2009. május 22.
A nemrég hazánkba is ellátogató Thrash And Burn turné az idei év egyik legimpozánsabb összeállításaként lépett a Dürer Kert színpadára, hiszen koncertet adott a méltán híres Bleeding Through és a Darkest Hour is. Ám a NuSkull kihelyezett riporterei sokkal inkább a kisebb, de az undergroundban hasonlóan nagy névnek számító Arsonsits Get All The Girls legénységét választották maguknak interjúalanynak. A zenekar a vártnál is közvetlenebb módón a turnébuszra csábítva bennünket egy igen hangulatos és terjedelmes interjút adott, hiszen a csapat 4/6 (Garin, Sean, Jaeson, Arthur) a rendelkezésünkre állt. Magyarországon most először fellépő zenekar első magyar interjúját fogadjátok szeretettel metal-bk és dávid. tolmácsolásában:
NSK: Az első kérdésünk az lenne, hogy, hogy jöttök ki a többi bandával, milyen folyamatosan egy légtérben lenni velük, hiszen ez már a nyolcadik megállója Thrash And Burn első Európa turnéjának. Vélemények?
Garin: Hát… valójában kegyetlenül utálom az összes többi zenekart. – hatásszünet, majd kacaj – Nem, dehogyis csak vicceltem. Ez a turné oltári, az összes bandával teljesen jól kijövünk, tényleg elképesztő, hogy mi is itt lehetünk. A Carnifex legénységével már régóta jóban vagyunk, a Darkest Hourrel is koncerteztünk tavaly a Thrash And Burn amerikai turnéján. Na, az is kész őrület volt! Továbbá, az, hogy mi a Bleeding Through-val közös színpadra léphetünk tényleg egy valóra vált álom mindannyiunk számára, hiszen nagy rajongóik vagyunk már tizennégy/tizenöt éves korunk óta. A War From A Harlots Mouth muzsikáját is csípjük, sokat hallgatjuk őket, egyébként tényleg a legkirályabb arcok a világon, folyton velük lógunk. Ugyanez elmondható a Success Will Write Apocalypse Across The Sky (a továbbiakban: SWWATS) csapatáról. Nagyszerű srácok, jó zenével. Baró. Sean: Szerintem az összes zenekar nagyon adja. Mindenki kedves és jófej, jó turnézni ilyen őrült állatokkal.
NSK: Na és mi a helyzet Martaval a Bleeding Throughból? Szeretitek? (Na, ekkor ébredt fel egy nagy felkiáltással Jaeson is a szundikálásból.)
Sean: Micsoda? – kérdezte hitetlenkedve. Hát ööö… szerintem nagyszerű személyisége van, ha érted… – folytatta visszafojtott nevetéssel. Garin: Igazság szerint mindannyiunk totálisan rá volt kattanva, mindig is tudtuk, hogy jó kis buksza. Kár, hogy a másik buszon alszik…
NSK: Hány busszal vagytok, illetve, hogy vannak a zenekarok elosztva?
Garin: Két busszal jöttünk, ezen vagyunk mi, a Carnifex, a SWWAATS és a War From A Harlots Mouth, a másikon pedig a Beneath The Massacre, a Darkest Hour és a Bleeding Through.
NSK: Az eddigiek alapján mi a véleményetek, Európa vagy Amerika a jobb koncertek szempontjából?
Garin: Egyértelműen az előbbi. Európa elképesztő, tényleg. Nem is akarunk visszamenni az USA-ba. A rajongók óriásiak, sokkal jobban is bánnak velünk, a kaja is finomabb, az emberek is kedvesebbek, a városok pedig gyönyörűek. Hihetetlen látni ezeket a több száz éves épületeket is. Elképesztő, egy valóra vált álom, őszintén mondom.
