Meshuggah interjú Tomas Haakevel

Állítom, hogy a honi koncertszervezés történetének legspontánabb, s egyben leggyorsabban lekötött koncertje volt az egy héttel ezelőtti Meshuggah koncert, ahol az internetes riadólánc alig 24 óra alatt mozgósította a zenekar rajongóit a következő napi koncertről. A buli előtt lehetőségem volt kifaggatni a dobos,- és egyben dalszövegíró Tomas Haakét mind az új album, mind saját élete kapcsán, s ha hol szűkszavúan, hol bőbeszédűen is, de minden kérdésemre kézségesen válaszolt.

Szia! Az első kérdésem a mai estével lenne kapcsolatos. Mi volt a döntő tényező abban, hogy elvállaljátok a bulit? Ennyire megtetszett Budapest, mikor itt játszottatok?

A mai napunk nem volt lekötve a turnédátumok között; arra volt kitűzve, hogy Csehországból átérjünk Szerbiába egy budapesti pihenővel. Mikor megérkeztünk, felvettük a kapcsolatot Andrással (szerk.: Vörös András – d.), de csak azért, hogy hol tudnánk feltölteni a tartalékaikat, és ha már itt vagyunk, nem tudna-e valami kikapcsolódást számunkra. Szó szót követett, mire felhozta, hogy mi lenne, ha adnánk egy koncertet… Elsőre beleegyeztünk, ilyen spontán elhatározásban még sosem volt részünk! És így legalább a holnapi EXIT fesztiválon nem leszünk punnyadtak, és ahogy látom, az embereket is érdekli a koncertünk, ami nagyon jól esik. A 2005-ös koncertünk is jól sült el nálatok, emlékszem rá. Akkor sajnos nem volt időnk a városnézésre, de most erre is jutott idő, és kedvünk is volt hozzá. Budapest egy szép város. Miért ne játszanánk nálatok? Hehe.

A tavalyi év során újra kiadtátok a 2002-es nagylemezeteket, a Nothingot. Kiadói döntés volt ez, vagy a ti ötletetek volt, és miért éreztétek indokoltnak az újrakiadást?

A Nothing újrakiadásának, és egyben részleges újra felvételének az ötlete tőlünk származott, mert a legelső felvétel során a stúdióban stresszesek voltunk az elkövetkező Ozzfestes debütálásunk miatt, amit mi a mai napig érzünk is a 2002-es felvételen; nem tudtuk kihasználni a rendelkezésünkre álló időt, és elkapkodtuk a felvételek végét. Az újra felvett verzióhoz csatoltunk egy DVD-t is, aminek az anyagát több éven át gyűjtögettük, de nem akartuk önmagában megjelentetni, ezért kihasználva a helyzetet, eldöntöttük hogy az újrakiadáshoz adjuk hozzá. Valamint az sem volt egy utolsó ok, hogy azóta lecseréltük a gitárjainkat, és más hangzásunk van, amivel modernizáltuk a Nothing világát.

És az tudatos, vagy ösztönszerű lépés volt, hogy két szerzeményt, az Obsidiant és a Nebuloust átfaragtátok a játékidő, és a témák szempontjából?

Már el is felejtettem hogy így volt… Teljesen véletlenül jött, a stúdióban hozzátettünk mindkét témához, mert így éreztük teljesnek a dalokat.

Kérlek beszélgessünk az új lemezről. Hogy halad a stúdiózás, és mit érdemes tudni az elkövetkezendő albumról?

A lemez felvétele jelenleg is zajlik, a mostani néhány dátumtól eltekintve ezek előtt és ezek után aktívan dolgozunk az új nagylemezen; a dobok és a gitárok már fel vannak véve, és mind reményteljesen nézünk előre mind a lemez befejezése, mind a kiadás szempontjából. Amint befejeződik a mostani kisebb fesztiválmenetünk, máris megyünk vissza folytatni a munkát. Ha minden igaz, októberre jelenik meg a hatodik lemezünk, vagy november legelején.

És mi lesz az album címe? A külcsínről mondanál pár szót; már tervezitek, vagy még nem jutottatok el foglalkozni a külsőségekkel?

