Municipal Waste interjú

Sajnos egyéb elfoglaltságaim miatt nem volt időm előbb lefordítani az alábbi interjút, így elnézést kérek minden szíves olvasótól és érdekelttől; viszont ami késik nem múlik, így az alábbi cikkben már elolvashatjátok a május végi beszélgetésemet Tony Forestával, melyet a Kultiplex melletti játszótéren ejtettünk meg. Hintázni mondjuk nem akart, de egy padon kényelmesen kifaggathattam az új album kapcsán.

Szia! Elsőnek hadd kérdezzem meg, harmadszorra vagytok itt Európában; hogy érzed magad ezen a kontinensen?

Szia! Ezen a turnén egy csomó olyan városban adhattunk koncertet, ahol korábban még sosem volt lehetőségünk fellépni, így gondolhatod, hogy mennyire meglepődtünk egy-egy helyen, ha nem is a helybeliek vagy a város miatt, hanem hogy néhol mennyire örültek nekünk. Elképzelni sem mertem volna, hogy ennyien ismernek bennünket, ez nagyon jó dolog! Persze nincs sok időnk gyönyörködni a helyeken, hiszen a turné során a koncerteket mindig alvás követi, és fordítva, hehe! Na jó, mondjuk néha iszogatunk is… De amikor józanok vagyunk, például mikor Svájcban egy délelőtt során múzeumokba mentünk, megnéztük a helyi emlékműveket, például láttunk egy hatalmas sírkertet a város szívében, az kicsit meglepett minket. De Írországban is láthattuk az ottani hatalmas kőszobrokat… Fantasztikus élmény ez, csak sajnos nem mindig jut rá energiánk, érted. Itt Budapesten sajnos nem jutott időnk rendesen körülnézni, mert késve ébredtünk fel magunkhoz képest.

És a turné rendben halad? Milyen tapasztalatokat szereztél, és mennyiben más az eddigi körutaktól, amiket nálunk tettetek?

Az első, és talán legfontosabb dolog, hogy most sokkal több helyre juthattunk el. A másik pedig, hogy két ilyen fantasztikus zenekarral jöhettünk, mint a The Haunted és a Lyzanxia. Mindkét bandát mind emberileg, mind zeneileg nagyon szeretjük, ott vannak a szeren! A közönség pedig szintén veszi a lapot, hiszen mindhárman más zenei felfogást képviselünk, de akik lejönnek minket megnézni, szinte mindig képesek áthangolódni a többiek bulijára, és fordítva. A korábbi állomásokon még velünk volt egy lánccsörgető banda is, a Wolf… B**dmeg, gyilkos volt! Az emberek imádták, amikor egymást váltottuk a színpadon, tudod, ők is régisulis metalt nyomnak… Kár, hogy itt már nincsenek velünk, de hatalmas bulikat csaptunk velük, remélem még lesz rá alkalmunk máskor is! Szomorúak voltunk, mikor leléceltek, de ez van, az turné megy tovább, és a többiekkel szintúgy spanolunk. A koncert utáni bulijaink a legdurvábbak, hiszen nem vagyunk egyformák, különösen a Hauntedékkel különbözünk egy-két dologban. Jonas, a bőgős egy állat, hehe! Mondta is mikor ideértünk, hogy a buli után ma is megadja a módját, eszméletlen egy fazon! Előre félek tőle, hehe!

Nemsoká a boltokba kerül az új lemezetek, a The Art Of Partying. Beszélnél egy kicsit a felvétel körülményeiről, és beavatnál, hogy mit érdemes tudni az albumról?

A lemezt Dél-Massachusettsben vettük fel, és már az előzmények is viccesek voltak, mert koncert után mentünk felvenni az anyagot. Connecticutban volt egy fellépésünk, és onnan buszoztunk át, közben aludtunk egyet, és már indult is a munka, hehe! Zeuss ottléte mellett készültek a felvételek, imádjuk őt. Biztos tudod, hogy mekkora nagyágyúknak csinált már profi hangzást, vagy hogy mennyi nagy zenekar ragaszkodik a munkájához… Megtiszteltetésnek éreztük, mikor rábólintott, hogy nálunk is közreműködik. A beleegyezésében döntően játszott közre, hogy pár hónappal előtte látott minket élőben is, de szerintem sikerült megcsípnie egy olyan hangzást, ami igazán illik hozzánk. A felvétel aránylag könnyen ment, nem lacafacáztunk, felvettük és a többit rábíztuk a profikra, bár beismerem hogy önmagunkhoz képest kicsit elcsúszva léptünk stúdióba. Hónapokkal előbb is bemehettünk volna, de inkább a koncerezést választottuk, és talán érezni is a lemezen azt a plusz lendületet, ami ezekből a bulikból adódik. Két hét alatt befejeztük a munkálatokat a hanganyagot illetően, és utána mind pihentünk pár napon keresztül, jó távol a másiktól, hehe!

Tehát úgy érzed, hogy elég jól sikerült… Szerinted ez lesz a legjobb Municipal Waste album?

Nekem személy szerint a kedvencem, bár az a véleményem, hogy lemezről-lemezre érezhető egyfajta javuló tendencia, szerintem egyik kiadványról a másikra csak fejlődtünk mind zeneileg, mind emberileg. Sok zenekar úgy indul, hogy az első cuccaik botrányosak, és még szarul is szólnak, de mi szerencsére már a kezdetekben is maximalisták voltunk, és addig nem adtunk magunkról életjelet, míg mi meg nem elégedtünk a teljesítményünkkel, minden téren. Aztán beérett a dolog, és minden lemezen egyre több időt fordítottunk mind a dalszövegírásra, mind a kivitelezésre… Csak így érdemes. Nálunk nem elég a gyorsaság, az önmagában kevés ahhoz, hogy egy jó dal szülessen. Ezért vagyunk maximalisták önmagunkkal szemben.

Egyébként a Hazardous Mutation milyen visszajelzéseket kapott? Személy szerint az a kedvenc Municipal Waste lemezem, bár ezt úgy mondom, hogy az újat még nem volt lehetőségem hallani.

Pedig már felkerült az internetre a napokban, gyanítom hogy már páran le is töltötték, hehe! Egyébként a punkzine-ek nem szerették túlzottan, nem tudták hová tenni a durva riffeket, a sebességet és a szöveget még csak-csak lenyelték, de összességében nem talált jó visszhangokra a cucc, de a metal színtér a lehetőségekhez képest pozitívan fogadta. Hozzáteszem, hogy szerintem közelebb állunk a metal hangzásvilághoz, így valahol jobban megértem a punkok ellenkezését, de nem veszem a szívemre, ahhoz túl sok kritikát kéne elolvasnom, hehe! Azért jók a kritikák, hogy a hallgatókat tudják terelgetni a jó zenék felé. Csak a mai világban az a legnagyobb gond, hogy nyolcmilliárd író dolgozik hárommillió zenei magazinnál, és szerintem valahol a zenehallgató összezavarodik, hiszen valaki ezt ajánlja, valaki azt… érted, mire gondolok. De gyanítom, hogy azért mindenkinek megvan a bevált zenei médiuma, amiben megbízik, csak ez valahol akkor is rossz dolog. Mondom ezt, mint egy zenehallgató.

Hallottam már ezekről én is, de mi nem érzékeljük, szerencsére jó viszonyban vagyunk velük. Eleinte mondjuk nem nagyon tudtak minket kezelni zenei téren, egy csomó olyan turnéba akartak betenni ahová nem tartoztunk, de mára a helyzet realizálódott, és jóban vagyunk. Megismertek minket mind emberileg, mind zeneileg, és amellett, hogy tiszteljük egymást, odafigyelünk a másikra. Bár ha mégsem így lesz, akkor elhúzunk, mert már csak egy lemezre szól a szerződésünk velük, ezen ne múljék, hehe! Mondjuk jelen pillanatban egymillió évnyi távolságra érzem azt az időpontot, hogy megjelenjen egy újabb lemez, de a jövő még bármit hozhat, és talán kár is boncolgatni.

Lesz valaha Municipal Waste videoklip?

Óóó, van egy két ötlet a tarsolyunkban, gondolhatod, hehe! Ehhez az albumhoz valószínűleg készítünk egy videót, ott igyekszünk majd a legtöbbet kihozni a korlátainkból.

És a spéci borítókról mesélnél egy kicsit? Ki tervezi őket?

A borítóinkat André készíti, tudod, ő a Dead To Fallban zenél, az amcsi hardcore/metal bandában. Zenésznek sem utolsó, de festőként pláne egy őrült, a Phobia borítói is hozzá fűződnek. Még korábban találkoztunk egy kisebb szórakozóhelyen, és ott kezdtünk beszélgetni, aztán utólag megkerestük őt, innen a kapcsolat. Nagyon rendes gyerek, de egy kicsit csendes őrült, érted. Hehe!

Talán elkerülhetetlen kérdés egy crossover bandától, de mit gondolsz napjaink politikai helyzetéről?

Hogy szar. Manapság annyi zenekar igyekszik ilyen jellegű dalszövegekkel megváltani a világot, hogy az már tényleg sok a jóból, mi pedig szigorúan elzárkózunk a nyílt kinyilatkoztatásoktól… Ma mindenki ettől érzi többnek magát. Kínát nem tudom megérteni, hogy mi a jó nekik abban, hogy zombikat csinálnak a népből azzal, hogy a szájukba rágnak mindent, de ez sok keleti országról elmondható. Egyébként utáljuk Busht, már az apja sem volt ideális miniszerelnöknek, de ő sem kispályázik. De azért, mert nem írunk „George Bush Sucks” vagy „Fuck You George Bush” című dalokat, attól még nekünk is van véleményünk, elhiheted, hehe! Csak másra fókuszálunk a zenélés terén…

Igen, szerintem is élvezetesebb a bulizás művésztetére koncentrálni…

Na ugye, megértjük mi egymást, hehe!

A zenélés terén kik voltak rád a legnagyobb hatással?

Én punk zenéken nőttem fel, míg meg nem érkezett az életembe a D.R.I.. És ez hullámszerűen felkapott, jött a többi nagy favoritom, az Exhorder, és minden olyan zene, ami gyors és mindamellett kellően technikás volt. De emellett mást is szívesen meghallgattam, a mai napig imádom a jó rapet, vagy a zsigeri rock ‘n rollt… A crossover mániám viszont néha eluralkodik rajtam, hehe!

Ha már itt tartunk, mi a véleményed a stílusról? Van értelme beszélni a crossover jelenéről, és szerinted lesz-e jövője a műfajnak?

Az a legnagyobb bajom a mai színtérrel, hogy mindenki-mindent keverni akar azért, hogy rámondják: „hű, ennek egyénisége van!” Csak ezeknek a bandáknak nem jut el az agyukig, hogy attól nem lesznek egyéniek, ha rásütik a thrash/death, thrash/black, thrash/akármi bélyeget, mert még ugyanúgy beskatulyázzák, csak nem lesz akkora a konkurencia, ha mondhatjuk így. Úgy érzem, hogy sok jó dolog van most születőben az undergroundban, amik a későbbiek során még kellőképp közönségre találnak, de a crossovertől nem várok túl sokat, mert az évek során csak egy-két banda fog feltűnni, akik tényleg igényesek, például a Toxic Holocaust. Ez hagyományőrzés, amit talán nem kell megújítani. Így vagyok a metallal is, minek konferálják be a sok világmegváltónak kikiáltott tinibandát? Ezzel csak elvonják a figyelmet azokról az előadókról, akik a műfaj gyökereit képviselik. Szerintem ott több igényes produkciót lehet felmutatni, ez persze csak az én véleményem, de tudod, hogy én ebben nőttem fel, és lehet hogy mást jelent neked és nekem is. Az utóbbi 10 évben nagyon sokat változott a metal jelentése is, mind negatív, mind pozitív értelemben; a kérdés csak az, hogy ki honnan vizsgálja. Hogy melyik generációhoz tartozik. De döntő többségben a metal jövőjét az olyan zenekarokban látom, mint a The Haunted, vagy a Mastodon, akik jóval többet adnak annál, hogy szétrúgjanak pár segget.

És ha lenne lehetőséged, kivel turnéznál a legszívesebben?

Exhorder, Turbonegro… Bár ez már így is nagyon durva lenne, talán nem is sorolom tovább, hehe!

Melyik a kedvenc Exhorder-albumod?

Slaughter In The Vatican, mi más, hehe!

LandPhilnek van egy projektje a zenekarok kívül, a Cannabis Corpse. Mi a véleményed róluk, és ez mennyiben nehezíti meg a Municipal Waste munkamenetét?

A Cannabis Corpse egy fantasztikus agyszülemény, nagyon imádom! Benne van még LandPhil tesója is, ő püföli a dobokat, gondolhatod mekkora állatok, ha összeeresztik őket, hehe! Nagyon jó látni őket együtt zenélni, félelmetes az összhang kettejük között. Mielőtt eljöttünk volna a turnéra, még volt egy Cannabis Corpse koncert az államokban, és a színpadra is szörnymaszkokban mentek ki, és egy kisebb drogos-zombis showt csináltak, nagyon durva volt! A közönség is nagyon élvezte, kíváncsi vagyok, vajon mikor lesznek újra együtt, de hogy én ott leszek, az biztos, hehe!

És mit tudsz a projektről; lesz még folytatása, vagy csak egyalbumos összeállásról volt szó?

Nagyon jó visszajelzéseket kapott ahhoz, hogy ne legyen folytatása, szerintem LandPhilék is így érzik, és tudják hogy kár lenne abbahagyni; tudod hogy megy ez, az ember mindig vevő a hülyeségre, hehe! És ahhoz képest, hogy egy konyhát alakítottak át házi stúdióvá, ott vették fel a cuccot és utólag masterelték, egész jól szól, nem? Hehe!

A záró kérdésem pedig az lenne, hogy milyen terveitek vannak még ebben az évben?

Az utóbbi két év intenzív turnésorozatát most fogjuk egy kicsit szüneteltetni, néha nem árt pihenni sem. Ebben az évben még igyekszünk aktívak lenni, de a következő évet valószínűleg egy kisebb pihenéssel kezdjük. Aztán néha fingunk is, elkezdjük írni az új dalokat, aztán a gitártémákat, de emellett még sok más teendőnk is lesz, nekünk is van életünk, érted.