Idoru interjú Szalkai Tiborral

Newborn, Dawncore, Blind Myself, Idoru, és igen, a stréber hardcore gyerek a hátsó sorban már jelentkezik is, hogy mi is ezekben a közös. Vagyis, hogy ki. Vagy inkább mégis a “mi” a helytálló? A friss Fonogram-díjas Idoru zenekar vezére, Szalkai Tibor ugyanis már-már fogalomnak számít underground berkekben megosztó megnyilvánulásaival, harsány természetével, és nem ritkán döbbenetes gitártémáival (de lehet, hogy csak a riporter jegelte bizonyos testrészeit anno a The Valley of Disappointment után). Így aztán egyszerre meglepő és nem meglepő az, hogy még nem volt vele interjú nálunk (pedig három Idoru lemez kapcsán is a vitriol után nyúltunk), de végül csak sikerült emailvégre kapni, így íme, a botrányhős gitárhős válaszol:

Szia! Több, mint hét évvel ezelőtt alakult az Idoru. Hogy érzed, az akkori terveitekből mennyi jött össze, és mennyinél szólt közbe az élet?

Császtok! 100%-osan összejöttek. Az élet pedig olyan tapasztalatokat hozott közben, amiket meg kellett élni, hogy még nagyobb rátekintést nyerhessen az ember a zenei, zenekari dolgokra, nomeg a saját és mások életére. Választhattam volna az egyetemet 17-18 évesen, mikor először hangszert ragadtam, de kb. 1114 méterről pont szartam rá, mert a zenélés és a zenekarozdizás érdekelt. Egyébként véleményem szerint a suliban sokmindent tanulhatsz, csak a NAGYBETŰS lényeget nem. Szenny melók, minden pénz cuccba ölése, próbák, lemezek, turnék és egzisztenciális bizonytalanság jellemezték az elmúlt nem kevés évet, egy biztos, izgi volt! :) Na szóval, a zenekar mostanára bekerült a köztudatba, lehet bármit mondani rá, de elmenni mellette aligha. Ismerünk pár embert, aki ismer pár embert, emellett sikerült egy elég figyelemreméltó “pozíciót” lefoglalnunk magunknak a hazai punkrock-hardcore-metalcore underground bilijében, és onnan ömlesztjük bele viharosan az éterbe a szarszagot, meglehetősen intenzíven, haha…

A 2003-as Tibi mit szólna, ha mondjuk az új split dalait hallaná? Hogy érzed, mennyire változtál zeneileg és a bandához való hozzáállás tekintetében az évek alatt?

Ha a 2003-as Tibi meghallgathatta volna az új split dalait, szanaszéjjel verte volna a faszát ott ahol van, helyre, időre, társaságra való tekintet nélkül! Lófaszt se változtam hozzáállásban, max. büdösebb, csúnyább, dagadtabb és őszebb lettem, cserébe jobb gitáros, zenész, dalszerző és performőr. Nekem bomba üzlet! Most, 2010-ben is ugyanazt érzem a kreatív folyamatok során, a próbák közben, a színpadon, és úgy alle zusammen zenészként, mint 2003-ban, de akár ’97-ben is, azaz flesselek, beérzem a témát!

Ha megnézzük az eddigi pályádat, a Newborn és a Dawncore után az Idoru egy elég nagy váltás volt a dallamos irányba. Hogy dőlt el anno, hogy milyen zenét fogtok játszani?

Te öcsém, a Blind Myself-et kihagytad, ami már csak abból a szempontból is kín, hogy a kis kollégád, mégpedig a nuskull.hu egyik nagy becsben tartott tagja, Mr. Zahorán úr mostanában a Blind’ hatáskörében szokta mutogatni csinos kis szakállát a színpadon, egy basszusgitár társaságában! Éééés, hol az Other Side? Én kérek elnézést a HC nevében! :))

Na már most, azért lett dallamosabb a dolog, hogy sok pénzt keressünk! SE! Igazából, ha ezért csináltuk volna, akkor pont annak az általánosságba vetett tévképzetnek estünk volna áldozatául, miszerint, minél populárisabbat csinálsz, annál jobban fogsz futni. Sajna kis hazánknak ezt még a mai napig nem sikerült kinőnie. Egyszer majdcsak… Az Idoru alap számai már a Newborn végefelé is megvoltak, és azért írtunk olyanokat, mert egész egyszerűen azokra a témákra keményedett be legjobban a faszunk!


