2007. október 29.
Állítom, hogy a világ leghatásosabb fogyókúráját biztosítja egy-egy Soilwork koncert, hiszen az egy héttel ezelőtti bulin is amellett, hogy az egész Duna attól visszhangzott, mikor a tömeg egyként énekelte a Distance sorait masszív ugrálás közepedte, még azt megelőzően arra is volt lehetőségem, hogy időhiányban rohangáljak leszervezni a koncert előtt esedékes interjút.
Szerencsére Kovács Héda, a BPRNR munkatársa segített rajtam (ezúton is hatalmas köszönet neki!), így kaptam 10 percet, hogy a Converge óta érintetlen diktafonom REC gombját újra teljesítménykényszeres állapotba hozzam, és hogy kifaggassam kedvenc zenekarom énekesét, Björn „Speed” Stridet az új album kapcsán.
Szia! A mai napotok is elég pörgős volt eddig, és még színpadra sem álltatok. Hogy érzed magad, és hogy tetszik az A38 hajó? Játszottál már valaha is állóhajón?
Baromi jól érzem magam, mindig öröm Budapestre jönni. A zenekar mellett én már korábban voltam nálatok nyaralni, és már akkor is tetszett a város. Az pedig, hogy a Dunán egy állóhajón adhatunk koncertet, nemcsak különleges élmény, hanem izgalmas is, hiszen erre korábban sohasem adódott lehetőség.
Hogy halad a turné? Több városban is teltházas esték vártak titeket, de milyen volt a közönség fogadtatása? Elégedettség tükröződött vissza?
Egy rossz szavunk sem lehet, minden városban tárt karokkal fogadtak minket a rajongók, múlt este Prágában voltunk, a Palác Akropolisban, azelőtt pedig…ööö.. nem emlékszem, túl sokat ittam aznap este, hehe! De összességében tényleg nem lehet okunk panaszra, őrült estéink vannak mindenhol, amit nagyon élvezünk, és amit igyekszünk meghálálni a rajongóknak.
Az új nagylemez címe Sworn to a Great Divide. Mit jelent a cím, milyen üzenetet hordoz magában, valamint mi a véleményed a kiadványról?
Az új albummal nagyon elégedett vagyok, szerintem a legérettebb kiadványunkat tettük le az asztalra, ami meghatározó lesz a zenekar történetében, hiszen éppúgy megnyilvánulnak benne a korai hatásaink az ikergitáros harmóniáktól kezdve a vad thrashes reszelésekig, mint a későbbi groovy témáink, valamint a dallamközpontú énektémák. A cím pedig… Az én szememben a Soilwork egy bátor zenekar. Mindig igyekszünk olyat adni a zenehallgatóknak, ami nekünk, a banda tagjainak személyiségéből, annak szerves részéből származik; minden egyes nótában felfedjük önmagunkat, és őszinte érzéseinket, gondolatainkat honosítjuk minden egyes szerzeményben. Szerintem csak így érdemes zenélni, hogy a hangsúlyt az önkifejezésre tesszük. És sajnos ahogy észreveszem, ez napról-napra egyre kevésbé jellemző a zenekarok nagyrészére… Tudatosan adunk többféle jelentésmaggal bíró címeket akár a lemezeknek, akár a daloknak, mert szeretnénk, hogy az emberek saját szájuk íze szerint viszonyuljanak egy-egy nótához. Igyekszünk nagy felületet biztosítani ahhoz, hogy mindenki felismerjen egy számára közeli dolgot a szövegeinkben, mellyel azonosulhat. A Sworn to a Great Divide cím megértéséhez először nézzük meg a borítót. A két egymással szemben álló, polipkarú emberek arra utalnak, hogy minden élet kezdete az Óceánból származik. Az ember csak egy lépése az evolúciónak, ez a folyamat nem állt meg velünk, hanem még folytatódnia kell, és ezzel a szimbólummal jelöljük saját gyökereinket. És azért állnak ugyanúgy a csápok, mert mindannyiunknak ugyanazok a gyökerei, és a két fejből kijövő karok összefonódása az emberek kapcsolatát szimbolizálja; azt, hogy mára az emberek elidegenedtek egymástól, és ezzel a szimbólummal szorgalmazzuk az összekapcsolódásukat, hiszen felelősek vagyunk egymásért. És ezzel az újrakapcsolódással, összefonódással az emberek egyként formálhatnák sorsukat, egy jobb jövőért.
