The Black Dahlia Murder interjú

December 1-én vette ostrom alá a Kultiplexet az idén Nocturnal címmel egy bivaly anyagot leszállító detroiti The Black Dahlia Murder, a fiatal, feltörekvő Job For A Cowboy, és a The Red Chord társaságában, és röpke egy óra várakozás után, Jakab Zoltánnak hála, végre elkezdhettem a beszélgetést az elején még kicsit fáradt és kedvetlen, de szerencsére aztán mindinkább belelendülő tagokkal. A később a koncerttermet egyszerűen eldózeroló brigádból Bart Williams basszer és Trevor Strnad énekes volt a beszélgetőpartnerem, s miután a műszaki érdeklődésű Bart minden oldalról alaposan megvizsgálta a nem épp nanotechnológiai szinten álló, ám megbízható és strapabíró kazettás diktafonomat, s meggyőződött arról, hogy TÉNYLEG képes lesz rögzíteni a beszélgetést, bele is vághattunk.

Trevor: ez a turné egyszerűen BETEG! Nagyon jó viszonyban van mindhárom banda egymással, nagyon jó barátok vagyunk, és óriási partikat nyomunk együtt, a reakciók pedig eddig kivétel nélkül mind nagyon pozitívak, messze túlszárnyalják mindannyiunk előzetes elképzeléseit! Hihetetlen a hangulat minden állomáson, hatalmasak a koncertek! (Bart felé fordulva) Hol is játszottunk tegnap?
Bart: Bécsben. Őrült nagy buli volt, mindenki elvesztette a kontrollt, mi is, és a hallgatók is.
T: áh, igen, Bécs. Hatalmasat zúztunk ott, a közönség egyszerűen kib*szottul megőrült, nem is beszélve a koncert utáni bulizásról :-)

Magyarországon is jártatok már 2006-ban…

T: Igen, emlékszem, azt hiszem a Liar-rel, nagyon király buli volt az is, nagyon tetszett Magyarország.

Igen, a belga Liar-rel. Kis városnézésre volt most időtök? Körbenézni Budapesten…

T: hát, nem igazán… persze, láttunk nagyon szép épületeket, templomokat, ahogy jöttünk a turnébusszal, és szépen ki vannak világítva az utcák, nagyon hangulatos a város így este, úgyhogy később mindenképp kimegyünk kicsit körülnézni.

Megnézni a híresen szép magyar lányokat…

T: haha, igen, azt mindenképpen…

Akkor kicsit komolyabb témákról is beszélgessünk, az évek során elég sok tagcserét éltetek meg, ami különösen a basszusgitáros, és dobos posztot érintette. Mit gondoltok, mi lehet emögött, mik lehetnek az okai?

T: nos, a Miasma lemez felvétele után egy elég húzós időszakot élt meg a banda, nagyon kemény döntéseket hoztunk meg. Szerettünk volna egy feszesebb, erőteljesebb és jobb ritmusszekciót, így Zach-től (Zach Gibson dobos, 2006 elejéig volt tag) és Dave-től (Dave Lock basszer) meg kellett válnunk a zenekar érdekében, ami azért is volt mindkét fél számára nehéz helyzet, mert Dave régóta játszott a zenekarban, és minden tekintetben nagyon jó cimbora volt. Mi viszont szerettünk volna egy nagyon komoly basszusgitárost a bandába. Tudtuk, hogy milyen emberre van szükségünk, aki profi, felkészült, s képes hosszabb távon is áldozatokat hozni a kitűzött cél érdekében. Az ideális jelöltre rá is akadtunk Bart személyében, s attól kezdve újra nagyon jól megy minden, megvan a szükséges összhang köztünk. Viszont alighogy Bart csatlakozott hozzánk, Pierre (Pierre Langois dobos) is kiesett. Ő egy nagyon jó dobos volt, az egyik legjobb, akit ismertünk, és valaha játszott velünk, ő viszont meg akart házasodni, elvenni a barátnőjét, s ezután már nem fért volna bele a turnézás a terveibe, és igazán már ő sem akart útra kelni. Szerencsére megtaláltuk a helyére Shannon-t (Shannon Lucas, korábban All That Remains), aki hihetetlenül játszik. A korábbi dobosaink… tudod, ebben a bandában a dobosnak van a legnehezebb dolga, ez a feladat a legmegterhelőbb.

