Horse The Band: Nathan Winneke interjú

A HORSE the band neve ismerősen csenghet mostmár minden becsületes zeneszerető elvetemültnek idehaza is. Alig, hogy itthagytak minket, s tovább tombolták a világot, már jönnek is vissza novemberben: a közte eső időben sikerült egy e-mailes interjút készíteni velük, kérdéseimre az énekes, Nathan Winneke válaszolt.

Ez volt az eddigi legdurvább turnétok. 45 állam nagyon szűk időn belül, mindenféle nagyobb cég segítsége nélkül. Hogy sikerült ezt végigcsinálni? Mik a benyomásaitok, mi volt a turné csúcspontja?

Hát, nem volt könnyű. Szerencsére van néhány okos figura a bandában. Mondhatni mostanra utazott emberek vagyunk. Ha gebasz van bármivel, mint egy repülőúttal, vagy a szálláshellyel vagy a kajával vagy más életszükségletekkel, akkor vagy gyorsan megszereljük, vagy túltesszük magunkat rajta. Sok ‘csúcspont’ volt, és szerintem ha összekötögetjük ezeket a kisebb dolgokkal, akkor egy gyönyörű és szürreális képet kapunk. Számomra megnevezni őket annyi lenne, mint egy nagy, felvágós-lista, de érted mire gondolok.

Az utolsó albumotok, A Natural Death, tavaly jött ki, és akár a korábbi munkáitok, hozott nem egy közönségkedvencet, noha érezhető a mentalitásbeli változás a kevesebb nörd-utaláson. Mi volt a fő hajtóerő az album mögött?

A fő hajtóerő az volt, hogy minden tag külön-külön építette fel maganák, aztán összefésültük egy nagyobb és meggyőzőbb dologba. Valójában van egy B-oldala is az albumnak, amit még senki sem hallott, és ami tényleg egy nintendo-utalás. Valamilyen okból már nem fért rá az amúgy is hosszú lemezre, meg egy kicsit túl prog nekünk, szóval most ül és vár.

Ez a Horse The Band jövője, avagy megélünk még egy, a Pizzához hasonlóan epikus darabot?

Nem vagyok biztos benne, hogy meddig fogsz élni.

Hogy veszitek fel az új dalokat? Tényleg annyi drog és hallucinogén játszik benne szerepet, mint képzeljük?

Á, a bandából senki sem drogozik igazán. Én már voltam mindenhogy a szarral, és boldogan mondhatom, hogy csak minimálisan hatnak az írásra, most már nem is csináljuk. A többiek meg simán alkoholisták.

A HTB-t sokan mókabandának tartják a dadaista költészet és beteg metafórák miatt, amik a szöveget alkotják. De mi van a Szex Raptorral? AZ meg hogy történt?

A Sex Raptor szövegét még poénból írtam meg, a themechanicalhand idején. Sosem használtuk, mert követeltem, hogy táncritmus pörögjön alatta végig. A többiek mindig szerették, és egyszer csak tényleg összejött.

Az átlagos metálharcosnak gyakran nehezére esik megérteni a banda üzenetét. Egy mondatban, hogyan foglalnád össze magatokat?

Nincs üzenet, ez egy történet. Több van az életben, mint minden, amit tudsz róla. És semmi sincs rendben.

A legviccesebb, amit olvastam a szövegekről, az az, hogy a Rusty Glove a maszturbálásról szól. Mennyire van ez az igazságtól?

Azt a számot eredetileg Mechanical Hand-nek hívtuk, mielőtt az album lett volna az. Miután átvettük albumcímnek, a számot áthangoltuk. Változtattam a szövegen mielőtt felvettük. Az lazán kapcsolódott Anakin Skywalkerhez mielőtt Darth Vaderré változott, amely egy metafóra volt arra, ahogy elvesztettem a szenvedélyt az érzelmeimben mikor felnőttem. A dal maga egy szöveg-frankenstein volt, összegyúrva egy másikkal amit ‘do it yourself home robot kit’-nek hívtunk, és arról szólt, hogy építessz egy robotot, felszállsz és burritot zabálsz. A végén a szöveg teljes káosz lett, és az egyik dolog amit bánok, hogy nem kalapáltam tovább egy átgondoltabb darabbá, mert vannak benne állati jó részek.

A visszatérő dinoszaurusz-motívum. Szimbólum, avagy gyerekkori álom (ki nem akart kiskorában T-rex lenni)?

Visszatérő? Használtam már korábban is? A barátnőm kedvenc bandája a T-Rex. Van egy Ferocious nevű plüss t-rexem, aki rajta van a dvd-n és végigturnézta velünk párszor az államokat.

Ennyi albummal és rengeteg koncerttel a hátatok mögött, hol áll most a banda? Olyan most, mint ahogy elképzeltétek az elején?

Amikor elkezdtük, epikusak és brutálisak akartunk lenni, és talán híresek is. Azt hiszem mindkettőt teljesítettük, és most jól állunk. Eltekintve a gerincproblémánktól, miszerint minden dobosunk meghal, a négyünk készen áll arra, hogy még sokáig folytassuk. A következő album magas labdát ad majd az embereknek: nagyon más lesz egy nagyon meglepő módon. Ne aggódjatok srácok, tudjuk, hogy mit szerettek mert mi is azt szeretjük. Néha egy lépés hátra valójában egy lépés előre!

Hatások. Milyen bandák hatottak rátok a legjobban mint zenészek, és miket szerettek hallgatni? Az internet feneketlen bugyraiból mi nyomta rátok legjobban a bélyegét?

Személy szerint én túl sok Nick Cave and the bad seeds-et hallgatok. Emellett nagy Duran Duran és At the drive-in rajongó is vagyok. Ez a szentháromságom. Mostanság nagyon bírom még a nehéz-synth bandákat (nintendocore, ha már), mint a Rolo Tomassi meg a Genghis Tron. Nehéz zene billentyűkkel (a Children of Bodom nem számít) annyira jó ötlet.

Összezárva egy kis buszban hosszú hónapokra… hogy bírjátok egymást? Voltak durva vagy letagadásra méltó incidensek?

Elég jól kijövünk egymással. A haragunkat és a frusztrációt úgy vezetjük le, hogy körbe-körbe szivatjuk egymást, mindig valami új módon. Úgy elég vicces.

Amikor nem épp egy turnén örjöngtök, mit csináltok? És mit fog tenni a banda a turné végeztével?

Én például a barátnőmmel vagyok vagy apámmal lógok és relaxálok. Most tartunk egy kis szünetet, de azért, hogy találjunk egy új dobost, aztán turnézzunk vele egy picit, majd nekiállunk felvenni és megírni az új, műfajt lealázó klasszikusunkat.

Az interjúért köszönet Demonak, és a Ferret Recordsnak.