Interjú a Turbo zenekarral

A Turbo zenekar épp egy új kiadvány felvételeinek közepén van, de persze közben a koncertezésről sem feledkeznek meg a tavalyi év meglepetésalbumát lerakó zenészek. A srácokat a Mamazone-on keresztül emailben sikerült megkeresnem pár kérdéssel, hiszen egy Turbo-interjú most minden eddiginél aktuálisabb: a banda pályája az utóbbi években egyre gyorsabban ível felfelé, a korai évek listaszerepléseit Eurosonic fellépés és Fonogram-díj követte, jövő tavasszal pedig jöhet az új album. A válaszolók: Tanka Balázs, Vigh „Dádó” Dávid, Delov Jávor és Jero, akiket legközelebb holnap a Dürerben csíphettek el.

Hogy állt össze anno ez a társaság, mi volt az, ami közös zenélésre késztetett titeket? A barátság volt előbb, vagy a zeneileg egy húron pendülés?

Balázs: Inkább a zenei egy húron pendülés. Dadó: Gyur és én kezdtünk jammelgetni. Egyből egymásra akadtunk, ami azóta is tart… aztán Bardóczi Gábor, a korábbi dobosunk, aztán jött Tanka úr. Előtte még az Újvári Peti is volt az énekesünk 2 napig. Balázs: Jeró és Jávor pedig később szálltak be, hallottuk őket játszani és nem volt több kérdés.

A régebbi bandáitok elég más zenei vonalat képviselnek, így felmerül a kérdés: miért pont az a Turbo zenei irányvonala, ami?

Jero: Az alap ötletek nagy részét Dávid hozza, amelyek úgy inspirálnak minket, hogy a végeredmény az, ami. Balázs: Nem irányított dolog ez. Egyszerűen csak ilyen stílusú zene születik a próbateremben.

Hogy érzitek, melyik volt meghatározóbb számotokra: a korábbi évtizedek (’70-es, ’80-as) rockzenéje vagy inkább az utóbbi 10-15 évben hallott és/vagy játszott stílusok?

Jávor: számomra egyértelműen a régebbi zenék a meghatározóak, bár az elmúlt 15 évben akad jó néhány muzsika a Jamiroquaitól a Foo Fightersig, ami megfogott. Bár az említetteket is egyértelműen a régi sztorik inspirálták, úgyhogy gyanús egy kicsit a dolog … : ) Balázs: Mind a kettő szerintem, ami tetszik, az úgyis beépül a zenédbe, ha akarod, ha nem.

Ugyan elég hiánypótlónak érzem itthon a zenéteket, de volt/van esetleg olyan régebbi magyar banda, akik zenei előképnek számítanak?

Jávor: szerintem nincs egyértelműen egy olyan magyar banda, akire hasonlítani szeretnénk. Bár jó lenne a Syrius kultstátuszába kerülni, a Piramis, vagy az Edda meghatározó szerepét magunkra ölteni, az LGT-t meghazudtoló óriás tabáni bulikat csinálni, de szerintem csak csináljuk a dolgunkat és kész.

Tavaly az MR2 Akusztikjában a P.Mobil Lámpagyárát játszottátok. Miért pont ezt a dalt választottátok?

Balázs: A rádió ötlete (kérése) volt, hogy egy magyar nyelven elhangzó feldolgozás is legyen a műsorban. Sokat gondolkoztunk, végül valaki behozta ezt a dalt. Ha jól emlékszem először nem nagyon akart összeállni, majd mikor befeleztük a tempót és kicsit „grunge”-osabbra vettük (AIC hatás), akkor megérkezett. Ott élőben és a felvételen is érződik, hogy a buli egyik csúcspontja volt. Később felhívtak a Mobilosok, hogy marha jó a cucc és nyomjuk el egyszer közösen. Össze is jött a bál, szuper volt! :)

Anno a Boarman Sessions egyik dala gyújtotta be a rakétát alattatok. Tervezitek újra kiadni az EP-t (hiszen jelenleg elég beszerezhetetlen)?

Jero: Ha jól tudom a Boarman Sessions dalai részben felkerültek az első lemezünkre, persze kicsit más formában, szóval nem hiszem, hogy újra beszerezhető lesz.

Meglepett titeket a One More Time sikere, vagy titokban erre számítottatok?

