Protector interjú!

Életem talán eddigi legizgalmasabb interjú lehetőségének néztem elébe, amikor Martin Missy rábólintott az e-mailes interjú verzióra. Sok kérdéssel készültem, és ő pár nap alatt korrektül meg is válaszolta őket, szinte minden várakozásomat túlszárnyalva. Lehet egyesek megértenek, mások nem, de a kapott válaszok, elsősorban önmagamnak voltak fontosak, hiszen rám 15-16 évesen hatalmas hatást tett a Protector, mint név, mint zene, és ezzel meghatározta életem egy részét. Mivel a zenekar elsősorban a 80’as évek végén létezett (s már én is késve ismertem meg őket), így sok mai zenehallgatónak fogalma sincs arról, kik voltak ők és mit hoztak létre, éppen ennek apropóján két legyet is üthet egyszerre a nagyérdemű, hiszen kiraktam az egyik legerősebb lemezük; A Shedding of Skin kritikáját (melyről ITT olvashatsz), amit még az ősz előtt a Golem és az Urm the Mad cikkek követnek, de talán térjünk rá a kérdésekre…

– Először is milyen érzés egy régi és meghatározó időszakról mesélni, illetve mekkora az érdeklődés a zenekar iránt így utólag?

– A ’90-es években többé nem voltam olyannyira érdekelt a Protectorban. De az elmúlt 6-7 évben ez megváltozott. Büszke vagyok, hogy ennek az underground thrash metál bandának a tagja voltam és még mindig van érdeklődés a Protector iránt fiatalok és idősebbek részéről egyaránt, habár a zenekar nem olyan nagy, mint a Kreator, a Sodom vagy a Destruction.

– Sokaknak nosztalgia a Protector, kultusz lett, érzésem szerint a Golem lemezetekkel épültetek be a köztudatba, mennyire voltatok akkor ismertek?

– A Protector mindig is az underground szférához tartozott. A lemezkiadónkkal együtt próbáltuk a Protectort még híresebbé tenni, de mi mindig “második vonalbeliek” maradtunk, nem csak a már említett Kreator, Sodom és Destruction, de a Tankard, Holy Moses, és még rengeteg más német thrash banda mögött is. Régebben sokkal inkább szerettünk volna híresebbek lenni, de ma már igazán büszke vagyok, hogy a thrash metál történelem egy részét képezem, még ha ez csak egy kis része is.

A Shedding Of Skin-en már nem te énekelsz, mi is történt pontosan?

– 1989 kezdetén pánikrohamot kaptam és lehetetlen volt számomra ebben az időszakban, hogy a Protectorral tartsak. Olly Wiebel akkor átvállalta a vokált párszor. ’89 nyarán kicsit jobban éreztem magam és visszatértem a bandába. Pár hónappal az “Urm The Mad” felvétele után még egyszer, de ezúttal véglegesen Olly Wiebel-lel lettem helyettesítve. Sejtettem, hogy a távolmaradásom a bandából rést fog ütni köztem és a többiek között, és ők olyasvalakit akartak, aki “friss és éhes”. Ez Olly, aki a “Leviathans Desire”, “A Shedding of Skin” és a The Heritage” című albumokon énekel.

Michael Hasse kábítószer túladagolásba vesztette életét, már korábban is voltak drog problémái?

– Amikor a bandában voltam (1987-1989) mind hasist szívtunk. Kis idővel később, hogy otthagytam a zenekart, hallottam híreszteléseket, hogy Michael keményebb drogokat kezdett használni. Ez volt az oka annak is, hogy Marco Pappe-vel lett helyettesítve.

