Subscribe – Összeragadt cipőfűzők

 

A Kultiplexben tartott Guilty Parties buli előtt kaptam el a hazai Subscribe három tagját, Horváth Attilát [gitár], Anga-Kis Miklóst [basszusgitár] és a frontember Csongor Bálintot egy hosszabb beszélgetés erejéig, hogy alaposabban kivesézzük a csapat új, Stuck Progress To Moon című nagylemezét. A technika ördöge persze közbe szólt, így némi késéssel íme, Hölgyeim és Uraim, a Subscribe!

Tartalom:

01 – Bemutatkozás

02 – A studió megint beázik

03 – A közönség visszajelzései

04 – A cím és ami mögötte van

05 – Miből lesz egy Subi-lemez?

06 – … és mennyi ideig készül?

07 – A videóklip

08 – A látnivaló sztorija

09 – Miről szól a többi szám?

10 – Hogyan készülnek a számok?

11 – A hazai ízekről

12 – A Subscribe története

13 – Az előző lemez visszhangja

14 – További tervek a lemezzel

15 – Merre tovább?

16 – Csak nyugodtan!

Nelzon: Szevasztok, egy gyors bemutatkozást kérnék, a bandában betöltött szereppel együtt!
Bálint: Csongor Bálint, foglalkozása Csongor Bálint. [nevet]
Miklós: Anga-Kis Miklós, én vagyok a seggberugdosó, basszusgitáros, egyik zeneszerző – amúgy mi hárman vagyunk a zeneszerzők – turnémanager, promóter, koncertszervező és kurvaanyázó…
Bálint: Ezt három felkiáltójellel kérnénk!
Atish: Én gitározom, zenét szerzek és a butikért felelek! [nevetünk]
Bálint: Azt ne felejtsd ki, hogy a Dvd hangja azért Az Atisnak köszönhető!
Miklós: Kevés utómunka volt a hanggal, de azért hogy jól szóljon, azért elég sokat kellett vele dolgozni.
Bálint: Ezt pedig idézőjelben kérnénk! [nevet]
Nelzon:

Hol vettétek fel, milyen volt a stúdiómunka?

Bálint: Hát nálunk a stúdiómunka az mindig egy komoly dolog, mindig ver minket a balszerencse és most is így történt… Az ének alatt megint volt stúdióbeázás, mint a múltkor. Meg mivel sikerült a fesztiválszezonra időzíteni a stúdiózást ezért nem tudtunk négy napnál egyszerre többet tölteni a stúdióban, ezért nagyon megnyúlt az egész, nagyon sokáig voltunk ott.
Nelzon: A közönség részéről visszajelzések az új lemezzel kapcsolatban?
Miklós: Szerencsére csak pozitív kritikákat kaptunk, szeretik, tetszik az embereknek.
Bálint: Ha negatív kritika ért minket, akkor az is olyan volt, ami számomra pozitív.
Mint például?
Bálint: Mind például szidták a reppelős részeket, meg túl komplex esetleg, vagy túl dallamos…
Miklós: De ilyeneket ki mondott?
Bálint: Hát ilyen blogokon, de én ennek örülök.
Nelzon:

A cím az honnan jött?

Bálint: Szó szerint ugye azt jelenti hogy Stuck Progress To Moon, hogy a Holdra való törekvés megakadása és ugye ezt többféleképpen lehet értelmezni. Ez a mondat amúgy szerepel a The Journey című számunkban, ami pedig arról szól, hogy én úgy voltam vele kiskoromban, hogy zenekar meg izé, és mindig csak az álmodozás, aztán amikor az ember amikor felnő, eléri a 25 éves kort, rájön egy idő után, hogy nem igazán tett a dolgokért. Szerencsém volt, mert a többiek vittek, sodortak magukkal, de… Atis ugye hangmérnök, Miki ugye tanít, elvégezte a sulit én meg leragadtam… Sétáltam a Hold felé, de összeragadtak a cipőfűzőim és pofára estem… Van egy másik része is, de azt hagyjuk! [nevet]
Nelzon:

Igen, ez úgy jól hangzott! :D Oké, hogy áll nálatok össze egy lemez, egy szám? Ki hozza a metálos [mutatok Atisra], jazzes részeket [mutatok Mikire], szövegfelelős gondolom te vagy [mutatok Bálintra]…