Ha már a borítónál tartunk, kicsit térjünk ki a zenekar vizuális oldalára is… Mind a borítók, mind a videoklipek különleges hangulati világgal rendelkeznek… Ki dönt ezek kimeneteléről, kié az ötlet? Főnök-szerepet töltesz be a bandában?
Azt nem mondanám, hogy én vagyok a főnök… hehe! Mindenesetre minden döntést én hozok meg, ezt nem tagadom, de előtte mindannyiunk véleményét megkérdezem. Egyenjogúak vagyunk, és csak akkor valósul meg valami, ha mindannyiunknak tetszik. Nem vagyok diktátor-alkat, hehe! A videoklipek ötletei pedig nem tőlünk származnak, hanem a rendezőtől, azonban mindig olyan arcokkal dolgozunk, akik ismernek minket, így tudják, hogy jár az agyunk, tehát csak olyan ötletekkel keresnek meg minket, melyek életképesek a zenekar szempontjából. Ezek a klipes történetek mindig a dalszövegekből származnak, ebből következik az, hogy általában a rendezők is saját gondolatviláguk szerint értelmezik a videoklip ötletét, amit mi nem bánunk, élvezzük ezt a folyamatot. A mai világban nehéz olyan videót forgatni, amire az ember tényleg felkapja a fejét, egyrészt mert ez az ágazat is túltelített, másrészt rengeteg klip egy kaptafára épül, és egyre több séma bukkan fel… Igyekszünk ezeket megkerülni.
Az új nagylemezen debütált Daniel is, az új gitáros. Milyen volt vele a közös munka, és őszintén: hiányolod a bandából Petert?
Nem hiányolom jobban őt, mint a korábban távozott zenekari társainkat, ám ez betudható annak is, hogy a szoros baráti kötelék kettőnk között megmaradt. Barátként jobban hiányzik, mint dalszerzőként, hiszen nagyon régóta vagyunk barátok, és élveztem a közös munkát. Daniellel pedig nagyon jól jártunk, jó ember és tehetséges zenész, biztos, hogy gördülékeny lesz vele a munka a továbbiakban.
Elképzelhetőnek tartod, hogy valamikor a közeli-, netán a távoli jövőben együtt zenélj Peterrel?
Miért ne? Bármi lehet, és az ötlet is tetszik, de a közeljövőben minden energiámat a Soilworkre szánom, emiatt az összes projekt és mellékzenekar részemről leállt. Szívesen dolgoznék majd vele, ez nem lehet kérdéses, majd meglátjuk, mi sül ki belőle.
A ‘Sworn album szövegei minden korábbinál személyesebb hangvételűek, és egyre több érzelem kap helyet a Soilwork albumain. Véleményed szerint mi az oka annak, hogy napjainkban a kapcsolatok idő előtt megszakadnak, és hogy a korábbi holtomiglan-holtodiglan elv már csak elvétve bukkan fel társadalmunkban?
Személy szerint ezt nem élem meg, mindenesetre a problémakör engem is foglalkoztat. Véleményem szerint ennek oka az emberek karrierista nézőpontja, amit a társadalom kínál nekik tálcán. Egy pár férfi és nő tagja ma azon stresszel, hogy hogyan tudna feljebb jutni a ranglétrán, hogy tudna több pénzt szerezni… És ez az örökös vadászat, és bizonyítási kényszer kiöli a kapcsolat érzelmeit.
Szerinted mi lenne a megoldás?
Gőzöm sincs, haver. Nekem van saját megoldásom, de ez nyilván emberfüggő, általánosítani egy egész társalomra vagy nagyon nehéz, vagy nem is lehet.
Már elég régóta vagytok a Nuclear Blastnél. Milyen a kapcsolat a kiadó és köztetek?
Szerencsére zökkenőmentes a közös munka, tőlük világszintű terjesztést kapunk, ezáltal mindenhol találkoznak a nevünkkel és a zenénkkel, és az sem elhanyagolható, hogy tényleg mindig, mindenben ott vannak a hátunk mögött, és segítenek, legyen szó nagyobb turnék leszervezésétől az egészen kis dolgokig.
Ha jól tudom, a Soilwork mellett szociális munkát végzel, árva gyerekek gondozásával kapcsolatban. A zenekar nélkül teljes munkaidőben ezzel foglalkoznál, vagy más munkád lenne?
