Sold For Evil: bemutatkozó interjú

Mikor és milyen indíttatásból alakult a zenekar? Mikor és hol volt az első koncertetek?

2008 nyarán alakultunk abból azon egyszerű oknál fogva, hogy zenélni akartunk. 2008 novemberében játszottunk először London egyik metal kocsmájának a hátsó sarkában, a Dev-ben, de mi csak úgy hívjuk hogy halál kocsma. Akkoriban már egy kisebb vagyont elszórakoztam náluk, úgyhogy nem jelentett problémát leszervezni a helyet.

Milyenek voltak a kezdeti tapasztalataitok, illetve mik az alapvető különbségek a hazai undergroundhoz képest?

Teljesen az aljáról kellett kezdenünk mindent, majdnem két évig tartott mire egy normális felszerelést összeszedtünk magunknak, a koncerteket illetően pedig alig akadt lehetőség. Hiába írtunk rengeteg helynek és szervezőnek, nem kaptunk semmi választ. Ekkor határoztuk el, hogy ha nincs lehetőség, egész egyszerűen csinálunk magunknak, így kezdtünk el koncerteket szervezni. Aztán minden adta magát szép lassan. Hogy mik az alapvető különbségek? Itt is vannak minőségi dolgok, magas nézőszámmal, megadják a módját rendesen, de én mégis jobban szeretek otthon járni  koncertekre hogy ha tehetem. Otthon valahogy meg van a lelke ennek az egésznek. Én úgy látom nagyjából ugyanaz történik itt is underground szinten.

Mennyire volt befogadó a helyi színtér?

Attól a pillanattól kezdve, hogy rendezvényeket szerveztünk és vittük a közönséget magunkkal, valamivel már nyitottabbak lettek, így alkalmunk is nyílt megmutatni magunkat és olyan helyeken játszani, ahol pár éve még el sem hittük volna, hogy zenélni fogunk.

Milyen elhatározásból költöztetek ki Londonba anno? Milyen tervekkel és elképzelésekkel mentetek akkor ki és ebből mennyi valósult meg?

France (szinti/vokál) kizárólag azért jött ide hogy ő rocksztár lesz és ebből fog megélni. Ebből eddig sem a rocksztárság, sem az ebből való megélhetés nem valósult meg sajnos. Jani (dob) a párjával költözött át ide Prágából szerencsét próbálni. Csaba (gitár) már egyre nehezebben bírta a nyomást ami otthon szakadt rá és hogy egyszerűen semmi nem történik. Robi (ének) pedig… hogyan is mondjam… ő csak úszik az árral. Az én helyzetem kilátástalan volt, kezdenem kellett valamit az életemmel. Hogy mennyi elképzelés valósult meg? Az itt eltöltött évek alatt nagyon sok minden átértékelődött bennünk. Igazából Francet kivéve egyikünk sem jött ide konkrét jövőképpel. Az évek során mindenki élete kialakult és most jól érezzük itt magunkat a barátainkkal és a családjainkkal még annak ellenére is, hogy a honvágyat soha nem hevertük ki.

Hogyan került Francesco a képbe? A régi önmagatokhoz képest elég sokat változott, fejlődött a zenétek, főleg Francesco csatlakozásával kapott egy a korábbinál sokkal sötétebb,vészjósló felhangot is az összkép.

France előtte Janival zenélt együtt egy másik zenekarban. Sokat jártunk össze koncertekre ide-oda. Ő egy hatalmas szívű, pozitiv felfogású ember, ráadásul nagyon jó zenész is tele ötletekkel. Amikor 2010-ben felmerült, hogy szeretnénk egy ötödik tagot, nem is volt kérdéses, hogy ő legyen az.

Milyen ötlettől vezérelve kezdtetek el itthoni bandákat leszervezni kintre?

Az egyik okot az egyik előbbi kérdésednél említettem. A másik pedig hogy sok olyan zenekar létezik otthon, akik nemzetközi szinten is megállják a helyüket és lehetőséget szerettünk volna adni minél több otthoni bandának a londoni szereplésre. Ráadásul akkorra már az itt élő magyarok száma is az eget verte, ebből kifolyólag igény is volt ezekre a koncertekre.

A Tankcsapda 2009-es londoni bemutatkozása volt az első ilyen jellegű próbálkozásotok?

Nem teljesen. A Tankcsapdát 2009-től kezdve a Tunarts-os barátaink hozzák el az itt élő rajongóknak. Mi vendégzenekarként veszünk részt, segítünk a promócióban, jegyárusításban és a technikai egyeztetéseknél.

Azóta elég sok mindenki mutathatta már meg magát odakint nektek köszönhetően. Milyen a visszhang a kinti magyarok, illetve a helyi arcok részéről?

Teljesen pozitív.

Nem titok, hogy saját tetováló stúdiód van Camden Townban (Nemesis Tattoo & Piercing), mondhatjuk, hogy ezzel együtt úgymond révbe értél?

Nézd, én nagyon ambiciózus vagyok.  Mindenből a lehető legtöbbet próbálom kihozni és nincs olyan, hogy lehetetlen. Sok mindennel foglalkozom és rengeteg tervem van a jövőt illetően. A stúdiót  valójában két nagyon jó barátommal üzemeltetjük, Attilával és Tomival.

Elképzelhető,hogy egyszer visszajössz, visszajöttök Magyarországra végleg? Vagy már teljes egészében kint tervezitek a jövőtöket?

Amikor felolvastam ezt a kérdést a többieknek a nappaliban ülve, mindenki elhallgatott és sóhajtott egy nagyot, még France is. Ő jobban szereti Magyarországot, mint Szardíniát, ahonnan származik… Igen, egyszer szeretnénk hazamenni, de úgy érezzük, hogy nekünk itt még dolgunk van.

Az utóbbi időben elég sokat játszottatok itthon is, többek között a Depresszió nagyszabású PeCsás buliján is ott voltatok. Milyen érzés ilyenkor újra itthoni közönségnek játszani? Milyenek voltak a visszajelzések?

Felemelő érzés, nagyon szeretünk otthon játszani. Sok pozitív visszajelzést kaptunk a közönségtől a magyarországi turné alatt és azt követően is  úgy láttuk, minden egyes koncert után egyre többen kezdik megérteni, hogy miről is szól a zenénk, mi az üzenet, a mondanivaló annak ellenére is, hogy nem egy szokványos, megemészthető formában tálaljuk fel az általunk vélt valóságot.

Ha már itt tartunk, akkor mi is a zenekar üzenete pontosan?

Sold For Evil szabad fordításban annyit jelent, hogy eladva a gonosznak. Meglátásunk szerint a jelenlegi társadalmi és gazdasági helyzet hanyatlásának fő okozói a pénz, a bankrendszer és a média. A mondanivalónk ezt a romlott rendszert ellenzi. A számok nagy része pedig arról szol, ahogy mi látjuk és megéljük ennek hatását a mindennapi életben. Sokan úgy döntenek, hogy hátat fordítanak ennek a valóságnak, mindenki csak a maga javát részesíti előnyben, nem figyelve a közösségre. A kapzsiság és az ignorancia úrrá válik.

Nemrég debütált az első videóklippetek egy új dalhoz. Mit kell tudni a dalról, a felvételről és mikor várható a folytatás?

Az Innocentury a remélhetőleg ez év végéig elkészülő második albumunk egyik felvezető nótája, aminek a témája a mai média és számítógépes világ személyiségünkre való hatását feszegeti. A felvételeket itt Londonban készítettük (SAE London 2013) Csobánczi ‘mindentfelveszek’ Péterrel, Halász Gáborral és Merényi Martinnal. Ezt követően Csobi, Szűcs Szabolcs és Sándor Dániel keverték és masterelték az anyagot (Trash Hill Studios, Metropol Studio).

A klipforgatásról is mesélj kérlek kicsit bővebben. Volt valami extrém sztoritok a felvételek alatt?

Igen, már maga a helyszín  is extrémnek mondható,  egy belvárosi foglalt házban, pontosabban egy öt szintes volt banki épületben forgattuk a klip nagy részét. A forgatás reggelén a reptérről jövet épp a helyszín előtt állítottak meg a rendőrök, mert elmondásuk szerint gyanúsak voltunk és a hátsó lámpám sem égett. Nem fedhettük fel, hogy valójában mit is keresünk mi ott, hosszas kellemetlen magyarázkodás után elengedtek és akkor vettük észre, hogy a hátsó ablakban figyelt az egyik maszk, ami a videóban is szerepel. Így már nem volt meglepő, hogy gyanúsak voltunk, haha. Aztán az autós jelenetnél ránk hívták a rend őreit, amit szintén szerencsésen megúsztunk, mivel mire megjelentek, már hűlt helyünket találták. Az esti tetős jelenetnél pedig megfagytunk és bőrig áztunk, aminek következtében egy teljes hétig ágyban feküdt a zenekar összes tagja. Ennek ellenére nagyon élveztük a közös munkát a Pixel Filmmel és úgy gondoljuk, hogy a végeredmény tekintetében megérte a rengeteg ráfordított időt.

Milyen jövőbeli terveitek, kilátásaitok vannak odakint és itthon egyaránt?

Jelen pillanatban úgy érezzük, hogy  egyre sokasodik a szar a fejünk felett amit a mindennapi életünkben a saját bőrünkön tapasztalunk. Ezt ki kell adni magunkból, ebből kifolyólag tele vagyunk energiával a zenélést illetően és új ötletekkel állunk elő nap mint nap.  Ezeket az ötleteket szeretnénk az év végéig  rögzíteni. Most minden időnket ezzel töltjük.