2007. július 22.
Akinek esetleg nem csengene ismerősen a Kátai Tamás név, annak bizonyosan a zenei formációinak némelyike lesz ismerős. A legismertebb mindenképpen a Gire, illetve akik kicsit jobban beleásták magukat a magyar underground szegényes feketeföldjébe, azok a halál és a humusz mellett, olyan méltó neveket kapcsolhatnak mellé, mint pl. a Thy Catafalque vagy a Darklight. A beszélgetésre msn-en került sor, és egyszer már neki álltunk, akkor azonban a technika és a sors közbeszólt, így csak nem adtuk fel és egy újabb időpont egyeztetéssel belemerültünk a hazai helyzetbe és zenei színtérbe… lavírozgatva pár kényes témát, mindenképpen személyesre akartam, megtudva minél többet róla, s ez által a projectjeiről és formációiról is, de beszéljenek helyettem a leírtak….
– Hogy keződött ez az egész?
– Először ZX Spectrumom volt, azt nagyon szerettem. 48 kbyte, gumibillentyűzet.
– C=64 előtt volt, igaz?
– Igen, 1982-ben jelent meg. Pár év múlva lett helyette egy C=64, ami nagy ugrás volt mindenféle tekintetben. Sőt, kaptam hozzá később floppyt is. Utána meg lett az Amiga, ami már teljesen elkápráztatott a grafikájával és a hangjával. Csak 4 csatorna volt, de valami elképesztően jól szólt. Ezzel már a mezei plebejus is tudott zenét szerkeszteni, ami C=64-es még csak kevesek osztályrésze volt.
– Szóval, megvolt a gép, elégedett voltál azzal a minimál lehetőséggel, amit biztosított, hogyan tovább? Gondolom először elektronikus zenékkel próbálkoztál, anno én is IT-n Mek mesterrel meg hasonlókkal, sőt legelőször azzal, hogy a mod fájlok hangszereit másokra cseréltem ki, haha.
– Pontosan. Imádtam a demókat, amik egyébként akkoriban és abban a közegben nem pontosan azt jelentették, mint a zenei világban. Ezeken a demókon iszonyatosan profi fiatal programozók, grafikusok és zeneszerzők dolgoztak, akik később hivatásosak lettek, rendes cégeknél általában, és hát ezek hatására kezdtem el én is barkácsolni Protrackerrel, ami a tracker alapú zeneszerkesztők őse. Egy év alatt felvettem magamnak 6 vagy 7 kazettát ’92 és ’93 között.
– Akkor hány éves voltál?
– Harmadikos gimnazista, tehát öreg, előtte nem is igazán hallgattam zenét.
– Tehát előbb jött a demók adta scene zene nálad, mint maga a rock és metál műfaj?
– Igen, egyértelműen. Közben is volt olyan, hogy Kraftwerk és Jean-Michel Jarre, de talán a számítógépes scene hatása nagyobb volt. A Kraftwerktől a Die Mensch-Maschine és az első két Jarre abszolút zseniálisak szerintem. Szóval ezek együtt.
– A Kraftwerk és a Nitzer Ebb sok ipari és mai techno csapatnak istenek, ha belegondolsz, az egész minimál electro rájuk épül.
– Na meg pl. a Rammstein se nagyon tagadhatná. A Mensch-Maschine borítója is mennyire sajátságos.
– Lásd, Das Model… :Đ
– Na mondjuk a Das Model nagyon kilóg a lemezről, az igazi sláger, a többi sokkal mechanikusabb és karakteresebb.
– Így van! S az Amiga oldaláról hogy jöttek a formációid?
– Ja igen. Ezeket a korai összevissza számítógépzenés dolgaimat CPU-nak neveztem el annak idején – nagyon komolyan. Voltak borítók is, meg dalcímek, lemezcímek; ilyenek, hogy Dream of the computer, meg hasonlók. Egy számítógépnek képzeltem magam :))
– Haha, s végül, hogy lett a számítógép-képzeletből az a fajta metamorfózió, ami most van?
– Jött a metál. Az volt, hogy lehetett kapni Szegeden a bizományiban a Stormwich Live in Budapest című kamu koncertlemezét kazettán 60 forintért. Szóval ilyet vett az összes haverom valamiért, aztán én is, azért mert ők is, és kiderült hogy ez bár rock, de azért egész elviselhető. Ahogy elkezdődött a Call of the Wickeddel, az magával ragadó volt és akkor mindenki rocker lett a lépcsőházban, érted.