A lemez címe obZen lesz, a borítótervek pedig már a kezünkben vannak. Az eddigiektől eltérően most nem a számítógépes grafikákat alkalmaztuk, hanem felkértünk egy elismert svájci fotóst, hogy készítsen terveket az albumhoz, amik meggyőztek minket. Elnézve a legutóbbi három-négy borítónkat, mindegyik között nagy hasonlóságokat fedeztünk fel, és most szakítunk ezekkel a hagyományokkal. Nagyrészt fekete-fehér képeket tervezünk elhelyezni a bookletben, egy személyesebb koncepcióra épülve, ám ez inkább nekünk készül így ezen vonatkozásában, mintsem a hallgatók számára.

Az obZen is egyetlen szerzeményből fog állni több dalra leosztva, vagy újra minden egyes dal külön-külön fogja szerves egységét alkotni a megjelenő albumnak?

Újra több, különálló – ám mégis összefüggő – dalban gondolkoztunk, a Catch 33 és az I egységes világát lezártuk. Ezzel az elképzeléssel kicsit visszatérünk a Destroy Erase Improve, valamint a Chaosphere világához, és azon leszünk, hogy a dalok az egységtől eltekintve is helytállhassanak.

Az I projektnek mi volt a fő indíttatása? Ha jól emlékszem, nem is a Nuclear Blastnál jelent meg…

Igen, az I egy jóval kisebb kiadónál látott napvilágot, a Fractured Transnél; korábban beszéltünk velük több ízben is, és a kiadó egyik emberének megígértük néhány éve, hogy egyszer kiadunk náluk egy különleges albumot. Egyben az I lett a kiadó első megjelentetett kiadványa, és a felvételek is jól zajlottak, izgalmasnak találtuk azt, hogy 20 percben élhetjük ki magunkat, korábban erre nem volt példa.

Ha már szóba kerültek a kiadók, a Nuclear Blasttel milyen kapcsolatban vagytok? Már az első albumotok is náluk jelent meg, de az évek során nem voltak nézeteltérések sem?

A kapcsolatunk különösen az utóbbi öt évben lett szorosabb, hiszen az ő promóciójuk is közrejátszott abban, hogy a zenénket mindenhol megismerjék. A ’90-es években sok más zenekar volt, akire jobban koncentráltak, de ez valahol érthető volt, hiszen mindig kiszemeltek maguknak egy-egy sikercsapatot, aki alá rakni kell a lovat, de mióta a mi eladásaink is nőnek, azóta már velünk is sokkal előzékenyebbek, nem mintha korábban lett volna bármilyen fennakadásunk is velük. Az évek során ők is jelentősen megerősödtek, mára a világ egyik vezető kiadójává váltak, és tényleg mindenhová elér a kezük.

Visszatérve az obZenre; tudom hogy te felelsz a Meshuggah dalszövegeiért, az új album esetén mire számíthatunk ilyen téren? Valamint a Catch 33-től eltérően újra élődobokat hallhatunk?

Az obZen egy koncepción fog alakulni, melynek mozgatórugója az emberben rejlő gonoszság lesz. Ez a téma nem újdonság nálunk, de szerintem ahogy fokozatosan romlik a világ, egyre többet lehet róla mondani. Arról nem is beszélve, hogy ez a témakör érdekli az emberek nagy részét, hiszen aki egy kicsit is gondolkodik, az észreveszi, hogy nem jó úton haladunk. Igyekszem régebbi szálakat is kibogozni a gonoszság megnyilvánulásai kapcsán, eleve szeretem a történelmi indíttatású dolgokat, sok ilyen témájú könyvet olvasok. A dobokra vonatkozó kérdésedre válaszolva pedig mindenképp élő dobokat vettünk fel. A Catch 33 egy különleges album volt számunkra, hiszen tudod hogy a lemez egyetlen dalt ölel fel több szerzeményre leosztva. Az ottani kimért és súlyos, ámde gitárcentrikus hangulathoz jobbnak találtuk, ha kipróbáljuk a Drumkit From Hell nevű programot, de többet erre nem lesz példa; az akkori koncepcióba illeszkedett, de a Meshuggah többet nem hinném, hogy valaha is dobgépet fog használni. Egyébként érdekes, hogy a metal színtér mennyire tabuként kezeli a dobgép alkalmazását…

Ha már itt tartunk, te hiszel valamiben; vallásos vagy?

Nem tartozom egy szervezett valláshoz sem, én a spirituális erők mozgatórugóiban hiszek. Én legalábbis így hívom őket, nem tudom, hogy van-e erre megfelelő szakszó. Szerintem különféle erők irányítják a világ alakulását, bár ez tekinthető egyfajta saját ösvénynek is, amit a szervezett vallások úgyis zsákutcának néznek. Ki tudja.

