One Win Choice interjú

– Először is mutatkozzatok be, mióta léteztek, hogyan jöttetek össze?

Még a középiskolában kezdtünk el együtt zenélni, de csak 2005-ben fordult komolyabbra a dolog, amikor kiadtuk az első EP-nket egy kis helyi kiadónál. Miután végeztünk a sulival elhatároztuk, hogy komolyabban vesszük az egészet, többet próbálunk, több dalt írunk, többet játszunk és elmegyünk hosszabb turnékra. Így is lett.

– New Jerseyben elég sok hatás érhetett titeket, ami érezhető a zenéteken is – például a Lifetime, ha ‘Jersey, akkor mindig ők jutnak először eszembe -, szóval, kik voltak rátok a legnagyobb hatással?

A helyi punk/hardcore szcéna mindenképpen hatással volt ránk, persze! Fiatalabb korunkban olyan bandákat hallgattunk mint a Bigwig, Bouncing Souls, Worthless, Catch 22 meg ilyenek. Ők mint helyiek. De sok kaliforniai, floridai/No Idea Recordos vagy philadelphiai, bostoni, washingtoni és New York-i bandát is hallgattunk, ők is eléggé hatottak ránk. ‘Jersey talán tényleg a keleti parti punk és hardcore színtér központja és valóban nagy „segítség” volt ez nekünk, látni fiatalon egy csomó király bandát itt. Akkoriban nagyon megfogtak, jó volt olvasni a szövegeiket, megérteni az üzenetüket, megérteni miről is szól ez az egész.

– Nemrég jelent meg az új lemezetek, mit lehet róla tudni? A címe ha jól tudom frappáns jelentést hordoz. A borítóról is ejtsetek pár szót légyszives!

Igen! Nemrég jelent meg az új nagylemez, ami a Conveyor címet viseli. 13 dalt tartalmaz, amiket múlt nyáron vettünk fel, a felét egy philadelphiai stúdióban, a másik felét pedig otthon. Az utóbbi része nagyon király volt, sokat mókáztunk és sok tapasztalattal gazdagodtunk. A cím mondanivalója, hogy ez a lemez egy „szalag”, amin keresztül a gondolataink eljutnak a hallgatóhoz. Az artwork egy jó barátunk, Craig Horky keze munkája, elég egyedi stílusa van, elolvasta a dalszövegeinket, majd utána elkészítette a borítót. Főként az első szám, a „Movements” ihlette a képet.

– Ezzel a lemezzel inkább a politikai irányba mentetek el, vagy a személyesebb vonal felé?

Az biztos, hogy jobban variáltunk a témákat mint az előző lemezeken. A dalszövegeket személyesebbek, de persze ezzel kifejezzük a hozzáállásunkat a világ dolgaihoz, a dolgokhoz amik körülvesznek, hiszen ezek határozzák meg a személyiségünket is. A személyes tapasztalataink valószínűleg nagyon hasonlóak sok más emberéhez, ezért amennyire személyesek, annyira széleskörűek is.

– Történt pár tagcsere a bandában az előző európai turnétok óta. Meséljetek erről kicsit!

Az első európai turné óta van egy új basszusgitárosunk (Dave) és egy gitárosunk (Pete). Dave kb. tavaly ilyenkor szállt be, már túl vagyunk együtt pár turnén és ő játszotta már fel a Conveyor lemezre is a basszust. Pete nemrég csatlakozott, ez lesz az első hosszabb turnénk vele. Jó arcok mindketten, szeretjük őket.

– Másodjára fogjátok végigturnézni európát. izgatottabbak vagytok, mint az első út előtt?

Naná, hogy izgatottak, és igen, még jobban, mint 2 éve. Érintünk majd olyan helyeket, ahol már voltunk, de egy csomó új helyre és országba is elutazunk majd. Játszunk megint Németországban, Belgiumban, Angliában, de megyünk Hollandiába és Olaszországba is, ahol ezelőtt sosem jártunk még! Szóval mondanom sem kell, mennyire izgatottak vagyunk!

– Hoztok a turnéra limitált Conveyor lemezt?

Sajnos nem lesz nálunk limitált verzió, de viszünk magunkkal egy split 7″-et, amit a michigani barátainkkal, a Natural Disastersszel készítettünk. Egy, az új lemez dalaival együtt felvett, de a lemezre rá nem került dal lesz rajta, Abandon címmel.

– Milyen számokat hallgattok a kisbuszban?

Ha úton vagyunk akkor olyat szeretünk hallgatni, amire könnyű vezetni. Én például azokat szeretem hallgatni, amiket már milliószor hallottam, ismerem a szövegeket kívülről, ha közben az megy fejemben az segít ébernek maradnom az éjjeli vezetéskor. Ilyen például a NOFX, Bad Religion, Tegan and Sara, Astpai, Jena Berlin, Avail, Suicide Machines, stb.

– Miket hallgattok csak úgy otthon?

Egészen különböző irányú zenéket is hallgatunk, különösen a basszerünk, Dave. A lejátszója tele van egy csomó király zenével, olyanokkal, amikről sosem halottunk azelőtt. Én mostanában a legtöbbet a The Arteries Dead Sea című LP-jét hallgatom, emellett Waxwinget – ezt Dave mutatta -, az An Horse Rearrange Beds lemezét és Tegan and Sara lemezeket teszek fel leggyakrabban.

– Mik a terveitek idénre? Mármint a turné utánra.

Májusban lesz pár koncertünk Kanadában, amik közt lesz egy fesztivál is, ahol olyan bandák is fellépnek majd mint a RVIVR, a Lifetime, a Junior Battles, a Static Radio, stb. Ez után az egyetlen biztos pont a FEST 10 Floridában. De biztos vagyok benne, hogy a kettő közt majd sokat játszunk, turnézunk erre-arra.

– Valami üzenet a végére?

Köszi az interjút! Várjuk már, hogy újra játszunk a Fa-Ló pubban. Nemsokára találkozunk!

(Az interjút és a fordítást köszönjük Budai Gábornak a Plan Beer zenekarból)