Mik a legfontosabb kritériumok, szempontok, amiket az új jelöltekkel szemben felállítatok? Nehéz megtalálni a legmegfelelőbb embereket a csapatba?

T: nos, a dobosnál maradva, nagyon fontos, hogy ne csak el tudja játszani, ami kell, hanem legyen nagyon pontos is, ez talán a legfontosabb, és ez hiányzott kicsit az első két dobosunknál… a pontosságuk nem mindig volt megfelelő, ezen is akartunk változtatni. Nagyon megterhelő a sok double-bass tempó, szóval a fizikai erőnlét, felkészültség is magas fokú kell, hogy legyen, hogy a koncerteken is a maximumot tudjuk nyújtani, és az új tagoknak mindig készen kell állniuk a rock-ra.

Beszélgessünk kicsit az új lemezről, van valami koncepció a „Nocturnal” cím mögött?

T: Nos, nem igazán, csak minimális mértékben. Úgy vélem, ez egyfajta utalás ránk, metal zenét kedvelőkre. Ha megnézed a borítót, rajt ezekkel a szörnyekkel, meg az éjszakával, láthatod, hogy a külvilág szemében mi is egyfajta szörnyek vagyunk, fura zenét hallgatunk, furán nézünk ki, stb. meg egyébként nagyon death metalos a kép, ez is egyfajta tisztelgés.

Sokan deathcore-nak, vagy metalcore-nak kategorizálják a zenéteket, de főleg az új album alapján én azt mondom, szerintem a Black Dahlia szimplán death metal-t játszik, ti hogy látjátok ezt?

T: igen, mi is hasonlóképp gondoljuk, abszolút.

Ahogy én látom, a Nocturnal sokkal több death metal elemet is tartalmaz, mint a Miasma CD.

T: igen, határozottan többet.
B: az emberek kényszeredetten kategorizálnak mindent, ilyen címke, olyan címke, de ez már nem igazán számít nekem. Korábban mindig dühített kicsit ez a dolog, de ma már túlléptem rajt, egyáltalán nem érdekel többé.

A dalszerzéshez való hozzáállásotok változott valamiben az új albumnál?

T: igen, azt mondhatom, hogy jelentős mértékben változott, amióta Bart a zenekar tagja. Tudod, ő elég sok stúdiótechnikai, hangmérnöki ismerettel rendelkezik, elég sokat foglalkozik ilyesmikkel a házi stúdiójában, szóval abszolút naprakész e téren a srác. Ez volt az első alkalom, hogy Pro-Tools-t használtunk a felvételekhez. Brian (Brian Eschbach gitáros) is Pro-Tools-szal vett fel és írt meg szinte mindent, a dobok is úgy lettek bepötyögve, mivel akkor még nem volt rendes dobosunk. Ez nagyon jól működött így. Meghallgattuk a felvételeket újra és újra, s ha már úgy éreztük, eleget csiszoltuk a dalokat, és nem tudunk mit hozzájuk tenni, akkor ugorhattunk a következőre. Ez a módszer így nagyon is jól működött, szóval azt hiszem, ez egy hatalmas lépés volt számunkra a helyes irányba

Minden tag részt vállalhat a dalszerzésben nálatok?

B: Brian a fő dalszerző nálunk, ő hozza a legtöbb ötletet, szinte kész dalokat, én a basszustémákért felelek, John (John Kempainen gitáros) pedig a szólókat adja a közösbe, és a hangzásba is beleszólhatunk, de a legtöbb dolog Briantől jön.
T: természetesen mi is hozunk ötleteket, témákat, s ha ezek átmennek Brian szűrőjén, akkor azok is fel lesznek használva, de a végső szó Briané, ez a banda az ő agyszüleménye.

Kedvenc dalok?

