2019. július 11.
Az esztergomi Have No Clue-t a 2010-es években végig a hazai pop-punk egyik legnagyobb reménységeként tartottuk számon, de a srácok annyira elhúzták az időt az első nagylemezük kiadásával, hogy utóbb még a magyar pop-punk Tooljának is kikiáltottuk őket. Pár hete, június végén viszont végre megjelent a Retrospective | Reactive című albumuk, végig is hallgatható a Spotify-on meg szerte az interneten. Ennek örömére elküldtünk pár kérdést a zenekarnak, és Takács István énekes mesélt nekünk a lemez munkálatairól, politikai szerepvállalásról, a banda jellegzetes kétszólamú vokálos megoldásairól, a későbbi tervekről, és a műfaj hazai helyzetéről.
Sziasztok srácok, gratula az új lemezhez! Kezdjük is a legidegesítőbb kérdéssel: mi tartott ennyi ideig? Nem volt egyszerű az út, sok tagcserétek volt az elmúlt években – hogyan jött képbe Velő Dani, és mennyiben változtak a dalok az ő hatására?
Taki: Köszönjük szépen! Nem volt könnyű szülés, de végre világra jött a gyermek. Természetesen rengeteget filóztunk mi is azon, hogy mi állhat a háttérben és alapvetően 3 okot sikerült felfedeznünk. Az első az, ami a kérdésedben is benne van: 2 tagcserénk is volt dobos fronton és ez eléggé lelassított minket. Nehezen találtuk meg a megfelelő új tagot és rosszul priorizáltunk Ricsi (az eredeti dobosunk) távozásakor. Egyszerre szerettünk volna begyúrni egy koncertképes szettet és nyomni a bulikat az új dobosokkal, de közben írni is akartuk a lemezt. Csak azzal nem számoltunk, hogy mindenki eljutott az életében és karrierjében egy olyan pontra, amikor már egyre kevesebb időnk jutott a zenekarra. Werni, Bence és Dani rengeteget dolgozott hétvégén is, Patriknak az induló vállalkozását kellett felpörgetnie és én is rengeteg olyan projektre kerültem rá, ami sok túlórával járt. Nagyon nehezen tudtunk olyan időpontokat találni, ami mindenkinek jó volt. Egy szó mint száz, nem tudtunk annyi energiát fordítani a zenekarra, mint kellett volna. Igazándiból Dani húzott ki minket a csávából, ugyanis személyében egy olyan elkötelezett és lelkes dobosunk lett, akivel fel tudtunk állni és be tudtuk fejezni az addig félkész számokat.
Nóniusz Gáborral is dolgoztatok együtt a lemezen, aki nem feltétlenül a pop-punk lemezeiről ismert. Honnan jött az ötlet, hogy őt kérjétek fel? Segített esetleg a dalok véglegesítésében?
Nóniusz úgy jött a képbe, hogy Bence nála dolgozott egy időben és elég jól összehaverkodtak. Előtte rengeteget filóztunk azon, hogy kivel kellene kevertetni a lemezt. Megpróbálkoztunk egy amerikai megoldással is, plusz volt számos más opció, de végül nem voltunk elégedettek semelyikkel és úgy döntöttünk, hogy bár Gábor nem az a tipikus pop punk és punk rock szakember, de van annyira kiterjedt és mély tudása, hogy biztos király dolgot tud kihozni a számainkból. Szerintünk ez végül így is lett, tökre elégedettek vagyunk a lemez hangzásával. Ő amúgy csak a befejező mix és master feladatokat csinálta nekünk. A hangszeres felvételekben Walczer Dávid és Faragó Ádám, míg az énekben Botlik Matyi segített és egy csomó ötlettel járultak hozzá a lemezhez. Innen is hatalmas köszönet nekik!
Szerintem vita nélkül az egyik legjobb vokalista páros nálatok van hazai szinten. Hogyan születnek az énektémák, hogy osztjátok fel őket, illetve döntően ki írja ezeket?
Nagyon megtisztelő, köszönjük! Az énektémákat hárman szoktuk írni Bencével és Patrikkal otthoni demózások alkalmával. A felosztásban pedig általában nincs komolyabb logika, leginkább az dönt, hogy hol fogy el a levegőm :D Meg persze, hogy hol lenne jó egy kis Bence-féle röfögős téma. Ha megvagyunk a dallamokkal, akkor pedig a kamuangol helyett én írom meg a végleges szövegeket.
Szintén az énekkel kapcsolatban: néhol nagyon magas hangokat tudtok kipréselni magatokból. Jártok énektanárhoz esetleg, vagy tanultok bármilyen módon énekelni? Van-e valamilyen bemelegítő „rituálétok” koncert előtt, ami segít kiénekelni mindent?
