi dalokat is, és remélhetőleg így azért mindenki hallhatja előbb utóbb a kedvencét. Sajnos nem játszhatunk négy órát minden egyes alkalommal, azt mi sem bírnánk, haha. Szóval igazából arra vagyok talán a legbüszkébb, hogy soha egyetlen olyan dalt sem írtunk, amit ne szeretnék a mai napig, illetve sosem azért írtunk lemezt, hogy azzal a kiadóknak kedvezzünk. Mi olyan zenét csinálunk, amit mindig is akartunk!

Mi volt a legjobb, illetve a legrosszabb koncertélményed eddigi pályafutásod során?

Jó koncert annyi volt, hogy nagyon nehéz lenne csak egyet kiemelni, de talán az a moszkvai buli, az egy igazán őrült koncert volt. A legrosszabb pedig… nem is tudom. Persze mindig vannak galibák, technikai nehézségek, de igazából nincs olyan, ami rossz koncertként maradt volna meg az emlékezetemben. Minden egyes helyzetből megpróbáljuk kihozni a maximumot. Mondjuk nem igazán szeretjük az olyan bulikat, amikor el vagyunk szeparálva a közönségtől, nagy zenekari árok van a tánctér és a színpad között.

Mi a The Chariot üzenete?

Azt hiszem a remény szó jól kifejezi mindazt, amit közvetíteni akarunk. Tudod, a legtöbb banda manapság annyira negatív, nyomasztó hangulatot áraszt, mi pedig igyekszünk a szöges ellentétét képviselni ennek és valami igazán pozitívat átadni. A koncertjeinkre is jól jellemző ez az egész élettel teli attitűd, amolyan igazi rock n’ roll életérzés, mintsem a lehangoltság. Érezd jól magad és légy egy pozitív élménnyel gazdagabb, ez a lényeg.

Mennyire fontosak a szövegek a Chariotban?

Nagyon fontosak. Rengeteg időt töltök a szövegek megírásával és tökéletesre csiszolásával, hogy egész biztosan elérje a célját a mondanivaló. Minden egyes szót gondosan megválasztok.

Hogyan definiálnád a zenéteket három szóval? Ugye több helyen találkozni a metalcore jelzővel, ami ráadásul nem is éppen helytálló.

Ez egy nehéz ügy, hiszen minden egyes előadó igyekszik elkerülni a skatulyákat. Minket a punk-rock, az energikus és a szabadság szavakkal lehetne a legjobban definiálni. Azt hiszem ez elég jól megállja a helyét. Egy súlyos banda vagyunk.

Milyen zenéket hallgatsz mostanában?

Nagyon sokféle zenét hallgatok. Leginkább nagyon régi country muzsikát, mint Johnny Cash. De valójában mindent szívesen hallgatok, amiben van szenvedély, jó szöveg. Ahogy az előbb is mondtam, ezek rendkívül fontos dolgok, amik például a legtöbb mai pop előadóban egyáltalán nincs meg. Szóval inkább régi zenéket hallgatok, mint James Brown. Rendkívül energikus az előadásmódja, egyszerűen imádom. Rajongok az olyanokért, akik nagy hangsúlyt fektetnek a színpadi showra, mint például ő is.

Meg tudnál nevezni öt előadót, akik a leginkább hatással voltak/vannak rád?

A Beatles egyértelműen a legnagyobb kedvenc, az egész karrierjük úgy ahogy van. Bármikor képes vagyok újra és újra megnézni videókat róluk. Egyszerűen félelmetes egy banda. Aztán ott van az Arcade Fire, ők viszonylag újabb zenekar, nemrég láttam őket élőben is és nagyon nagy volt. Akkor szintén az egész karrier tekintetében nagy favorit Johnny Cash. A Starflyer 59, nem hiszem hogy túl sok ember ismerné őket, pedig már vagy 12 lemezük megjelent. Végezetül pedig a Deftones, akik folyamatosan nagyszerű albumokat írnak, én pedig eddig minden egyes megjelenés után feltettem a kérdést, hogy mégis hogyan képesek még mindig ilyen jó lemezeket írni?

Mivel szeretsz a szabadidődben foglalkozni a zenén kívül, már ha van ilyen persze?

Olyan nincs, minden a zenéről szól, haha! Amikor otthon vagyok, akkor is bandákkal foglalkozok, egy stúdióban dolgozok, felvételeket készítek, szóval így szépen ott van az élet minden területén a zene. Egyrészt munka, amit szeretek, ugyanakkor ez a szenvedélyem, a hobbim is, amikor nem „dolgozok”.

Van köztetek családos ember?

Igen, én házas vagyok és van két gyermekem is, valamint Steve, a gitárosunk is nős. Már régóta házasságban élek, szerencsére elég jól működik minden, kialakult egyfajta egészséges egyensúly. Hiszen előfordul ugyan, hogy hónapokig távol vagyok, de utána meg van olyan, hogy hónapokig egyfolytában otthon tudok lenni. Ehhez, mármint hogy otthon tudjak lenni ilyenkor a nap 24 órájában, a családom is jól tudja, hogy el kell mennem időnként.

Hogyan képzeled el magad 10-20 év múlva? Meddig tervezed még ezt csinálni?

Ki tudja? Fogalmam sincs. Addig vagyok a vonaton, amíg meg nem áll. Imádom ezt az egészet, és amíg jól érzem magam és természetes az egész, nem válik munkaszerűvé, addig biztosan csinálni is fogom.

Ha megváltoztathatnál valamit a világon, akkor mi lenne az?

Legyenek kedvesek az emberek egymáshoz! Sokkal kevesebb háborút, és sokkal kevesebb harcot. Rá kell jönnie mindenkinek, hogy mind emberek vagyunk, mindannyian hibázunk, DE alapjába véve mindannyian jó emberek vagyunk. Ha ezt mindenki felismerné, akkor tényleg jobbá tehetnénk az egész világot és mindannyian boldogan élvezhetnénk az életet.

Köszönet a lehetőségért a Skalar Music Hungarynek.