Insane: helyzetjelentés!

Magyar viszonylatban híresen sokat koncertező zenekar vagytok. Hogy bírjátok a sok fellépést és a turnékat? Sokat jelent adott esetben a jó catering és a barátságos vendéglátóipari egységek?

Érsi: Igen, sokan mondják ezt rólunk és valóban régebben rengeteget koncerteztünk. Az elmúlt évben picit mi is visszavettünk a tempóból, de azért az évi egy külföldi turné még mindig ott figyel nálunk. Nagyon sokat számít az, hogy milyen környezetbe érkezel meg az adott délután. Alapvetően minden nap baromi fáradt vagy egy ilyen turnén, viszont ha jó a vendéglátás, az már fél siker.

Nyilván a tavaly megjelent album is komoly löketet adott nektek, de hogy kell ezt elképzelni, mégis mennyit tud segíteni egy lemeznyi friss dal egy zenekarnak?

Érsi: Én 17 éves korom óta vagyok ebben a zenekarban, most ugyebár 31 éves vagyok. Azt mindenki tudja valószínűleg, hogy az évek alatt rengeteg tagcsere történt, emiatt is sokat változott a zene, meg amiatt, hogy mi is  és én is sokat változtam az elmúlt 14 év alatt. Sokat fejlődtünk zeneileg, és ez is sokat tett ahhoz, hogy minden lemezünk más és más legyen.  És igen, nagyon fontos új dalokat írni és játszani, mert egy újabb löketet ad neked mind a hétköznapokon, mind a színpadon. Teljesen más érzés elmenni úgy egy turnéra egy már friss, ropogós új programmal! Igazából az lenne a legszuperebb, ha mi is ebből élnénk és akkor lehetne akár évi 200 koncertet is vállalni, mellette pedig a többi napon mindenki lehetne a családjával, szeretteivel, na meg persze írhatnánk még több új dalt! Ez lenne az egyetlen nagybetűs álmom még, de ha ez már nem jön össze, én már akkor is egy nagyon boldog és büszke ember vagyok, hogy ennyi mindent elértünk!

Van olyan bulitok, amelyikre kiváltképp szívesen emlékeztek vissza?

Csabi: Természetesen! Az igazat megvallva minden egyes koncert, mindegyik egy külön élmény, de nyilván vannak olyanok, amikre mindig szívesen emlékszik vissza az ember ilyen vagy olyan okból kifolyólag. Nekem a legdurvább ilyen élményem a tavalyi Balti turné volt, ami számomra az első volt, minden egyes állomására örökké emlékezni fogok, különösképpen a záró koncertre Litvániában, ami egy motoros banda törzshelyén volt. Az egész egyszerre szívet melengető és szürreális. Már eleve az érkezésünkkor azzal vártak, hogy a bejárat előtt rotyogott a nyúlleves egy bográcsban, majd egész este mindenkinek volt egy „kísérője”, aki arra ügyelt, hogy soha senkinek ne legyen üres a keze, a szája. Elképesztő mennyiségű és minőségű italokkal és ételekkel fogadtak, és már-már zavarba ejtő szeretet áradt mindenkiből. Ráadásul a hely tele volt kisgyerekekkel, akik ugyanúgy élték a rockot, egy igazi nagy család volt az egész. Csillagos ötös koncert és vendéglátás után már alig várom, hogy augusztusban visszatérjünk!

Érsi említette, hogy sokat jártok külföldre, Csabi pedig a Balti turnét emelte ki. Milyen volt ez a koncertkörút? Általában mennyiben mások a körülmények, illetve miben tér el a külföldi közönség a magyartól, és melyiket preferáljátok?

Érsi: Fantasztikus volt! Mint amikor először játszhattunk erre, abszolút ugyanazt a lendületet éreztem. A bulik most sokkal jobbak voltak, sokan néztek meg minket és ez felbecsülhetetlen élmény! Nagy hasonlításokba nem szeretnék belemenni, mert ez egy komplikált helyzet. Mivel jómagam is rengeteg koncertet szerveztem, mindig figyeltem arra, hogy az adott külföldi zenekar otthonosan érezze magát. Igyekeztünk minden kérést teljesíteni, még akkor is, amikor néha nem minden elvárás volt feltétlenül jogos, és így a pénztárcánkhoz mérten mindig mindenkinek a legjobbat biztosítottuk. Nekem azért volt előnyöm ezekkel a dolgokkal, mert az ilyet nem tanítják semmilyen iskolában, ezt tényleg csak a saját tapasztalataid alapján tudod megtanulni. Ezért is érte meg nagyon az elmúlt 9 év (ennyi ideje játszunk Európa szerte). Rengeteg mindent kaptam/kaptunk ezek alatt az évek alatt. Sokat fejlődtünk mindenben, és az ilyesfajta tudást tényleg csak az úton tudod megszerezni. Ezt nem lehet könyvből bemagolni. A közönség mindenhol más és más, de én mindig azt mondom, hogy egy buli nem a létszámtól függ. Játszottunk több ezer ember előtt már közepes bulit, de játszottunk 10-20 embernek is olyan koncertet, amire örök életemben emlékezni fogok.

Júniusban az Unearth előtt melegítitek majd a színpadot, egyszer Bécsben (ezen a bulin a Hatebreed is fellép majd), egyszer pedig Csehországban. Ha jól sejtem, mindkét zenekar példakép az Insane legtöbb tagja számára. Ha beszélhettek róla, elmondjátok, hogy sikerült bekerülnötök erre a két koncertre?

Érsi: Igen-igen, szeretjük és tiszteljük ezeket a bandákat! Ezek a bulik meghívásos alapon történnek, és így kerültünk be ezekre a koncertekre, várjuk is már nagyon! A legutóbbi lemezünk óta sokkal komolyabban vesznek minket mindenhol, és így tudunk ilyen eseményekre bekerülni.

Ismét jelöltek titeket a Fonogram díjra, amit az előző frontemberetekkel egyszer már megnyertetek. Mit gondoltok a jelenlegi esélyeitekről, és milyen értéket képvisel számotokra ez a díj?

Érsi: Számomra igenis fontos ez a díj, bármennyire is nem értenek velem egyet sokan. Azért fontos, mert ez jelenleg az egyetlen ilyen szakmai díj itthon, és legalább ezt igenis meg kellene becsülni, hogy van. Ugyanazt érzem ennél a díjnál, mint magunknál, vagy nagyon sok embernél, hogy van valamink, aminek nem örülünk és nem büszkék vagyunk rá, hanem inkább a hibákat keressük benne. Esélyek terén nem tudok mit mondani, itt szerintem mindenki esélyes és egyben már nyertes, mivel jelölve lett. Természetesen én lennék a legboldogabb ember, ha ezzel a lemezzel is megkapnánk a díjat!

Nincsenek csodálkozó, esetleg irigy hangok, akár a Fonogram, akár a világhírű zenekarok előtt, külföldön adódott koncertlehetőség miatt?

Érsi: Dehogynem, sajnos vannak, tudunk is róla, meg úgy 90 százalékban lehet tudni, hogy kik azok, de úgy őszintén belegondolva, számítanak az ilyen figurák? Nyilván rosszul esik, ha az embert igazságtalanul vádolják, támadják a háta mögött, de ez sajnos ezzel jár. Addig nincs ezzel gond, amíg mi megkapjuk a támogatást azoktól az emberektől, akik meg szeretnek minket.  Az ilyen arcok pedig otthon moroghatnak magukban, ahelyett, hogy valamit kezdenének az életükkel…

Veteránnak számító banda vagytok, és amióta elkezdtetek zenélni, iszonyú mennyiségű zenekar „kopott ki” mellőletek, és még több új csapat alakult. Milyen a viszony az ifjoncokkal, és hol helyeznétek el magatokat napjaink undergroundjában?

Érsi: Én személy szerint picit lemaradtam, és annyira nem vagyok képben a feljövő bandákkal kapcsolatban. Így olyanokat emelnék ki, akik nem friss csapatoknak számítanak, hanem nekem tetszenek az „újabb” bandák közül: One ReasonTo Kiss, The Last Charge, Our Youth, Sleepless, Subliminal Merger, Stubborn, Don Gatto, Blizard. Nem feltétlenül zeneileg fogtak meg ezek a zenekarok, párnak a hozzáállása ragadott magával. Pont azzal, hogy igenis, lehet normálisan is csinálni  a dolgokat… Hogy hol helyeznénk el magunkat? Ezen még sosem gondolkoztam! Az tuti, hogy nem az „A” ligában, mert jelenleg itthon nem biztos, hogy olyan jó oda tartozni!:)

Hangsúlyoztátok, hogy a zenekar sokat változott az évek során, tagságát tekintve is. Mit gondoltok, a mostani felállás végre szilárdnak mondható?

Csabi: Aki valaha is zenélt zenekarban, az tudja, hogy mennyi mindenen múlik egy banda egyben tartása, hiszen ott van ugye alapvetően a zenei oldala a dolognak, és ami talán még ennél is fontosabb, az emberi oldal. Nehéz megtalálni és fenntartani a kényes egyensúlyt, de idővel persze mindenki tisztában lesz a másik rigolyáival, rossz szokásaival, de az én meglátásom szerint ezeken felül lehet emelkedni, ha közös a cél. De ami mindennél fontosabb, az a kommunikáció, ezt tudom én is jól, hiszen én magam is olyan vagyok, hogy inkább sokáig nem szólok, magamban tartok dolgokat, aztán meg akár a legártalmatlanabb pillanatban is képes ez az egész felrobbanni. Mindenkinek megvannak a problémái a munkában, magánéletben és persze a zenekarban is akadhatnak gondok, de akkor is, végső soron ezt azért csináljuk, hogy mi magunk is jól érezzük magunkat, és természetesen másokat is szórakoztassunk ezzel. Mindannyian nagyon reméljük, hogy ez a felállás hosszú távon is szilárdnak lesz mondható, mert egy-egy tagcsere iszonyatosan visszaveti a lendületet, és egy idő után akár könnyen fel is tudja őrölni a már régebbi tagokat.

Beszéljünk pár szót az új klipről, ha már most debütált. Honnan jött az ötlet, uncsi volt mindig csak állóhajón zenélni? :)

Csabi: Az eredeti elképzelés szerint stílszerűen egy világítótorony előtt zajlott volna a forgatás, de ez az ötlet hosszú és hiábavaló keresgélés után sajnos elhalt, mivel egész egyszerűen találtunk itthon világítótornyot. Aztán volt még több alternatív helyszínötletünk a forgatásra, de ilyen vagy olyan okokból kifolyólag végül egyikből se lett semmi. Az idő közben egyre szorított, hiszen már így is majdnem egy év eltelt a lemez megjelenése óta, illetve mindenképpen szerettünk volna még a fesztiválszezon előtt kijönni a klippel. Rengeteg agyalás után végül Berci, az énekesünk jött a hajós ötlettel, ami mindannyiunknak elnyerte tetszését. Én már a helyszín lefixálása előtt is nyaggattam a többieket, hogy dolgozzunk együtt a Christiánnal, akit én régóta ismerek a Nuskullon keresztül, illetve a télen el is jött fotózni minket az egyik bulinkra. Régóta figyelemmel követem munkásságát és mindig is tetszett a stílusa, aztán amikor megláttam egy rövidfilmet tőle, majd a The Last Charge új klipjét, azonnal tudtam, hogy csak és kizárólag vele dolgozhatunk, haha! Szerencsére a többieket se kellett nagyon győzködni, így gyorsan neki is estünk a forgatásnak, amit mindössze két órányi hajókázás alatt le is zavartunk. Sokat gondolkoztunk korábban egy lehetséges mellékszálon is, amivel fel lehetne dobni az ötletet, aztán végül egyszer csak nekem jött egy vízióm, amit nagy durván és részletesen el is képzeltem, a többiek pedig rámondták az áment. Szereplőnek pedig azonnal egy régi jó barátom, Arthur, a hazánkban ragadt őrült francia karaktere jelent meg előtte, aki végül kiválóan is teljesített. Ezután Chris rekordgyorsasággal nekiállt az utómunkának és már egy héttel később küldte is a verziót, ami lényegében minden képzeletet felülmúlt. Persze utána még elszöszmötöltünk apróságokon emailek és néhány telefonhívás útján, de aztán néhány további nap alatt teljesen készre faragta a videót mindannyiunk legnagyobb megelégedésére. Az időzítés pedig nem is lehetett volna tökéletesebb. Arra mindenki mérget vehet, hogy fogunk mi még együtt dolgozni!

Mennyire vagytok érzékenyek arra, ha valaki felhívja a figyelmet rá, hogy hasonlít a videótok másik zenekar klipjére, vagy egyáltalán arra, ha bármilyen külföldi zenekar magyar megfelelőjének bélyegeznek?

Érsi: Én személy szerint mindig elfogadom a kritikát, utána is járok, hogy mire hasonlíthat a dolog. Azt speciel nagyon bírom, ha olyan dologra hívják fel a figyelmedet, ami inspirál, amitől jobb tudsz lenni egy következő lemezen! Szoktak nagyon jó észrevételek lenni, az új klip kapcsán is van kettő, ami tetszett. Direkt válogattam olyat, ami tényleg igaz, meg olyat is, ami nem. Az egyik kommentelő a következőket mondta: Jó ez a klip, csak az a fáklyás jelenet, hasonlít a Bring Me The Horizon egyik jelenetére. Ebben van némi igazság, de részünkről ez természetesen nem volt szándékos, arról nem is beszélve, hogy nálunk azért elég szorosan kapcsolódik a jelent, illetve az egész képi világ a dalszöveghez. A másik arc pedig a következőt mondta: ez mekkora nyúlás basszus, egy az egyben olyan, mint a legutolsó Bring Me The Horizon. Na ezen jót nevettem, mert a Concord The World 2011 júniusában jelent meg, az új Bring Me pedig most pár hónapja…

Az eddig említetteken kívül készültök még valami nagy dobással, akár itthon, akár külföldön? Kósza ötletek is érdekelnek.

Csabi: Ahogy azt az interjú elején is említetted, valami irgalmatlanul sokat koncertezünk, így most, talán először a zenekar életében úgy gondoltuk, hogy mindenkinek jót fog tenni egy kis szünet. Természetesen nem lazsálásról lesz szó, hanem egyszerűen ilyen sűrű koncertnaptár mellett szinte lehetetlen itthon megírni egy rendes lemezt úgy, hogy közben mellette mindenki dolgozik is. Szóval azt találtuk ki, hogy szeptembertől nem koncertezünk, helyette beássuk magunkat a próbaterembe, hogy megírjuk és tökéletesre csiszoljuk az új album dalait.