NSK: Itt nálunk Magyarországon nagyon nagy rajongótáborotok van, akik régóta várnak rátok, így biztos vagyok benne, hogy a közönség meg fog őrülni a koncertetek alatt. Na, de vissza az interjú tematikájához. Melyik lemez vonalát fogja követni az új, harmadik, őszre várható nagylemezetek, a Portals? Mire utal az album címe?
Arthur: Sokkal technikásabb, sokkal dallamosabb is lesz egyben. Mindenki rendkívül sokat fejlődött az elmúlt időszakban, jobban bánunk a hangszereinkkel, illetve, ha még nem lenne elég, egy csomó új elemet is csempésztünk a zenénkbe. Garin: A zeneiség egy teljesen új fokára lépett a zenekar. Nagyon sokat változtunk az utolsó lemez óta, és mindannyian boldogok vagyunk a Portals-szal kapcsolatban, ami július 14-én érkezik majd a Century Media Records gondozásában. Ha tehetitek, szerezzétek is majd be, de egy biztos – teljesen készen lesztek tőle, ezt garantálom.
NSK: Van már valami terv a borítót illetően?
Arthur: Persze, már el is készült. Ha gondoljátok meg is mutathatjuk nektek (szerk.: megtörtént.). Nagyon beteg lett, a tervező egy őrült. Aki nem tudná, ő alkotta meg a régi borítóinkat is. Chad Lenjernek hívják, és húsz éves. Egyébként az ő nevéhez kötődnek a Job For A Cowboy, a See You Next Tuesday, a Dance Club Massacre, a With Blood Comes Cleansing és a My Bitter End egyes borítói is. Nagyon elégedettek vagyunk vele.
NSK: Melyik a kedvenc Arsonists Get All The Girls nótátok és melyik lemezt szeretitek jobban?
Garin: A lemezek közül egyértelműen a legújabbat. A dalokat tekintve pedig, ha az eddig megjelentek közül kell választani, akkor… ööö nehéz kérdés. Én inkább dalrészleteket szeretek, de talán egyben a számomra legkedvesebb dal a Claiming Middle Age, de az új album az, amit tényleg imádok játszani.
(A beszélgetés első intermezzóját ekkor idézte elő a fedélzetre tévedt „Freddy” (Fred Calderon), a Carnifex basszusgitárosa, de szerencsére a zenekar hamar visszatalált hozzánk)
NSK: Melyik mai zenekarokat kedvelitek a leginkább? Melyik bandák voltak rátok nagy hatással?
Garin: Nagyon sok zenekar hatott ránk, például a Dream Theater, Between The Buried And Me, természetesen egy kicsit a Meshuggah is… Jaeson: Az én kedvenc zenekarom a Thrice! Garin: Igen, a Thrice tényleg egy elképesztő zenekar. Egyébként nem csak kemény zenék hatottak ránk, persze leginkább azok, de nagyon sok dallamosabb muzsikát is hallgatunk, mint a dredg, a Minus The Bear, a Muse vagy épp az Isis. Kb. mindent szeretünk.
NSK: Mit gondoltok magáról a deathcoreról, mint műfajról?
Garin: Nem nagyon tudok róla mit mondani, elég divatos mostanában a deathcore és ennek örülünk is, de nem érezzük magunkat a deathcore szcéna részének, persze sokan annak titulálnak bennünket, de mi úgy gondoljuk, hogy teljes mértékben a saját utunkat járjuk. Nem vagyunk egy bizonyos műfaj rabjai. Mi mindig a saját magunknak felállított ösvényen haladtunk, csak magunkat adtuk, de egyébként szeretjük. Príma dolog.
NSK: Hogyan tudnátok körül határolni a zenéteket műfajilag?
Garin/Arthur: Ez így ebben a formában elég nehéz kérdés, mert elég sok műfaj ötvöződik a zenénkben. De lássuk csak; van bennünk progressive, experimental, (death) metal és minden szar. Ja meg a hardcore. Elvégre a „hardcore attitude” teljes mértékben bennünk van.
(A beszélgetés második intermezzóját ekkor idézte elő a fedélzetre érkező Tóth Gergő vezette Headbangers Ball stábja, akik Scott Lewisal (Carnifex) forgattak egy gyors turnébusz körbetekintést.)
NSK: Mit csinálnál, ha nem lenne Arsonists Get All The Girls? Garin: Nagy valószínűséggel valami béna munkám lenne, pizza-futár vagy ilyesmi, esetleg suliba járnék és olyasmit tanulnék, amit valószínűleg nem is akarnék. Őszintén megmondom, ahogy most élek, az volt az álmom már gyerekkorom óta, szóval, ha nem lenne Arsonists Get All The Girls, akkor valami más zenei projekt keretin belül alkotnék. Rokksztárság!?
NSK: Melyik volt a legrosszabb fellépésetek mindeddig?
Garin: Nehéz kérdés, nem igazán tudok rá válaszolni, de volt egyszer egy olyan bulink, amikor felvettünk pár igen érdekes öltözéket – nevetés. Tényleg nehéz kérdés, na. Próbálok válaszolni… – közben Jaeson kikelt az ágyból és rögtön rávágta: Jaeson: Johnson City, New York.
NSK: Első fellépés hol volt és hogy fogadta a zenéteket a közönség?
Arthur: Egész konkrétan az én házam pincéjében volt és mivel én rendeztem a bulit ezért értelemszerűen az elhívott emberek tudták értékelni a zenénket. Egyébként a „house-show” típusú koncertek szoktak a legjobb bulikká válni. Különlegesek. Mellesleg a pincéről eszembe jutott, hogy talán a legrosszabb bulink valahol Indianaban lehetett, amikor kb. öt embernek játszottunk egy pincehelyiségben. Na, az elég szar volt, de minden zenekarral ez történik, amikor elkezd turnézni. Pár évvel ezelőtt jó sok pocsék koncertünk volt, de ez a kezdeti nehézségek velejárója, bár már azóta is sokat változott a zeneipar, hiszen, akár öt perc alatt is híres lehetsz…
NSK: Mi a legutáltabb kérdés, amit egy riporter feltehet számotokra?
Kórusban: „And guys, did you get all the girls?” (=Sikerült megszerezni a csajokat?) Ez a legrosszabb, utáljuk.
NSK: Ok, akkor, azért, hogy a témánál maradjunk (lányok) a kérdés a következő: Mit tennétek, ha egy szexis csajjá változnátok?
Garin: Sok sráccal kefélnék. – kezdte a választ a nagy nevetés után. Csak vicceltem – hatásszünet – Sok sráccal keféltetném meg magam. Sean: Én csajokkal szeretkeznék leginkább. Garin: Igen, azt hiszem én is inkább leszbikus lennék. Jaeson: Természetesen csak saját magammal hegesztenék, vagy egész álló nap a tükör előtt állva a melleimet dobálnám. Csak vicceltem. Garin: Én nem.
NSK: Kedvenc filmek, illetve vélemény a B kategóriás horrorfilmekről?
Mindenki: A sok szaros B kategóriás film. Garin: A Troll 1 és 2 a legjobb filmek, amiket valaha láttam, de bírom a Maniacsot is. A „B-horror” film pedig a legrosszabb, amit ember csak nézhet. Annyira rossz, a borzasztó színészek borzalmasan alakítanak és a történetekről már ne is beszéljünk.
NSK: Ha bármi kívánhatnátok a világon, mi lenne az?
Mindenki: World Peace! – kiáltották kórusban nevetve Garin: Leginkább azt, hogy soha többet ne kelljen izgulni a pénz miatt és az emberek és mi is jobban boldogulnának ebben a világban és persze „no-war”. Sean: Egy kifogyhatatlan hűtőt, tele fagyival. Jaeson: Én azt kívánnám, hogy orbitális méretű legyen a káróm. Garin: Jaesonnak egyébként tényleg óriási van, bár rendkívül furcsán viselkedik ezzel kapcsolatban, mert pl. ha nekem lenne ekkora, akkor tuti, hogy lazáznék vele. Jaeson: Én szoktam vele rajolni, pl. feldugom a saját kimeneti nyílásomba.
(A beszélgetés harmadik intermezzóját ekkor idézte elő a fedélzetre érkező Century Media DVD-hez forgató kamera.)
NSK: A szüleitek mit gondolnak a zenétekről?
Arthur: Az édesanyám mindig is támogatott engem, és persze a maga módján szereti is a zenénket, de itt a lényeg, hogy maximálisan mellettem áll. Sean: Anyukám mindig is támogatott engem, hiszen anno már az apukám is belevágott ebbe az egész zenei őrületbe, volt is egy heavy metal bandája, a Treason, szóval elsősorban ő volt az én zenei inspirációm. Garin: A szüleim mindig is támogattak a zenélésben, annak ellenére, hogy nem szeretik ezt a fajta muzsikaszót és azt hiszem, ezért nagyon hálás lehetek nekik, pláne, hogy a szülők mostanság, meg úgy általában se nagyon szokták támogatni ezt a fajta életstílust.
NSK: Legőrültebb Arsonists Get All The Girls fanatikus?
Garin: Van egy srác Modestoban, aki mindig velünk akar lógni, mindig megveszi szinte az összes merch-et, kicsit furcsa, de jó srác. Ő igazi No. 1 rajongó. Plusz volt még egy fickó, aki rátetoválta a zenekar logóját az alkarjára, ami azért lássuk be, elég beteg dolog.
NSK: Milyen idegesítő szokásoktól másztok a falra?
Garin: Nekem két dologtól szokott totál eldurranni az agyam, ha valaki nyitott szájjal csámcsog, illetve, ha valaki horkol. Sean: Ha valaki horkol az tényleg kegyetlen idegesítő tud lenni, pláne összezárva egy ilyen buszon… Jaeson: Nálam is a horkolás, ami ki szokta csapni a biztosítékot, illetve, ha valaki sokáig nem zuhanyozik és olyan erős szaga lesz, mint a trágyának.
NSK: Drogok, alkohol?
Garin: Ááá, mi nem vagyunk túlságosan őrültek ilyen szempontból, persze szoktunk néha iszogatni, meg el-elszívni egy spanglit pihenés gyanánt, de ki nem szokott piheni? A keményebb drogokkal viszont vigyázni kell, mert azok rendesen haza tudnak vágni, helyette inkább pippants el egy joet, guríts le egy-két sört, dőlj hátra, találj egy frankó kis csajt magadnak… ennyi.
NSK: Színpadi balesetek?
Garin: Minden egyes koncertünk egy kész katasztrófa szokott lenni, a tegnapi bulin a dobom kétszer leszakadt, a dobverőim egyfolytában eltörnek. Egyszer pl. Jaeson összevissza ugrált a színpadon, aminek az lett a következménye, hogy leesett a színpadról és ketté tört a basszusgitárja. Továbbá, a tavalyi Thrash And Burn turné első állomásán, amikor Jaeson ép, hogy csak csatlakozott a zenekarhoz, amikor Arthurnak elszakadt a húrja. Képzeljétek el, óriási égés volt, baromi sok ember előtt. Első nagy turné, első állomás, első fellépő, nagyon sok ember. Sean: Egyszer, amikor valami gáz volt a színpadon, beszaladt az egyik technikus és megoldotta azt a hibát, de közben elesett és kihúzott mindent kábelt a billentyűmből… Na az vicces volt, nem gondoltam volna, hogy ilyen is történik majd.
NSK: Szoktak a csajok nyomulni a koncertek után?
Garin: Igazából szinte mindannyiunknak van barátnője, szóval nem nagyon érdekel ez a dolog minket, bár van valaki a bandában, akit nem fogok most nevén nevezni – erős sandít Jaesonra. Tudjátok, Ő szokott ilyesmit csinálni. Sean: Tényleg, hogy van az magyarul, hogy „you know”? NSK: Tudod, vagy vágod. – erre mindenki fél percen keresztül magyar nyelvleckéket vett. Sikerrel.
NSK: Ha összeállíthatnátok egy álomturnét, kivel osztanátok meg a világot jelentő deszkát?
Mindenki: Dream Theater! Garin: Igen a Dream Theater mindenkinek a nagy kedvence a csapatban, szóval ők feltétlen, plusz a Between The Buried And Me, a The Dillinger Escape Plan és a Slayer, de mondjuk a Slayer rajongók nem hiszem, hogy bírnának minket. Plusz jó lenne még bevenni a Dredget is. Ja és persze a Disturbed. – hatásszünet – Mi van már viccelni sem szabad?
NSK: Ki a fő dalszerző a bandában?
Garin: Arthur. Arthur: Igen én írom leginkább az összes dalt, de az új album elkészítésében Jaeson nagyon sokat segített, jó sok dallamot ketten raktunk össze. Sean is persze sok elképesztő szinti témákat hozott, de igazából mindenki kivette a részét a munkából, és ezért is sikerült olyan jól ez az új lemez. Garin: Nagyjából mindenki egy zenei szintre került a bandába és ez sokat számított a dalok kialakításában is, ezért is várjuk már annyira, hogy kijöjjön végre az új lemez. Nagyon sokat dolgoztunk rajta és tényleg ki kell emelni, hogy Jaeson milyen sokat is segített nekünk.
NSK: Miután megjelenik az új album, tervezitek, hogy visszajöttök Európába?
Garin: Biztos, hogy nem. Nem akarok visszajönni. – szokásos hatásszünet/nevetés – Európa olyan, mint egy nagy fekete lyuk, ami beszív, mint egy szarkupacot, és velünk is valami ilyesmi történt. Nagyon szeretnénk visszajönni, sőt, el se szeretnénk menni, de igazából nem rajtunk múlik sajnos, hanem a koncertszervező irodánkon, de mi feltétlen vissza szeretnénk. Európa kurva jó.
NSK: Ha több milliárd dollárotok lenne, mit tennétek vele?
Sean: Én vennék egy űrhajót meg pár tetoválást. Garin: Én vennék egy házat és telenyomnám király cuccokkal, illetve megvenném a zenekarban mindenkinek a legjobb fajta hangszert és zenei kütyüt. Jaeson: Jótékonykodnék, illetve befektetném a maradékot a marihuána bizniszbe.
NSK: Volt időtök körbe nézni Budapesten vagy egyáltalán láttátok pl. a közeli Hősök terét?
Garin: Nem sokat látunk a városból, de láttunk sok gyönyörű épületet és kastélyt a buszból. Nagyon szép város. Majd legközelebb, remélem, körbe tudunk nézni rendesebben is.
NSK: Kedvenc rajzfilmhősök?
Garin: G.I. Joe, King Arthur And The Knights Of Justice, Fecsegő tipegők, Beavis & Butt-Head, Ren és Stimpy.
NSK: Na és a Rocko?
Mire mindenki egyszerre elkezdte énekelni a főcímdalt:
NSK: Utolsó kérdésünk pedig az lenne, hogy mi a zenekar üzenete?
Garin: Alkoss, ragadd meg a lehetőséget, trendek jönnek, mennek, de te maradj hű magadhoz. Ne legyél túl komoly, persze találd meg a határt, de közben érezd jól magad.
NSK: Köszönjük szépen srácok.
Mindenki: Mi köszönjük.
Az interjúért köszönet jár a Skalar Musicnak, Jakab Zolinak és Bali Dávidnak.