Régebben Csongor Bálinthoz jártam énekórára, aztán sajnos picit megszorultam és már nem fért bele az oktatás, de azóta is próbálom kamatoztatni az ott tanultakat. Amúgy totál érzem, hogy vissza kéne menni hozzá, hogy javuljak mind technikailag, mind stamina téren, csak sajnos idő szempontjából necces a helyzet. Bence tudtommal nem járt énektanárhoz, de sokszor beszáll mellém a beéneklős gyakorlatokba koncertek előtt – persze előtte jól kifiguráznak a többiekkel a bugyutának hangzó prüttyögések, brümmögések miatt :D
Érezhetően rengeteget komolyodtak a dalok és egy nagyon kiforrott anyagról beszélünk, egyáltalán nem érződik a kiadványon semmilyen tipikus pop-punk gyermekbetegség. Elég közhely-kérdés, de mi inspirált titeket a dalok írása közben, kik/mik a hatásaitok?
Hát ennyi idő után illik is kiforrottnak lennie, hagytunk neki időt rá… Amúgy rengetegszer nyúltunk hozzá újra és újra a dalokhoz, változtattunk apróságokat, tempókat, szerkezetet, stb. Valószínűleg eléggé túltoltuk, de örülünk, hogy végül sikerült elérni, hogy ilyen benyomást keltsen a kész anyag. Mindannyian rengetegféle zenét hallgatunk, így nem tudnék kiemelni pár konkrét példát. Ez amúgy szerintem érezhető is a lemezen, mert a punk elég széles spektrumát lefedik a számok. Van itt középtempós lötyögős pop punk, mérgesebb, már-már melodic hardcore dal és kicsit egyenesebb, letisztultabb punk rock vonal is.
A Nosedive és a Floud erősen politikai töltetű számok. Miről szólnak pontosan ezek a dalok és mennyire tartjátok fontosnak a politikai szerepvállalást mind a teljes zenekar, mind az egyes tagok kapcsán?
nosedive – szigorúan kis kezdőbetűvel, mint a nemecsek :) Ezzel is azt akartuk amúgy jelezni, hogy egy számunkra nagyon negatív témát boncolgatunk. A szövege gyakorlatilag arról szól, hogy a rendszerváltás utáni politikai pártoknak nem igazán sikerült felnőni ahhoz a feladathoz, hogy egy ex-szovjet, kamu köztársaságból egy prosperáló, nyugati mintájú, liberális és fejlett demokráciát építsenek. A Floud sokkal inkább szól ennek a rendkívül mérgező politikai mentalitásnak az elmúlt pár évben érzékelhető kicsúcsosodásáról: a dezinformációval és mellébeszéléssel a társadalomban gerjesztett dühről, kirekesztésről, idegengyűlöletről és megosztottságról. Emellett mindkét számban benne van egy adag társadalmi önostorozás is, hiszen a nép is kell ahhoz, hogy egyéni célok és hatalomvágy érdekében hagyjuk szétlopni és szétrombolni az országot. Szerintem fontos a punkban a politikai töltet és üdítő egy-két párkapcsolati téma után ilyen témákról írni és énekelni, már csak azért is, mert sajnos jelenleg nagyon apolitikusnak tűnik a társadalom fiatalabb rétege. Ha már egy-két ember elgondolkodik a szövegeken és azok jelentésén, akkor már megérte megírni őket.
Dani, Bence, mindketten hangtechnikusként dolgoztok már egy ideje, és a Have No Clue egy alapvetően punk gyökerekkel (is) rendelkező zenekar. Mennyire vagytok szakbarbárok, amikor a zenei munkáról van szó? Tud bármilyen szinten összeütközni a szenvedély és a szakmai tudásotok? Esetleg pont előnyös?
Vannak pro és kontra hatásai is. Egyrészről segít abban, hogy elég pontosan be tudjuk lőni, hogy milyen hangzást szeretnénk viszonthallani és a számírásnál és koncertezésnél is nagyon-nagyon jól jön ez a tudás. Másrészről viszont ilyen háttérrel az ember hajlamos néha túltolni a részletek boncolgatását, de azért igyekszünk visszafogni magunkat.
Mindannyian már bőven dolgozó, felnőtt emberek vagytok. Hogyan egyeztetitek össze a zenekart a magánélettel, főleg, hogy legjobb tudomásom szerint két tagotok is gyakran dolgozik külföldön? Tudtok hosszútávra tervezni ezek mellett?
Főleg ennek tudható be az, hogy ennyit csúsztunk a lemezzel, de úgy néz ki, hogy ezen a téren kezdünk egyenesbe jönni. Bence és Dani is egyre kevesebbet fog külföldre utazni. Patrik nagyrészt a saját idejét menedzseli munkában, így kellően rugalmas tud lenni. Werni is nemrég váltott munkahelyet, így szerencsére neki is vége a hétvégi melónak. Bízom benne, hogy mostantól már meg tudjuk azt tenni, ami az elmúlt pár évben szinte esélytelen volt: egy hónapnál előbbre is tudunk tervezni.
Mik a terveitek a későbbiekre? Terveztek egy kicsit magasabb fordulatszámon pörögni a lemez megjelenése után? Esetleg külföldi turné(k), kiadó van kilátásban? Lesz merch vagy fizikai kiadvány a lemezhez?
Ahogy az előbb írtam, úgy néz ki, itt az alagút végén a fény és ezt szeretnénk is kihasználni: több koncertet és weekendert is tervezünk idénre – itthon és külföldön egyaránt. Szerencsére próbálni is többet tudunk, amit saját terem híján jobbára fizetős termekben oldunk meg, de rengetegszer pofátlankodunk be haverbandákhoz is. Köszi Headstock, The Vernal, Lightchaser, Tragic, The Ocean Front, afewyearslater, Found Items <3 Szeretnénk újra olyan aktívak lenni, mint a megalakulást követő egy-két évben voltunk. Még nyáron lesz új merch és őszre tervezünk fizikai megjelenést is. Kiadóról filóztunk korábban, de végül nem kerestünk túl aktívan, mert attól tartottunk, hogy a szabadidőnk szűkössége miatt nem feltétlenül tudnánk hozni azokat az elvárásokat, amiket egy kiadó megkívánna tőlünk. Viszont meglátjuk, mostantól hogyan alakulnak a dolgaink és elképzelhető, hogy a következő anyag előtt masszívan nekiállunk a kiadó vadászásnak.
Kicsit kanyarodjunk el a zenekartól, és térjünk rá szülővárosotokra, Esztergomra. Külső szemmel úgy tűnik, mintha elapadt volna a pop-punk dömping, nem tolonganak az új zenekarok. Ti ezt hogy látjátok? Ha így van, mi lehet ennek az oka?
Sajnos jól látod, valamiért már tényleg nem pörög annyira felénk sem a pop punk. De azért azt gondolom, hogy még mindig nagyon szerencsések vagyunk, mert az ország többi részéhez képest nálunk még most is viszonylag sok embert le lehet csábítani az ilyen bulikra. Alapvetően azt látjuk, hogy Esztergom környékén úgy általánosságban halott a kulturális élet – főleg az a szegmens, ami a fiatalokat szólítja meg. Szerencsére viszont most alakulóban van egy kezdeményezés, ami ezen szeretne változtatni és többen benne vagyunk a környékbeli zenekarokból és zeneközeli arcokból. Erről egyelőre nem szeretnék még spoilerezni, csak annyit mondanék, hogy egy nagyon lelkes csapat kezdett el hivatalos formában is terveket szőni.
Úgy általában hogyan látjátok az itthoni pop-punk közeget, és ha van ilyen, mi az amin változtatnátok? Milyen zenekarokat ajánlanátok egy, a műfajjal éppen ismerkedő embernek?
Voltak idők, amikor sokkal jobban pörgött az egész underground és ennek köszönhetően a pop punk és punk rock vonal is. Most viszont úgy tűnik, hogy az egész undergroundban és a mi műfajunkban is kisebb a lendület – annak ellenére, hogy egyre több nagy zenekar jut el hozzánk és szinte minden hónapban van valami király buli Budapesten. Igazándiból nem tudom mi lehet az oka ennek, de az biztos nem árthat, ha egyre többen fognának hangszert, alapítanának zenekart és még többen járnának koncertre. Szóval hajrá, nyomjátok a muzsikát és járjatok sok-sok koncertre! Érdemes rajta tartani a szemeket ezeken a hazai pop punk bandákon, mert mind iszonyat jók és brutál jó bulikat tolnak: The Vernal, East Great Falls, Headstock, Better Than Ever, Makeshift Promise, afewyearslater.
+1: Waldót mikor jelentitek be hivatalos tagként?
Valóban visszatérő közreműködő a videós és képes anyagainkon és annak rendje és módja szerint szállítja is a lájkokat :D A következő anyagon még lehet, hogy featelni is fog!
A zenekar most szombaton, július 13-án Dorogon, a Kacsában mutatja be az új albumot. A Headstockkal közös, gálaestnek elnevezett buli egyébként jó eséllyel az idei év legkirályabb hazai cover képét kapta, ni:
