Kedvcsináló vasárnapra: villáminterjú Devin Townsenddel

Milyen volt a tegnap esti buli?

Hú, hol is voltunk… valahol Spanyolországban, remekül sikerült!

Hogy érzed, jobb ez a turné a Katatoniával közös amerikainál?

Nem gondolom, hogy össze lehetne hasonlítani, egyszerűen más. Alapból nehéz párhuzamba állítani egy amerikai és egy európai turnét, a Katatonia ráadásul egy más zenét játszik, mint a Fear Factory, és más a közönség is. Az a jó, hogy jelen pillanatban a TDTP sokféle stílussal összeegyeztethető, legyen az a Fear Factory, a Gojira, a Children of Bodom, de akár még egy popbanda előtt is megállnánk a helyünket. Ez leginkább annak a tanúbizonysága, hogy a változatosság megvalósítására törekszünk a zenénkben, ez nálunk mindenek felett áll. Kitérnék tehát a kérdés elől, inkább úgy fogalmaznék, hogy minden turnénk hajlamos egész más lenni, mint az azt megelőző. Végső soron mindkét koncertkörút jó volt, mert mindkettő sikeresnek bizonyult.

A Strapping Young Lad egykori tagjai egyúttal a Fear Factory-ban is játszottak régebben. Te milyen viszonyban vagy a Fear Factory-vel?

Jól megvagyunk, kedves srácok, már évek óta ismerem őket.

Mi a véleményed a turnén részt vevő másik bandáról, a War From a Harlot’s Mouth-ról?

Először úgy volt, hogy a Sylosis csatlakozik hozzánk, de aztán visszamondták, szóval most majdhogynem koncertről koncertre más az előzenekar. Játszott velünk eddig egy norvég black metál zenekar, a Dunderbeist, az angliai állomásokon a Tesseracttal játszunk majd, és ezekről általában az utolsó pillanatokban kellett dönteni a Sylosis kihullása miatt. Persze nem hibáztatjuk őket, inkább örülünk, hogy a turné tök sikeres, igyekszünk kijönni azokkal a srácokkal, akiket éppen mellénk sodor a szél, és eddig mindenki elég jó fej volt.

Szoktad hallgatni fiatalabb bandák lemezeit?

Nem nagyon, hogy őszinte legyek. Elég régóta vagyok már ebben az iparban, és keveset tudok olyan bandákról, akik utánam kezdtek el zenélni.

A számok közti konferálások és a gesztusaid mind-mind nagyon természetesnek hatnak. Előre kitalálod ezeket, vagy ösztönösen jönnek?

Az egész biztos, hogy nem gyakorlom tükör előtt, milyen fejeket fogok vágni. Egyedül fura nemi aktusok során szoktam ilyesmit gyakorolni, egyébként az történik a színpadon, aminek történnie kell. Általában nem vagyok ilyen hihetetlenül csúnya, csak akkor, ha szerepelnem kell (nevetés).

Idén jelent meg Epicloud címmel az új lemezed. Elégedett vagy a fogadtatással?

Igen, örültem neki, hogy sikerült kicsit összezavarni a közönséget vele. Hogy úgy mondjam, nem szokványos Devin Townsend dalokat kaptak, de nem kellett sok idő, hogy nagyobb sikert arasson, mint amire számítottunk. Végső soron a visszajelzések igen pozitívak, és ez tetszik.

Milyen volt együtt dolgozni Annekével? (Anneke van Giersbergen, a The Gathering ex-énekesnője, a 2009-es Addicteden is közreműködött – szerk.)

Remek volt, nagyon jó énekes, és jó barátom is.

Megnéztem a Lucky Animals-höz készült hivatalos és  nem hivatalos videókat, szerintem baromi nagy ötlet volt a klip! Körülbelül hány felvételt küldtek a rajongók?

Úgy kábé kétszázat, de nem használtuk fel az összes feltöltött cuccot, persze törekedtünk rá, hogy annyit tegyünk bele a klipbe, amennyit csak lehet, mert egyesek nagy energiákat fektettek a saját kis felvételükbe. Az is nagyon jó ebben a bandában, hogy nyitottak vagyunk a rajongók felé, igyekszünk lehetőséget biztosítani nekik, hogy ők is kivegyék a részüket a TDTP-ből. Azt akartuk, hogy az emberek megmutathassák magukat, és ezt meg is tették: beöltöztek állatnak, plüssökkel hadonásztak, volt, aki a wc-n ült, és kulázott. Mi más kéne egy rockzenei videóklipbe? (nevetés)

Tényleg annyira rossz az idő Vancouverben? (a nem hivatalos klip elején említette, hogy ritkán süt a nap arrafelé, ezért most kell forgatni – szerk.)

Nem olyan borzasztó, hasonló, mint mondjuk Manchesterben, meg mondjuk egy csomó helyen hasonló az időjárás szerintem. Amit szeretek benne, hogy vannak évszakok. Amikor Los Angeles-ben laktam, utáltam, hogy soha nem esik . Szeretem az esőt.