– Igen… ez a trend ma is megy, haha.
– Jöttek az Edda és a Pokolgép kazetták meg az Ossian. Az egyik haverom a Primator nevű helyi bandában gitározott és ő adott Metallicát, a Ride the lightning-ot.
– Tehát megjött a kezdeti thrash korszak is.
– Így van! Nahát itt már nem bírtam tovább és úgy éreztem, hogy nekem is ilyeneket kell csinálnom, de nem volt se hangszerem, se tehetségem.
– De volt géped…
– Igen, és akkor elhatároztam, hogy az Amigával fogok metált játszani. El is neveztem a projektet Darklightnak és elkezdtem gyártani már megint a kazettákat megállás nélkül, még a logó is tiszta Metallica volt. Időközben volt Budapesten a Metallica/Megadeth/The Cult koncert az MTK Stadionban, oda nyertem egy snakepit-es passt a Reform újságon keresztül. El tudod képzelni, hogy ez mit jelentett?
– Akkoriban hatalmas lehetett és ma se semmi, meg hát nem éltél se akkor, se most a világ közepén… Makóról eljutni Jeruzsálemig, haha.
– Pontosan! Előtte még igazi metálkoncerten sem voltam.
– Budapest néven egy ilyen koncertre… gondolom a csoda hangulat megülte a lelked!
– Igen, és hát a Snakepitbe, közvetlen közelről, majdnem 3 órás koncert volt.
– A hatás gondolom nem maradt el…
– Igen. Hát így kezdődött el a Darklight, ami végülis úgy végződött, hogy lett 5 demó pár év alatt, amit teljesen egyedül raktam össze és közben meg beindult a Gire ’95-ben.
– Teljesen?
– A Gire-t a cimboráim csinálták, én csak nézelődtem. A Gire annyiban játszott szerepet a Darklightban, hogy ’96-ban az első demójuk után hívtak játszani. Mivel ez igazi metal volt, igazi zenészekkel, igazi hangszerekkel, úgy éreztem, hogy itt kiélhetem magam, nem kell béna konzervhangmintákkal imitálnom azt a zenét, amit élőben is tudunk.
– Logikus.
– Ezért szép lassan a klasszikus zene felé billent el a Darklight, amihez az kellett, hogy az Amigát lecseréljem PC-re.
– Tehát ambienté lett?
– Én nem tudom, mi az az ambient, annyian mondják, de fogalmam sincs, hogy pontosan mi is az?
– Hát pl. a korai Mortiis-ok.
– Az jó.
– Számomra ilyen téren a Crypt of the Wizard volt nagy hatással, a maga sötét várbörtön ambientjével, de az a figura elbaszta magát mára… electrós bugris góthkodó lett.
– Oké, a Crypt nekem is tetszett.
– Úgy gondolom, hogy a Darklight, amennyire ismerem, ambient dolog, tág stílus, ahogy maga a black metál is, és organikusak a pillérei, de neked volt black metál dolgod is.
– Az később volt. Szóval akkor ezek szerint ambient lett a Darklight és ennek szellemében elkészült a Feast of November Dawn demo, aztán pedig a Theatrum October album, amit a KaOtic Productions adott ki ’99-ben dupla CD formájában
– A KaOtic Productions? Életemben nem hallottam erről, gondolom ez valami szerzői dolog volt…
– A KaOticot Kápolnás Olivér barátom csinálta, és igen, ez egy tulajdonképpeni szerzői kiadás, ami semmiféle hivatalosságot nem feltételez. Egyszerűen otthon felírt egy csomó cd-t, nyomtattatott hozzá borítót és ennyi. Nekem mindenesetre óriási segítség volt. Kijött még egy Darklight EP, a Gort EP és aztán Olivér abbahagyta, elment kalandozni a világba.
– Értem, s te pedig folytattad a zenélést rengeteg formában….