A banda zenei agya te vagy, ha jól sejtem, így felmerül a kérdés, hogy milyen _zenei_ hatások értek az utóbbi években, évtizedben, mik azok, amiket esetleg az Idorun is érezhet az ember?

Nem igaz, hisz köztudott, hogy külső zeneszerzővel dolgozunk, és Császár Előd írta az utóbbi szövegeket. SEMMI! A tinédzserkori pop őrület után rock, metál, punk és hárdkór zenéket kezdtem hallgatni, az utóbbit leginkább, amit minden hétvégén mások tudtára is adtunk tánc formájában a generációmhoz közel eső sorstársaim társaságában hétről hétre a “Total Car” nevezetű szennygyűjtő helyen 10 ezer éve. Azok a régi szép idők… most már csak fánkira táncolok, meg crabcore-ra.
Aktuálisan a fentebb felsorolt műfajok modernebb köntösbe bújtatott oszlopos képviselői hatnak rám-ránk, pl. Protest The Hero, A Wilheim Scream, As I Day Lying /így jobban hangzik!/, Alexisonfire, Alter Bridge, Rise Against, Ignite, Story Of The Year, The Devil Wears Prada, Bring Me The Horizon, A Day To Remember, Four Year Strong, Strung Out, nomeg az Ossian! Hülye vagy?!.., hallgattam régen, rohadjak meg, ha nem…

Arra a kérdésre, hogy ezek hallatszanak-e majd a ‘dorun, mitt’omén… Majd a dobosunk lábdob stílusa választ ad a remélhetőleg nemsokára rögzítésre kerülő új számokban, amin ezúttal túlnyomó többségben lesznek az angol szövegek, feltéve ha Előd tud angolul (még nem kérdeztem). :) Leginkább azért angol, hogy a hozzád hasonló szöveg-nyelv kultúrális igényű emberek fellélegezhessenek 1kicsit, legkevésbé pedig azért, hogy a külföldiek is. Vagy fordítva?? Tényleg, mi van, ha nem tud angolul? Akkor majd szólok Ákosnak!

Mit szólsz ahhoz, hogy Ákos több rockmagazin címlapján szerepel, mint te, miközben sokkal szarabb gitáros?

Azt, hogy annak idején túl jól működött a Bonanza! :) Van Halen-t is láttam már címlapon, pedig ő is szarabb, SE! Képzeld a címlap szó kapcsán a következő jutott eszembe. Gondolná az ember, hogy aki jól zenél, vagy ha jó a bandája, itt-ott feltűnik, akkor meg van oldva az élet, címlap-della-kurvák-ingyen pia-rajongás, ámbár pont az ellenkezőjét vélem felfedezni. Az működik “jól”, aki társadalmi átlag mércével nagyon jól mérhető eredményeket produkál, mind kulturálisan, mind kereskedelmi szempontból, ez pedig sajnos nem az igényesség és a szellemi “forradalom” égisze alatt zajlik. Teljesen mindegy ki vagy és honnan jöttél, ha a cégek pénzt tudnak belőled csinálni, akkor tolni fognak, szerződtetnek, melóztatnak, használnak, mint mondjuk egy jól barázdázott dildót, aztán ha elkopsz a feszített üzemmódban, már basznak is falhoz dühükben, de előtte kicsavarják még belőled az utolsókat, és mehetsz is a gecibe. Ha esetleg közben rámegy a fizikai-lelki-szellemi egészséged feltéve ha volt, az már nem az ő bajuk. Körülbelül ez a véleményem a Megasztár és hasonló jellegű sztárcsinálókról, showkról. Szerencsétlen naív arcok tömkelege próbálkozik, mert elégedetlenek az életükkel, és kajak elhiszik, hogy majd lehet valami belőlük, hogy érdekel valakit a tehetségük, hogy törődik valaki velük, miközben piacról és termékről beszélünk, ami a tehetségkutatás és- gondozás csupán mintegy látszata alatt történik. A “termék” az elején nem sejti, hogy hosszútávon ez az életére nagy valószínűséggel méregként hat és csak akkor döbben rá, mikor már késő. Tényleg, tudtátok, hogy Józsi 2005-ben megasztáros volt? :)) Tovább is jutott a legjobb 16 közé (asszem), aztán elvérzett egy Tankcsapda számmal, hahaha… Szerinted mire ment ezzel az egésszel és mik az érzései ezzel kapcsolatban? Pozitív értelemben össze sem hasonlítható az Idorus dolgokkal, és történetesen nem is a Megasztár kapcsán került közel hozzánk, natessék!