Balázs: Teljesen véletlen hogy a One more time lett az első track, ami kiment tőlünk. Egyszerűen csak az lett kész először. A lemezről 2-3 nóta is megérdemelte volna, hogy odakerüljön, ahová való. Fura is volt, mert ez egy kicsit punkos, nyivákolós nóta :) Sokan ezzel azonosították a Turbo zeneiségét, amikor meg lejönnek egy bulira, akkor meg jól meglepődnek. Jávor: engem az lepett meg, hogy mennyire nem lett eléggé az. Persze amikor meg új nótával rukkoltunk elő, akkor is One more time lett pörgetve helyette a rádiókban…

Az utóbbi években megfordultatok fesztiválokon és klubbulikon egyaránt. Hogy érzitek, melyik fekszik nektek jobban?

Balázs: Talán klubokban nagyobbat tud szakítani egy-egy koncertünk, bár ha a mostani Hegyaljás bulira gondolok, akkor éles ellentétbe kerülök magammal. Szeretem a fesztiválokat, mert ott új, friss fülek is belénk tudnak hallgatni és néha egy-két arc beugrik a színpadról :)

Már több, mint egyéves a nagylemez, így a folytatás megjelenése előtt hogy gondoltok vissza az albumra?

Jero: Én nagy örömmel, ugyanakkor a hibáit is tisztábban látom. Úgy érzem az új lemez egységesebb, érettebb alkotás lesz, ami annak is köszönhető, hogy azt már a mostani, tapasztaltabb kvintett keze nyomát fogja magán viselni. Balázs: Jó kis cucc, sokat dolgoztunk vele, elsőre nem rossz.

Folyamatosan hasonlítgatnak titeket a Wolfmotherhöz, és a Mars Voltához, ezekről mit gondoltok?

Jero: Óhatatlan, hogy az embert hasonlítgatják. Nincs is ezzel semmi baj. Szükség van az igazodási pontokra. Nem állítom, hogy feltaláltuk a spanyolviaszt. Balázs: Így van. A rock zenét nem „feltalálni”kell, hanem „rátalálni”!

A zenétekben számtalan retro ízt fellelni, eddigi tapasztalataitok alapján a közönségetek nagy része melyik korosztályba esik?

Jávor: Széles a spektrum, a 16 évestől a 67 évesig elég sok életkor felütötte a fejét a bulijainkon.

Tavaly Eurosonic, idén csehországi koncertek és a szerb EXIT Fest. Szerintetek a határokon is túl tudna nyúlni a banda sikere vagy nincsenek ilyen ambícióitok?

Balázs: Hogyne lenne, de ez nehezebb ügy. Szeretnénk sok kinti bulit és kinti lemezmegjelenést is, majd meglátjuk mennyire látnak benne fantáziát, az eddigi visszajelzések nagyon pozitívak.

Ha már felhoztam: milyen volt a cseh kirándulás?

Balázs: Nagyon jó, egy kerékbilincset leszámítva :) Mindig szeretünk külföldön játszani, mert összébb rántja a csapatot. Vicces volt, hogy Prágában összefutottunk magyar srácokkal, akik Turbo fanok voltak. Épp osztálykiránduláson voltak, mikor megláttak minket az utcán odajöttek, hogy mit csinálunk mi itt? Mondtuk, hogy mindjárt koncertezünk. Erre lejelentkeztek az osztályfőnöknél majd kiszöktek a szállásról és lejöttek a bulira. Mondanom sem kell, hogy ők csinálták a legnagyobb show-t a koncerten. Marha jó érzés volt.

És akkor az új lemez: változik valami a zenében, vagy pontosan azt kapják a rajongók, amire számítanak?

Balázs: Ez jó kérdés, mert ők nem tudják mire számítsanak tőlünk, de szerintem mi sem tudjuk, hogy ők mire számítanak. Jero: Nem tudom, mire számítanak az érdeklődők, ahhoz egyenként el kéne beszélgetni velük. Néhány számot már játszunk a koncerteken. Olyasmi lesz az új album is.

És végezetül: milyen zenék pörögnek nálatok otthon, és miket emelnétek ki az idei albumok közül?

Balázs: Fuhh szerintem nagyon változó. Nálam az új Alice in Chains, Pearl Jam és a Coheed and Cambria forog, bár mostanában az új Deftones-t sem tudom kivenni a lejátszóból. :) A többiekről nem tudom… Dádó: Az utóbbi idő kedvencei: Alberta Cross – Broken Side of Time, Anathema – We’re here because we’re here, BRMC -Beat the Devil’s Tattoo, Coheed and Cambria – Year of the black rainbow, Foals – Total life forever, Isis – Wavering Radiant, Junip –Fields, Karnivool – Sound awake, Mastodon – Crack The Skye, Omar Rodriguez Lopez – Solar Gambling, Prins Thomas – Prins Thomas, Tame Impala – InnerSpeaker, The Dead Weather – Sea of Cowards, stb.

Az interjúért nagy köszönet jár a srácoknak és a kiadónak.