Interjú: The Southern Oracle

Ugyan már korábban is beszélhettünk arról, hogy a tengerentúli újkeletű metalcore és deathcore színtér megteremtette a hazai modellkövetését, abban talán kiegyezhetünk, hogy olyan átütő eredménnyel mégsem találkoztunk egy esetben sem, ami mind a szakma, mind a közönség figyelmét egy emberként irányította volna egyetlen zenekarra. 2010 nyarán pedig megtörtént ez az áttörés, hiszen a Slaughter At The Engagement Party összehozott egy olyan példaértékű bemutatkozó EP-t, ami felülírt minden korábbi szabályt és tényállást. A srácok egyik napról a másikra mindennapi vendéggé váltak számtalan iPodban és Winamp-ablakban, valamint bemutatkozhattak kis hazánkon innen és túl olyan bandák előtt, mint a Walls Of Jericho, a Hatebreed, a Trigger The Bloodshed vagy a Carnifex.A hirtelenül felfelé törő pályafutás azonban áldozatokat von maga után, így a zenekarban bekövetkezett egy tagcsere, valamint egy névváltás is. Barniék mától The Southern Oracle néven hirdetik munkásságukat (és dolgoznak bemutatkozó nagylemezükön, a Hellwakeningen), és a Subscribe-bal is így indulnak majd turnézni: a háttérben zajló okokról egy olyan évértékelő interjúban esett szó, ami belülről kívánja bemutatni azt, hogyan élte meg a zenekar 2010-et.

Szia Barnabás! Mivel már többször is előkerült, hogy 2010 valamilyen szinten a ’Slaughter éve volt (főként a bemutatkozás és a promóció kapcsán), szeretném megkérdezni, hogy Te hogyan értékelnéd zenekari szemszögből az elmúlt évet, valamint azt a munkafolyamatot, amely eredményeként létrejött az EP-tek?

Szervusz Dávid! A kiadvány munkafolyamatai igazából 2009-ben zajlottak, ugyanis az EP-t még tavaly előtt írtuk, raktuk össze és a vettük fel, a 2010-es évben pedig erre az anyagra építkezve tudtunk előre haladni. Először is kinyomtuk a CD-ket, csináltattunk hozzá matricákat, összeraktuk úgy, hogy az megállja a helyét igényesebb körökben is. Elkezdtük körbeküldözgetni különböző médiumoknak, neten posztolgatni, koncerten árulni. Elég hamar kezdett bekerülni a köztudatba, torrenten, blogspotokon pedig a „lemezbemutató” koncertünk után azonnal megjelent: már másnap láttam több helyen is, a magyartól az orosz oldalakig mindenhol. Először ez rosszul esett, mert arra gondoltunk, hogy elúszik a munkánk, senkit sem fog érdekelni, mert letöltik, aztán kész. De ahogy telt az idő, és láttuk, hogy egyre több és több helyen van fent, egyre többen beszélnek/írnak róla, beláttuk, hogy nem is olyan rossz dolog ez, mert így jut el a közönséghez a legszélesebb körben. És ennek ellenére a mai napig vennének belőle eredeti példányt, de sajnos és egyben szerencsére már kifogytunk belőle, elment az összes. Megérte minden pénzünket és energiánkat belefektetni, mert az igényesség kifizetődő! Ennek hatalmas része van abban, hogy egyre nagyobb dolgokat érünk el, tehát tényleg nagyon eredményesen zártuk/zárjuk az évet, de meg is dolgoztunk érte rendesen.

Azt ugyan többen is tapasztalhattuk, hogy a népszerűségetek tényleg egyik napról a másikra ugrott meg igazán érzékelhető módon, mégsem lehet egyértelmű, hogy a bandának milyen előzményei voltak. Megkérhetlek, hogy foglald össze a SATEP-et megelőző mozzanatokat, azokat a bandákat, ahol korábban – máig kitartó hatással – megfordultatok?

Igazából szerintem a „név”, az ismertség nem előfeltétele az eredményességnek, ennek mi jó példája vagyunk, azt hiszem. Kelléke talán, mert persze úgy könnyebben mennek a dolgok, ha az ember nevét már hallották, látták előző dolgokban, visszamenőlegesen. Mert mi is játszottunk/játszunk más bandákban, de ismert nevet egyikkel sem tudtunk igazán kiérdemelni. Persze nagyon sok tapasztalatot gyűjtöttünk, rutint szereztünk ezekkel, ami nagyon fontos volt ehhez a zenekarhoz. A hibákból igyekszünk tanulni, és nem újra elkövetni azokat, ami pedig jól sült el, azt próbáljuk folytatni, újabb szálakon tovább vinni, valamint az utunkba álló rosszakarókat kikerülni, a segítő emberekre támaszkodni. Az előző bandáink pedig az Forgiveness Denied, Iris, Flood Has Come és Simi még most is dobol az Over Promisesben.

Mivel Ti is ebben a színtérben léteztek és mozogtok, szeretném megkérdezni a személyes tapasztalatotokat: jelenleg miből éreztek többet magatok körül – barátból vagy ellenségből? Milyen a viszonyotok a többi friss zenekarral, és volt-e példa negatív hátszelű összetűzésre, amely nyilvánosan ellenetek irányult?

Hát igen. Az itthoni „színtér” sajnos ilyen. Ha valaki csinál valami ügyeset, amire többen felfigyelnek, akkor azonnal le kell támadni, áskálódni, furakodni. Igazából mindegy, hogy friss zenekar vagy régebbi, negatív dolgokban nagy az összetartás, hamar megtalálják egymást ezek a formák. Igazi összetűzésre még nem került sor, inkább a hátunk mögött illetve a fórumokon mennek ezek, ahogy kell. :) Jó példa vagytok erre ti is, vissza lehet olvasni ezeket. Én feleslegesnek tartom azt, hogy ilyen dolgokról, ilyen emberekkel, ilyen csatornákon kommunikáljak, leálljak veszekedni. Annyit szeretnék ehhez hozzáfűzni, hogy aki nem ismer minket, ne ezen emberek véleménye alapján ítélkezzen. Azért van egy-két értékes ember az előző időkből, és van pár, akiket ezzel most ismertünk meg, akikre számíthatunk és támogatnak, ez nagyon nagy dolog és ezért hálásak vagyunk.

A zenétek hatására Jakab Zoli is mellétek állt, és amiben tud, azóta is segít. Ő a menedzseri teendő mellett egyben apátok helyett apátok is? Milyen nevelésben részesültök a kezei alatt?

Igen, Zoli a mi apukánk. :) A nevelés-dolog pedig még inkább azzá teszi, mert az Ő háttere, eddigi tevékenységei, tapasztalatai, élményei jelentősek és ezt megosztja velünk. Segít, hogy kikerüljük azokat a buktatókat, amiket ő már átélt, a segítő kezeket a számunkra elérhetővé teszi mind itthon és külföldön! Koncertekre is jön velünk, ha tud, tehát Ő is a zenekar tagja!

Én úgy érzem, hogy a ti zenétek gyakorlatilag mind lendületét, mind hangzását tekintve is űrkitöltő szereppel bír a hazai palettán, és ahogy az EP kiadását követően már egy új dalt is megosztottatok (Secrecy), ebből talán már érezni lehetett azt is, hogy folyamatosan fejlődik a dallamépítésetek. Te belülről hogyan látod ezt, a zenei fejlődés milyen irányba halad, és egyáltalán mi lenne az a hangzás, amivel maradéktalanul elégedettek lennétek?

Örülök, hogy ezt így érzed. :) Az EP az első mérföldkő volt, de semmiképpen nem állunk meg egy helyben, próbálunk minél szélesebb skálán mozogni, feszegetni a határokat és persze fejlődni. A Secrecy nyitás volt egy újabb szintre, dalszerkezet, témák terén, és ugyebár Pete (Till We Drop) énekbetétje is példa erre. Visszatérve az EP-re, a Rest In Pieces című számunkban is megcsillant a változás fénye Filo rapbetétjével. A fejlődés nagymértékben jelen van és lesz a zenénkben, ez az, ami motivál minket, e nélkül nem is lenne értelme. A most készülő nagylemez igen színes lesz zeneileg, jelen pillanatban ez áll ahhoz a legközelebb, amit szeretnénk. Az meg, hogy mivel lennénk elégedettek, ráadásul maradéktalanul, hát szerintem semmivel, mindig van mit csiszolni. :) És ezen is hallhatóak lesz vendégek, méghozzá egy szóló erejéig még Mike Schleibaum, a Darkest Hour gitárosa is! Mindenképp érdemes lesz végighallgatni a korongot!

A műfaji dobozolás eredményeit nyilván senki sem szereti hallani, de aki ismeri a zenéteket, élből a deathcore-t rendeli mellétek, amit azért többször is szélsőségesen, a lehetséges határok kitágításával közelítetek meg. Te hogyan definiálnád a hangzásotokat, mely műfajokból táplálkozik a zenekar arculata?

Én nem szeretném műfaji korlátok közé tenni a zenénket. Nem is értem, miért van erre szükség. Szerintem ezzel csak rosszat teszünk a zenekaroknak, mert ha egyszer beraknak egy skatulyába, onnan nagyon nehéz kimászni. Hiába csinálunk más dolgokat, ránk fogják, hogy deathcore, és kész. Pedig mint már említettem, egyre másabb dolgokat szeretnénk vinni a hangunkba. Nagyon sok műfajból „táplálkozunk”, mert nagyon sokféle zenét hallgatunk, a hip-hoptól a hardcore-on át a black metalig. Ne az alapján ítéljék meg a zenénket, vagy jöjjenek a koncertünkre, hogy milyen stílus van ránk aggatva, vagy hogy milyen emberek hallgatják, hanem az alapján hogy tetszik-e! Ennyi.

A dalszövegekben eddig is meghúzódott egy kissé élcelődő, ironikus és sötét tónusú árnyalat, de ahogy volt lehetőségem Miskolcon beszélgetni veled, kiderült, hogy a jelenleg felvétel alatt álló nagylemezen sem lesznek vidámabb témák. Koncepcióban gondolkoztok? Ha igen, milyen tartalomra, valamint lehetőség szerint hány új dalra számíthatunk?

A szövegek sokkal átgondoltabbak, megfontoltabbak lettek, viszont vidámabbak nem. Akárcsak a zene része. :) A koncepció az, hogy a most lehető legszélesebb skálán mozogjunk, a paradoxonok megjelenítése. Ez a zenében úgy nyilvánul meg, hogy minden szám teljesen más, de mégis összeköti őket valami, ami a miénk. A szövegek pedig szintén arról szólnak, hogy minden felé eljuthassunk ebben a szűkülő világban. És ennek illusztrációja lesz a borító, ami az EP borítójához hasonló motívumokkal lesz megoldva, de sokkal gazdagabb és monumentálisabb lesz. Talán itt szúrnám közbe ebből átvezetve a mondanivalót, és hangzást kifejező behatárolást: negative and violent.

Úgy tapasztaltam, hogy az EP grafikai kivitelezése és megszólalása mind szakmai, mind közönségi berkekben feladta a leckét az itthoni igényeknek. Az igényesség ilyen szempontból megkérdőjelezhetetlen, és nyilván út is az érvényesüléshez, de ennek fényében mire számíthatunk: a banda képes lesz megőrizni és alátámasztani ezt a karaktert a nagylemezén, valamint a továbbiakban is?

Igen, az igényesség a legfőbb erényünk szerintem. Minden téren igyekszünk maximalisták lenni, csakis a lehető legjobbat kiadni a kezünkből, legyen az audio- vagy vizuális megjelenés. És ez a kérdés lehetőséget ad arra, hogy bejelentsem a legfontosabb hírünket. Megválni kényszerültünk gitárosunktól, Tomitól. Az utóbbi időben sok koncentrációt, odafigyelést és energiát követelt meg a zenekar, ő pedig már nem tudott száz százalékig összpontosítani. Megtaláltuk a méltó embert a helyére, már folynak a közös munkálatok. Ezzel szoros összefüggésben, valamint az új vizekre való evezés vágyával úgy érezzük, hogy egy fordulóponthoz érkeztünk el. Új felállással, más hangvételű nagylemezzel (ehhez egy klippel), kimozdulva ebből a stílus szabta béklyóból, az utunkat innentől más néven folytatjuk. A név pedig a The Southern Oracle lesz. (szerk. A névválasztás okát megleled a Végtelen történetben – dávid.)

Belső füllel hallva mi inspirál titeket a dalszerzésre akár zenei, akár irodalmi, esetleg médiabeli vonatkozásban? Hogy látjátok, mi a fontosabb – markáns és egyéni értéket közvetíteni, vagy egy nemes ügy, esetleg általános témakör kiemelkedő szócsövének lenni?

Igazából erre a kérdése elég nehéz lenne válaszolni, mert minden, ami körülvesz minket, az impressziók, amik a mindennapokban érnek, a zenék, amiket hallgatunk, a filmek, a költészet… minden. :) Ami pedig fontos számunkra, azaz, hogy olyat csináljunk, ami minket tükröz, szeressük csinálni, próbálni, játszani! És ezzel ugye a saját, egyéni értékeinket képviselni! És itt térnék vissza arra a névváltásunkra, mert ez is közrejátszott, hogy a nevünk miatt is ezzel a tucat dologgal azonosítottak minket, és ez az, amit semmiféleképpen sem szeretnénk.

Az idei sikerszériátok része volt az is, hogy az Azfeszt tehetségkutatójáról gyakorlatilag ti hoztátok el a legtöbb díjat. Hogy éltétek meg akkor az eredményhirdetést? A videoklip-forgatás lehetőségével hogy álltok, van már ötlet a dalra, vagy elképzelés a klip képi világát illetően?

Az eredményhirdetés, az egész fesztivál és megmérettetés nagyon jó élmény volt, és büszkék vagyunk arra, amit elértünk. Nagyon köszönjük a bizalmat a zsűrinek és a közönségnek, hatalmas megtiszteltetés ez nekünk! A klip pedig, ahogy írtam is, a közelgő nagylemezhez lesz, hogy egy új átfogó és átütő megjelenésünk legyen. Amint készen leszünk a stúdiós munkával, lehetőség szerint el is kezdjük a forgatást, közben pedig agyalunk a „forgatókönyvön”.

A „magánéletben” ki mivel foglalkozik, mit tanul, milyen munkája van? Esetleg vannak zenekaraitok, projektjeitek, amik jelenleg is aktívak?

Imi építésznek tanul, Simi egyetemista, de mellette ugye a stúdiózás, amit csinál és szeret. Gabi helpdeszkesként tengeti napjait és idegeit, én pedig rajzot tanulok, a grafika terén szeretnék majd elhelyezkedni. Másik zenekara Siminek pedig az Over Promises, mint azt már korábban említettem.

Talán az egyik legsarkalatosabb kérdés a külföldi lehetőségek számbavétele: az eddigi tapasztalataitok és fellépéseitek alapján milyen visszajelzésekben részesültetek? Milyen kritikákat kaptatok az EP-re, és vannak már olyan helyek, klubok, esetleg kiadók, ahol visszavárnak, számítanak rátok? Milyenek a kilátásaitok a közeljövőre nézve?

A külföldi tapasztalataink… teljesen más a világ a határon túl! Külföldről sokan rendelték az EP-t, írtak kommentet vagy üzenetet hogy hallottak minket, letöltötték az EP-t és nagyon tetszik nekik, menjünk hozzájuk játszani és hasonlók. Csináltak már feldolgozást két számunkra, ezek fent vannak YouTube-on, ezek nagyon jól esnek! A bulikon a fogadtatás is nagyon pozitív volt. Bécsben, az Arénában a Hatebreed előtti koncerten pedig nem hittünk a szemünknek, annyian néztek meg minket, és jöttek oda a buli után, hogy nagyon tetszett nekik, és nem mellékesen a létező összes merchünk elfogyott, sőt, sokaknak már nem is jutott. :) A kiadók terén még nyomulnunk kell, de már van egy-két hely, ahol számolnak velünk. A nagylemezt mindenképpen kiadóval szeretnénk megjelentetni. Reméljük a legjobbakat!

Ugyan az őszre tervezett Európa-turnétok meghiúsult, mégis kellő aktivitást mutattatok itthon koncertek terén: így esett, hogy a Kettőnégy díjátadóján is felléphettetek, ahová – az est hangulatának fényében – feldolgozásokkal is készültetek. Mely dalokról is volt szó, és miért ezekre esett a választásotok? Számba vettétek a lehetőségét egy majdani rögzítésnek?

Az Európa-turné eredetileg a mostani, téli időszakra volt betervezve, de inkább a stúdiózás mellett döntöttünk, hogy majd a lemezzel a kezünkben menjünk messzebbre. Őszre itthoni turnét terveztünk, de valóban meghiúsult sajnos. Viszont lenyomtunk sok klubbulit, ami jót tett, mert majdnem mindenhova elmentünk mészárolni egy kicsit. :) A Kettőnégyes fellépés jó móka volt, nagyon élveztük. Sajnos csak egy feldolgozással tudtunk készülni, de azt úgy választottuk, hogy biztos sikere lesz, nem volt ez más, mint a metálosok egyik himnusza, a Machine Head Davidian című dala. Rögzítésen nem gondolkodunk, mert most van elég ‘baj’ a lemezzel is. :) Viszont játszottuk ezt más bulikon is, és a közönség nagyon élvezte.

Most, hogy már benne vagytok a szóbeszédben, milyen tapasztalatokat tudnátok adni egy friss zenekarnak akár a dalszerzés, akár a hozzáállás, akár a lehetőségek kezelésének szempontjából? Egyébként van olyan dolog, amit megváltoztatnátok a zenekar múltjában?

Nem igazán tudnék tanácsot adni, annyi a lényeg, hogy magatokért csináljátok! Ha elolvassátok a válaszaimat, lejönnek a tapasztalataim, aztán ha ez segít, akkor örülünk, mert már megérte. :) A mi zenekarunk dolgai közül pedig semmit sem változtatnék az égegyadta világon. Mert mindennek megvan az oka, és ezért lehetünk most itt!

Végül pedig szeretném megkérdezni, hogy milyen tervekkel indultok neki 2011-nek, és van-e bármilyen olyan hírek, meglepetés vagy új információ, amiről elsőként a NuSkull olvasóit szeretnétek értesíteni?

Erre a kérdésre összeollóznám az eddigiekből a legfontosabbakat: Új felállás + Új lemez + Új klip + Új név = 2011. The Southern Oracle. Ráadásul az a megtiszteltetés is ért minket, hogy a Subscribe tagjai meghívtak minket az április és május során tartandó lemezbemutató turnéjukra, ahol 12 állomáson keresztül kísérjük őket, így alkalmunk lesz egy nagyobb közönség előtt való bemutatkozásra.

Köszönjük az interjút!

Mi köszönjük a lehetőséget!

The Southern Oracle @ MySpace
The Southern Oracle @ PureVolume
The Southern Oracle @ Last.fm