Az obZent a The Dillinger Escape Plan társaságában turnéztatjátok meg Európában egy dupla headlineres sorozat keretében, s ez a felállás több rajongótokban apa-fia viszonyra enged asszociálni. Ti hogy vélekedtek a srácokról, és lehet már tudni a turné előzenekarairől valamit?

Nagyon jóban vagyunk Dillingerékkel, az első amerikai koncertjeinken, és az akkori turnénkon ha jól emlékszem végig ők voltak az előzenekarunk, akkor összebarátkoztunk velük. Szerintem ez egy jó párosítás lesz most is, a mi kettőnk zenéje nagyon passzol egymáshoz, de egyben különbözik is. Náluk sokkal több hardcore-hatás érvényesül, mi pedig jóval metalosabb témákat preferálunk. A dupla headliner show keretein belül az a banda fogja zárni az estét, akinek az adott országban, vagy régióban magasabbak az eladásai, de mindketten ugyanannyit leszünk színpadon; ahol a Dillingert szeretik jobban, ott ők lesznek a főzenekar, ahol minket, ott mi… érted. A turnén még két zenekar is velünk lesz, akik nyitják az estét: az egyikőjük kiléte még homályos, ezért nem mondanék róla semmit, ami viszont biztos, az a kaliforniai Stolen Babies, őket TDEP-ék hozzák magukkal az amerikai turnéjukról. Mi nem ismerjük őket, de megbízunk a Dillinger ítélőképességében, hehe!

Amióta betörtetek a nemzetközi színtérre, szinte gombamód szaporodnak a mathcore és matekos alapú metal bandák. Hogyan vélekedsz erről a hullámról, és neked van-e kedvenced közülük?

Ezen zenekarok nagy részére jobbára csak hatással voltunk, nem lopnak bennünket, és sokuk tényleg tehetséges, de feleslegesnek tartom a nevek hangoztatását. Fejlődőképes stílusról beszélünk, amiben még sok újdonság láthat napvilágot, s habár itt is születnek rosszabb albumok, és megjelennek túlhype-olt, ámde gyenge bandák, azért van értékes produktum is, nem is kevés. Dobosként én inkább a dobtechnikára figyelek az ilyen bandáknál, és így lehet hogy az én meglátásom kicsit sántít, mindenesetre szerintem nem árt követni az irányzat fejlődését. De ezen túlmenően is sok erős és izgalmas zenekar létezik, a legszembetűnőbb példának talán a Mastodont tudnám felhozni, s ahogy észrevettem rájuk is sokan hivatkoznak, nyílván nem véletlenül. De ugyanennyire szeretem a Slayert is, akiknek szerintem kifejezetten jót tett Lombardo visszatérése.

1997-ben Fredrik, a Meshuggah gitárosa kiadott egy szólóalbumot. Szerinted várható folytatás tőle, vagy bármely zenekari tagnak vannak egyéb projektjei a Meshuggah mellett?

Az elkövetkezendő években szerintem egyikünknek sem lesz ideje egyéni megnyilatkozásokra, mindenesetre semmi sem kizárt. Nem tudom, hogy Fredrik szeretne-e egy új albumot kiadni, amit biztosan állíthatok, hogy hozzávetőleg két-három év múlva megjelenik egy egyenlőre névtelen Meshuggah side-projekt debütalbuma, amiben Mårten és a zenekarunk néhány barátja érdekelt. Ez egy stoner/sludge zenekar lesz, már láttuk őket próbálni és tényleg dögösen tolják, csak nincs sok idejük mostanában összeállni, az első mindig a Meshuggah marad.

Ha visszatekintesz a Meshuggah múltjára, lenne valami, amit máshogy csinálnál, vagy megváltoztatnál?

Nem, akkor biztos nem ülnék itt. A Meshuggah egy álom számomra, és minden egyes döntésünk, akár rossz, akár jó befolyással bírt a folytatásra, mind-mind szerves része annak, hogy most itt lehetünk, ahol vagyunk. Ha újrakezdhetném, ugyanígy csinálnám.

A zenekari felállás példaértékűen stabil már jó néhány éve. Szerinted mi a titkotok?

