Hatebreed: interjú Frank Novinec gitárossal

Korábban már többször is játszottatok Magyarországon, így gondolom volt már lehetőséged körbenézni a fővárosban. Mi a véleményed Magyarországról, illetve Budapestről? Milyen bulira számítasz a mai este?

Ó igen, sokszor jártam már itt, mindig nagyszerű koncertjeink voltak, úgyhogy ma sem várok semmivel sem kevesebbet egy kiváló bulinál. Tudod, mindig igyekszünk útba ejteni Magyarországot is, amikor Európában koncertezünk. Persze, az első néhány alkalommal, amikor itt jártam, például múltkor a hajós buli alkalmával is volt lehetőségem egy kicsit sétálgatni, nézelődni a városban. Nagyon tetszik Budapest.

És egyébként mennyire vagy turista típus, szoktál időt szánni rá, hogy megismerkedj az adott várossal?

Amikor először járok valahol, azért igyekszek valamelyest bejárni a környéket, lecsekkolni a nevezetességeket, de nyilván minden egyes alkalommal, főleg visszatérő helyszínek esetén azért már nem minden esetben teszem ezt meg.

A legutóbbi lemezetek két évvel ezelőtt jelent meg. Milyen volt a fogadtatása a self-titled korongnak?

Egészen jó visszajelzéseket kaptunk. Habár kipróbáltunk néhány újdonságot a dalokban, ami esetleg elsőre furcsának hathat, de a végén azért mindenki csak arra a következtetésre jut, hogy igen, ez Hatebreed! Az igazat megvallva, már gondolkodunk is az új album felvételein, de annyit turnézunk, koncertezünk egyfolytában, hogy nem egyszerű dolog időt szakítani a stúdiózásra. De a jövő év elején mindenképpen el akarjuk kezdeni az új lemez felvételeit. De visszatérve még a legutóbbi anyagra, nagyon nehéz a mai zenei életben sikeresnek lenni, illetve sikeresnek maradni egy-egy új albummal. Persze azért a Hatebreednek megvan az az előnye, hogy ott van a mezőnyben már több, mint 15 éve és már megalapoztuk a nevünket a szakmán belül. De a fiatalabb bandák például sokkal nehezebb helyzetben vannak. Szóval, teljesen elégedettek vagyunk a reakciókkal, és már alig várjuk, hogy nekilássunk az új anyag munkálatainak.

Igen, pont ez lett volna a következő kérdésem, hogy mikorra várhatjuk az új HB dalcsokor megjelenését. Esetleg vannak már új számok is készen a jövőre tervezett nagylemezhez?

Persze, mindannyian dolgozunk a témákon otthon, és azokat küldözgetjük egymásnak…

Van fő dalszerző a bandában?

Chris és Jamey írja a dalok többségét, hiszen ők az alapítótagok a zenekarban. De persze mindannyian hozzátesszük a magunk kis részét, hiszen Matt Byrne (dobos) is már szinte alapítótagnak számít, és jómagam is itt vagyok a csapatban már egy jó ideje, a 2009 óta újra Hatebreedben pengető Wayne pedig ugye szintén ott volt a kezdeteknél.

Emlékszel arra a pillanatra, amikor elhatároztad, hogy zenészként is részese szeretnél lenni a hardcore színtérnek?

Persze, amikor kis srác voltam és Kisst hallgattam a 70-es években, valahol akkoriban fertőződtem meg ezzel az egésszel. De valójában sohasem gondoltam arra, hogy igen, ezt akarom csinálni, az egész olyan természetes volt, mindig is körülvett a zene. Aztán persze később elkezdtem keményebb zenéket is hallgatni, 1985-ben megismerkedtem a Slayerrel, a Venommal, a Motörheaddel, a mai napig szeretem ezeket a bandákat. Majd megismertem az Agnostic Frontot és gyökeresen megváltoztatta az életemet az az élmény. Hosszú hajam volt meg minden, aztán ’86-ban leborotváltam a fejemet, haha. A 80-as évek végén pedig már olyan zenekarokban kezdtem el játszani mint az Integrity, majd jött a Terror, végül pedig itt vagyok a Hatebreedben!

Milyen érzés volt, amikor 2006-ban csatlakoztál a Hatebreedhez? Rajongója voltál korábban a bandának?

Egész pontosan barátok voltunk már korábban is. Annak idején amikor egy kisbusszal elkezdtek turnézni, többször is aludtak nálam a földön, szóval igencsak régre nyúlik vissza a mi barátságunk. Amikor megalakult a Hatebreed, nagy Integrity fanok voltak a srácok, csináltunk is egy közös splitet ’95-ben, aztán később Sean mondogatta nekem, hogy „Hé haver, azt akarom hogy itt játsszál Te is a Hatebreedben!” Egy csomó turnéjukon ott voltam korábban, mint barát, a különbség most mindössze annyi, hogy ha felmegyek a színpadra, akkor velük megyek fel, mint zenésztárs, haha. Nagyon szoros kapocs van egymás között a zenekaron belül, és hát persze határozottan izgatott voltam, amikor bekerülhettem a zenekarba.

Gondoltál valaha is arra, hogy ha lehetőséged lenne visszamenni az időben, megváltoztass valamit a múltadban?

Azt hiszem mindenkinek vannak az életében olyan dolgok, amiket szeretne megváltoztatni. Például én szívesen megváltoztatnám azt, hogy bárcsak 20 évesen csatlakozhattam volna ehhez a bandához. 40 éves leszek az idén, én vagyok a legöregebb a srácok közül, a turnézás egy kicsit jobban igénybe veszi a szervezetemet már, mint fiatalabb koromban, és már nem mindig megy olyan könnyen a regenerálódás, mint korábban. Nem olyan könnyen múlik el a másnaposság, haha. De egyébként visszakanyarodva az eredeti témakörhöz, nem igazán vagyok az a fajta ember, aki túl sokat töpreng ilyen dolgokon.

Mi a véleményed a jelenlegi hardcore színtérről, illetve a közönségről?

Rengeteget változott az évek során, rengeteg válfaja alakult ki a stílusnak. Szerintem alapvetően eléggé meg lehet különböztetni az európai srácokat másoktól. Ők nem annyira foglalkoznak a trendekkel, vagy hogy milyen ruhákban lehetnek a legmenőbbek, melyik éppen a legdivatosabb banda, amit menő dolog szeretni. Itt ha szeret valaki egy zenekart, akkor az örökké szeretni fogja azt a bandát, nem számít, hogy milyen pólómintáik vannak, vagy ilyesmi. Sokkal erősebb a kötődés ideát. Az államokban pedig, ha épp kifut egy trend, akkor nem foglalkoznak többet az adott divathullámba tartozó csapatokkal. Ezért is olyan nagyszerű Európában játszani, mert itt sokkal jobban várják a koncerteket a srácok, és tényleg Téged akarnak! De visszatérve a kérdésedre, annyi féle hardcore stílus van ma már, elég csak a mai metalcore csapatokra gondolni. Vagy vegyük az igazi hardcore zenéket… milyen is az igazi hardcore zene? Érted mire gondolok? Szeretek sok új, fiatalabb bandát is, mint a Trapped Under Ice, a Cruel Hand, a Rotting Out, vagy a Stick To Your Guns. De természetesen a Terrort is imádom. :)

És milyen zenéket hallgatsz mostanság?

Mindenféle zenét meghallgatok. Imádom a country muzsikát, rock zenét, punk rockot, de jöhet a hiphop is. Mindenféle zenét hallgatnod kell, nem lehet megállni csak egyetlen stílusnál. Különösen amikor turnén vagyok, nem akarok egyfolytában csak hardcore/metal zenéket hallgatni.

Meg tudnál nevezni nekem 5 előadót/lemezt, ami a legnagyobb hatással volt rád?

Circle Jerks – Group Sex, Kiss – Alive!, Agnostic Front – Victim in Pain, N.W.A. – Straight Outta Compton, és mondjuk a UK Substól a Diminished Responsibility.

Melyik volt a legjobb, illetve a legrosszabb koncerted eddigi karriered során?

A legjobb, vagyis inkább úgy mondanám, hogy a legnagyobb bulink az volt, amikor a Kiss előtt játszottunk tavaly 90000 embernek a Grasspop fesztiválon. Egy igazi Kiss őrült vagyok (ekkor a bal felkarján található Paul Stanley tetoválásra mutat), a házam is tele van Kiss relikviákkal. Persze dumáltunk is a srácokkal, egy igazi álom vált valóra ezzel. Egy csomó rajongónk ott volt a koncerten, szóval nem az volt, hogy a Kiss rajongók kifújoltak volna minket, vagy ilyesmi. Isteni koncert volt. Ez az egyik legkedvesebb koncertélményem.
A legrosszabb pedig… persze, játszottunk már maroknyi embernek is, de szerintem ettől függetlenül is lehet fasza a koncert, tehát emiatt nem nevezném egyik ilyen bulinkat se rossznak. Imádunk zenélni, és nem számít, hogy 10 embernek, vagy 100000 embernek teszed ezt. Úgyhogy nem igazán tudnék egy olyan Hatebreed koncertet se mondani, ami rossz lett volna, mindig öröm látni a mosolygós arcokat a bulikon. Persze, volt egy-két olyan buli, ahol csődöt mondott a gitárcuccom, az mondjuk nagyon el tudja cseszni a kedvemet, hiszen én mindig szeretném a maximumot nyújtani. Legutóbb például Svájcban történt ilyesmi, ilyenkor mindig nagyon ki tudok akadni.

És melyik a kedvenc Hatebreed dalod?

A legjobban a To The Thresholdot szeretem játszani. De nagyon csípem a korai albumok dalait is. Tudod, az a vicces, hogy sosincs előre megírt setlist a bulikra. Jameynek van egy papírlapja, amin ott van 50 számcím, és abból válogat. Bemondja mindig, hogy mi következik, mi pedig már kezdjük is. Néha olyan is előkerül, amit hónap óta nem játszottunk, haha. Úgyhogy bármi előfordulhat ma este is. Persze, vannak kihagyhatatlan nóták, mint a Live For This, vagy az I Will Be Heard.

Mi a helyzet a színpadon történt balesetekkel? Volt már valami súlyosabb élményben is részed?

Igen, igen. Egyszer kifordult a bokám koncert alatt például, de majdnem minden egyes buli alkalmával előfordulnak kisebb-nagyobb sérülések. Egyszer, amikor eleve beteg voltam és csak a turnébusz ágyának melegére vágytam a koncert után, menet közben elcsúsztam a jégen és csúnyán összetörtem magam, ami a turné végét is jelentette számomra, repülhettem haza regenerálódni…

Ha egy nap erejéig valaki más bőrébe bújhatnál, akkor ki lenne az, és mit csinálnál az illető helyében?

Úristen, ez aztán jó kérdés… (Kissé zavartan nézelődik jobbra-balra, miközben jól láthatóan próbál valami frappáns választ kitalálni.) Fogalmam sincs. Ez aztán kérdés a javából, tényleg lövésem sincs, haha. Talán valaki, aki nem olyan öreg mint én, haha, nem tudom. Talán Gene Simmons, haha, de mit csinálnék egész nap? Ezen komolyan el kell gondolkodnom, jó kis kérdés ez. Jól át kell gondolni, hiszen ott lenne egy egész napod, hogy bármit csinálj. Talán valaki olyan lennék, aki tele van pénzzel, nőkkel, meg minden, jó móka lenne. Szeretek nagyokat bulizni és kellemesen eltölteni az időt.

Mi volt a legboldogabb nap eddigi életed során?

1995-ben amikor megszületett a fiam! (Vágta rá habozás nélkül.) Nyilván az egy elég nagy esemény volt számomra. Aztán természetesen az is, amikor bekerültem a Hatebreedbe, vagy épp a Kiss előtti fellépésünk. Van egy csomó tök jó dolog, ami történt, de amiket felsoroltam, azt hiszem azok voltak a legkomolyabbak eddig.

Ha ma este eljönne a világvége, akkor mi lenne az a 3 dolog, amit mindenképpen megtennél még az életedben?

Pfff… nem tudom… Mondjuk megnéznék egy Lakers meccset, ugyanis nagy rajongójuk vagyok (ekkor a lábán található tetoválásra mutat). Nem is tudom… talán megnézném még egyszer a Kisst élőben, egyértelműen eltöltenék egy kis időt még a fiammal is, játszanék egy koncertet, egy búcsúkoncertet, haha. Azt hiszem írnék gyorsan egy listát, hogy mi az amit mindenképpen még meg akarnék tenni. Mindenképpen borzasztó részeg lennék még mielőtt véget érne a világ, semmiképpen se szeretnék józan lenni. És persze baráti társaságban szeretnék lenni még egyszer utoljára, de gondolom ilyesmi válaszokat mond mindenki, nem? :)

A lehetőségért köszönet a Skalar Music Hungarynak.