Septicmen interjú

A Várpalotai Septicmen nem mondható éppen szerencsés hazai zenekarnak, nem csak tagcserék lehetetlenítették az előlépésüket, de hazai és nemzetközi kiadókkal is gondjaik akadtak, ahogy az új klip és lemez megjelenése is várat magára, ígérgetés, ígérgetés hátán…
Én azonban tartottam a szavamat, nem rég számoltam be róla, hogy a Nagykanizsán megrendezett koncerten, killerrabbit kollégámmal készített interjú elveszett. Iszonyatmód szégyelltem magam, és az akkori koncetbeszámólóban ígéretet tettem rá, hogy ezt pótlom valamilyen fórmában (melyről ITT olvashatsz). Felmerült az e-mailben való kérdez-felelek, de anno az elveszett interjú témái és légköre annyira, családiasra sikeredett, hogy mindenképpen élőt akartam, még az ősz előtt. Mivel amúgy is volt elintézni valóm Budapesten, így lenéztem Várpalotára és a próbaterembe. Azonban sehogy sem sikerült utolérni egykori önmagunk, ennek több oka is volt, akkor mindannyiunkban volt már pár üveg sör és a koncert előszele, most viszont be kellett érnünk a tikkasztó hőségben hideg ásványvízzel és Eszes Imre (dobos) is távol maradt, ennek ellenére végre elkészült a múlt-jelen-jövő kórkép… úgy hogy merüljünk is bele!

– A zenekar 92-ben alakult tudtommal, de előtte is létezett már valamilyen formáció.

Szalai Vernon Béla: Igen, de én később léptem be.

– Mikor?

Béla: 95-ben, a basszusgitáros bevonult katonának, 1 évre, hogy kisegítsem őket, aztán azóta itt vagyok.

– A stílus továbbra is thrash metál?

Garai Tibor: Igen, nekem anno 88-ban alakult a Demon nevezetű Istenadta rossz zenekar és…

Korcsmár Gyula: Nem volt az rossz.

Tibi: De rossz volt! Aztán szépen kiforrta magát, kezdtünk mi is elmenni a thrash felé, abból lett végül is a Drakon zenekar, majd 91-ben egy kazetta albumot is megjelentettünk a Feró segítségével, a Fekete lyukas időszak volt akkor még, Ganxsta Zoli akkor még dobolt. Utána nagy szünet, katonaság, barátnők, egyebek. 4-5 év szünet, majd volt egy nagy botlás a vendéglátóban, az Effect nevű zenekar (feldolgozás banda), majd a Makrancos Nadraguja, ami egész jó kis formáció lett volna csak az idő, mindenki melózott erre-arra és ez valahogy széthullott. Aztán szólt az Imi előtti dobos, hogy mennék-e, mert a Gyuszi és a Béla azt mondták ne is szóljunk nekem, mert úgysem jönnék. Nem mertek vagy nem tudom.

Gyuszi, Béla: Nem vagyunk rá méltók, haha.

Tibi: Aztán mégis csak szóltak, ez volt tavaly februárban.

– Azért egész szépen beálltál a zenekarba, ez a nagykanizsai koncerten is jól látható és hallható volt…

Tibi: És még úgy álltam be ráadásképpen, hogy én februártól-júliusig külföldön voltam, tehát hétvégente este ide 2-3 órára aztán ennyi volt.

– Gyuszi a fő arc te vagy, akkor mikor is alakult a banda, 92?

Gyuszi: Igen 92-ben, sajnálom, hogy a régi dobosunk elment, ő is egy alap pillére volt a zenekarnak, mondjuk ez a tény legalább rádöbbentett arra, hogy nélküle is lehet folytatni. Meg főleg az, hogy Tibit megtaláltuk, mert mondhatom, hogy egy álom valósult meg, hogy együtt játszhatunk egy palotai szinten elismert zenésszel.

Tibi: Nagyon szépen köszönöm.

Gyuszi: Meg hát jó arc, haha. De amúgy tényleg ez van, nincs mit szépítenem.

– Rendben, tehát a lényeg a barátság, zenélés mellett a műfaj, thrash metál. Milyen zenekarok voltak rátok hatással?

Gyuszi: A korai időkben szerintem a germán vonal.

– Tehát Kreator, Tankard

Gyuszi: Igen, Destruction, Sodom és társai. Majd utána már azért jöttek be a san franciscoi vonalból is, meg a többiek. Meg azért volt ott más is, pl Voivod, Neurosis, meg ilyesmik.

– Azért akkor a masszív hatások megvoltak, első anyag mikor jött ki?