Én alapjában véve egy szociális alkat vagyok, nagyon szeretek segíteni másokon, és a gyerekekkel való törődés minden lehetséges munkánál fontosabb számomra, ebben találtam meg önmagam. A zenekar nélkül is valószínűleg egy alapítványnál dolgoznék, és segítenék a rászorulókon.
Neked van gyereked?
Van családom, de gyermekem nincs. És a közeljövőben nem is tervezem… Szégyellném magam, ha ebbe a világba kéne megszületnie a fiamnak, vagy a lányomnak. Hiszen nézz csak körül, milyen az élet, és hogy merre tart a világ… Egyre inkább önzés a gyermekvállalás, én pedig nem szeretném, hogy ilyen körülmények vennék körbe a gyermekem. Napról-napra egyre nehezebb gyermeknek lenni, és felnőni.
A gyermekkorodra hogy emlékszel vissza?
Nem voltam problémás gyerkőc, visszahúzódó, és félénk kisfiú voltam, emellett jó tanuló is. Nem voltam akkoriban barátkozós alkat, túl sok gátlásom volt, de ez az évek során megváltozott.
És az első koncertedre?
Életem első koncertje 1994-ben volt egy Carcass buli. 14 éves lehettem akkoriban, ha jól emlékszem, és teljesen letaglózott a banda… Félelmetes este volt, annyi szent!
Az első CD-, vagy bakelitvásárlásra?
Hét éves lehettem, mikor anyukámmal éppen kimentünk egy messzi buszmegállóhoz, ám útközben megláttam az Iron Maiden egy albumát, a Number of the Beastet. Tetszett a borítója, és anya megvette nekem. Nem tudtam, mit takar a zene, vagy mit várhatok tőle, de annyira megtetszett a borító, hogy nem bírtam neki ellenállni.
Hogyan vélekedsz a letöltésekről?
A letöltések abból a szempontból előnyösek egy zenekar számára, hogy a rajongók megismerhetik az adott banda zenéjét, és eldönthetik, hogy tetszik-e nekik, vagy sem. Ezáltal a bandák nagy rajongóbázisra tehetnek szert, ez kétségtelen. Véleményem szerint azonban célszerűbb lenne kihasználni a MySpace adottságait, nem véletlen, hogy mi is feltöltöttük az egész albumot, hogy mindenki meghallgathassa, és ha tetszik neki, a boltban megvehesse. Nem árulunk zsákbamacskát, hanem felfedjük a rajongók számára, mit is várhatnak tőlünk… De az baromi rossz érzés, mikor egy ismeretlen zeneblogon viszontlátod a saját albumod borítóját, műfaji besorolását – többször helytelenül -, és egy kikandikáló linket, mondjuk három hónappal a megjelenés előtt. Jelen esetben szerencsénk volt, hiszen a kiadó is hétpecsétes titokként őrizte az album felvételeit, és korlátozott példányszámban küldte ki a promóciós példányokat, így csak két héttel a megjelenés előtt került ki a webre a teljes CD, de még akkor is csak a MySpace-es minőség alapján. De én személy szerint sokkal jobban élvezem a kezemben tartani az általam várt új albumokat, a borítók teljes méretével, az igényes bookletekkel, és… Mégis más érzés, érted.
Milyen szabadidős tevékenységeid vannak, netán hobbid…?
Imádom a jó filmeket, mikor ráérek, mindig megnézek párat. Amikor nem filmeket nézek, akkor vagy jammelünk a próbateremben, vagy emberekkel foglalkozom, ismerkedem és igyekszem segíteni.
Ha már kultúra, akkor ki a kedvenc íród, mi a kedvenc könyved, és mi a kedvenc filmed?
A kedvenc könyvem egyértelműen a Bret Easton Ellis-féle American Psycho… undorító és nehéz könyv, de baromi nagy hatással volt rám. A kedvenc filmem a Magnolia, amiben Tom Cruise a főszereplő.
Az utolsó kérdésem pedig az lenne, hogy mi a kedvenc rajzfilmed?
South Park, mindenek felett, hehe!
A Sworn to a Great Divideról lemezkritikákat ide kattintva killerrabbit-, ide kattintva pedig dávid. tollából olvashatsz. A múlt heti koncert beszámolóját pedig itt találod meg.
