2023. augusztus 30.
Szeptember 16-án lesz a Dürer Kertben a Bübükert jótékonysági minifesztivál, ami a jótékonysági jellege mellett egy születésnapi buli is, méghozzá a bizonyos rockzenei körökben közszeretetnek örvendő Simonyi Bulcsúé. Hogy ő ki? Saját szavaival élve az az ember, aki
inkább néz ki kidobónak, vagy edzőterem-szökevény diszkósnak, mint a rockzenére fogékony, érző lénynek, mégis rendszeresen ugrál a kedvenc bandáira az első sorban.
E bandák közül pedig elég sokan fel is lépnek a minifesztiválon, név szerint az alábbiak:
A koncertek a Dürer kistermében és a kertszínpadon lesznek megtartva, az utóbbin játszó bandákat – élükön az Aurevoir.-ral – ingyenesen lehet megnézni. Mégis érdemes jegyet venni a bulira, vagy esetleg a kint elhelyezett gyűjtőurnába dobni valamennyit, mert az este teljes bevételét a Siklósi Örs Alapítvány kapja meg.
A bulira készülve annak egyik szervezője, Décsy Eszter (Corner Art Management) beszélgetett Bulcsúval, és talán nem meglepő, hogy hagyományos sajtóinterjú helyett az egész inkább hat úgy, mint egy baráti csevegés leirata. Az is.
Nehéz valakivel interjút csinálni, ha 10+ éve ismerjük egymást, de mégis megpróbálom. Mi az első zenei emléked, ami a legendás homlok-tarkó (a stoner – a szerk.) irányba lökött?
A lassú és buta zenék több fronton és időpontban támadták meg ifjú lelkemet, biztos tudták, hogy limitált zenei felfogóképességem okán könnyű préda vagyok. Az első hullám gimis osztálytáborban, egy kehes volánbuszon temetett maga alá, Amerikából visszatért osztálytársam ütött-kopott King’s X – Dogman kazettájaként manifesztálódva. Ez inkább blues rock, de ez kezdett a helyes irányba lökdösni. Aztán olyan húsz éve egy házibuliban voltam szerelmibánatos, amikor a házigazda egy idősebb haverja Karma to Burnt tukmált a nagyérdeműnek. Ott jöttem rá, hogy ha a zeneipar mocskát saját kezűleg kapargatom le a felszínről, akkor a mélyben csak nekem csillogó aranyrögökre találok. Így kezdtem el tudatosan zenékre vadászni és mélyültem el a senki által nem ismert ciprusi harsonás desert rockban, szentpétervári fagottsztónerben meg a hasonló obskurus hülyeségekben.
És fertőztél össze vele mindannyiunkat jó alaposan az évek során. Hogyan épültél be a budapesti zenei életbe, mint a “pesti underground malterje”? Miért nem lettél magad is rocksztár inkább?
Az óvodai legjobb barátom bátyjának volt egy dobos haverja, aki bemutatott egy gitáros gyereknek, aki bemutatott egy másik dobosnak, aki a The Royal Freak Out két tagjának előző zenekarában dobolt. Utána a többi már azt hiszem elkerülhetetlen volt,
csak meg kellett jelenni minden este, és meginni adott mennyiségű Unicumot.
A második kérdést nem értem. Rocksztár vagyok.
Én kérek elnézést! :)
Felkértél arra a nagyon megtisztelő, ám semennyire sem könnyű feladatra, hogy rántsak össze neked egy szülinapi zsúrt, ami eredetileg egy kétnapos komlpett fesztivál képében fogant meg a fejünkben, ráadásul kaptunk tőled egy elég hosszú kívánságlistát…. Miért? Mi köt össze ezekkel a zenekarokkal?
A kívánságlista összeállításakor
a vezérelv nem az volt, hogy én kit vagy kinek a zenéjét mennyire szeretem, inkább az, hogy ki az, akiről úgy gondoltam, hogy hajlandó lenne időt és fáradtságot ölni ebbe a kis buliba.
Szóval akik nincsenek a fellépők között, azok se gondolják azt, hogy nem voltam őszinte, amikor koncert után (fél)részegen a művészetüket ajnároztam. Talán úgy tűnhet, hogy a fellépőket nyugtatom, amikor azt mondom, hogy ők nem pusztán azért lettek meghívva, mert már régóta elviselnek engem. De nem kell őket nyugtatni. Tudják, mekkora fanboy vagyok.
Az elmúlt 15 évben az SZ4P és a The Royal Freak Out majd’ összes koncertjén első sorban ugráltam…
…vagy szerepeltél klipjükben…
…vagy valahol középen simogattam a tabletemet (úgynevezett hangosítás – a szerk.). A srácokkal lényegében mindent együtt csináltunk felnőtt korunk hajnalán. Az SZ4P-s Csóré Zolival meg még hat évig együtt is laktam. (Életem eddigi legsikeresebb kapcsolata.) Épp velük nyaraltunk a Balatonnál, amikor te szembejöttél és veled együtt a második hulláma a szeretett zenészeknek Sipos Andris (Dead Gray) és Kovács Greg (Red Swamp) képében. Ők is hamar belsőkörös rezidensek lettek a lelkemben úgy, mint mindennapjaimban, és mekkora mák, hogy még zenélni is elég jól tudnak. Bár ezen a fronton neked még van némi bizonyítanivalód. ;)
Várjuk ki a végét :)
A Buso Von Kobrá-s Berke Ákossal is vicces a megismerkedésünk története. Épp Farkas Balázséknál (The Royal Freak Out) hesszöltem Londonban, amikor Lord Bishop magyar managere megelégelte az évi 365 koncertet, kilépett a produkcióból, és nálunk húzta meg magát. Így amikor hazaérvén láttam, hogy Lord Bishop-koncert lesz a Rocktogonban, nem volt kérdés, hogy megyek-e. Koncert után persze a feketék rock and rollban betöltött szerepéről beszélgettem a nálam fejjel magasabb főhőssel, és amikor megemlítettem neki, hogy Doug Pinnick (King’s X) miatt lettem rocker, elkezdte a bakancsomat csókolgatni. Erre a jelenetre érkezett Ákos, aki megkérdezte, hogy mégis ki vagyok én.
Az Uzipov tagjaival úgy sikerült találkoznom, hogy atommásnaposan küzdöttem az életemért otthon, amikor valaki (te) úgy gondolta, hogy jó lesz velük főzőműsort forgatni a konyhánkban. Emlékszem, lefolytam a lépcsőn és egyből hatalmába kerített annak a három cukorborsónak a gyógyító aurája. A másnaposságból hamar aznaposság lett, belőlem meg rajongó. Sok átmulatott este és koncert után olyan szomorú lettem, hogy eltűntek szinről, hogy amikor normális ember részegen az exének írogat, én nekik írogattam. Merem remélni, hogy ez is hozzájárult ahhoz, hogy elvállalták a fellépést.
A lineup eléggé keményebb vonalas, első blikkre az Aurevoir. zsánerileg mintha kilógna a sorból. Ők hogy kerültek a képbe, azon túl, hogy anno évekkel ezelőtt, még ismeretlen zenekarként a Malomfesztiválon a csűrdöngölésükbe botlottunk?
Vigyázz, Eszter, miket mondasz! Az Oreó annyira keményvonalas, hogy nekik még gitártorzító sem kell hozzá. :) Igen, Malomfesztiválon túl közel volt a sátrunk az ő csűrükhöz, szóval hiába akartunk fél 3-kor (!!!) aludni térni, muszáj volt velük tombolni. Soha előtte nem taglózott le ennyire etno-beat, soha utána nem fogok már ugyanúgy gondolkodni arról, hogy mi is a kemény zene. Persze velük is könnyű volt jóban lenni, és amikor kiderültek a zsámbéki-medencés közös pontok, elmélyült a dolog.
A szülifesztivál nem titkolt célja az adománygyűjtés, a zenekarok mind jótékonyságból vállalták. Miért pont a Siklósi Örs Alapítványnak kérted, hogy ajánljuk fel a teljes bevételt?
Hiába a kerek évfordulóm, meg óriási egóm, valójában nem magamat szeretném ünnepeltetni ezen a bulin, hanem azt a közösséget, ami még úgy is befogadott, hogy inkább nézek ki kidobónak, vagy edzőterem-szökevény diszkósnak, mint a rockzenére fogékony, érző lénynek. Maga a zene csak a belépőm volt ide, ezen keresztül számtalan értékes és szeretetre méltó embert ismertem meg, akik addig általam soha nem látott méretű és hatású baráti társaságot alkotnak. Tudom, hogy ez nagyrészt organikusan alakult így, de valamiért szükségét érzem és örömömet lelem benne, ha tudatosan és aktívan tehetek érte. Bővíthetem új emberekkel, vagy elmélyíthetek meglévő kapcsolatokat, az egész közösség szövetét erősítve. Örs hasonló tudatossággal állt ehhez a kérdéskörhöz, és sokat is filozofáltunk anno a témáról.
Kicsi vagyok ahhoz, hogy Örs lényének emléket állítsak, de talán a személyisége ezen aspektusáról megemlékezhetünk úgy, ahogy ő is szeretné. Együtt, bulival, zenével és hálával azért, hogy egy időben lehetünk egy bolygón.
Bulcsú a kedvenc számait is összeválogatta a szeptember 16-án a Dürer Kertben, a Bübükert jótékonysági minifesztiválon fellépő zenekaroktól az alábbi playlistbe. További infók a facebook-eseményben, jegyek a Tixán.