Nehezebb lett a zenekar élete azáltal, hogy az utolsó nagylemez szerzői kiadásban jelent meg? Egy kiadó jó esetben azért elég sok dologban segíteni tud.

Egy agilis stílusbeli bandának ennyi év után már nemigen van szüksége belföldön kiadóra, mert több embehez úgysem ez által fog eljutni. Meg hát nincs is olyan kiadó a palettán, aminek kifejezetten a modern rock-hc-punk-metal lenne a fő profilja. Ha nagyobb lenne ez a piac, tuti lenne ilyen, és akkor mi sem baszódnánk a szervezéssel, a dolgok megálmodásával-kivitelezésével, hisz erre meglenne a megfelelő szerv. Hangsúlyoznám, mindez nem azt jelenti, hogy nem volt szükség soha kiadóra, de nem az által működtek a dolgaink, kiadó nélkül is ugyanannyi emberhez eljutottunk volna, ugyanannyian lennének a koncerteken, stb. Annak idején azért volt jó a kooperáció, mert hamarabb kijöhetett a 2007-es Monologue lemezünk, és anyagilag redukálódott kissé a terhünk. Ezt leszámítva a tapasztalat szerzés, a kapcsolatrendszerek kibővülése miatt volt fontos, de erre csak később jöttünk rá, mert azért mi is anno tápláltunk némi reményt, hogy a közreműködés számít majd hosszútávon. Amúgy nincs is ezzel semmi gond. Ha valaki úgy érzi jó ha van kiadója, hajrá! Külföldön már más a szitu, ott kell mögötted lennie egy jól működő kiadói-terjesztői-promóciós-szervezői négyes egységnek. Ellenkező esetben szinte felesleges a próbálkozás. Illetve, megismerkedhet az ember különböző külföldi italozási szokásokkal, világot láthat, önismeretet és nyelvtudást gyakorolhat. Jah, majden elfelejtettem a legfontosabbat… és felfedezheted, hogy mennyire aljas dolog úgy szexelni, hogy bármit mondasz az anyanyelveden közben, nem lesz következménye! :))

Klip azért nem készül az új lemezhez, mert hülyén venné ki magát, hogy a hangsávon Andris van, a felvételeken meg Józsi, vagy más (avagy pénzügyi) okai vannak?

Egy klipnek az a végső célja, hogy a zenekart népszerűsítse. De mielőtt ezt kifejteném, azért megjegyezném, nemcsak Józsi lett volna látható András hangja mellett, hanem Balázs és Máté is, Matyi és Laci helyett ugyebár, csak ezt hajlamosak néhányan elfeljeteni. Szóval akkor sem készült volna klip, ha nem lettek volna tagcserék, mert nem sok értelme van. Persze pénzügyi okai is lettek volna, egyszerűen nem éri meg!
Bár régen működött az az általános tendencia, hogy akinek klippje van, az népszerűbb, hisz nagyobb volt a zenecsatornák befolyása, és nem volt ennyire telített és ingerszegény a felvevő piac, mára már ez lecsengett. Sokkal népszerűbb lehetsz a youtube által, ha felraksz valami figyelemfelkeltőt, mint 1 klippel, mert a klipped ugyanazokhoz az emberekhez fog eljutni, akik már ismernek, és amúgy is csak azoknak mond valamit, csak azokat érdekli. Azért ne legyek már ennyire álszent, persze, hogy csináltunk volna klippet ha a régi felállás marad, de akkor menőbb pozíciót kellett volna betöltenem a társadalmi ranglétrán, mint egy antennaszerelő, vagy ha Big szállodalánc igazgató lett volna, akkor is! :))
De ha mondjuk magán szülész-nőgyógyász lennék egy alternatív valóságban a Big jól menő szállodaláncánc hálózatának egyik legmagasabb felhőkarcolójában praktizálva , akkor sem vennénk már fel klipet a Face The Light-ra, mert hülyén venné ki magát, ahogy említetted. Van már új anyag és lesz is elvileg nemsokára egy még újabb, na arra szeretnénk valami képi megjelenést, de csak azért, hogy az új formáció is láthatóvá váljon a neten, és ne csak telóval rögzített rossz minőségű koncert részletek tükrében. Így komplexebb képet sugallhatunk magunkról.

Tényleg, mik a tervek? Azt látom, hogy a koncertnaptár rendesen megvan tömve, mikorra tervezitek az új felállás nagylemezes bemutatkozását?

Te, nemt’om megéri-e nagylemezzel baszakodni, mert abban biztos lehetsz, hogy baszakodás tuti lesz, meg idegi leépülés, meg óriási energia és pénzbefektetés. Egyelőre nem vagyok teljesen meggyőződve, megérné-e stúdióba vonulni az Idorunak 10 új számra. Sokkal inkább szimpatikus a kislemezes történet. Könnyebb, olcsóbb, gyorsabb, és élőben úgyse játszanánk 4-5 számnál többet egy új anyagról, akkor meg minek? Vannak, akik a nagylemez mellett voksolnak, még ti is szavaztattok, csak éppen azt felejtik el a srácok, hogy a nagylemezről általában csak egy kislemeznyi mennyiségű számot szoktak hallgatni, illetve szeretni. Akkor meg mi a fasznak forszírozna bármely, három nagylemezes banda (pl., mint mi), egy újabb, negyedik költségtérítés mentes nagylemezt?

Hát igen, 1 ideje már nagyon sokat játszunk. A mostani őszi-téli szezonban kb.30 buli volt lekötve. Java része a Blind Myself-el, meg a Grenmával. Fontosnak tartom, hogy képviseltessük magunkat legalább egyszer olyan helyen, ahol eddig még nem vagy rég voltunk. Minden régióban feltűnünk, legyenek akárhányan a koncerten. Sokmindent megtettünk és egyelőre meg is teszünk annak érdekében, hogy modernebb rockkal is találkozhassanak az emberek a vidéki klubokban akármilyenek is a körülmények, és ne csak egy fesztiválon. Hozzáteszem, fesztiválokon az old schoolabb rock/metál bandák szerepelnek túlnyomó többségben annak okán, hogy rájuk van igény. Ebben van igazság, de a helyzet kurvára nem fog változni, ha nem aktiválják magukat sürgősen a zenekulturálisan úttörőbb zenekarok, ha nem találnak ki valamit és nem indulnak „kultúrmisszióra”. Ha megmarad az az általános szemlélet, hogy minek vidéken játszani, nincsenek emberek és amúgy is szarok a körülmények, akkor ne is csodálkozzanak, és csakis magukra haragudhatnak, ha nem lesz áttörés!


Szóval ezek a bandák annak ellenére, hogy jók, nem igazán járnak a földön, kissé sznobszag csapja meg a realitáson edzett orrot ha közelről beléjük szagol. Egy nem létező esetleges hájp burok fedi őket, amit a látszatviláguk generált, de igazából be kellene látni, hogy Budapest nem London, se Los Angeles, Magyarország pedig nagyon messze van attól a kontinenstől, ahol ezt a zenei stílust kitalálták. Nem világmegváltó újabb zenei ötletekkel kellene előrukkolni, amivel csak még messzebb kerülnek a szülőföldjük realitásától, hanem felmérni a helyzet valóságát, és olyan dolgokat kitalálni, olyan művészeti kreálmányt piacra dobni, amibe egy átlag magyar rock zenei stílust kedvelő arc némileg bele tud kapaszkodni, és ne pedig lepattanjon róla vagy teljes mértékben elmenjen mellette. Ééés, nem céltalan sötétségre alapuló negatív teóriát érdemes gyártani, csakis cikizni vagy kritizálni a másikat, hanem kitalálni életképes koncepciókat, ami nem eltaszít, hanem bevon újabb embereket a buliba, különben megmaradnak életük végéig ezek a bandák olyanoknak, akik havonta-kéthavonta tolnak 1 pesti bulit, nyáron játszanak pár fesztiválon és nagy ritkán elmerészkednek vidékre. Nem elég a gazdasági válság, az ország zenekulturális lemaradása, ahelyett, hogy összetartás lenne a jobb sorsra méltó bandák között, azok ócska presztízsvitákat vívnak, finnyásak, és aligha képesek a megalapozatlan elvárásaikból lejjebb adni. Mint tudjuk, egy fecske nem csinál nyarat, tehát hiába is van 1-2 jó kezdeményezés, ha itt bezárul a kör! A kérdés most is ugyanaz: Ha a zenekarok mentalitása sem tud változni, akkor ki várhatja el, hogy a zenehallgatóságé és a koncertre járóké megváltozzon? Ha a zenész nem jár el mások koncertjére, miért várja el, hogy az övére is eljárjanak? Ilyen, és ehhez hasonló kérdésekből kifogyhatatlan vagyok…:)))

A tagcserék közepén mennyire kerültetek közel a feloszláshoz?

Inkább a tagcserék előtt álltunk ehhez közelebb.

Mennyivel és miben másabb Józsival dolgozni, mint Andrással? Az ő személyéhez köthető a split ideiglenes/végleges nyelvváltása?

Mindenkinek vannak előnyei és hátrányai, így Józsinak is Andrással szemben, és fordítva. Részleteket csak pénzért adok ki! :)))
Józsival lassan másfél éve dolgozunk együtt, ez idő alatt az a tapasztalatom, hogy könnyebbben megy vele. Nyilván semmire nincs garancia, ez bármilyen irányba is eltolódhat akár, viszont még mondhatni friss a dolog, így mindenképp előnyös a hatás. Andrással hét évet nyomattunk együtt, és olyannyira megromlott a viszony, hogy az már visszafordíthatatlanná vált. Én semmiért nem hibáztatom, olyan amilyen, én meg pláne. A mi kombinációnk ennyit bírt ilyen körülmények között, és szerintem egyikünk sem bánta a változást. Ami az ideiglenes/végleges nyelvváltást illeti… látod, hiába pofázok már 1éve erről, csak belefutok még ilyen kérdésekbe, haha…


Nem kell zseninek lenni, hogy rájöjjünk, ez az ország nem beszél nyelveket, illetve kevés százalékban. A koncerteken leginkább kamuangol megy! Csak nagyon kevesen ismerik a dalszövegeket, annak is általában csak 1 részét. Ezzel a mutatóval meg se merem kérdezni, hogy érti-e a valaki miről szól a szám, főleg úgy, hogy néha még én sem tudom, ááá!! :) Akkor minek szopassam azt a jóindulatú magyar állampolgárt, aki veszi a fáradtságot, foglalkozik a zenekarral és lejön koncertre? Azért, hogy ne érezhesse jobban magát? Mert lássuk be, táncolva és énekelve vigad a jónép! A buli hangulatmértékegysége a legfontosabb a koncertekben, fontosabb, mint a precíz zenélés! Azt a próbateremben is lehet… Az Idoru nem egy olyan kultúrsznob zenekar, aki nem hajlandó használni az anyanyelvét, mert az ciki. A szöveg tudása nagyobb party-t eredményezhet, a magyar szöveggel pedig sokkal nagyobb esélyt adunk arra itthon, hogy megértsék és velünk tudjanak énekelni a bulikon, ennyi az ok, és ez a jó buli titka! Az eredményt a fellépéseken lehet lemérni, történetes módon legjobban a magyar szövegeket tudják. Ez véletlen lehet, vagy tudatosan szopatnak minket? Ennyi! Vannak, voltak olyan angolul éneklő magyar bandák, akiknek a mondanivalójuk komolyabb fajsúlyú. Szerinted hány embernek jutott el ez a tudatáig? Sokszor még a magyar dalszövegekről sem lehet tudni pontosan miről szól, angolul megírva meg egyenesen lehetetlen kikövetkeztetni. Különben is, hogy várhatnánk el a mai rohanó világban, hogy valaki betanulja a szövegeket, vagy akár elmélkedjen rajta, főleg úgy, hogy a saját zenekarunkban is voltak, vannak akik nem nagyon kenik az angolt. Na erre varjál gombot! :)))

Mivel van némi parányi külföldi ambíciónk, ezért a külföldi Idoru szimpatizánsoknak is szeretnénk kedvezni a hazai angol pártiakkal párhuzamban, ezért lesznek angol nyelvű dalszövegek. Sőt, már vannak is, csak még nincsenek felvéve. Célunk a jó koncertélmény, mindent ennek rendelünk alá. Mivel itthon játszunk egyelőre a legtöbbet, pár szám erejéig ez irányba vittük el a dolgot, de külföldön is fogunk, és most az irányba is nyitunk az új formációval, ami a dalszövegeket illeti.
Remélem elég kimerítő volt a válasz vazze, mer’ már nagyon unom ezt a témát, hehh… Ha legközelebb erről kérdeznek, fogom és innen ctrl+c – ctrl+v-vel megválaszolom a kérdést, csak nehogy bepereljetek jogsértés miatt! Inkább mesélnék arról nektek, milyen érzés volt rányitni a Pecsa backstage-ének Wc-jében Paris Hiltonra, mikor a Good Charlotte-tal játszottunk.


No, elő a részletekkel, hogyan reagált Miss Hilton?!

Pisálnom kellett, elsétáltam a WC-ig, láttam be van csukva az ajtó, basztam rá, benyitottam. Ott trónolt egy külvárosi lakótelepi stíluselemekben bővelkedő szőke napszemüveges csajszi, papírral a kezében. Mondtam bocs, aztán megvártam míg kijön. Utána esett csak le, jó nagyot röhögtünk a többiekkel. Képzeld, semmi para nem volt, nem kezdett a hölgy segítségért kiáltozni, vagy sztár allűrködni, szó nélkül tudomásul vette a dolgot. Ez az én nagy sztorim!

A Fonogram-díjátadó utáni videóitok elég nagy vihart kavartak, ezt megbántátok, vagy ez is a rock’n roll része?

Azt bántuk volna meg ha nincs, de ti is! :)) Ennél nagyobb promóhájpot se klip, se új lemez, se semmi nem adhatott volna, ráadásul ingyen! Pont ahogy terveztük, KÖSZCSÁ!

Kérdés a divatszakma irányából: Az utóbbi pár Idoru koncerten roppant csábos rövidnadrágban játszottatok, ez pusztán kényelmi megoldás, vagy mára már fellépőruha jelleggel bír nálatok?

Könnyebben megy a mozgás, meg amúgy is 1 koncert felér 1 kiadós tesiórával. Najó, igazából azért van mert így jobban kihangsúlyozódik a kurvajó seggünk. Meg hát, ki az a hülye minket leszámítva, aki ebben fel merne lépni, ergó ebben biztos egyediek vagyunk Peti nélkül is! SEMMI!

És végezetül: az összes eddig általad írt gitártéma közül van kedvenced (bármelyik zenekarodból)? Olyan, amire különösen büszke vagy, netán van története, vagy ilyesmi?

Talán életem első tepping témájára, de nem vagyok az a nagy kedvencezős típus. Nyomogattam a húrokat, és kijöttt belőle egy menő Newborn szám (All Roads Lead To Rome) fő motívuma. De az Idoruban is elsütöttem aljas módon (Monologue lemez intro), mert megtehettem. :)

És akkor a bónusz: bár már eltelt pár év, hogy emlékszel vissza a Newbornos és Dawncore-os időkre?

Newbornban hácéskedtem, Dawncore-ban metálkodtam, nojzoskodtam. Úttörők voltunk, jártuk Európát, és ezek alatt az underground turnék alatt megtanultuk a „Magyarok Istenét”. Senkire nem számíthattunk, csak magunkra, kiélvezve és elszenvedve ennek minden hozadékát. Óriásikat buliztunk, sok nyomdafestéket nem tűrő eseményben volt részünk, szerettük és gyűlöltük egymást egyszerre, kellettek azok az idők. Én elsősorban Newborn tag voltam, valószínűleg ennek okán simán nyomnék a jelenben is 1-2 Newbornn ritkán itt-ott-amott a világban, mert azért némi igény lenne rá, nosztalgiázásnak pedig egyenesen tökéletes, és ami a legjobb, hogy nem venne el energiát a ‘Dorutól, inkább adna.

Köszi a lehetőséget, kedves nuskull.hu, még annyit akartam mondani, hogy…

(a főoldalas indexképért Slabéczi Tamást, a promóképért Kosztolni Katalint illeti köszönet, a többit meg csak úgy összevadásztam)