Bálint: Ez a sorrend így pont jó volt!
Igen, így eltaláltam? Oké, akkor jöjjön a következő kérdés! [nevetünk]
Atish: Amúgy így nincs meg, hogy ki milyen részekért felel, és mindenki írt már ilyen lightos témát is, zúzást is ugyanúgy… Nincs az, hogy ide kéne egy zúzás és akkor te jössz, mindenki szeret mindenféle témát írni, pont ez a Subscribe lényege. És ez nem azért van, mert mindenki mást csinál, hanem mert mindenki mindenfélét szeret csinálni.
Bálint: De Atish meg én hasonló stílusban szeretünk zenét, hasonlóak a témáink is picit, Miklós vagy az elborultabb dolgokért felelős vagy pedig az ilyen jazzes funkys részekért. Azért mindenki csinál mindent, de ez a felosztás van szerintem.
Atish: De azért én is írok tuskó paraszt témákat!
Bálint: Viszont ha az nagyon paraszt lett akkor azt kihagyjuk! [nevetünk]
Nelzon: Mennyi ideig írtátok a lemezt? Tehát összeültetek párszor és kész, vagy ezek szépen jöttek az évek, koncertek folyamán?
Atish: Három számot már játszunk két éve, a negyediket egy éve kb., az összes többit pedig az utóbbi egy évben. De ez egy elég hosszas folyamat, csak mindig nagyon hosszan érnek nálunk a számok. Ezen a lemezen az az érdekesség, hogy két dal van…
Bálint: Három, mert szerintem a The Devil Take The Hindmostot is idevehetjük.
Atish: Hát azt azért játszottuk próbán, mindegy, két szám van, amit próbán se játszottuk és csak a lemez megjelenése után játszottuk el próbán először, de olyan szinten, hogy senki sem tudta, hogy ez teljesen stúdióban készült. És amúgy nem is lett volna ilyen az egyik szám se, ha azt próbán csináljuk, és azért én ennek örülök.

A másik pedig annyira nem lett volna másmilyen, az utolsó, a Hi… vagy a The Humidor című számról beszélek.

Bálint: A számcímekkel még kissé gondban van Atish! [nevet]
Miklós: A feketebikapatáról beszélünk!
Atish: Szóval az… Az lényegében nem lett volna más, hogy ha sokáig csináljuk, viszont az a Weight Of Oneness, amire lesz a klip, ami biztos hogy nem ilyen lett volna.
Nelzon:

Nocsak, a klipet mikor, hol, kivel, miért forgatjátok, és milyen lesz a videó?

Miklós: December 18-án forgatjuk, az Art Maffia nevű brigáddal, akik egy nagyon profi stábbal forgatnak. Ez azért különleges, mert nem volt még még igényes és faszán megcsinált Subscribe videóklip. Erre most nem sajnálunk se pénzt, se időt.
Na de milyen lesz a videó?
Bálint: Abszolút a szám szövegéhez idomul.
Mint az új Superbutt klip? (Szájon át) A képi világ teljesen a dalszöveget ábrázolja?
Bálint: Igen! Egy erdőben forgattunk volna eredetileg, de a jó időre való tekintettel egy stúdióban való forgatáson döntöttünk, aminek én nagyon örülök, mert szerintem sokkal több mindent meg lehet valósítani. Díszletek vannak, ami nagyon sok lehetőséget ad, nagyon jó lesz!
Miklós: Egy ilyen szürrealisztikus világot szeretnénk megteremteni. Nem törekszünk arra, hogy valós erdő kinézete legyen, csak a feeling legyen meg.
Bálint: Esetleg beszélhetünk arról, miről fog szólni a szám, mert azt már tudjuk, nem?
Miklós: Hát ha megkérdezted volna, akkor elmondhatnánk, de így már mindegy… [nevet]
Nelzon: Hmm oké, miről szól a szám? [nevetünk]
Bálint: Volt hollandiában egy gombás esetünk, legalábbis szerettünk egy ideig gombázgatni, ahol se a körülmény nem volt megfelelő, se a hely, se a mennyiség… És az egyik tag (akit nem szeretnénk megnevezni) nem tudta hogy hol van, mi van, teljesen elvesztette a realitás érzékét (erről szól egyébként a Delírium 1 és 2). Ez inspirálta. Ez a szám pedig arról szól amikor visszatért közénk, és azt kérdezte, hogy hol a bátyó meg a barátnője és hogy élnek még és megvannak-e. És ezt az érzést, hogy ott érezte meg igazán, milyen lenne, ha elvesztené a szeretteit. Nem vesztette el természetesen, de ő teljesen úgy érezte akkor. Ezt dolgozza fel a szám, hogy mi akkor hogy örültünk hogy „heló, visszajöttél, mehetünk haza”, meg amit ő érzett akkor…
Miklós: Én még annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy ez egyáltalán nem egy vicces történet, meg senkit sem arra akarunk bíztatni, hogy kábítószerezzen, ez nagyon nagyon féltünk és szarul éreztük magunkat. És a zenekar nevében elmondhatom, hogy senki sem félt még ennyire.
Bálint: Ez így van.. És ennek a három számnak a hangulata se egy tipikusan Subscribeos, teljesen sötét.… Elég komolyan ért minket.

Nem is igazán a drogos része a lényeg, hanem hogy összehozott minket, pedig eleve is nagyon jó barátságban voltunk. Az érzés, hogy megéreztük, hogy milyen, amikor elveszítünk valakit, leírhatatlan, és ez akkor tudatosult bennünk először, nagyon mélyen érintett minket. Szerintem nagyon pozitív hogy ezt így megéreztük így idézőjelben, mert nagyon jól összehozott minket.

Van még más számnak is ilyen jó története, ami meginspirált titeket?
Bálint: Hát az első szám az még egy jó sztori szerintem! A címe jelentése Baljós elvárás. Maga a szám egy párról szól, akik együtt vannak, a csaj terhes lesz éppen, a jövőben játszódik, és kitör az űrháború, támadnak az idegenek, és neki el kell mennie harcolni. És amíg az űrben van, addig kint egy év alatt a földön eltelik vagy ötven, a fénysebességgel való utazáskor ugye máshogy telik az idő (legalábbis Einstein szerint, bár én is jó voltam fizikából)… Amikor visszatér a háborúból, addigra meghal a csaja, és felnő a lánya, aki pont úgy néz ki, mint a volt felesége és egymásba szeretnek. És hogy innen mi történik, hogy megdugja-e vagy nem azt a hallgatók fantáziájára bízom!
Miklós: Ez az Oidipus második része! [nevet]
Nelzon: A dalszövegekről mit tudnál elmondani?
Bálint: Hát, még nem volt ennyire erős, nem volt ennyire koncepciózus dalszövegem.
Számokon belül, vagy az egész lemeznek van egyfajta koncepciója?
Bálint: Hát az egésznél is van, de ilyen szempontból az előző lemeznél még csak 18-23 évesek voltunk, tehát az nagyon éretlen volt… És az ember másmilyen szövegeket ír 18 évesen mint 23-25 évesen. Az előző lemeznél én írtam az összes szöveget, most az volt, hogy odaköltöztem Mátéhoz pár napra és pár üveg bor, kis kaja, és írtunk. Úgyhogy most ő is szerző volt, ami azért meglátszik rajtuk.

 

Nelzon: És hogy születnek a számok, előbb a zene és rá a dalszöveg, vagy fordítva?
Bálint: Előbb a zene, aztán valami kamu dallam rá és ha az megvan, akkor ráírok egy szöveget.
Miklós: Na erre szeretnék máris reagálni! [nevetünk] A legközelebbi lemeznél szeretném, ha a dalszövegeire írhatnánk számokat…
Atish: Ehhez fűzném hozzá, hogy ez nagyon inspiráló, a dalszöveg hangulata ilyenkor inspirálja a zenét. Ugyan olyan inspiráló egy énektéma zeneileg, mint fordítva.
Bálint: Hát én erre válaszolnék Atisnak, [nevetünk] hogy ha nála születik egy dallam, akkor annyira sok hang van fogva, hogy az eléggé megmozgat. Mellette nekem van egy dalszövegem, és ilyenkor ha mázlim van, pont rámegy arra a témára, de ez nem túl gyakran van.
Miklós: De viszont akkor én válaszolnék most a Bálintnak, mert az összes témát úgy írtunk, hogy kurvára énekelhető legyen, csak mivel Bálint énektanárhoz jár, ezért szerinte ezek is nagyon bonyolultak.
Bálint: De a végeredmény szerintem azért magáért beszél… De ezt még később megbeszéljük! [nevetünk]
Miklós: Azt még hozzáfűzném, hogy az előző lemeznél Máté szinte semmi szöveget, énektémát nem írt, most viszont sokat ő írt, amiért nagyon boldog vagyok!

Amúgy a számírás nem ennyire egyszerű, folyamatosan telik az idő, történnek a jó és a rossz dolgok, és szerintem az előbbiek annyira nem sarkallják a művészeket arra, hogy alkossanak valamit is. Szépen lassan születtek az ötletek, lementünk próbára, összerakosgattuk őket. Készültek is a számok és amikor eljött az idő, hogy fel kéne venni a lemezt, akkor próbáltunk nagyobb energiával írni a dalokat. Ez azért nem sikerült ugye, mert sokkal hamarabb szerettük volna elkezdeni a lemezfeltételeket, nem akartunk nyáron stúdiózni, de sajnos elhúzódott. És elérkeztünk nyáron a fesztiválszezonhoz, ezért voltak régi számok, amik nem a stúdióban rakódtak össze. Akkor sem úgy volt, hogy van egy ilyen téma meg olyan téma, hanem akkor is voltak már nagyjából összerakott dalok, amik VBS formátumban.

Atish: Az egész lemezfelvétel sorrendjét megcseréltük, tehát gitározással kezdtük, aztán basszusgitár, aztán ezeknek a szerkesztése alatt jött Attila a dobbal. Nem volt időnk ugye hogy a próbateremben mindent összeírjunk, ezért sok mindent ott kellett kitalálni. Ez igazából a végeredményt nem befolyásolja…
Nelzon: Honnan jöttek a magyar részek, a mondóka, a mese vagy a nyuszifül?
Bálint: Hát ugye az első, az a Delirium 2 volt, és a középrésznél, ahol a kiállás volt, akkor mondták, hogy „Bálint na énekelj valamit rá”, és én viccből ráénekeltem ezt a mondókát…
Miklós: Én most közbevágnék, mert ez nem így volt, pedig Bálint ezt már egyszer nyilatkozta így és kurvára idegesít…
Bálint: De így volt!
Miklós: Nem! [nevetünk] Ez úgy volt, hogy játszottuk ezt az elborult részt és Bálint kétségbeesetten rágta a száját, ahogy szokta, hogy erre nem lehet semmit énekelni. És mondtuk, hogy Bálint erre bármit rá lehet énekelni, ez egy üres D hang, erre azt énekelsz, amit akarsz. Jó, akkor menjen még egyszer. Akkor hozta a „ki tanyája ez a nyárfás”-t, mindenkit kirázott a hideg, senki sem tudta eljátszani a saját részét. És hát így született meg a szám. És Bálint, szeretném, ha ezt ezentúl így nyilatkoznád!
Bálint: Bálint: Jó, akkor ez így volt! [nevetünk] Van még a magyar népdal rész. Voltam egy hangversenyen, ahol hallottam ezt a dallamot, amit Kodály Zoltán gyűjtötte volt, és mutattam Miklósnak, hogy bele kéne tenni. Ő megnézte, hogy lehetne átvinni funky riffekbe vagy grooveokba, ha lehet így mondani. Plusz miről szól a szám ugye, miről szólnak a magyar népdalok általában, a szexről szólnak és akkor mi is elvittük ezt egy kissé viccesebb formába.
Miklós: Ebben a számban így megmutatkozott a szex téma, amúgy nem szokott… A nyuszifül-nyuszifülért rengeteget kellett könyörögni, hogy a Bálint hajlandó legyen beletenni a számba.
Miért, az gáz, vagy…?
Miklós: Hát Bálint szerint az gáz.
Szerintem az kurvajó…
Miklós: Szerintünk is kurvajó! A lemezbemutató előtt pedig két nappal tettük fel a számot MySpacere, és az a hatszáz ember, aki ott volt, az mind nyuszifülezett. Rá egy hétre voltunk Nyírbátorban játszani, ahol még nem lehet kapni a lemezt (és szerintem nem is lehet majd [nevetünk]), és ott volt egy csávó, aki ilyen felrakhatós nyuszifülben érkezett a koncertre!
Bálint: Ez úgy született, hogy van egy szám, amit eljátszunk sokszor, de én már unom és akkor belerakok ilyen faszságokat, hogy szórakoztassam magamat meg őket. A nyuszifülezés meg valahogy megmaradt, és akkor a felvételnél mondták, hogy na akkor „Nyuszifül” én meg mondtam hogy „Nem”, de végül is rá lettem dumálva és jól sült el!
Atish: Ugyanez elmondható a „fasz”-ra, ami el van üvöltve ott. A Máté pedig teljesen kiborult, hogy ő nem fogja ezt üvölteni, hogy „fasz”. Amúgy szerintem és a többi „avatatlan” fül szerint sem lehet érteni a „fasz”-t…
Én sem hallottam!
Atish: A népdal végén van! De a szövegkönyvben sincsen benne. Erre is van egy jó történet, hogy mikor felraktuk Myspacere, akkor érkezett ilyen beírás, hogy hogy van pontosan ez a népdalrész, írták a dalszöveget, és akkor kérdezték, hogy ott a végén mi van? Tényleg azt üvölti hogy fasz?! [nevetünk] Utána persze beírtuk a szöveget és akkor boldogan megtudták, hogy ott tényleg egy fasz van!
Na és a feketebika?
Miklós: Ez úgy volt, hogy jöttünk haza koncertről a buszba, de ezt majd Bálint elmeséli.
Bálint: Én nem emlékszek rá!
Atish: Igen, a Bálint nem szokott emlékezni a hazafelé utakra! [nevetünk]
Miklós: Valahonnan jöttünk haza, és el kellett mesélni neki hogy mi történt, mert nem emlékezett rá… [nevetünk]. Szóval előjött ez a feketebikapata, és a Bálint elmondta egy csomószor egymás után, mire mindannyian rákattantunk, hogy ez mennyire gecijó, és akkor én elkezdtem köré építeni valamit. És Atishal írtuk meg végül is a végleges verziót és arra lett kitalálva az egész.
Atish: És ha megnézed, az egész számban a mondóka ritmizációja szól. És ez megy mindenféleképpen. Vagy csak tumtummal játszom, vagy mással. Már megvannak az elméleteink, hogy hogy lehet egy témából nyolcat csinálni!
Bálint: Haha, igen, Atish ennek nagy mestere!
Miklós: Nem egyet, hanem nyolcvanat! [nevetünk]
Hát az az igazság hogy én nagyon szeretem a Toolt, és van egy szám, a Fourty-Six And Two, ami az Aenimán van és pont erről szól. Szal Bálint odaadta nekem azt a lemezt 2000-ben és elkezdett foglalkoztatni.
Miklós: Erre a számra is vonatkozik az, hogy kurva egyszerű témája van, amire a Bálint nem tudott énekelni… [nevetünk] Szóval Máté írt rá egy énektémát.
Bálint: Igen, általában ez szokott lenni, hogy amikor én megbukom akkor a Máté letotyog és akkor ő megfejti a dolgokat. És amennyire bolond ez a téma, annyira a szövege is. Kicsit ilyen X-men utódnak lehet mondani, de annál koncepciózusabb. Arról szól, hogy egy bika betéved egy gyógyszertár laboratóriumába, és ott randalírozik! [nevet].
Miklós: Én azt szeretném mondani, hogy most sokat bántottam Bálintot az interjú folyamán, hogy semmire nem tud írni semmit, de egy zseniális figurának tartom, aki kurvajó szövegeket és témákat ír és nélküle nem lenne a Subscribe az, ami. Tehát, nagyon tisztelem és szeretem és kurvajó zenész!
Atish: Egy itthoni énekeshez sem lehet hasonlítani. Erre már rájöttem akkor, amikor a Cryful Lifeban láttuk őt ’99-be (előttünk játszottak), és akkor mondtam, hogy ha én ezzel a csávóval nem fogok együtt zenélni, akkor senkivel.
Miklós: Nem tudom, hogy egyáltalán ez el lett-e mondva bármelyik interjúban?
Bálint: Bálint: Szerintem nem… Bár nemtom mit akarsz.
(A Subscribe története)
Miklós: Hát azt hogy volt ez a Cryful Life nevű zenekar, mi akkor még THC voltunk, kurva bénán és szarul játszottunk meg minden. És láttuk őket előttünk, ugye egy gecijó zenekar után játszott a szar THC… Bálint zseniálisan énekelt az effekt-pedáljával, mert azzal olyan volt mintha jól tudna énekelni… [nevetünk]
Bálint: … És folytatja…. [nevet]
Miklós: A Tamással jóban volt a Bálint, mert együtt nyaraltak sokat. Mondtuk neki, hogy hívja már le a Bálintot, mert a Mátét ki akartuk rúgni, mert szarul énekelt. És a Bálint azt mondta, hogy nem, mert akkor még ment a Cryful Life.
Bálint: Hja, meg bénák voltatok! [nevetünk]
Na visszakaptátok! :D
Miklós: Hát tényleg így volt, vállaljuk! Na, szóval ezután pár hónappal Bálint látott minket, és addigra már sokat fejlődtünk, és a Cryful Life elkezdett döglődni, és akkor mondta az a Bálint, hogy jönne, és igazából azóta vagyunk Subscribe.
Bálint: Ez ’99 március tizen-valahányadikán, a Zöld Pardonban, amikor lefektettük, hogy a tagja leszek ennek a csoportosulásnak… Rockcsoportnak… Szektának. Vagy minek.
Nelzon: Az előző lemez visszajelzéseit mennyire vettétek figyelembe az új számok írásánál?
Bálint: Lehet, hogy ez most nagyképűen fog hangzani, de az előző lemez az eléggé legenda szintre emelkedett az évek folyamán és ezért nagyon magasra tettük magunknak a mércét. Ha két év alatt kiadtunk volna egy új lemezt, akkor lehet, hogy nem sikerült volna így, de ez a három év, a rengeteg koncert annyira éretté tette a lemezt, hogy úgy érzem, hogy sikerült egy méltó párt alkotni az előző lemeznek.
Miklós: Annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy az előző lemeznél is eleget hallottuk, hogy túl bonyolult a téma, túl van játszva, kevés az ének, meg ilyenek, de az idő meg a közönség szerencsére minket igazolt. A kettes lemeznél annyira csináltuk másképp a dolgokat, hogy mindenki érettebb lett kicsit, zeneszerzés-ügyiileg, meg zenélésügyileg is.
És ennek érdekében tettetek külön felkészüléseket?
Bálint: Bálint: Zeneileg úgy érzem, hogy nagyon sokat fejlődtek a srácok, én nem nagyon találok kivetnivalót e téren, habár el kéne járnunk sportolni, hogy azt el lehessen adni, mert borzalom, ami a koncerteken folyik! Az előző lemeznél is magasra tettük a mércét, de belerázódtunk három év alatt, most meg még magasabbra került!
Atish: Miklós Kőbánya után is járogat külön tanárokhoz, hazai nívósabb basszusgitár-tanárokhoz, heti-havi rendszerességgel, mikor hogy. Én nem, én sóher vagyok, én a stúdió meg a barátnőm mellett nincs időm, de lehetett volna anno, csak nem kezdtem el. Mondhatni full autodidakta gitáros vagyok. Volt, hogy jártam tanárhoz, de az csak két-három hónapig tartott.
Bálint: A dob szintjén meg, úgy hallottam hogy Attila azt mondta, hogy Attila nagyon sokat fejlődött. Igaz ez, Attila? (kérdezi a dobos Attilát önmagáról, aki épp keresztülmászott rajtunk)
Attila: [kimérten hangsúlyozva] Igen, Attila nagyon sokat fejlődött. [nevetünk]
Miklós: Szeretnék fejet hallani Attila előtt, aki hetente háromszor járt minden reggel 9-re dobtanárhoz, és végre ő is foglalkozik azzal, hogy ügyesebb és jobb legyen, és ez meg is látszódik.
Bálint: Azt tudni kell, hogy Miklós nagyon sokat baszogatja Attilát, hajtja. Viszont a tegnapi próbán megdícsérte, és az nagyon ritka! Ha valakit Miklós megdícsér, akkor az meg van dícsérve!
Miklós: Maximalista vagyok, ez sokszor problémám.
Bálint: Inkább régebben jelentett problémát, mert régen olyan stílusban közölte a dolgait, hogy az elviselhetetlen volt. De mióta van egy barátnője, azóta egészen megváltozott, normálisan tudja közölni a dolgokat. Ez szerintem inkább építő jellegű, mint amikor lehord mindenkit a kurva anyjába és veszekedünk egyet… [sokat sejtető nevetés]
Miklós: Szóval üzenjük Gulyás Noéminek, hogy köszönjük szépen! [nevetünk]
Nelzon: A lemezzel mik a tervek? Külföldi terjeszkedés, további videoklipek?
Atish: Terv az van, mint minden itthon lemez kiadó zenekarnak. Elküldjük mindenhova és lesz ami lesz!
Bálint: Itthonra már megvan a receptünk, hogy mit hogyan, Kelet-Európára is… Ha tudnánk a nyugatra való betörés módját, már ott lennénk! Mindenképp szeretnénk a nagy kiadóknak elküldeni és rámenni erre, de nem tudom, mi ennek [a betörésnek] a módja…
Atish: Szerintem az, hogy kiadunk egy olyan lemezt, amin van egy DVD is! [nevetünk]
Miklós: A tervekhez annyit, hogy szeretnénk a Wembley Stadionban játszani teltház előtt!
Atish: [fogyatékos hangsúllyal] Én egy Euróóópa tuurnéét szeretnééék! [nevetünk] Úgy hogy mi vagyunk a headline!
Bálint: És senki sincs ott! [nevetünk] Mert nem ismerik. Megint a Hold ugye, meg a pofára esés… Tervek vannak, de hogy hogyan valósítjuk meg, azt nem tudjuk.
Nelzon: A lemezt hol helyezitek el? Tehát úgy értem, hogy merre haladtok tovább a következő anyaggal?
Bálint: Nekem van egy ötletem, szeretnék egy koncept-lemezt csinálni, de a sztori még csak nagy vonalakban van meg. Még nem biztos, hogy megvalósítom, mert nagyon sok munka. Részletekbe nem mennék, de a többieknek nagyon tetszik az ötletem!
Atish: Zeneileg még rengeteg stílus van, amihez nem nyúltunk. Még bármi lehet, semmi sem kizárt!
Bálint: Nekem már most megvan az a négy szám, amit a következő lemezre szeretnék.
(Ekkor bejön az öltözőbe Attila [dob], és eldúdol egy dallamot – feltehetően a következő lemezről – , mire a srácok nevetésben törnek ki)
Miklós: Szövegileg lehet, hogy konceptalbum lesz, de zeneileg biztos nem, mivel hárman írunk zenét, ráadásul nagyon különbözőt. Nem tudom milyen lesz, de jó lesz!
Nelzon: Mit szóltok azoknak, akik azt mondják: Kijött az új Subi lemez, töltsük le?
Együtt: Töltsék le!
Ezt így együtt mondjátok?
Miklós: Ezt hatan mondjuk.
Atish: Hogy megveszik, vagy letöltik, az majdnem mindegy.
Miklós: Azért lett kétezer forint a lemez, úgy hogy DVD és egy gyönyörű borító, ami mégiscsak egy komoly művészi munka, mert aki támogatni akarja a zenekart, az úgyis megveszi. A letöltés egyáltalán nem zavar, az „egyes lemezt” sokkal többen töltötték le, mint vették meg. Szeretjük, hogy ha megyünk valahova, és látjuk, hogy szeretik és éneklik velünk.
Bálint: A lemez egyébként már most elég jól fogy. Szerintem az is benne van a pakliban, hogy ilyen minőségnél aki letölti és tetszik neki, az úgyis megveszi. Kétezer forint, az egy beugró egy budapesti bulinkra.
Atish: A DVD-vel hezitáltunk, hogy legyen, vagy ne legyen. Ha háromezer forint lenne, még akkor is féláron lenne, de ha meg tudjuk oldani ilyen olcsón, akkor miért ne?
Miklós: Szerintem az egyik legjobb magyar lemez született meg, amiért kétezer forint egyáltalán nem sok. De hát már most is olyanok a mutatóink, hogy nagyon-nagyon boldogok vagyunk, úgy hogy köszönjük mindenkinek!

 

 

Mi pedig köszöjük az interjút a srácoknak!

Stuck Progress To Moon kritika

Második lemezbemutató galéria, fotók: cerbenkoc

A cikkben szereplő illusztrációk Galántai Zita művei, felhasználásuk csak a művész előzetes irásos engedélyével történhet meg!