Mondanál egy pár szót a Casualties of Coolról?

A Casualties’-t ugyanakkor kezdtem írni, amikor az Epicloud-ot, és a főbb részei el is készültek ez alatt az idő alatt. Lemezírás közben az szokott történni, hogy éjszaka, miután abbahagytam a munkát, mindig eszembe jut valami, ami a totális ellentéte annak, amivel addig foglalkoztam. Például amikor a Deconstructiont írtam, a Ghost ötletei már megvoltak, de ugyanez történt az Aliennel meg a Synchestrával illetve az Ocean Machine-nel meg a City-vel. Mindig megvolt ez a kettősség a dalszerzői folyamatban, és ez most sem változott. Az Epicloud elég kommersz lett, egy nagyon harsány megnyilvánulása a gondolataimnak, a Casualtes’ ellenben sokkal kevésbé tömény, csöndesebb, mégis kevésbé befogadható. Már háromnegyed részben kész van a lemez, eléggé foglalkoztat még turnézás közben is, szükségem lesz majd otthon pár hétre, hogy elvégezzem az utolsó simításokat.

Tervezel valami új projektet a közeljövőre nézve, amiről beszélhetsz?

Mindig jár a fejemben valami újdonság, de per pillanat azt szeretném, ha a Casualties’ végre kitisztulna a szervezetemből. Aztán elkezdek dolgozni az új Ziltoid anyagon, ami hatalmas meló lesz, sok előkészületet igényel. Ezzel nem is fogok túl gyorsan haladni, ami nem akkora baj, mert mostanság olyan tempóban készültek a lemezek, ami sokak számára követhetetlen.

Mit lehet tudni a zenészeidről?

A turnézenészek ugyanazok a srácok, akikkel elkezdtem csinálni a TDTP-et. A basszusgitáros Brian Waddell, ő kopasz; a gitáros Dave Young, neki bazi nagy szakálla van; a dobos Ryan Van Poederooy, ő meg jó fotókat tud csinálni magáról. Ők azért nagyon jók, mert nem csak a stúdióban állják meg a helyüket, hanem koncertezni is nyugodt szívvel elviszem őket. A kettő teljesen más, ha turnézni mész, olyan embereket kell választanod, akik szinte családtagok, mert egy darabig velük fogod tölteni az időd nagy részét, mindent együtt fogtok csinálni. Itt nem csak az a fontos, hogy olyan kaliberű zenészek legyenek, akik bármit el tudnak játszani, hanem az is, hogy olyan arcok legyenek, akikkel nem teher együtt lenni több hónapnyi koncertezés után sem. Ez a jó viszony amúgy a felvételeken is visszaköszön, az Epicloud azért szól úgy, ahogy szól, mert azokkal az emberekkel vettem fel, akikkel a koncerteken is együtt játszom.

Nem szeretnél egy olyan zenekart, ahol nem te írod egyedül a dalokat, hanem más zenészekkel kell együttműködnöd?

Ha belekerülnék egy olyan szituációba, ahol erre lenne szükség, akkor szívesen csinálnám, de egyébként nem vágyom ilyesmire. Amikor még létezett a Strapping’ akkor is én írtam a dalokat, szóval nem volt sok különbség az akkori és a mostani helyzet között. Alapvetően nem érzem azt mostanság, hogy bármi is hiányozna, úgy érzem, jó irányba haladok zeneileg.

Ha jól tudom, újra ki akarjátok adni a Strapping Young Lad lemezeket. Nem hiányzik a banda?

Bakeliten fognak megjelenni a lemezek, és nem, egyáltalán nem hiányzik. Sok mindenre büszke vagyok a Strapping’-gel kapcsolatban, de jó okom volt otthagyni a bandát, és egy percig se bántam meg.

Beszéljünk pár szót a produceri munkádról. Mi alapján döntötted el, kikkel akarsz együtt dolgozni?

Ha őszinte akarok lenni, a legfőbb kritérium az volt, hogy tudtak-e fizetni, vagy sem. Előfordult, hogy máshonnan nem nagyon jött be pénz, viszont szükség lett volna rá.

Lesz egy koncertetek a Budapesten, az A38 hajón. Ez az első alkalom, hogy Magyarországra jössz?

Igen, eddig még sosem jártam ott, és kíváncsi leszek, milyen lesz. Nem igazán tudom, mire számítsak, nem ismerem a kultúrátokat és a metál színtereteket. De úgy gondolom, mi nem akarunk többet nyújtani a koncertjeinkkel, csak azt, hogy az emberek jól érezzék magukat. Ebből a szempontból nem hiszem, hogy túl sok különbség van a magyarok és a kanadaiak vagy a spanyolok között. Ott lesz egy csomó kocka magyar, hogy megnézzék, ahogy kocka kanadaiak kocka zenét játszanak.

Igen, valószínűleg így lesz. Üzensz valamit a magyar rajongóknak?

Várom, hogy megismerjem őket, és remélem, jobban fogok kinézni, mint amilyennek érzem magam!