2015. július 24.
Egy hosszabb hangvételű interjúra sikerült elcsípni a dallamos death metálban utazó Deathstruck zenekart. A beszélgető partnerek Bende (dob), Peti (gitár), András (gitár) és Zsolt (ének) voltak. Az igen közvetlen, és jó kedvű srácok nem egyszer turnézták már körbe Európát, mindezt teljesen önerőből. Többek között a turnétapasztalatokról, élményekről beszélgettünk, de szóba jöttek a hazai, és külföldi színterek, stúdió munkálatok, jövőbeli tervek, eddig megtett utak.
Deathstruck: FACEBOOK || BANDCAMP
Sziasztok srácok! Kezdjük a legelején. Maga a zenekar mikortól létezik, van-e pontos időpontja a banda alakulásának?
Peti: Maga a zenekar, mint Deathstruck, 2012-ben jött létre, viszont előtte létezett egy másik zenekar, a DS elődje, ami 2006-ban alakult. Velük már 2008-ban csináltunk egy három számos demót.
Kik voltak az eredeti tagok, illetve ki, mikor lépett be a bandába?
Peti: Igazából azért volt az, hogy évekig nem történt semmi, mert 2007-ben volt már fellépésünk, viszont folyamatos tagcserék, vagyis inkább folyamatos dobos keresés miatt, ami évekig eltartott, 2010-ben volt egy olyan időszak is, amikor azt mondtuk, hogy jól van, hagyjuk az egészet a fenébe, jammelgessünk, valami tök más zenét.
Zsolt: Azt viszont tudni kell, hogy haveri szinten már nagyon régóta ismerjük egymást, jóval a zenekar megalakulása előttről.
A zenekar mellett aktívan zenéltek-e még más bandákban?
Bende: Itt mindenki benne van valamiben még. Olyan belterjes a társaság, rengeteg az átfedés több zenekar között. Kapásból Zsoltnak meg Petinek van egy különálló zenekara, a Red And The Dumbasses, nekem ott van a Crippled Fox, a Drünken Bastards, Zsoltnak ott van még az Ignotus Enthropya és az Effrontery. Petinek van még egy punk zenekara is. András az egyetlen, akinek nincsenek oldalhajtásai.
Kik fordultak meg még a zenekarban?
Bende: A turnénk előtt 2 hónappal a session énekes visszamondta az eseményt, de addigra már le volt szervezve a két és fél hetes turné. Nem volt meg a felállás, és keresni kellett valakit. Akkor találtunk egy énekest, aki bevállalta, hogy eljön velünk. Ez szeptemberben volt, mi meg októberben mentünk volna. Ő mondta, hogy tud szerezni még egy basszerost is, úgyhogy úgy indultunk el, hogy akkor összeállt a zenekar. Megérkeztünk Prágába, és az énekesünket elvesztettük, ugyanis koncert közben eltörte a lábát. Ez volt az első állomásunk, onnantól kezdve úgy voltunk, hogy akkor nem lesz énekes. 18 nap, 11 koncert és akkor ott álltunk, hogy mi legyen? Ekkor mondta a basszeros, akit egy hete ismertünk, hogy ő igazából énekel is. Mondtuk neki, hogy jó, itt vannak a szövegek, míg megyünk Berlin felé, addig megtanulja nagyjából.
Peti: Amikor elkezdtünk Berlinben játszani, akkor jött a nagy meglepetés.
Bende: Konkrétan sírtunk a nevetéstől. Tulajdonképpen magyarul káromkodott. Az ottaniak nem fogták fel, hogy a srácnak fogalma sincs, hogy mit csinál. Viszont volt ott a koncerten egy magyar ismerős, aki észrevette.
Peti: Amikor először hallottam meg, hogy a Momentary Lapse Of Sanity refrénje helyett b*szdmeg, k*rva anyját és ilyenek mennek, akkor ledöbbentem. Utána mondtuk neki, hogy köszönjük, hogy „betanultad” a szövegeket meg minden, de inkább hagyjuk a dolgot, ne erőltessük. Ezután nem sokkal viszont megemlítette, hogy neki van más hangszíne is, úgyhogy próbáljuk ki.
Bende: Tudni kell, hogy volt négy napunk a következő koncert között. Akkor mondtuk, hogy jó, csináljuk. Folyamatosan próbálgattuk, hogy énekkel, vagy anélkül jobb. Volt olyan, hogy megálltunk az erdőben üvölteni. Húsz órája mentünk, és akkor mondta, hogy álljunk meg, most úgy érzi menni fog.
Peti: Gyakorolni kell és hogy mégse a sofőrt zavarjuk, egy főút mellet megálltunk. Mindenhol fenyők. Arrébb mentünk és akkor próbálgatta a dolgokat.
