2010. május 17.
A miskolci Raze To The Ground pályafutását van szerencsém a kezdetektől fogva nyomon követni, munkásságukat pedig leginkább dinamikusan fejlődőnek nevezném, ami nemcsak a tavaly megjelent Fictional Walk of Lives című ep-jükön, de a koncertjeiken is tetten érhető. A 2010-es év első negyedében például egy országos turnén bizonyíthattak a Slytract és a Nasmith társaságában. Többek között erről is faggattam Czeglédi Gyula gitárost. De végül még Szabó Péter énekes is csatlakozott néhány gondolat erejéig az interjúhoz.
Gy: Először is köszönöm szépen a lehetőséget, hogy bemutatkozhat ebben a formában is a zenekar az oldalon! A csapat 2005-ben alakult Miskolcon. Mind a mai napig itt van a székhelyünk annak ellenére, hogy csak ketten miskolciak a zenekarból. Az egyetemen kezdtünk el zenélni, itt ismerkedtünk meg egymással. A zenénket nem szívesen kategorizálom, megteszik azt helyettem sokan mások. Én nemes egyszerűséggel annyit mondanék, hogy metált játszunk, modern köntösben.
Mennyire fontos a számodra, hogy egyfajta baráti társaságként is funkcionáljon a zenekar? Össze szoktatok járni egyébként, ha a zenekar ezt amúgy nem indokolja?
Gy: Ahogy azt már említettem, az egyetemen ismerkedtünk meg. Annyiból voltunk talán másabb helyzetben, mint a többi zenekar, hogy mi alapvetően nem ismertük egymást, és nem a tipikus "haverok vagyunk, iszogatunk, alapítsunk zenekart" sztorival indultunk. Nálunk fordítva volt az egész. Ahogy bekerültem az egyetemre, zenekart szerettem volna csinálni, méghozzá elég konkrét elképzelésekkel. Elkezdtem keresgélni a megfelelő embereket hozzá. Összehaverkodtam az Abonyi testvérpárral (Endre – gitár, Bandi – dob), akik együtt zenélgettek. Beszélgettünk a zenei elképzeléseinkről, amik szerencsére azonosak voltak. Ezután ismertük meg Ferit és Petyát, akik énekesként nyomják a zenekarban, majd jött Toka mint bőgős, Bandi és Endre haverja. Vele olyan másfél évig nyomtuk együtt, aztán érdekegyeztetési problémák miatt kiszállt a zenekarból. Utána érkezett Ádám a Sky Above Heroes zenekarból. Szóval nálunk teljesen fordítva ment a dolog, mi a zenekar révén barátkoztunk össze. Talán ezért is ilyen szoros közöttünk a kontakt, és ez fontos is szerintem. Próbákon meg koncerteken kívül is össze szoktunk járni, bár sajnos egyre ritkábban, mivel mindenkinek van sok más dolga, suli, meló, stb.
Ha épp nincs metallium, akkor mivel foglalatoskodtok a dolgos hétköznapokon?
Gy: Már egy jó pár éve az egyetemmel küzdünk. :) Én suli mellett még melózok is egy hangszerboltban. A többieknek is a suli-meló kombó megy.
Szüleid mit szólnak egyébként ehhez az egész metal dologhoz? Voltak már valamelyik koncerteteken?
Gy: Ez az egész metál dolog úgy kezdődött nálam, hogy kb. 6 éves voltam amikor faterom nyomta a fejembe a Black Sabbathot, meg Sepulturat, Slayert, Kreatort. :) Szóval hamar ráharaptam az ízére, nyilván ebből kifolyólag a szülőknek sem volt olyan idegen ez a metálosdi. Koncertre szoktak járni, ha a közelben vagyunk, de alapvetően ők nem utazó közönség. :)
Tavasszal a Slytract és a Nasmith társaságában jártátok az országot. Milyen tapasztalatokkal gazdagodtatok ezeken a bulikon?
Gy: A most május 8-án, Berettyóújfalun megtartott bulival zárult a tavaszi turné. Nem tudom pontosan mennyi, de szerintem olyan 12-14 állomást foglalt magába. Figyelj, voltak tök ötös bulik, de olyan is, ami inkább egy kisebb hazai házibulinak ment volna el. De alapvetően pozitív a konzekvencia, annak ellenére is, hogy nem egy egyszerű dolog manapság turnézni. Én a koncertezést nagyon fontosnak tartom, mert a mai internetes forradalom ellenére nagyon sok arc van, akikhez csak így jut el a zenénk. A turné azért is volt még egy külön élmény a számomra, mert mind a három zenekar tök jóban van egymással, elég régről ismerjük egymást, így szerencsére nagy volt az összhang a koncertek alatt.
Gyuszi, Te egyébként a Slytract-ben is gitározol. Nem volt megterhelő így a két koncert egy-egy este? Amúgy mit jelent számodra a Slytract-ben játszani? Van beleszólásod a dalok alakulásába, vagy inkább „csak” turnégitáros vagy náluk?
Gy: Alapvetően nem megterhelő. Amikor mondjuk 3 koncert volt egy hétvégén, akkor jól esett este befeküdni az ágyba. :) A Slytract-be már az elejétől úgy indultam, azt hiszem 2 éve, hogy koncertgitáros leszek. Ezt Melegh Gabival beszéltük így, neki is, nekem is előnyösebb volt így. Ebből kifolyólag a dalok írásába se nagyon folyok bele, többek közt azért sem, mert Gábor nagyon vágja amit csinál, és így én is inkább az RTTG-re koncentrálok.
Ha már itt tartunk, akkor mikor és milyen indíttatásból nyúltál a hathúros után?
Gy: Nagyon nagy hatással voltak rám gyerekkoromban az akkori metál zenék, minden dalban szinte csak a gitárjátékot figyeltem. Az első hangszeremet úgy 10 évvel ezelőtt kaptam, egy Kapok márkájú, nem létező országban legyártott akusztikus gitárt. Ezután jött a 6000 forintos Musima gitárom, ez már elektromos mestermű volt. :) Az első nagy lépcsőfok egy Jackson JS20-as volt, aminek akkoriban nagyon örültem. Nyúztam is rendesen. A mostani gitárom egy Schecter C-1.
Van kedvenc gitárosod, akire felnézel?
Gy: Nagyon szeretem Mark Mortont, Willie Adlert és Peter Wichers játékát is, de az örök favorit nálam Zakk Wylde és Dimebag. De nagyon csípem például Richie Kotzent is. Ez csak pár név azok közül, akik leginkább inspirálnak.
Múltkor, amikor a Vörös Yukban találkoztunk, Feri begipszelt lábbal, ülve tolta a koncertet. Mi történt vele?
Gy: Ez egy elég vicces sztori. Aznap Pécsett játszottunk. Éppen odaértünk a klubhoz, megittunk egy sört, aztán a srácoknak nagy nehezen sikerült leparkolni a verdával a helytől körülbelül két utcányira. Onnan vittük be a cuccokat. Feri vitte a lábdobot és megbotlott egy lépcsőfokban. Ekkor választás elé került. Vagy a lábdob törik, vagy ő esik. A másodikat választotta. :) Mire odaértünk, már iszonyatosan be volt dagadva a bokája, nem tudta mozgatni sem. Azonnal kihívtuk a mentőket, akik szerencsére tök hamar kiértek. Miközben raktuk be a mentőbe, egy nagyon intelligens és teljesen józan srác odaszólt, hogy "Inkább a hullaházba vigyétek!" Na ezen felbuzdulva, Feri a két mentős válláról, mi meg a tér közepén elkezdtük az ilyenkor szokásos szájkaratét. Míg beraktuk Ferit a mentőbe addig a srác sunyiba elvonult. Végül kiderült, hogy részleges ínszalag szakadása van. Mi kezdtük volna aznap a bulit 9-kor. Folyamatos telefonálgatást követően végül összehoztuk, hogy egy félórás csúszással, de elkezdtük a koncertet. Ferit feltettük egy székre a színpadon és már startoltunk is. Úgyhogy a végén tök jól sült el minden.
Ki az aki a legjobban elengedni magát egy-egy ilyen este alkalmával? Mennyire szoktátok szabadjára ereszteni a partiállatot?
Gy: Úgy igazából nagyon nem tudnék kiemelni senkit, mivel mindenki eléggé bele szokott húzni ilyenkor és előfordul, hogy túlvezéreljük magunkat a végére. :) Előtte nem nagyon szeretünk inni, nyilván egy-két sör lecsúszik, de koncert után nem vagyunk semmi rossznak elrontója.
Van valami habkönnyű sztori esetleg, amit szívesen megosztanál az olvasókkal?
Gy: Miskolcon játszottunk egy kis klubban. Már világosodott, amikor azt vettük észre, hogy a csaposon és a kidobón kívül csak mi maradtunk. Eléggé vége volt már mindenkinek, ment a sörlocsolás, klubból kitiltás, miegymás. Már a kidobónak is szemet szúrtunk. Ekkor odamentem hozzá és elkezdtem neki mondani, hogy nincs most erre semmi szükség. Na miközben puhítom, és pont azt mondja nekem, hogy ki fog minket vágni innen, látom, hogy a hátára Endre épp egy teli üveg sört locsol miközben nem éppen kedves szavakkal illeti őt. Na aznap ott lett vége az estének, mikor az ember hátrafordult…
Szűcs Ádám képében új basszusgitáros penget a bandában egy ideje, mennyire ment könnyen a beilleszkedés a számára, illetve a számok betanulása?
Gy: Ádám a Sky Above Heroes zenekarban bőgőzik, Endre is kisegít ott, innen ismertük meg őt. Volt pár közös bulink is és akkoriban szállt ki tőlünk Toka. Megemlítettük neki a dolgot, mert volt pár lekötött bulink, amit nem akartunk már lemondani. Szerencsére nem habozott és igent mondott, a dalokat is nagyon hamar megtanulta, szóval azt mondhatom, hogy szerencsére amennyire lehet zökkenőmentesen ment a váltás. A beilleszkedéssel sem voltak gondok, sokat segítettek ebben a koncertek utáni komázások is persze.
Petya, jól hallható az énekhangodon a fejlődés évről évre. Tudtommal jársz is énektanárhoz. Mesélnél erről egy kicsit bővebben?
P: Először is köszönöm a kedves szavakat! Jó hallani, hogy van látszata a dolognak. Az egész úgy jött, hogy imádom ezt az egészet csinálni és nagyon fontos az életemben a zene, de soha nem tanultam korábban. Ez meg is látszott. :) Voltak ötleteim, gondolataim, de nem tudtam úgy megvalósítani azokat, ahogy kitaláltam. Emiatt kezdtem el énektanárhoz járni. Folyamatosan fejlődnek a többiek is a bandán belül, nagyon ügyes zenészek és miattuk sem akartam egy stagnáló pont lenni a zenekar életében. Ráadásul már nem is egyedül járok énekelni, mivel lassan egy fél éve már annak, hogy Endre eldöntötte, elkezd vokálozni, így azóta együtt toljuk. Mióta megtanultuk a helyes légzéstechnikákat „már csak” beénekelni, skálázni és saját témákat gyakorolni szoktunk. Nagy szerencsénk van a tanárnőnkkel mert fiatal, szereti a metált és még a legutóbbi EP-re is eljött vendégszerepelni.
Jól tudom, hogy nagy Deftones rajongó vagy hozzám hasonlóan Te magad is. Hogy tetszik az új album?
P: GUNS! RAZORS! KNIVES! Szóval jól tudod! :) Az új Deftones lemez minden várakozásomat felülmúlta. Hogy úgy mondjam: „Csabikám, újra 16 lettem :)”
Egyszerűen azt érzem rajta, hogy ismét olyanok, mint amiért megszerettem Őket! Ugyanolyan a hangulatom, mint az első két lemeznél, csak érettebb lett a dolog.
Ami meg a legnagyobb, hogy ha a menyasszonyommal elmegyünk kocsikázni, automatikusan teszi be a Diamond Eyes-t!
Eddig két háromszámos ep-t adtatok ki, koncerteken pedig már lehet találkozni új szerzeményekkel is. Mi lesz a következő dobása a zenekarnak? Mikorra várható az első nagylemez?
Gy: Nyár végére, ősz elejére van tervezve az első albumunk megjelenése. Kettő számot már koncerten is játszunk, ami nagy valószínűséggel rajta lesz majd a korongon. A többi dal is már szinte teljesen formát öltött. Szerencsém van, mert Gáborral (Slytract) együtt lakom, és egy elég jó kis homestudio van berendezve otthon. Így sokkal könnyebb az új dalok megírása, mert vissza is tudom hallgatni egy olyan minőségben a számokat, hogy halljam az esetleges hibákat, javítani-, finomítanivaló dolgokat.
Az új nótákról mit tudnál elmondani? Úgy tudom, te vagy a fő dalszerző a zenekarban. Hogyan állnak össze nálatok a számok kerek egésszé?
Gy: Alapvetően egyszerű a képlet. Először, mint nyilván nagyon sok zenekarban, a gitártémák vannak meg. Bár előfordul olyan eset is, amikor az ének születik meg először és utána hozzuk csak a riffeket. Ezután jön a ritmusszekció. Szóval ez a folyamat, csak sokkal lassabban. :) Nagyon sokat pörgünk egy-egy dalon, olykor egy témával is el tudok vacakolni heteket. Aztán ha megvannak a riffhegyek, akkor átgondolom az egészet, és onnantól kezdve próbálunk dalokban gondolkodni. Itt sincs nagy megfejtés. Vannak jól bevált receptek, de általában próbálunk valami plusz kis színt belevinni a nótákba. Az új szerzemények, jellegüket tekintve egy kicsit másabb vonalon mennek, mint az előző EP-n. Ha nagyon megfoghatóvá szeretném tenni a dolgot, akkor leginkább a Split által kitaposott ösvényen indultunk el, csak jóval átgondoltabban és célratörően. Szerintem tök jó dolog egy fiatal zenekarnak a demózgatás, a két-három számos kislemezek felvétele. Minden alkalommal tanul belőle valamit az ember, aztán mire odajut, hogy megérik benne egy jól összerakott nagylemeznyi anyag, akkor már egy teljesen más szemlélettel tud nekilátni a munkálatoknak.
Milyen terveitek vannak még az idei esztendőre?
Gy: Most nyáron minden figyelmünket a lemez irányába fordítjuk. Őszre tervbe van véve egy lemezbemutató országos turné, egyelőre ez még több szálon futó dolog, de már kezd körvonalazódni. Még az albumot megelőzően le szeretnénk forgatni egy videóklippet, amit aztán lehetőség szerint a lemezzel együtt mutatnánk be.