Gyuszi: Az első demó az 93, utána el is ment az első gitárosunk, aztán jött egy kisegítő srác, vele vettük fel egy koncert kiállásánál a második demót, Menekülők csapdák között, 95-ös. Majd nekünk is volt egy kisebb szünet, hárman kezdtük újra, 98-tól folyamatosan csináltuk a felvételeket, hogy úgy mondjam. Volt egy 5 számos demó EP, ami országos terjesztésben volt, Szeptember címmel, majd 2000-ben az első lemezünk Dogma címmel.

– Majd későbbiek során bebukta magát a kiadó….(Nephilim Records)

Gyuszi: Hát igen, jah. Mi mondjuk azért tudtuk rendezni az anyagi dolgainkat, tehát mondhatom, hogy nullával kijöttünk onnan, mert a stúdió költségeinket kifizették.

– Aztán kijött az Origo, amiről fenn van a cikk is. Ennek volt az a görög kiadós problematikája, igaz?

Gyuszi: Igen, bár én nem is fűztem hozzá túl sok reményt, a Gábor a volt gitárosunk intézte ezeket a dolgokat, aztán nem tudom, ez ilyen fantom volt. Pontosabban elvégeztek egy keverést, amit visszaküldtek, ami nekem nem igazán tetszett, illetve valami újságmellékletbe berakták, aztán ennyi.

 

Gyuszi, egy karakán frontember…
– Tehát volt némi nemzetközi promotálás, csak nem sikerült…

Gyuszi: Hát igen, próbálkoztak, próbálkoztak, meg 1-2 számot elküldtek európai újságoknak, de hogy azokkal mi lett, nem tudom, mert semmi visszajelzés, sem Interneten sem máshogy.

– Így aztán végül szerzői kiadásban jelent meg…

Gyuszi: Igen, végül aztán abban, és akkor a Hammer terjesztette.

– Aztán volt még egy három számos EP-tek még 2005-ben Central címmel.

Gyuszi: Igen, ezeket le lehet tölteni ingyen az oldalról, és ezeket a számokat is felvettük az idei év elején, január-februárban voltunk stúdióban, akkor elkészült ez a 12 számos új lemez.

– Aminek a megjelenése mikor esedékes? Tudom ezzel is kiadós gondok vannak, de ha más szerzőiben kijön…

Gyuszi: Hát én bízok benne, hogy ebben az évben erre pontot teszünk, hogy ez most kijön még az idén, vagy a tavasszal, egy igen vagy nemleges választ ki kell belőlük csikarni, mert akkor tovább kell állni, nem csak ők vannak egyedül.

– Mi a probléma alapvetően a Hammer Music-kal?

Gyuszi: Túl sok zenekar van, és nem tudom mi alapján szelektálnak, az ígérgetések halmaza kezd súlyosan egymásra rakódni.

– De én ezt nem értem, ez az undergroundban divat, hogy ígérnek valamit, ám csak akkor veheted készpénznek, ha a kezedben van a lemez. De nem éppen egy ilyen underground kiadóról és terjesztőről beszélünk…

Gyuszi: Nem akarom a zenekarokat bántani, akik náluk vannak, de az 50% az olyan, hogy nem ismerem. Mondhatja nekem, hogy ezzel játszott meg azzal játszott, vagy nem tudom, de én úgy érzem, hogy egy bizonyos időnek el kell telnie, hogy valaki lemezt adjon ki. Ott van pl. egy 2-3 éves zenekar és már a 2., 3. lemezüket adják ki és nem ismerik őket.

– Ez nem a metál műfajban divat, hanem a popban.

Gyuszi: És akkor koncertek semmi, ez egyszerűen lemezgyár, semmi más.

– Pedig az nagyon más, muszáj az élő zenét játszani és koncerteket adni, mert pl. a ti esetekben is ott az Origo lemez. Meghallgattam a CD-t, megírtam róla, amit megírtam, és amit ma is így gondolok, ahogy akkor, élőben azonban daráltatok, nem csak a két feldolgozásnak köszönhetően, hanem amúgy is lüktetett az egész banda együtt. Tehát megint csak egy olyan zenekarról van szó, mely élőben visszaadja azt a nyers erőt, amit a lemezen nem hallhatunk ki, helyette csak a hibákat keressük. Szövegek miről szólnak nagy általánosságban?

Gyuszi: Általában én írom a szövegeket, azt mondta az Imi, hogy most majd ő is fog, örülök, ha úgy lesz.

Tibi: Fog is.

Gyuszi: Ezek ilyen hétköznapi dolgok többnyire, van benne média árnyékoldala, politika, emberi érzések, tehát ami a mai embert foglalkoztatja.

– Tehát teljesen hétköznapi dolgokról van szó, semmi pózolás.

Gyuszi: Aha, és megpróbálom úgy elmondani, hogy nem igazán papolássá legyen, hanem azt lehessen érezni; ez az én véleményem, én így gondolom, így érzem, aztán értelmezze mindenki úgy, ahogy gondolja.

– Emberi dolgok kerültek elő. Kinek van családja, ki hány éves és mi a munkája?

Tibi: Akkor mondom először az Imit, most költözött haza Németországból.

– Mit csinált kinn?

Tibi: Azt a jó Isten tudja, haha. Egy világcégnél dolgozik ő, elég jó beosztásban – gondolom én. Most haza jött és Budapesten dolgozik, innen Várpalotáról jár be minden nap.

– Az szép teljesítmény!

Tibi: Céges autó, jobb kormányos, kényelmes azért. Családja van, egy kisfia, nagyon aranyos felesége és egy éppen most kész családi ház és 33 éves.

– Veled mi a helyzet?

Tibi: Én 52 négyzetméteres téglában lakom, haha.

– A szocrealitás, négyzetméteres hegesztő gyerek, haha.

Tibi: 4 és fél millióért sikerült, haha, hitelek árán megvenni, 32 éves vagyok, barátnőmmel jövőre úgy néz ki összeházasodunk, hát nekem ennyi a család. A foglalkozás, pedig egy szocreál-hegesztő, haha.


Itt van egy rész ami kimaradt, mert Tibi nagy mókamester és Kafka módon remekül tréfálkozott a nagy magyar mai helyzeten. Nehéz lenne ábrázolni, hogy ki mit mondott, egyszerűen röhögésbe torkollott a téma, így ugorjunk tovább Gyuszira, neked 2 gyereked is van, igaz?

Gyuszi: Ikerpár gyermekeim, házasságban élek, festékboltba dolgozom és én is 32 éves vagyok.

– Lépjünk tovább, Béla?

Béla: 38 vagyok, öreg róka, haha! Hát nekem most bizonytalan a lakóhelyem, haha. Barátnőmmel még együtt lakom, de már külön élek, és most kell sürgősen valami albérletet keresnem. De jó lesz majd egyedül, mert végre olyan dolgokkal foglalkozhatok, amikre régóta nem volt alkalmam.

– Foglalkozás?

Béla: Egy bankban vagyok befektetési tanácsadó.

 

Ez a szemüveges figura én vagyok, a diktafonom „végén” pedig a nem túl szószátyár Béla…
Akkor azért megvan a csapat. Videó klipekkel mi a helyzet? Egy van, igaz?

Béla: Egy 3-4 éves van, az Origo-s Taste of Death című számra. Nem volt rossz, a Viva többször is lenyomta, többször, mint gondoltuk…


– És most készül valami új klip az anyaghoz?

Béla: Van valami animáció készülőben.

Itt átveszi a szót Gyuszi és beleavat a tervekbe, melyek egyszer lehet/talán megvalósulnak…

Gyuszi: Készülőben, közben meghalt egy számítógép, indul az egész a nulláról. Itt is az ígérgetés megy, tehát lehet bele kell vágnunk valami összevágott klipbe, míg ez elkészül. Hogy ne kelljen erre annyit várni, hiszen a lemez kész. Az Open your eyes című dalra készült volna/ készül, a jó és rossz közti választásról, félig képregény, félig rajzfilm, keverten. Az elejéből anno láttam, azok nagyon súlyos és nyomasztó képek voltak.

Aztán egy újabb rész, amit kihagyok, mert el poénkódunk a koncertekről és próbatermi felvételekből összevágott klipeken, és megegyezünk hogy bár feelinges, de ennyi, 1000 ilyen van, és nem marad meg semmi, maximum, hogy melyik tag milyen balfaszul néz ki…

– Amit a lelkemre kötött killerrabbit kollégám, az már a múltkor alkalommal is elhangzott és ki is lett fejtve, de akkor újra; Country metal dolog… Budapest RNR differencia.

Gyuszi: Hát igen, ezt arra próbálták meg alkalmazni, létrehozni, hogy azért a Budapest rock and roll-lal legyenek közös szálak, zenekarok között működjön és mi is, amikor bekerültünk a Country metalba csak arról szólt, hogy jelen legyünk, de nem tudom. Ha engem valaki onnan megkeres, hogy adjak kontaktot, akkor én nagyon szívesen, de nem tudom azt elképzelni, vagy csak nagyon kevés zenekartól, hogy ez visszafelé is működne. Tehát, hogy xy zenekar játszottatok Egerben. Igen, vagy ott laktok a környéken, igen, vagy faszom tudja, és akkor nem, azt hogy elvárom, hogy viszonozza. Tehát ha én adok neki egy kontaktot, akkor ő is segítsen amiben tud.

– Tehát most jelen esetben a nagykanizsai Self-Destruction esetében valós és kompatibilis?

Gyuszi: Igen, igen. Tehát ez nem is arról szól, hogy azonos szinten, mert lehet hogy ők valamivel előrébb, vagy hátrébb vannak, vagy fordítva, de hogy működjön. Ezzel ellentétben, a Country metal esetében ez nem működik, már nagyon régóta nem. Még az elején igen, de akkor is csak egy-két zenekar között szerintem.

Tibi: Arról szólna, hogy bárhova mész, akkor hívod magaddal azt, aki ott lakik? – kérdezi Tibi értetlenül mindannyiunktól, az illetékes már adja is a választ, Gyuszi rendesen pörög, közvetlen ember.

Gyuszi: Igen! Ott van pl. a Fürgéék, ők meg is mondták, hogy akik játszanak Szekszárdon, az ne is a klubosnak küldje, hanem a Balázsnak, és akkor kiplakátolják és még hasonlók. Szóval ilyen apró dolgok, családiasan. Csak már nincs semmi, egy kis híradás, aztán ennyi, ennyi ma a Country metal, olyan, mint egy féléve frissített dolog.

– Ezt a Nuskull is megcsinálja különben.

Gyuszi: Igen, csak nem félévente frissítitek az oldalt. Szóval nekem ez a bajom azzal a dologgal, de úgy tudom, ezzel nem vagyok egyedül, hogy ez a probléma. Gyakorlatilag van is meg nincs is…

– Igazi jó magyar helyzet, s ha már itt tartunk, mi volt a legnagyobb zenekar, amivel együtt játszottatok?

(erre elkezdődnek, a szocreál fesztek és bulik sztorijai, melyek kibaszott viccesek és szánalmasak is egyszerre, de kihagyom őket, mert bár megmosolyogtatóak ezek a történetek, de mellőzhetőek is egyben. Végül csak kibökték, hogy Wackor, Neck Sprain… )

– …Gyuszi: Ígéret volt az idei The Haunted koncertre, aztán végül nem jött össze, pedig az egy jó dobás lett volna.

– Az okai mik lehetettek?

Gyuszi: Hát egyrészt a régi dobosunk, másrészt meg sokáig ment ez az igen-nem, igen-nem.

– Rengetegszer látom a hazai fesztiválokon (had ne mondjak neveket), hogy xy zenekar játszik yx zenekar előtt, de stílusban semmi közük egymáshoz, ha így nézem, akkor azért ez a ti esetetekben a The Haunted előtt meglett volna.

Gyuszi: Persze, persze, csak tudod, lehet ez már arról szól, ki mennyit fizet érte. Pl. a Slayer előtt, zenekaronként elkérnek 400 ezer HUF-ot, a Summer Rocks-on annak idején, iszonyat pénzek, de ettől függetlenül nagyon jó dolog volt akkor szerintem, akár a Szegnek, akár a Blind Myselfnek, akár egy Cadavers De Tortugasnak a Slayer előtt játszani. Mondjuk ez a The Hauntedes dolog úgy lett volna, hogy nem kellett volna fizetni, sok tényezője volt annak, hogy az nem jött össze.

– És a végére mindenki mondjon egy lemezt, örök vagy jelenlegi nagy kedvenc.

Béla: System of a Down – dupla (Mezmerize, Hypnotize) vagy Sepultura – Roots

Gyuszi: Slayer – Reign in Blood (egyértelműen)

Tibi: Metallica – Master of Puppet

– És ki kivel koncertezne együtt legszívesebben, haha?

– Tibi: Metallica és Slayer.

– Régi vagy az új?

Tibi: Metallica új, Slayerből meg inkább a régi.

Gyuszi: Slayer, Testament, hát a Voivod, ha létezne még…

Béla: The Haunted jó lett volna…

– Hát igen, az jól jött volna, és mikor lesz a következő koncert, hol és kikkel?

Gyuszi: Kecskemét, Október 12. – Fürge Róka Lábak és még valami, de azt nem tudom még.

Aztán a zárás a kanizsai koncertek emlékeinek a kivesézése, egy ásványvízzel teli búcsú és még egyszer utólagos elnézéskérés az elkevert interjú miatt, majd irány Székesfehérvár, ott egy óra várakozás, majd haza…