Bende: Amúgy röhejes volt, ahogy ott elkezdett ordibálni. Azt vettük észre, hogy lelassít valaki, kinéz, és gyorsan elhajt. Az út szélén áll három ember, és az egyik ordít a másik kettővel. Ezek után döntöttünk, hogy a turné végéig instrumentálisan folytatjuk. A következő turnén még velünk jött, ahol már Zsolt volt az énekes, utána kiszállt. Azóta nincs basszerosunk, de nem is keresünk. Mostanában turné, koncert nincs, de ha úgy alakul, akkor találunk valaki beugróst. Úgyhogy most ez a négy ember a biztos felállás.
A turné hány állomásos volt, és hol játszottatok?
Bende: Összesen 10 állomás volt. Voltunk Prágában, Berlinben, Dániában, Svédországban, Finnországban, Észtországban, Litvániában és Lengyelországban. Finnországban három koncertünk volt. Svédországban öt napot töltöttünk el.
Saját szervezés volt, vagy ismeretség útján mentetek?
Bende: Teljesen saját szervezés volt. Kivétel a svédországi buli, az pont egy visszahívás volt. Régen egy svéd zenekarnak szerveztünk Pesten egy koncertet, jóban maradtunk velük, és akkor nekik írtam. Amúgy a koncertek nagy része úgy volt, hogy vagy helyi zenekarokat megkerestem, vagy klubbokat, és akkor úgy. De a legtöbb az ismerősökkel, vagy cserebulikkal. Próbálnak ezek a zenekarok egymásnak segíteni.
Mennyi turné volt eddig, és hol voltak ezek?
Bende: Három turné volt eddig, és ezek mind külföldön. Koncertek voltak itthon is, de ezek inkább kisebb, családias hangulatú bulik voltak, főleg Budapesten. Magyarországon nem igen lehet turnézni. Nem tudom elképzelni, hogy elmegyek Debrecenbe, Nyíregyházára koncertezni. Összesen van tíz ember, akit ez érdekelne, ami tök jó, de nem éri meg.
Zsolt: Anyagilag is bukás a dolog. Külfölddel a vendéglátás például össze sem lehet hasonlítani. És nem kell ehhez olyan nagyon messzire menni. Németország, akár Ausztria. Ég és föld a különbség.
Bende: Teljesen máshogy állnak a zenekarokhoz külföldön, mint itthon. Van egy normális kapcsolat, tisztelet a másik iránt.
Peti: Volt olyan hely, ahol az egyik srác mondta, hogy ha nincs hol aludnotok, akkor itt van a lakásom. Itthon ki az aki ilyet bevállal?
Bende: Hollandiában például az történt a legutóbbi turnénkon, hogy megérkeztünk a helyre. Egy nagyon jó klub volt. Tipp-topp minden. Elvittek minket vacsorázni étterembe. Nem is étterembe, hanem egy konyhára. Leültettek, saláta, ilyen kaja, olyan kaja, egyél mindent. Vacsoráztunk, tök jó volt minden, és akkor megkérdeztem a többieket, hogy amúgy hol fogunk aludni: Nem estünk pánikba, mert volt már ilyen. Kiírtuk a merch-re, hogy szevasztok, mi vagyunk a Deathstruck, kell nekünk szállás a mai napra. Kétszer volt ilyen, mind a kétszer jelentkeztek. Olyan ágyban aludtunk… Hollandiában, egy négyemeletes, kertes házban aludtunk. Egy csávónak volt a háza, aki ott volt koncerten, tökre tetszett neki amit csináltunk. Mondta, hogy srácok aludhattok nálam. Nyolcan voltunk.
Peti: Gondoltuk, jó, legalább van hol aludnunk, majd a földön elleszünk. Faszi kinyitotta a szekrényt, kipakolt, csipszek, sörök, minden.
Bende: És mindenki ágyban aludt.
Zsolt: Egyetlen ilyen állomás volt, az egész turnén, ahol mindenkinek volt rendes ágya.
Bende: És a legváratlanabb. Mindenki, tök puha ágyban, szeparált szobákban. És egy teljesen ismeretlen, ráadásul idősebb, 40 feletti emberről van szó.
Zsolt: Azt mondjuk tudni kell, hogy egy frissen elvált ember, aki egyedül lakott egy családi házban. Ezért volt annyi szoba, meg annyi fekhely.
Bende: Ezért mondom, hogy külföldön teljesen máshogy állnak az emberhez. Függetlenül attól, hogy honnan jöttél, milyen zenét játszanak. Ez a kis összetartás. Ez az ami nekem, itthon annyira nincs. Itthon oké, hogy van ennyi zenekar, meg ennyiféle zenei műfaj, meg színtér, meg mindenféle rétegek, de semmi összetartás. Az emberek leszarják a másikat.
Zsolt: Vagy csak beszélnek róla.
Bende: Igen, itthon nagyon szeretnek beszélni, hogy így kéne csinálni, meg úgy kéne, de amikor gyakorlatban kéne, akkor mindenki, áá, inkább nem. Ez egy kicsit szomorú, de idővel majd meg fog változni. Ahogy öt éve nem gondoltam volna, hogy ennyi igény lesz a különböző zenei műfajokra. El fog jönni az az idő, amikor az emberek elkezdenek törődni a többi zenekarral. Nem csak a sajátjukkal. Nem kell úgy érteni, hogy külföldön bármi jobb, mert ott is lehet szar. Például Franciaországban konkrétan nulla fizető vendégünk volt. Nem volt vendég. Ott volt a klubnak a tulaja, a hangosítók az előzenekar, meg mi. Maga a fellépés viszont nagyon jó volt. Dániában is ugyanez volt, ott két ember volt, két fizető volt, ebből csak egy nézett meg minket.
Zsolt: Luxemburgban is. Egy útszéli fogadót kell elképzelni.
Peti: Száz méterre volt a határ. ők is úgy készültek, hogy nem lesz nagy szám, de nem is volt ez gond. Volt olyan is, hogy nem kaptunk semmit, csak kedvezményt, és 5 euró helyett 2-ért kaptuk meg az egy darab sört. A három deci sört.
Zsolt: Igen, bár egy idő után szóltak, hogy egy kicsit már sok lesz (három sör után). Tehát van a szarrágásnak ott is iskolapéldája, főleg a franciáknál. Csak arányaiban azért ritkább odakint, mint itthon.
Ezeket a turnékat sikerült legalább nullára kihozni?
András: Nem, dehogyis. A harmadik turnét azt már úgy ahogy.
Bende: Az első kettő, az totál mínusz. De fel voltunk készülve erre. Tulajdonképpen szórakozni mentünk.
Koncert- és turnéélmények után, meséljetek kicsit magáról a zenétekről. Műfajt tekintve, hova sorolnátok magatokat, illetve melyik zenekarok voltak hatással rátok?
Bende: Svédország. Tehát a műfaj, Svédország. :)
András: Ezt a svéd buzulást, elég keményen toljuk. Svédországban jó zenék születtek.
Bende: ABBA. :)
Zsolt: Roxette. :)
Bende: Svédország. Tulajdonképpen, az a zene, ahogy gondolkoznak zeneileg.
Peti: 90-es évek eleje. At The Gates például.
Zsolt: De főleg inkább kisebb zenekarok. Például a Gates Of Ishtar.
Peti: A Gates Of Ishtar nagyon nagy hatással volt rám.
Bende: Meg a régi In Flames. Az első 2-3 albumuk.
Peti: Meg a korai Dark Tranquillity.
Az új At The Gates album hogy tetszett?
Peti: Egyszer lement, és köszöntük szépen.
Zsolt: Kettő darab jó szám van rajta.
Bende: Kiadtak egy split-et a Voivod-dal, egy számot. Na az például baromi jó. Meghallgattam, mondom, ezt miért nem lehetett a lemezen csinálni? Az az egy szám, sokkal jobb, mint az egész lemez. A nagylemez lassú lett. Nagyon rá akartak menni arra, hogy komor, mert azért mégis At The Gates, legyen benne az a Slaughter-es dallamvilág. Túl bunkó ahhoz, hogy At The Gates legyen. Mindenesetre itthon megnézzük őket. Nagyon tudják, hogy mi van, az az öt ember, nagyon egyben van. Tökéletes vehemenciával nyomják végig.
Zsolt: Jó, hát azért egyikőjük sem tegnap kezdte. És azóta mindegyikük aktív. Nem véletlenül.
Bende: Ehhez értenek, és ezt nagyon jól csinálják.
Visszatérve rátok. Említettétek, hogy sok zenekarban érdekeltek vagytok, hogy lehet ezt összeegyeztetni, illetve mennyire megy ez a Deathstruck rovására?
Peti: Nagyon egyszerűen megfogalmazva, az a lényeg, hogy most egy picit megfordult a side projectek, és ez a zenekar közötti egyensúly. Most egy kicsit azokat szeretnénk csinálni. Amúgy valószínűleg lesz koncert, de nem tudjuk mikor.
Bende: Idén volt két koncertünk. Mind a kettő úgy, hogy meghívtak, ismerősök, barátok. Nem arról van szó, hogy nem akarunk játszani, csak most más van előtérben. Most mindenki kicsit odateszi magát, a saját világában, azt csinálja, és ha úgy van elővesszük a DS-t, aztán csináljuk. De ugyanúgy zenélünk együtt, ahogy említtettük, átfedések vannak mindenhol. Amiket csinálunk, az kicsit ilyen kevergetés. A DS-nek a két szélsősége.