Az, hogy a Meshuggah egy család. Mårten és én együtt nőttünk fel, szinte testvérek voltunk már gyermekkorunktól fogva, és az évek múltán az egész zenekart egy nagy testvériség jellemezte. Mi együtt vagyunk erősek, mert ismerjük a másikat, és kiegészítjük egymást. Ha valaki nem lenne közöttünk, aligha lennénk az a Meshuggah, akik vagyunk. Mindent megbeszélünk a másikkal, tiszteletben tartjuk egymás véleményét, de segítünk egymásnak. És pont ez az, ami hiányzik sok mai zenekarból, ezért oszlanak fel egyes bandák két-három album után. Lehettek jó barátok, de ha nem szeretik egymást testvérekként, akkor nincs értelme zenekarról beszélni. Ugyanolyan kapocs ez, mint bármilyen közeli rokonság, tele felelősséggel és kötelezettségekkel; de ezeket vállaljuk egymásért.

Mit csinálnál, ha nem lenne Meshuggah?

Nem tudom… minden bizonnyal dobolnék egy másik zenekarban, de tényleg gőzöm sincs… Túl nagy részét adja az életemnek a zenekar, és túl sok minden köt ahhoz, hogy most olyan vagyok, amilyen.

És mik a kedvenc szabadidőd tevékenységeid? Mi jelent számodra kikapcsolódást?

Régi szenvedélyem a motorozás, ezt a mai napig űzöm, amikor csak tehetem. Imádom a szép és nagy teljesítményű motorokat, és amúgy is bennem él az ösztön, amikor az ember érzi, hogy most mennie kell… Akkor vagy igazán szabad, ez semmi máshoz sem hasonlítható. Szeretek horgászni is, bár már régen volt lehetőségem kimenni egy jó kis egész napos pecára… A zenekar az időm nagy részét felemészti, de azért megvannak azok a kiskapuk, amikor az ember kikapcsolódik, és nem figyel semmire sem.

A zenekarnak korábban volt egy pólómintája, amit “Deviant Swedish Audio” néven árultatok. A póló hátulján található rajz, amint a Nothing borítójából vezettetek le, kicsit hasonlít a Queensryche – Operation Mindcrime logójára… Ez tudatos volt, vagy a véletlen műve?

Nem gondolkoztam ezen, de nem tudatos volt… lehet hogy tudatalatti, mert a zenekarban néhányan szeretjük a Queensryche-t, hehe! Az Operation Mindcrime pedig az egyik kedvenc lemezem, de nem szándékos volt, csak jött.

A Destroy Erase Improve bookletjében olvasható, hogy köszönetet nyilvánítotok Björknek. Szeretitek a zenéjét, vagy a filmművészeti vonatkozásai hatottak rátok?

Személy szerint én nem bírom hallgatni, Fredrik az, aki nagy Björk rajongó. Régen többször is nekifutottam, de egyszerűen nem fog meg… Ettől függetlenül nem mondom rá, hogy rossz lenne, pusztán én nem tudom hová tenni. A Destroy felvétele előtt egy kicsit mind elmenekültünk a saját magányunkba, és Fredrik utólag mondta, hogy abban az időben szinte csak Björköt hallgatott. Mostanra már más inspirációink vannak, és én még mindig nem szeretem.

És mi a véleményed a logaritmikus, valamint a magasabb fokú matematikai alapokra visszavezethető zenékről, gondolok itt akár a francia Autechre-re, akár az Aphex Twinre..?

Az Aphex Twint nagyon szeretem, bár az utóbbi időben inkább Squarepushert hallgatok. Az ilyen zenék mindig leültetnek a székbe, és hallgattatják magukat, mert az állandó változásra épülnek, mindig tudnak valami újat mutatni. Az Autechre cuccait is szeretem, de még mindig az Ambert helyezem előtérbe velük kapcsolatban. A zenekarban mind hallgatunk ilyen zenéket, és ez nagyban rányomja a bélyegét a saját zenénkre is.

A záró kérdésem pedig az lenne, hogy mi a kedvenc rajzfilmed, vagy kiskorodban mi volt az?

A kedvenc rajzfilmem egyértelműen a Simpson család, amióta ismerem, egyszer sem csalódtam benne, és igyekszem minden részt megnézni, amikor csak tehetem; de nagyon szeretem a South Parkot, a gyermekkori rajzfilmekre pedig nem nagyon emlékszem… Még a Family Guy az, amit gyakran megnézek. Egy rajzfilmben azt szeretem, ha vicces, de van mellette tényleges mondanivalója is, amikor felnőttem, minden mese csak vicces volt, de mélyebb alapok nélkül. Mára megjelentek az ilyen mesék is, és ezeket szünet nélkül tudnám nézni több napon át.