B: én a Climatic Degradation-t szeretem nagyon.
T: nekem a címadó Nocturnal a kedvencem, azt érzem az egyik leginkább eltaláltnak, meg a nyitó Everything Went Black-et, amelyben szerintem egy kicsit van mindenből, ami a Black Dahlia Murderre jellemző. Ez a dal számunkra egyfajta kinyilatkoztatás a bandát kritizálóknak, hogy „visszatértünk f*szfejek!”… tudod, ahogy az előbb is beszéltünk róla, az emberek csodálkoznak, hogy még itt vagyunk, hisz annyi tagcserénk volt már, de ezzel a lemezzel megmutatjuk, hogy a Black Dahlia erőteljesebb, mint valaha, és büszkék vagyunk erre a CD-re.

Nekem a Deathmask Divine a kedvencem.

T: igen, nagyon sokaknál betalált az a dal, nagyon sokan sorolják a kedvenceik közé. Egy kicsit old-shoolab tálalású, egyszerre kemény, és kicsit dallamosabb is.

A The Red Chord-ról és a Job For a Cowboyról mi a véleményetek, bejön a zenéjük?

Egyszerre: félelmetesek!
T: nagyon szeretjük a srácokat, a JFAC egy feltörekvő, fiatal csapat, de egyre nagyobb nevet szereznek maguknak, s nagyon súlyos zenét játszanak, a The Red Chord-ék pedig szimplán az egyik legjobb barátaink.
B: a The Red Chord-ot akkor láttam először, mikor a szülővárosomba jöttek koncertezni. Alig ment le az első dal, egyszerűen szétrobbantották a helyet, s mikor vége volt a koncertnek, csak fogtam a fejem és ennyit gondoltam, „mi a f*sz volt ez? Na oké, húzok vissza gyakorolni….”

Mindhárom csapat az idén 25 éves Metal Blade Records-nál van. Milyen a viszonyotok a kiadóval, illetve mit jelent számotokra a MB?

T: az összes gyermekkori kedvencem náluk dolgozott, vagy dolgozik jelenleg is, Cannibal Corpse, Broken Hope, Immolation, azaz sok-sok hatalmas zenekar, akiket még ma is szeretek és szívesen hallgatok. Számunkra ez egy reprezentatív kiadó, és nem is lehetnénk jobb helyen, mint itt, és Slagel (Brian Slagel, a Metal Blade kiadó feje) azt mondta, a szemükben mi egy esszenciális Metal Blade banda vagyunk, és ez óriási érzés, nagyon nagy eredmény nekünk! Mi pedig próbálunk igazságot szolgáltatni nekik ezzel a turnéval, amerre csak járunk. Szeretjük ezt a kiadót, és örülünk, hogy náluk lehetünk.

Mely zenészek, zenekarok voltak rátok hatással, illetve kiragadható-e az életetekből egyetlen pillanat, minek hatására hangszert fogtatok a kezetekbe, illetve elhatároztátok, hogy a zenész életformát választjátok?

T: azt hiszem, nekem az a pillanat volt meghatározó, mikor először hallottam metal zenét, az vitt erre az útra, mikor a Megadeth-t meghallottam. A gitártémáik is kib*szott őrültek voltak, és Dave Mustaine játéka volt talán a legnagyobb hatással rám.

Általánosságban a kedvenc zenekaraitok?

B: huh, ez kemény…. nagyon szeretem a Converge-t, de nagyon sok csapat van még, aki óriási zenét játszik, és biztos ki is hagynék sokat a felsorolásból…. nem tudom…. a Necrophagist hatalmas, és a hozzájuk hasonló death metal bandák…

T: Carcass…

Az újjáalakulásukról mi a véleményed? A német Wacken fesztiválon játszani fognak nyáron.

T: egyszerűen hihetetlen, óriási dolog ez. Szeretnék is elmenni, és megnézni őket!

A csehországi Brutal Assault fesztiválon én is láttalak Titeket, egyébként mit szerettek jobban a klubkoncerteket, vagy a fesztiválokat?

T: a fesztiválok jók, de leginkább az európaiak, mint például a Brutal Assault is, nézd meg a felhozatalukat, olyan extrém, mint az állat. Egy álom volt számunkra ott lenni. Az USA-ban is vannak fesztiválok, persze, de nem ilyen profillal, mint ideát Európában, ilyen változatos és súlyos fellépőkkel, rengeteg death / extrém csapattal…. ilyen felhozatal nálunk szinte alig van, az utóbbi pár évben mondjuk a Maryland Death Fest nagyon beerősödött, szóval nagyon király, és hihetetlen érzés mondjuk egy fesztiválon óriási tömegek előtt fellépni, mégis azt mondom, egy ilyen klub, mint a Kultiplex, szerintem tökéletesen megfelel nekünk. Jobban szeretjük, ha közvetlenebb és őrültebb a kapcsolat a közönség és köztünk, ettől nagyon fel tudunk pörögni.

Ha választhatnátok, akár létező, vagy létezett bandát, kivel mennétek legszívesebben egy álom-turnéra?

T: bármelyik bandával, amelyik valaha létezett? Hát, nem tudom, ez nyilván a többieknek sem lenne mindegy a csapatból, de ha csak én dönthetnék… hú, b*szki, nem semmi kérdés… az eredeti felállású Misfits, az nem semmi lenne, haha! Black Flag, eredeti Misfits…
B: áh, nem tudom… a Cannibal Corpse-szal turnéztunk szeptemberben, az óriási volt, de egyébként nem tudom…. régebben még a Megadeth-et mondtam volna, de úgy, hogy én állítom össze, melyik dalokat játszanák

Mikor turnén vagytok, hogy tudtok pihenni, kikapcsolódni?

T: hát, filmeket nézünk, de azt sem túl gyakran, nincs is sok, talán hat darab van itt most velünk. Az Ovizsaru az egyik kedvencem egyébként, azt már kábé ezerszer láttam, de nem tudom megunni, tudok minden párbeszédet fejből. Terminátor 2, az megint hatalmas….
B: Terminátor 1-2, azokat imádom én is….

És a harmadik rész?

Egyszerre: pfffffffff
T: a faterom is nagy rajongója a filmnek, s mikor együtt néztük meg a harmadik részt, csak bőgtünk végig :-) áh, szívás, a harmadik rész sz*r, csak az első kettő az igazi.
B: Top Gun, az szétrúgja a segged! Az is óriási!
T: igen a Top Gun, az nagyon jó! Aztán nagyon bírom még az amerikai slasher horrorokat, meg az alap európai filmeket, aztán a Péntek 13-at, a Halloween-t is vagy ezerszer megnéztem. A Halloween nagyon nagy, mikor először láttam, azt mondtam magamban, hogy ez tiszta metal! A metal meg Halloween-zene, haha! Szóval ezek mind nagyon jók, sőt, megunhatatlanok számomra! A Deathmask Divine című új dalunkat részben a Beyond The Darkness című régebbi film ihlette, az megint egy óriási kedvenc!
B: nekem a Texasi láncfűrészes mészárlás az egyik kedvencem.

Tarantino?

B: igen, az ő filmjeit is nagyon bírjuk, a Kutyaszorítóban, a Ponyvaregény, ezek alapművek!

Utolsó kérdés: a családotok mit szól a zenétekhez, mennyire támogatnak benneteket?

B: az én szüleim mindig is mellettem álltak, édesapám gitározik is, és ugyan sosem játszott zenekarban, vagy profin, mégis támogat, és mellettem áll.
T: igen, engem is támogatnak otthon, egyedül Briannek nincs szerencséje ebből a szempontból, mert a szülei nemigen csípik ezt a muzsikát. Szerintük csak pocsékolja az idejét, és valami komolyabb dologgal kéne inkább foglalkoznia, valami normális szakmát kitanulni. Közben meg bejárjuk a világot, s Brian már több helyen járt, többet látott a világból, mint ők, s szinte mindenhol vannak rajongói a zenekarának, szóval, ez szerintem óriási, és inkább büszkének kellene lenniük.

Rendben, köszönöm a válaszokat, és sok sikert a továbbiakban!

T: mi köszönjük a lehetőséget, az Internet amúgy is nagyon fontos szerepet játszott abban, hogy a metal zene újra előtérbe kerüljön, szúval nagyon szeretjük. Legyetek jók, találkozunk a koncerten!

Az interjú létrejöttéért köszönet Jakab Zoltánnak, a BPRNR-nek, és Nelzonnak!