Peti: Az a helyzet, hogy a számoknak a nagy része (kettő van kint, de van még egy csomó), 90%-uk legalább öt éves. Új számokat egyelőre nem írunk. Most valószínűleg az lesz, hogy valamikor, nem tudom pontosan, hogy mikor, a meglévő számok lesznek majd a megjelenő albumon. Az, hogy ez mikor lesz, ez az egyetlenegy kérdés. Mert én azt mondom, hogy a számok ki lesznek adva, csak azt nem tudom, mikor.
Mostanában akkor kevesebbet lehet, majd a DS-ről hallani?
Bende: Nem arról van szó, hogy eldöntöttük, hogy nem csináljuk, hanem a másik zenekarokkal több minden történik. Több energiát fektetünk beléjük.
Zsolt: Például, amit a Petivel csinálunk közösen zenekar, most jelent meg márciusban egy újabb anyagunk, aztán fel fogunk venni még a nyáron egyet. Illetve majd decemberben is.
Peti: Ez a négy ember folyamatosan együtt zenél. Nincs ez szüneteltetve, csak most ezek vannak, ha viszont a másikra rá kell kapcsolni, akkor az lesz.
Zsolt: Én többek között egyszer azért is hagytam el a zenekart…
András: Háromszor. :)
Zsolt: … az elődöt ne nézzük, azóta csak egyszer. A lényeg, hogy a többiek akkor nagyon keményen erre az egyre koncentráltak, és kicsit túlságosan komolyan vették. Én meg akkor nem álltam úgy, ahogy most is. Szerencsére azóta belátták, hogy ennek így nem sok értelme van.
Várható mostanában Deathstruck koncert?
András: Persze, várható, elmegyünk szívesen koncertezni. De konkrét időpont nincs.
Peti: Ha olyan vendégek jönnek, akik minket láttak vendégül, akkor persze, keresünk rá lehetőséget.
Külföldi turné sincs most tervben?
Bende: Nincs.
Peti: Van, csak a két side projectnek.
Zsolt: Augusztusban Olaszországban leszünk például a másik zenekarainkkal.
Bende: Ez ugyanaz, mint amikor a DS beül a buszba, csak névlegesen nem vagyunk a másik zenekarban. Én besegítek nekik.
Peti: Más néven, más zenekarban, de ugyanazok a tagok.
Zsolt: Azt azért tudni kell, hogy mindannyian elég sok zenét hallgatunk, szeretünk, és többféle ötletünk van.
Jövőbeli tervekre, ez mennyire nyomja rá a bélyegét?
Zsolt: Igazság szerint, annyiszor megbeszéltük már a dolgokat, és azt hiszem, azok sohasem úgy alakultak, úgyhogy inkább nem tervezünk előre.
András: Csinálgattuk ezeket a turnékat, és ezáltal, annyira háttérbe szorult a másik oldal, a zenei oldal, bár azt is tudni kell, hogy tök sokszor stúdióztunk, de általában bukás volt.
Bende: Kapásból van két olyan komplex három számos anyag, amit felvettünk, de nem adtunk ki soha. tehát létezik valahol.
Peti: Az volt a baj, hogy mind a kettő, sietségben készült el. A turné már le volt szervezve, és addigra kellett volna gyorsan megcsinálni. És így nyilván szar lett.
Stúdiózásra visszatérve. Hol vettétek fel az eddig megjelent számokat?
Bende: A felvételek a Revolver Sound Studio-ban készültek, az éneket a próbateremben vettük fel, és a keverést pedig egy olasz hangmérnök úr, Carlo Altobelli csinálta meg (Crippled Bastards, Greedy Mistress, Wehrmacht), aki a Toxic Basement Studio-t üzemelteti, Milánóban.
Új számokat vettetek-e fel mostanában?
Peti: Például amikor tavaly felvettük a két számot, akkor a legújabb, és a legrégibb két szám került fel.
Zsolt: És azóta már van újabb is, de akkor éppen az volt az aktuális.
Terveztek-e megjelenést, kézzel fogható formában?
Peti: Csináltunk cd-t promó jelleggel, mert az első két turnén pólók voltak, de mindenki a cd-t kereste.
Zsolt: Nem sokat hoztunk haza belőlük a turnéról, tehát elég jól vitték.
Esetleg maradt még valami bennetek, amit el szeretnétek mondani?
Bende: Igazából nagyon sok mindenről tudnánk még beszélni, de akkor reggelig itt lennénk. Maradjunk annyiban, hogy Svédország! :)
Köszi szépen, hogy rendelkezésünkre álltatok!
Deathstruck: Mi köszönjük a lehetőséget.