– Igen, az még elég sajátságos volt, hogy a kezdeti időkben a Gire-ban az Amigán játszottam koncerteken egy piros Junoszty tévén. Ezt gondosan letakartam fekete anyaggal (metál), de persze mikor szabadtérin játszottunk, rendszeresen lefújta a szél, ami így hamar közröhej tárgya lett. Később szerencsére sikerült szerezni fehér Junosztyot, haha. Aztán végülis ’99-ben megvettem azt a Korg szintit, amit a mai napig használok és már nem kellett a gép.
– Itt jutunk el a Towards Rusted Soil és Gort – formációidhoz?
– Igen, mert közben elhatároztuk Zolcsival (Gire ének/gitár) és egy barátunkkal, Jancsikával (Juhász János), hogy az ő ötleteit is megpróbáljuk kidolgozni, Jancsika igazi blacker volt, mi is szerettük, úgyhogy végülis Zolcsi lett a dobos, én az énekes/szintis, János pedig gitározott. Írtunk 4-5 dalt, de akkor kirúgták az egész bandát a próbateremből Gire-ral együtt. Nagy balhé volt és abbamaradt a történet.
– Mi volt a balhé oka?
– Illegális tevékenység zajlott szépen fogalmazva a próbateremben, aminek komoly rendőrségi ügy lett a vége. Én pont nem voltam ott, mivel aznap este vissza kellett mennem a fősulira.
– Aztán?
– Mivel nem volt dobcucc, se próbaterem (a Gire-ból akkor lépett ki a dobos), ketten Jánossal nálam összeraktunk egy extrémebb anyagot és ez lett a Thy Catafalque.
– Nah igen, elértünk a lényeghez, a kedvencemhez, haha. Most nem menekülsz, erről mesélsz egy kicsit!
– Szóval ez lett a Thy Catafalque demó, ami alapján Olivér azt mondta, hogy kihozza a lemezt is. Meg is csináltuk az első albumot ketten, ez volt a Sublunary Tragedies, utána 2001-ben kijött a Microcosmos is. Ekkor János elköltözött Budapestre, de előtte még kitaláltam, hogy ugyan szedjük már össze azt a régi anyagot, amit még hármasban írtunk Zolcsival. Ez pedig lett a Gort és a Forest Myths EP. Tehát igazából ez volt előbb és a Thy Catafalque később, mégis a Gort jelent meg utóbb. A Towards Rusted Soil pedig a saját projectem volt, mikor egyedül voltam nagyon.
– Voltál vendégzenész Balázs csapatában is, (Lévai Balázs) a Nebron-ban…
– Igen, 2000-ben, felvettünk egy kétszámos promót, ami aztán meg is jelent egy amerikai kiadónál.
– Milyennek érezted ezt a csapatot? Nemzetközileg elismertek és a The Message egy jó anyag volt.
– Nagyon rendben volt az a gárda.
– Igen, tudom, évekig leveleztem Balázzsal. Hogy-hogy nem vagy már tag vagy alapvetően kisegítő voltál?
– Én ott sosem voltam tag, csak mint session zenészt kértek meg, hogy a stúdióban játsszak, mivel azok a számok epikusabbak voltak a többinél és jól jöttek a billentyűsök..
– Thy Catafalque-vkal voltak balhék is, szerzői joggal (irodalmi dolgok)?
– Nem, hál’ istennek, elejét vettem. A Tűnő idő tárlaton volt egy Radnóti és egy Weöres versfeldolgozás, amihez meg kellett szerezni a felhasználási jogokat.
– Ki lesz ez adva valamikor újra?
– Nem különösebben érdekelt akkor, amikor készült, de később arra gondoltam, hogy kiadathatná valaki azt a lemezt rendes formában, hivatalosan, szép borítóval és ahhoz már rendbe kellett tenni a jogi ügyeket. Végülis nem adta ki senki.
– Lesz rá mód? (engem igencsak érdekelne, tudod mennyire a szívemhez ragadt ez az anyagod, számomra ez a zenei pályafutásod legerősebb produktuma)
– Igen, számomra is az, a legjobb munkámnak a Tűnő idő tárlatát tartom. Olyat még egyszer nem fogok tudni összehozni, úgy érzem. Abban benne van minden, ami bennem is. Ennek szellemében az égegyvilágon senki sem érdeklődött utána, hehe – pedig több tucat helyre küldtem szét. Black metál kiadóknak túlságosan kísérletezős, másnak meg túl extrém, általában még csak nem is válaszoltak. Mindegy, nem ez a lényeg. A netről úgyis le lehet szedni, akit érdekel simán hozzájuthat. Fent van a shockmagazin.hu-n, ezért is kértem meg Szilvit, hogy tegye ki.
– És szerepelt a húgod is benne, haha… Gondolom ennek lett egyfajta leképzése a saját neveden kijött 2005-ös Erika Szobája… Az kapható még?
– Persze, az viszont kijött rendesen, az olasz Ars Benevola Mater gondozásában, digipackban.
(ezt most itt kihagyom, kértem belőle egy példányt, Tamás meglepődött, hogy csak névről ismerem, ám a kezembe még sose fogtam, címet beszéltünk le, s azóta meg is jött – Itt is megköszönöm – hamarosan olvashattok róla kritikát)
– Towards Rusted Soil-ról nem sokat mondtál… (egyáltalán nem ismerem a dolgot, de szerintem nem vagyok vele egyedül, mesélnél róla?)
– Szóval az első Towards Rusted Soil demót úgy csináltam, hogy mindent a szintimmel vettem fel. Ott nem is gitár és baszsugitár van, hanem torzított szinti, rátettem Zolcsi pedálját a vonósokra, oszt annyi.
– És mennyire érzékelhető a differencia?
– Annyira hogy rettentő szarul szól, de ezt manapság nekrónak mondják.
– A true black metál soha sem volt steril, hanem zajtömeg patetikus művészetként, haha.
– Megvan annak a maga hangulata, én szeretek ilyesmit hallgatni, csak ott is sok a kamu, mint például ezekben a martial zenékben.
– A Landscape slumbering pedig 2003-as, gondolom itt már voltak rendesen gitárok is…
– Igen, A Landscape slumberingen már rendes gitárokon játszom, az viszont sokkal jobb is zeneileg, jóval komolyabb anyag.
– A jövő gondolom a Gire-é, a többi dolog mára inaktív múlt…
– Hát nem tudom most éppen, hogy mit merre.
– Nem dolgozol most semmin?
– De igen, csak nem tudom még hogy Thy Catafalque lesz-e vagy saját.
– Tényleg miért Thy Catafalque? Miért lett ez a neve?
– Akkoriban black metálnak indult ugye.
– Igen.
– Meg volt ilyen romantikus vonal is benne. Aztán a zene megváltozott, de a nevet nem akartam kicserélni. Nem gáz egyébként, nekem tetszik, a Gire-nak pl. semmi értelme.
– Akartam is kérdezni :Đ Csak úgy jött?
– Igen, a másik verzió a Kenyér volt.
– Hahaha!
– Komoly indíttatás, a Gire jobb.
– Szerintem is.
– Ja, volt még olyan is, hogy Zsuk.
– A vajas Péksütemény lett volna a legjobb, csak akkor altert kéne nyomnotok :ĐĐ
– Hülyéskedtek a srácok akkoriban, nekem kellett rendet rakni :))
– Elég sok a Gire koncert, aktívkodtok rendesen?
– Úgy gondolod? Hát egy évben átlag 8-10 koncert…
– Helyszínek, időpontok?
– Augusztus 25-én a SZIN-en, utána pedig szeptember 22-én Hódmezővásárhelyen, a II. HódStock Fesztiválon és aztán nem tudom, mert nem akarok újabb fellépéseket, amíg nincsenek új dalok.
– Készülgetnek azért?
– Nem, ez a bajom.
– Mi az oka? Egyáltalán most hol élsz? Makón vagy Budapesten?
– Én Makón, de Balázs július 25-én repül vissza Edinburgh-ba, ketten maradunk Zolcsival, aki viszont annyira nem ér rá, hogy az katasztrofális.
– És akkor Makóról jársz a koncertekre? Nem túl megterhelő ez? Hogy tudod egyeztetni a munkáddal? Egyáltalán mi a munkád?
– Adminisztrálok a szegedi Gyermekklinikán. Tök jó, mert egyébként magyar-angol szakon végeztem. Nálunk mindenki makói, én még csak-csak tudom egyeztetni, de a többiek egyre kevésbé.
– Makón mennyire tudják, hogy te zenélsz, nem nagy hely, tudtommal híres a mondásról illetve a hagymájáról.
– A hagyma nagy királyság, de csak mostanában kezdek rájönni. Van pár zenekar itt, pl. az Athame, a Streng Verboten! vagy az Overdream. Ismerjük egymást ezer éve, illetve mindenki mindenkit.
– És az átlag honpolgárok? (kis hely, sok beszéd)
– Azok nem, itthon nagyon ritkán, 3-4 évente játszunk. Mindenki azt hiszi, hogy rég feloszlottunk.
– Kedvenc zenekaraid? (magyarok, majd pedig nemzetközi… csak pár név)
– Húú, hát legutóbb Isten Háta Mögöttet hallgattam és Kispált szoktam folyamatosan. Ahriman, régi Nulladik Változat, Másfél, VHK, The Bedlam meg persze Necropsia, Chalga, össze-vissza, külföldiek… Nick Cave, Manes, Morgoth, 16 Horsepower, Woven hand, Ulver, Nocturnus, In The Woods..
– Haha, utóbbi evidens, hiszen kísérletező volt izomból, ahogy Te is… Nocturnus? az öreg sci-fi death? :Đ
– Hatalmas volt az első két lemez!
– Ulver régi vagy új, esetleg mindkettő?
– Mindegyik anyagot nagyon szeretem. Pont olyanokat játszanak, amiket én is hallgatok.
– Még egy személyes, aztán áttérünk a jól kitaposott klisékre; család?
– Jól érzem magam benne, kedves családom van. Szerencsés vagyok.
– Naa, akkor a klisék, melyekre 1 mondatban válaszolj! Kedvenc filmjeid?
– Most akkor legyen a Hetedik Pecsét Bergmantól. Meg a Nagy Hal Tim Burtontől.
– Kedvenc íróid?
– A Nyugat szerzői, mindhárom generáció.
– Költők?
– Ugyanez.
– Semmi eltérés vagy plusz? :Đ
– Javarészt ők. Hihetetlen mennyi zseniális ember élt akkoriban egy helyen.
– És most? Gondolok a sokak által dicsőített (én magam nem szeretem) Eszterházyra, vagy a valóban zseniális, de politikába félően belemászó Nádas Péterre?
– Most is sok tehetséges, írni, gondolkodni és érezni tudó ember él itthon, de elaprózódnak a közéletben. Eszterházy óriási stílusérzékkel bír, ezt nehéz lenne elvitatni tőle. A politika pedig megpróbál mindenkit felhasználni, ezért nehéz átlátni a kortárs irodalmat. Próbálom kiiktatni az aktuálpolitikát az életemből.
– Kedvenc festők?
– Mondjuk Frida Kahlo ér?
– Ér, ha neked ő a fav.
– Neked?
– Bosch, Dali túl trendi.
– Ámulatba ejtenek a képek, sokat ilyen festőt tudnék mondani, úgyhogy ne is menjünk bele.
– Rendben. A következő kérdések az abszolúte klisék, egy szavas válaszokat kérek, haha.
– Mayhem vagy Burzum?
– Bazmeg.
– Haha. Nappal vagy éjszaka?
– Éjszaka. De nappal is jó, meg éjjel is jó egy csomó dolog.
– Venom vagy Bathory?
– Bathory, ez viszont egyértelmű.
– Bor vagy sör?
– Nem iszom, nem szeretek.
– CD vagy LP?
– CD.
– Naa, akkor egy idióta kérdés, mit üzensz a Nuskull olvasóinak?
– Semmit.
– És még egy… haha. Mit tennél, ha a boldogság egy alma lenne?
a, Beleharapnék, s behabzsolnám.
b, Fényesítgetném, s elraknám.
c, Apró szeletekre vagdalnám, ha szomorú lennék fogyasztanám.
d, Körtére cserélném
– Legyen c, az olyan szerény.
– (bazdmeg) Hát köszönöm a válaszokat, kissé sokáig készültünk erre a beszélgetésre, de azt hiszem sok mindent megtudtunk rólad s ezáltal a formációdról. Thy Catafalque-t jó lenne eredetiben kézbe fogni, próbáld kiadatni valahol, igény szerintem lenne rá, legalább is én tartanék rá, mindenképpen! További sikeres zenei előmenetelt, beszédesen, kísérletezően, ahogy a múltad, haha!
– Én köszönöm, jól szórakoztam.
Kapcsolódó linkek:
