“Hangulat szempontjából a legjobb koncert egy Modenában lévő foglaltházban volt, igazán őrült buli volt!” – interjú az Anchorless Bodies oldalán EU turnén járt Testify-jal!

Kétség sem férhet hozzá, hogy a Testify hazánk egyik legszerethetőbb metalcore zenekara, ráadásul a fiúk a fennállásuk óta folyamatosan fejlődnek, ha csak arra gondolunk, hogy 2012-ben, amikor a Nuskull Magazin hasábjain mutatták be a Crowd of Faceless-t hol tartott a csapat és most, akkor könnyű leszűrnünk, hogy a fiúk nagy léptekkel haladtak előre az úton, ami nagyon megsüvegelendő! Tavaly már ténylegesen a csapat eddigi legjobb dalát mutatták be Separated címmel, tavasszal pedig a tavalyi év egyik legjobb lemezét elkövető Anchorless Bodies oldalán mentek EU turnéra, mi pedig nem bírtuk ki, hogy ne szólaltassuk meg a zenekart ennyi év után. Szóba kerül a bizonyos EU turné, egyéb külföldi bulik, az elmúlt évek megjelenései, ráadásul a fiúk ízlésébe is betekintést nyerhettek. Azt mondtuk már, hogy nagyon örülnének, ha össze tudnának hozni egy nagylemezt már idén? Eláruljuk, hogy mi is örülnénk neki! Sok sikert hozzá, Testify! De addig is olvassátok el a fiúkkal készített interjúnkat, és ha még eddig nem tettétek, akkor kövessétek be őket facebookon is! 

A zenekar facebook elérhetősége.

Sziasztok, fiúk! Utoljára 2012-ben szólaltattunk meg benneteket, akkor éppen dalpremierrel érkeztetek, méghozzá az Infected EP-ről mutattátok be a Crowd of Faceless című dalt, plusz időközben 2013-ban a Revelations című EP-teket is megjelentettétek, sőt tavaly ősszel jött egy új single is Separated címmel. Hogy érzitek jelenleg a zenekar helyzetét, eltelt 1-2 év, miben változott az addigi státuszotok, mennyire haladtatok előre zenészként, milyen gyakran tudtok a zenekarral foglalkozni?

Dani: A zenekar idén télen pihent egy kicsit a Separated megjelenése idején, mert a mi Atink akkor írta a szakdolgozatát, januárban pedig államvizsgázott. Próbálunk minél többet foglalkozni a zenekarral, csak nem egyszerű, mivel még mindenki tanul. Ati idén februártól most már Debrecenben folytatja a sulit, így legalább nem lesz akkora távolság köztünk. Ahogy minden zenész, próbáljuk mi is feszegetni a határainkat, bár ez a stílus, amit mi játszunk, nem feltétlen tud sok újat nyújtani, mi azért mindig próbálkozunk, hátha sikerül valami olyat alkotni.

Az emberek úgy ismernek titeket, mint mondhatni aktív koncertzenekar, ráadásul 2013-ban már Romániába is eljutottatok, sőt jártatok már egyéb külföldi országokban, mesélnétek ezekről a tapasztalataitokról egy kicsit? Merre jártatok és milyen volt a fogadtatás?

Dani: Nagyon jó tapasztalataink voltak a külföldi koncertekkel. Tavaly áprilisban az Insane jubileumi turnéja után Csehországba látogattunk el. Felejthetetlen élmény volt és hát egy hatalmas kaland. A fogadtatás nagyon jó volt, mindenki nagyon kedves volt velünk és nagyon vendégszerető. Romániába mondhatni rendszeres visszalátogatók vagyunk hála az egyik kedves szervező barátunknak Daniel Markovitsnak. Állat bulikat sikerült csapnunk Romániában eddig mindig, remélem még sok olyanban lesz részünk!

Ádi: Igyekszünk mindenre igent mondani, ahova hívnak és emiatt volt is egy nagyon jó ránk találás, aminek az lett az eredménye, hogy Csehországban volt szerencsénk egy hétvégét eltölteni és 2 koncertet lenyomni. Ott is és Romániában is nagyon jól fogadtak minket, szóval kellemes hangulatú külföldi bulikat tudhatunk magunk mögött.

Az első EP-tekhez a grafikai munkát még Kókai Barni, azaz Barber’s Art készítette (ő készítette a zenekar logóját is), majd az utóbbi időben úgy vettük észre, hogy Kollár Szabival, azaz Hindmonsttal is dolgoztatok együtt, gondolunk itt a Revelations című, 2013-ban megjelent EP, valamint a tavaly beesett Separated című single borítójára vagy a legújabb merch cuccotokra. Milyen volt velük a munka, meg vagyok elégedve a végeredményekkel?

Dani: Könnyen lehetett velük dolgozni nagyon és én maximálisan meg vagyok elégedve mindkettőjük munkájával. Kollár Szabihoz baráti szálak fűznek minket és látva a munkáit nem is volt kérdés, hogy ki csinálja akkor a Revelations-t és most a Separated-re a dizájnt. Nagyon tehetséges srác és tudja, hogy mi kell nekünk, szóval bátran ajánlom akárkinek.

Ádi: Én meg vagyok elégedve mindkettőjük munkájával, jó volt velük dolgozni. Szabi munkái nagyon jók, sőt egyre jobbak! Mi hozunk egy koncepciót és Ő olyan pluszt rá tud tenni, hogy az hihetetlen. Alapvetően is azért esett a választásunk, mert nagyon tehetséges egy srác és közelebb is tudtunk kerülni, mondhatni kisebb bromance alakult ki ez alatt az idő alatt és hát csak jobb egy olyan emberre bízni a munkát, akit jól ismersz.

2013-ban Varga Attilával már előhozakodatok egy videóklippel, akkor a Without Mercy című dalt támogattátok meg, majd tavaly ősszel megint stúdióba vonultatok, ahol Simivel felvettétek a remek fogadtatású Separated című dalt, amelyre megint Varga Attilával forgattatok videót. Milyen volt a klipforgatás, élveztétek a munkát Attilával?

Dani: Varga Attilával élmény dolgozni, mert ki tud találni mindig valami újat. Legyen ez promo fotózás vagy a videóklip. Mellesleg a Without Mercy volt az első videóklip amit zenekarnak forgatott. :)

Milyen volt Simivel a közös munka a legutóbbi EP és a single alkalmával, a stúdió videó alapján elég jól éreztétek magatokat Simit is beleértve, mesélnétek kicsit a felvételekről?

Dani: Simi hatalmas forma, nagyon kreatív és a profizmusának köszönhetően gördülékenyen lehet vele dolgozni. A Revelations felvételeire eléggé feszített volt a tempó, azt a pár napot reggeltől estig a stúdióba töltöttük. Fárasztó volt, de összehoztunk egy olyan lemezt, amire évek múlva is nagyon büszkék leszünk. A Separated felvételére tanulva az előzőből több időt töltöttünk ott, így legalább nem kellett sietnünk semmivel és nyugisan tudtuk felvenni a dolgokat.

Ádi: Nagyon szeretünk Simihez menni, nagyon baráti a környezet és persze elég jó szakember, produceri munkában is 10/10-es, ott hajtott minket ahol tudott és ezek után megszülettek a Mi kis szerelemgyerekeink, na meg a Hambi báré, szóval végül is egy ilyen kis furcsa hármas párkapcsolat gyümölcsei az eddigi hanganyagaink.

Ha már itt tartunk, a Separated nagyon jó fogadtatásra talált, mikor kerültek a fiókba először a dal vázlatai? Mi volt a dalnál a koncepció? Valamint ez nekünk remek alkalom egy gumicsont bedobására: gondolkoztok 2015-re új EP-vel, esetleg már LP-vel? Vagy túl korai még erről beszélni?

Dani: A Separated első témái még 2014 nyarán íródtak és idővel elérte végleges formáját. A dalról többet Ati tud mondani, hozta a témát. 2015-re nagyon örülnénk, ha sikerülne összehozni egy nagylemezt. Nagyon sok és annál is több ötlet, téma van Tomikánál és nálam is feldemózva, amik arra várnak, hogy befejezzük őket.

Ádi: A koncepciót Ati dobta be, írt egy szöveget, én pedig picit átírtam, amit hozott. Következő anyagként pedig egy nagylemezt szeretnénk összehozni így 2 EP után. Tesónak meg Tominak nagyon jó ötleteik vannak, tuti jó lesz, ha megírtunk mindent, akkor meg megyünk Simihez!

A hazai metalcore színtér elég telített, zenekarok jönnek-mennek, de ti még mindig talpon vagytok, ráadásul a diszkográfiátokról kitűnik, hogy anyagról-anyagra léptek előre (ezért is izgalmas számunkra ez a Testify nagylemez téma), hogyan szerkesztitek a dalokat? Nálatok milyen a dalírási metodika? Ki írja a szövegeket?

Dani: A dalszerzés általában úgy működik mostanság, hogy ha van valami jó kis téma, akkor itthon feldemózzuk és ezt küldözgetjük egymásnak, próbálunk ötletelgetni, hogyan is kéne folytatni az adott számot. Ezután levisszük terembe, összepróbáljuk és megtörténik a csoda. A szövegeket Ati és Ádi szokták írni.

Kicsit visszakanyarodva a koncertekhez: mely bulitokra vagytok a legbüszkébbek? Itt gondolunk arra, hogy esetleg egy külföldi út, egy kedvencetek előtti szupport stb. Illetve ez is egy kis gumicsont: mely az a zenekar, illetve zenekarok, amelyekkel szívesen csapnátok egy jó bulit?

Dani: Az egyik legjobb a csehországi hétvége, most februárban a Subscribe utolsó debreceni klubbulija meg legutóbbi turné voltak. Most márciusban egy külföldi turnét sikerült összehozni az Anchorless Bodies legénységével, régóta szerveződött már ez a dolog és nagyon jó érzés volt látni, ahogy összejöttek a dolgok. Április 11-én játszottunk a Stubborn és a Nova Prospect zenekarokkal és eszméletlen, amit művelnek, nagyon profik és hihetetlen jó bulikat csinálnak.

Ádi: Én igazából minden bulinkra büszke vagyok, de a külföldiekre nagyon! Itthon talán a Subscribe búcsúturné debreceni állomására és az ’Anchorless Bodies’-os turnézárónk, a ’Kingdom of Giants’ és ’Burning Down Alaska’ előtti bemelegítésre, de ami külföldi buli volt eddig, arra az összesre büszke vagyok, örülök is, hogy el tudtunk jutni más országokba, felejthetetlen! Akikkel pedig már nagyon vártam egy bulit az a Stubborn, szerencsére április 11-én Debrecenben együtt játszottunk, mókás srácok, élőben pedig már láttam párszor őket, jó volt egy színpadon játszani.

10277818_632949856775811_7775965781867559175_nEz is egy ziccer, amit nem tudunk kihagyni: a 2014-es év remek volt, mind hazai és külföldi zenei megjelenések terén egyaránt, nektek kik voltak a kedvenceitek, és ha már itt tartunk, mely zenekarok vannak rátok a legnagyobb hatással?

Dani: Nekem a legjobb hazai 2014-es album az Anchorless Bodies Everything Might Fall Apart-ja volt. Imádom azt az albumot, még mostanában is elég sűrűn előkerül. A külföldi nagy favorit az a Being As An Ocean How We Wondrously Perish volt, zseni lett az a lemez. Azért volt még jó pár állat lemez, pl.: Opeth – Pale Communion, Erra – Moments of Clarity, IHW – Earthwalker, Architects – LF//LT, stb. Rám legnagyobb hatással az August Burns Red, Devil Sold His Soul volt, bár ez annyira nem érződik a zenénken.

Ádi: Nekem a kedvenc albumok: Architects – LF//LT, Being As An Ocean – How We Both Wondrously Perish, Alaya – Thrones, ERRA – Moments Of Clarity, Anchorless Bodies – Everything Might Fall Apart. Akik hatással vannak rám már hosszú évek óta, töretlenül, a Periphery, az Architects és a Karnivool. Imádom ezt a triót!

Illetve még két ilyen kérdés, hogy az olvasók megismerjék az ízléseteket: ha lenne egy feloszlott zenekar, amelyet visszahoznátok, melyik lenne az? Illetve mely zenekar vagy zenekarok lemezeit várjátok idén legjobban? Illik olyat is mondani, amit még nem jelentettek be, de szívesen hallanátok tőle/tőlük új lemezt!

Ati: A Rage Against The Machine lenne az, mivel 15 éves koromban nagy hatást gyakorolt a zenei fejlődésemre, valamint a világlátásomat is nagyban befolyásolta. Véleményem szerint napjainkban is több olyan zenekar kéne, akik ilyen szinten merik felvállalni a véleményüket, és emellett építő, kritikus gondolataikat is meg merik osztani a világgal. A zenekar tagjai életét és zenei fejlődését talán leginkább meghatározó zenekar, az August Burns Red lemezét várjuk leginkább. Mérhetetlenül nagy példaképeink, és mindamellett, hogy mennyire technikás és progresszív zenét játszanak, a dalszövegeik és mondanivalóik rengeteg erkölcsi és morális értéket takarnak, nagy reményekkel várjuk a következő lemezüket is. Személy szerint még az Architects lemezt várom a legjobban, bár még nincs bejelentve, de ez a zenekar egyszerűen nem tud gyengét nyújtani, életem talán legmeghatározóbb zenekarának számít, így minden, ami az ő nevükhöz köthető számomra eddig mindig nagy extázist nyújtott, és életem mindennapjait valamint a világról alkotott képemet jelentős mértékben meghatározzák a dalszövegeik.

Ádi:  Eleinte nem jutott eszembe senki, de ahogy végigpörgettem az albumok listáit a gépemen, az ’Isten Háta Mögött’-re esett a választásom, nagyon zseni amit műveltek, én a Kényelmetlen Lemezzel ismertem meg őket és a mai napig vannak bulik, amikor nagyot pörgünk rá haverokkal. Egyik nagy kívánságom már valóra vált idén, a Periphery Juggernaut-tal, ezen kívül nagyon várom a Between The Buried And Me, August Burns Red, If These Trees Could Talk, Napoleon, új anyagait!

10985401_784094881661307_4878008745260222157_nMost voltatok az Anchorless Bodies társaságában egy EU turnén, amelynek a végső állomása a Dürerben volt a Kingdom of Giants és a Burning Down Alaska szupportjaként. Meséljetek kicsit a turnéról, milyen élményekkel gazdagodtatok, hol volt a legjobb játszani?

Ati: Őszintén nem is tudom, hogy hol kéne kezdeni az élménybeszámolót. Megszámlálhatatlan élményben volt részünk, volt szerencsénk kirándulni egyet Velencében, amivel egy gyerekkori álmom vált valóra. A tengerparti homokvárépítéstől kezdve az összes piálás és bulizás, új emberekkel való ismerkedés mind-mind felejthetetlen élményt jelentett számomra. Hangulat szempontjából a legjobb koncert egy Modenában lévő foglaltházban volt, igazán őrült buli volt. Ugyanakkor nagyon nagy élmény volt játszani Porto di potenza-ban, ahol egy tengerparti szórakozóhelyen léptünk, valamint a meranoi koncertnél is mind a vendéglátás, mind a hely eszméletlenül király volt, ezek a koncertek még sokáig fognak élni a szép emlékeim között.

Ádi: Fúú, hát a turnéról kisregényt lehetne írni, ami biztos, hogy az év eddigi legjobb döntése volt, hogy az Anchorless fiúkkal mentünk turnéra. Szerintem a legjobb srácok, akikkel eddig zenéltem! A turné legjobb koncertje szerintem többünk szerint is az első olasz bulink, ami Modenában volt egy foglaltházban és a kedd este ellenére összegyűltünk szép számmal és rohadt jót buliztunk! A legjobb helyek viszont Graz-ban és Merano-ban voltak, na meg a vendégszeretet… Amint lehet, mennék vissza megint ezzel a felállással!

Dani: Egy nagyon romantikus 9 napot töltöttünk együtt és így az interneten keresztül is küldünk egy hatalmas puszit Almási Atinak, hogy a bulikat megszervezte! A sok élmény mellett egy kisebb torokgyulladással és egy darázscsípéssel sikerült gazdagodnom a turné alatt. Nagyon jó helyeken jártunk és nagyon kedves emberekkel találkoztunk. Számomra Modenában, a foglalt házban volt legjobb játszani ahol nagyon jó kis bulit sikerült csapni, de azért mindegyik helynek megvolt a maga varázsa. :)

Még így utoljára, mit üzentek a Nuskull.hu olvasóinak? Meg persze, köszönjük az interjút, valamint, hogy a rendelkezésünkre álltatok! Sok sikert kívánunk nektek 2015-re!

Ádi: Köszönjük a lehetőséget! Az olvasóknak csak annyit üzennénk, hogy gyertek koncertre meg vegyetek pólót, otthon batikoltuk, benne van a szeretet!