Seattle Sky interjú

Nagy változások elé néz a budapesti Seattle Sky: a nyáron debütáló (a Losangelesnewyorkseattle EP kritikáját itt olvashatod), post-hardcore gyökereket-, valamint néhol metalosabb hangzásvilággal flörtölő témákat egyaránt felmutató zenekar igen komoly tagcseréken esett túl az elmúlt hónapokban, s a jelenlegi tagság az új, zeneileg kiforrottabb és letisztultabb dalok mellett optimistán néz előre a jövőbe. Mi, földhöz ragadt magyar zenehallgatók pedig csak reménykedünk abban, hogy a Seattle Sky minél előbb talpra áll egy biztos tagsággal.

A zenekar oszlopos tagjaival, Danival és Viktorral az Árkádban beszélgettem.

A nyári tagcserék óta igencsak pezsgett körülöttetek az élet a Losangelesnewyorkseattle EP kiadását követően, majd hirtelen elcsendesült minden. Mi újság a zenekar háza táján?

Az énekesünk, Pete külföldi távozása már régóta érőben volt, majd nemsokkal az EP kiadását követően nemcsak a basszerunk Peet, hanem a dobosunk, Ádám is kilépett. Azáltal, hogy Burger lett a basszusgitárosunk, immáron hárman vagyunk. Peet sajnos nem tudta összeegyeztetni a magánéletet a zenéléssel, ennyi. Igazából az volt a nagy hobbija és vágyálma, hogy fotózhasson – vette át a szót Danitól a másik gitáros Viktor -, és jelen állás szerint jobban szeretné finanszírozni az ilyen irányú költségeit, mint a zenekart. A tagcserék veszekedés nélkül mentek végbe – mondta Dani -, s ha konkrét nézeteltérések nem is voltak, zeneileg mind másfelé kívántunk előremenni. Pete elutazása így is kissé megbontotta a zenekar együttműködését, Ádám is mást szeretett volna csinálni a Seattle Sky irányvonalához és stílusához képest, és az igazat megvallva ő már a lemez felvétele előtt kilépett, csak megkértük hogy még maradjon egy kicsit, elvégre szükségünk volt rá. Jelenleg nincs dobosunk, hanem dobgéppel biztosítjuk az íródó témák alapjait. Azonban az énekes kilétét illetően még vannak problémáink… Nemhogy azt sem tudjuk, ki lesz-, de még a nemét illetően sem tudunk határozott állást foglalni. Nem szeretnénk trendeket követni – egészíti ki Viktor -, hiszen mi csak magunknak zenélünk, a nagyközönség még nem érdekelt ilyen szempontból. Magunknak csináljuk, és igyekszünk arra törekedni, hogy minél egyedibb és különlegesebb legyen. Nagyon reméljük, hogy valakinek bejön, de nem erre építünk, hehe!

Az énekes kilétét illetően voltak konkrét elképzelések, esetleg tervek? Milyen kritériumoknak kell megfelelnie annak, aki a Seattle Sky énekese szeretne lenni?

Mivel az enyhébb, és elszállósabb zenék állnak közelebb hozzám, mint például a Circa Survive, így mindig is nagyon szerettem volna, ha egy magas hangfekvésű, képzett – és lehetőleg akcentus nélküli – énekese lehetne a zenekarnak. Ezt az elvárást eddigi tapasztalataink alapján Magyarországon nehéz teljesíteni. Próbálkoztunk, és próbálkozunk is, hiszen ha valaki úgy érzi, hogy megmutatná magát, mi szívesen kipróbáljuk, milyen is a közös zenélés, és lesz ami lesz. Van egy hölgy, akit esélyesnek érzünk az énekesi posztra – folytatta Dani -, de sajnos a dolog ott ütközik akadályba, hogy nagyon elfoglalt, így nem biztos, hogy a zenekar beférne az idejébe.

Persze, mivel az előzőekben is mi ketten, Danival hoztuk a dalok nagy részét, ez most sincs másként; néha még arra is sarkall, hogy énekeljek, mondván hogy produkáljak is valamit, hehe! De az új dalokhoz minden korábbinál több-, és jobb énekhang szükségeltetik. Jelenleg kész van három komplett szerzemény, melyeket mi a Seattle Sky stílusának érzünk, legalábbis annak tudjuk be. A témák folyamatosan íródnak, és ha lenne kész és biztos zenekar, akkor szerintem simán összehoznánk egy nagylemeznyi anyagot. Jelenleg úgy kalkulálunk, hogy ha eljutunk arra a pontra, mikor egy énekes beválna, akkor is csak 4-5 számot tervezünk felvenni, és utána meglátjuk, hogy az adott irányvonal életképes-e. A hangsúly elsősorban – csakúgy, mint a magyar zenekarok nagyrészénél – a szponzoráción van: vette át a szót Dani. A következő kiadványunk mindenképp kedvcsináló lesz az esetleges nagylemezhez, de ilyen kalkulációk terén egyenlőre meg vagyunk lőve az énekes hiánya miatt…

És miket hallgattok mostanság, kik vannak hatással a Seattle Sky elkövetkező szerzeményeire?

Nagyjából olyan zenekarok, akiket nem is ismerünk, hehe! Az EP hallatán többen párhuzamokat vontak a Thrice-szal, de én bevallom – vette át a szót Dani -, hogy a mai napig pusztán egyetlen dalukat ismerem… Így elég meleg volt, mikor valaki megjegyezte hogy mi vagyunk a magyar Thrice, hehe! De ami előtt értetlenül álltam még, az a Heaven Shall Burnnel való hasonlítgatás… Pláne úgy, hogy mostanság az „enyhébb vonalas” zenéket hallgatjuk; a kemény zenék helyett inkább finomabb-, témázósabb, effektekben gazdag dalokat és bandákat. Ez persze minden téren megnyilvánul az új szerzemények tekintetében is, melyekről elmondjatjuk, hogy a korábbi dalokhoz mérten mindenképp másmilyenek.

A Losangelesnewyorkseattle-re érkeztek valamilyen kiadói visszajelzések, vagy nem is próbálkoztatok?

Nem rebesgettünk ilyen terveket, hiszen az anyag megjelenése után nemsokkal az addigi felállás szétesett. Így alaptalannak éreztük azt, ha kiadók felé nyitottunk volna, hiszen mikor aktuálissá válhatott volna egy kontakt, addigra a Seattle Sky már nem is működött azon formában, mint azelőtt. Szerencsénkre azonban a közönségtől csak jót hallhatunk. A kritikák viszonylatában is pozitív volt minden, és fájt is, hogy vége lett, de optimisták vagyunk, és hisszük hogy lesz még így (mosolyogva)… vagy ennél jobban is. Reméljük.

A legdurvább kritikákat a stúdióvezetőtől kaptuk, Bogyó a Bakeryben állandóan szívta a vérünket – iszonyat csipkelődős ember, de nagyon jó arc -, hogy mekkora pocsék zenét csinálunk – folytatta Dani -, de jó volt vele dolgozni. (Itt átadtam Nagyanyukám üzenetét, miszerint a Seattle Sky még nem elég muzikális – s amivel egyetért Viktor Nagyanyukája is -, erre reagálva Dani a következőket mondta:) Az új témákban igazából semmilyen metal-, vagy metalközeli téma nem lesz, viszont több elemmel igyekezzük szinesíteni az összképet: zongora-, és csellóbetétekkel, példának okáért. Igyekszünk kísérletezgetni az énekkórusok gondolatával is… Szeretnénk színesebbé tenni az egészet, és az az igazság, hogy lemondtunk a metal vonalról – vette vissza a szót Viktor -, és az eddig megjelent három dalban levő metalos témák is egy korábbi projektből lettek továbbgondolva. Teljesen véletlen, hogy pont ezeket a nótákat vettük fel – Danié a szó -, és az embereknek jobbára tetszettek is a felvételek.

Azért döntöttünk ezen dalok mellett – Viktor kiegészíti a fentieket -, mert ezeket éreztük a leginkább késznek, megszerkesztettnek. De be kell hogy valljuk, hogy ezek a dalok nem tükröznek minket, és nincsenek nagy közelségben a stílusunkkal.

És ez, a fentebb többször is hangsúlyozott zenei váltás tudatos lépés volt, vagy egy fokozatos változás eredménye?

Több mint két éve vagyunk együtt, melyből közel másfél év csak a dalok írásával, és a témák gondozásával telt; ezidő alatt tagok jöttek és mentek, és ezek az események mind-mind rányomták bélyegüket a Seattle Sky-ra, ez kétségtelen. Ez a sok esemény, és a sok-sok nyom kissé megfoghatatlanná, behatárolhatatlanná tette zenei szempontból a zenekart, elég ha egy koncertünkre gondolsz, hiszen nem volt két egyforma, vagy hasonló dalunk a hét-nyolc dalos repertoárban. De talán mostanra jelenthetjük ki, hogy kiforrott a zenénk – fejezte be a gondolatmenetet Dani.

És a fentebb említett hét-nyolc dalnak mi lett a sorsa? Ezek valaha még felvételre kerültek, vagy már végleg feledésbe merültek?

Vannak olyan témák, melyeket nem szerettünk volna veszni hagyni, ezeket megmentettük, bár még nincsenek felhasználva, hiszen az új dalok ötletei egy folyamat eredményeként születtek. A múltat lezártuk, és egy új laphoz egyenlőre új témákra van szükség, majd a későbbiekben talán továbbgondolunk egy-egy témát. Gondolkoztunk azon, hogy egy koncerten játszanánk-e a régi dalokból, és arra jutottunk, hogy annyira ellentétes viszonyban állnak az új szerzemények a régiekkel, hogy nem lenne értelme erőltetni azokat, hogy ne feszegessük az emberek tűréshatárát. Arról nem is beszélve, hogy az elmúlt időszak nem volt elég arra, hogy megmutassuk magunkat a közönségnek. Ízelítőnek ez jó volt – sikerült megmutatni, hogy mire vagyunk képesek: egészítette ki Viktor gondolatmenetét Dani -, de ezt lezártuk; és ahogy visszahallottuk, hogy színvonalat képviselünk, ezt a közeljövőben egy magasabb szintre szeretnénk emelni.

Szerintetek itt, Magyarországon a Seattle Sky funkcionálhat egy adott szubkultúra számára űrkitöltőként?

Hát… szerintem ez a pénzen múlik, elsősorban. Elvégre ez a mozgatórugója mindennek. Éppen tegnap láttam egy videoklipet, egy nagyon-nagyon durván emo zenekartól, de a videó mégis nagyon-nagyon jó lett; a dal tele volt közhelyekkel, és sematikus témákkal / klisékkel, de a videó mégis igényes, és egyedülálló volt, hiszen hiába van Amerikában kb. kerültetenként egy ilyen zenekar, Magyarországon erre még nem volt példa. Így ebben a viszonylatban ez is űrkitöltőnek minősülhet (igen, az Anti Fitness Clubról volt szó, amiből nevetés is lett). Ez a fogalom elég sokrétűnek minősül, de ugyanakkor mégis összefüggésben áll a színvonallal. Ezért igyekszünk mi is a lehető legjobb énekest választani, hiszen a mi esetünkben az ő hangja válik majd elsősorban űrkitöltővé.

Végül, mi a kedvenc rajzfilmetek?

Én nem nézek már rajzfimeket, de rá vagyok ítélve, mert a barátnőm nagyon szereti őket (mosoly). Kiemelni konkrétan nem tudok meséket, de nagyon tisztelem azokat, akik kiagyalják a történeteket, és a karaktereket. Ha mondanom kell valamit, akkor Macskafogó, hehe! – válaszolt Viktor. Az én kedvencem a Billy & Mandy; nagyon csípem őket! Mandy nagyon nagy arc, Billy pedig egy idióta, de ettől szép az élet, nem? Vannak emberek, akik küldik a savat, és vannak akik észre sem veszik, hogy kapják…