– Evezzünk némileg kellemesebb témák felé, mi a helyzet veled? Hozzá kapcsolható Psychomanthium, mit érdemes róla tudni? S mi a helyzet a Ruins of Timemal és a Talionnal? Amúgy nem tudok semmit a Phidionról se és az Inzest is egy ismeretlen folt számomra…

– Az Inzest volt az első banda, ahol énekeltem. Ez ’86 őszén lehetett. ’87 tavaszán csatlakoztam a Protectorhoz. A ’90-es években nem nagyon foglalkoztam zeneírással, csak 2 “cover” bandában alkottam. ’95-ben Svédországba költöztem, és 2001-ben újra énekelni szerettem volna egy együttesben. Csatlakoztam egy Heavy-Speed-Thrash bandához, a Ruins of Time-hoz. 2003-ban ez a banda feloszlott, és a 2 gitáros és én alakítottunk egy death metál brigádot, a Phidiont. Fredrik, aki a Phidion basszerja volt, megkérdezte tőlem 2004-ben, hogy csatlakoznék-e az ő thrash metál bandájához, a Talionhoz, és 2005-ben alakítottam egy Protector feldolgozás bandát pár sráccal Uddevallából. Más szóval: egyszerre 3 bandában éneklek most. A Psychomanthium egy rövid “időszakos-project” volt, amit pár amerikai “metálfejjel” készítettem 2004-ben.

– Wolfsburg mennyire élhető hely? Mennyire tudják, hogy volt egy Protectoruk? Vannak kisebb-nagyobb helyi bandák is? És úgy egyáltalán, te milyen műfajba sorolnád a Protector-t? Sokak szerint thrash metál, de én személy szerint thrash-deathnek érzem. Erről mit gondolsz? Láttam neten koncertet… újra vannak fellépéseitek?

– Számomra Wolfburg egy jó hely felnőni. Nem túl nagy és nem is túl kicsi (130.000 lakosa van), és volt ott egy kis metál mozgalom is. A leghíresebb metál-banda, ami Wolfsburg-ból jött, az a Heavens Gate lehet. A Protector stílusát thrash metálként sorolnám be 86-89 között, és death metálnak 90-94 között. A koncert klippeket, amiket az interneten láthatsz valószínűleg a “Martin Missy and the Protectors”, egy coverband-től vannak, mi időről-időre játszunk megemlékezéseket.

– Az NSZK/ NDK egyesítése mennyire hatott ki az életedre illetve Németországban mennyi változást hozott az EURO, mint fizetési összeg, s mennyit maga az EU?

– Az újraegyesülés fantasztikus volt. Minden olyan gyorsan történt, és szerencsére erőszakmentesen. Amikor az Euro megérkezett, akkor már Svédországban éltem, de rájöttem, hogy néhány ár (különösen az étterem és hotelüzletágban) megnőtt, annak ellenére, hogy a politikusok azt ígérték nem lesz változás az Euro bevezetésével. Itt Svédországban még mindig nincs Euro, és szeretném is, ha így maradna.

– Országodban a történelem lenyomatai ma is komoly barázdákat húznak. Mennyire van benne a mai emberek tudatában az egykor fasizmus, és a szélsőjobbos mozgalmak mennyire erősek nálatok? Volt dalotok is ezzel kapcsolatban…

– Igen, néhány számunkban éneklünk a fasizmusról. Úgy vélem Németországban jelen van ma egyfajta Neo-fasizmus, különösen azokon a területeken, ahol nagy a munkanélküliség, de azt nem hiszem, hogy több ember hisz a fasizmusban Németországban ma, mint más országokban.

– A Golem borítóját Gasper munka, az Urm The Madé pedig A. Möller. Hogyan volt ez hajdanán? Szereztetek egy borítót az anyagoknak, vagy felkértétek rá az említett művészeket? Egyáltalán kik ők?

– A Misanthropy borító ötlete tőlem származik, de nem volt beleszólásunk a többi borítóba. A kiadó választott művészeket, akiket, amennyire én emlékszem, soha nem láttunk. Igazából én soha nem szerettem a borítóinkat. Jobban tetszett volna nekem valami olyan, mint a Kreators “Pleasure to Kill”-je vagy a Destructions “Infernal Overkill”-je, de ebből nem lett semmi.

– Az ATOM H kiadóról mit kell tudni? Gondolom, tudsz róla, hogy a Japánok is kiadtak több Protector anyagot pár hónapkéséssel, újrakevert hangzással, s jobb borító minőséggel. Titeket vagy a kiadótokat keresték ilyenkor meg? Máig értetlenül állok az előtt, hogy egyedül a Golem-et (a legmeghatározóbb anyagotokat) nem adták ki, mi lehetett ennek az oka?

– Éppenséggel csak épp most láttam az egyik japán újrakiadást, szóval erről nem igazán tudok mit mondani. Az Atom H kiadó teljesen rendben volt a maga idejében. Nem kaptunk sok pénzt, és nekik sem igazán volt, hogy reklámozzanak minket, de legalább adtak egy esélyt egy kis underground bandának Wolfsburg-ból, hogy terjesszék a zenéjüket és mondanivalójukat.

– Milyen zenekarok voltak hatással rátok és mondj, kérlek pár bandát, melyek így 20 év után is sokat adnak neked?

– A banda, akik belevittek a hardrockba, az az AC/DC, még mindig előveszem őket. A bandák, akik hatással voltak a munkánkra pedig, a Kreator, Sodom, Slayer, Exodus és Possessed. Sokat hallgattuk ezeket, de Hardcore- és Crossover dolgokat is, mint Suicidal Tendencies és S.O.D..

– Gondolom valamennyire nyomon követed a metálzenei életet a jelenben is, milyen ígéretes mai bandákat tudsz mondani? Egyáltalán mit gondolsz a különböző core dolgokról és burjánzásokról?

– Hogy őszinte legyek: Majdnem mindig szívesen hallgatok 80-as évekbeli zenét. A ma kiadó zenekarok közül pl. a Nifelheim-ot. Agresszívak és old-schoolok.

– A crossover mint műfaj, ha nem is meghatározó, de némileg beleitta magát a zenétekbe. Nem csak a fotókon látok D.R.I. logót és felíratókat, de pl. a Space Cake is egy súlyosan crossover ízű keverék. Miket mondanak az olyan nevek, mint S.O.D.? M.O.D.? Ludichrist? És pl az említett ősalap D.R.I.?

– Mint már mondtam sok hardcore-t hallgattunk, ami természetesen hatással volt ránk. Nekem a S.O.D., D.R.I és az Agnostic Front voltak a nagy kedvenceim.

– Ki tervezte a logótok anno? És kérlek, mesélj a kezdetekről! Mit kell tudni az első 3 demóról (melynek egyike koncert)? És hogyan fogadták a kritikusok és a közönség az első nagyobb horderejű anyagotok (ez kijött LP-n is) a Misanthropy kislemezetek?

– A Protector logót a gitárosunk, Hansi Müller készítette. Ő és Michael Hasse alapított a bandát 1986-ban és ők vették fel az első 2 demót. 1987 tavaszán együtt vettünk fel egy 6 számos próbát, amit Kain és Abel-nek hívtunk, de ennek a hangzási minősége pocsék volt. Az élő felvételek, amiket említettél, azok bootleg felvételek a Protector koncertekről a 80-as években.

– Összesen 5 demótok jelent meg, ebből egy a Golem megjelenése után. Nem értem, miért volt erre akkor szükség?

– Nincs tudomásom semmiféle demóról, ami kijött volna a Golem után. Ne haragudj, de az egyedüli hivatalos demók, amiket készítettünk az a 86-os 2-számos, és a 87-es hatszámos próba, valamint a 4 számos demó 2000-ből.

– A logótokban ott a pentagram és a szövegeitekben is megjelennek a bibliai utalások, mi a helyzet tehát a vallással? Akkoriban ez a sátánista dolog egyfajta Slayer, Venom, Bathory lenyomat volt vagy csak polgárpukkasztás? Hiszel Istenben? És a világvégében?

– Nem voltunk sátánisták. Azt gondolom, hogy ugyanez helyzet az olyan bandákkal, mint a Slayer, Bathory, és a Venom is. Egyszerűen csak ‘gonosz’ volt róla énekelni. Nem tudom, hogy hiszek-e Istenben vagy sem. Lehet, hogy van valaki ‘odafenn’, de lehet hogy nem. Azt hiszem, hogy lesz egy apokalipszis, de nem az Istentől származik majd, hanem az ember lesz az okozója. Nukleáris háború útján vagy a környezet pusztításával, addig míg már senki sem tud élni a bolygón…

– Németország a 80-as években a thrash metál fellegvára volt, olyan bandákkal, mint a sörmetál Tankard, vagy a destruktív Destruction, nem beszélve a Sodom-ról vagy a Kreator-ről, és még sorolhatnék olyan neveket, mint Accu§er, Living Death, Deathrow, Iron Angel… sajnos a felsorolt bandák többsége már megszűnt, s csak egy komplex tudású nosztalgiák és fémzenei történelmek… mi lehet az oka hogy a thrash metál leáldozóban van? Mitől szakadhatott meg a trend? Kérlek, sorolj fel pár nagyobb nevet, akikkel koncerteztetek együtt!

– Együtt játszottunk többek között a Kreatorral, Sodommal, Tankard-dal, Accu§er-rel és Messiah-val. Azt hiszem, hogy a thrash-mozgalom a 90-es években lehanyatlott, mivel olyan sok más stílus jött fel, de úgy látom, hogy újra felmenőben van mindez. Legalábbis itt Svédországban sok a fiatal srác, akik szeretik játszani és hallgatni egyaránt a speed- és thrash-metált.

– Pár egyszavas kérdés… Venom vagy Bathory?

– Venom.

Celestic Frost vagy Infernäl Mäjesty?

– Celtic Frost.

– Bor vagy sör?

– Sör.

– Thrash vagy death metal?

– Thrash.

– Heavy vagy speed?

– Heavy.

– Nappal vagy éjszaka?

– Éjszaka.

– Napkelte vagy napnyugta?

– Napkelte.

– Naa, akkor egy idióta kérdés, mit üzensz a Nuskull olvasóinak?

– Mindig maradj nyitott bármire és thrashelj tovább!

– És még egy, haha… Mit tennél, ha a boldogság egy alma lenne?

a, Beleharapnék, s behabzsolnám.
b, Fényesítgetném, s elraknám.
c, Apró szeletekre vagdalnám, ha szomorú lennék fogyasztanám.
d, Körtére cserélném :)

– Hmmm… A hármast választanám.

– Boldog ember vagy? Mi a munkád és hány éves vagy? Van családod? Ha visszagondolsz a múltra és újra kezdhetnéd, újra megismételnél mindent?

– Igen, boldog embernek tartom magam. 38 éves vagyok és a barátnőmmel élek együtt Stockholm-ban, ezenkívül van egy jó állásom a turizmus iparágában és játszom néhány bandában. Mindent megismételnék, viszont nem vennék magamhoz semmilyen drogot és a Protectorban maradnék az 1989-es kilépésem helyett.

– Gondolom nyomon követted a Protector lemezeinek alakulását, A Shedding Of Skin egy hihetetlenül energikus és komplex anyag, de sokkal inkább death metál, mint thrash. Ám a The Heritage elmondhatatlanul rossz, kis rosszindulattal, úgymond meg lett gyalázva a név. Ekkor ált a Protector bele a földbe (hiszen egy olyan lemezt hozott ki, aminek semmi jellegzetes íze se volt, bármelyik profi banda összerakhat egy ilyet…), mit tudsz az akkori eseményekről?

– Miután a régi gitáros, Hansi kilépett 1991 elején, Olly vette át az ő részét is a bandában. Ő a Death-Metal terén volt jártas (Death, Morbid Angel), szóval a zene természetes módon abba az irányba tolódott el. Szeretem mind a A Shedding of Skint és a The Heritage-t, de néhány dologban igazat kell adnom neked, mivel a A Shedding of Skin jobb.

Azt hiszem rendesen, kiveséztük a múltat és a jelent egyaránt, s a projectjeid miatt egy csöppnyi jövőt is kaptunk, nehéz zárni egy ilyen beszélgetést, és nagyon örülök, és megtisztelőnek érzem, hogy elkészíthettem veled, ennél már csak élőben lett volna jobb – nem úsztad volna meg pár dedikációtól mentesen, haha! Thrash forever, a Protector történelem!