“Egyelőre bármerre is nézünk a határainkon kívül, mindenhol nyitottabb fülekre lelünk, mint itthon” – interjú a dAsh zenekarral!

Az idei évet egy igencsak jól sikerült albummal indította a debreceni dAsh, amiről mi is kifejtettük a véleményünket. Igazán nagy lehetőséget látunk a progresszív metálban utazó zenekarban, ugyanis egy hazai szinten hiánypótló alkotást tettek le az asztalra, amit remélhetőleg sok, ugyanebben a stílusban utazó banda fog hivatkozási alapként emlegetni a későbbiekben. Úgy véltük illene megkérdezni a srácokat az idén megjelent nagylemez készülésének körülményeiről, a Simivel való közös munkáról, a progresszív metál hazai színterével, valamint trendjeiről, a zenekar jelenlegi helyzetéről és jövőbeli terveiről. A kérdésekre Zurbó Zoli, a zenekar gitárosa válaszolt.

A zenekar facebook elérhetősége. // Turning Vicious lemezkritika. // Hallgasd meg: Turning Vicious stream.

Sziasztok, örülünk, hogy el tudtunk titeket kapni egy interjúra! Vágjunk is bele, a nagylemez kapcsán nagyon az underground köztudatába kerültetek! Meséljetek kicsit a zenekar alapításáról, hogy megismerjenek titeket az olvasóinak, milyen körülmények között jött össze a társaság?

Mik voltak a közös kapcsolódási pontok a megalakuláskor és mely bandákat tartjátok nagy példaképnek? Kiktől nyertek inspirációt?

A zenekar ötlete Tomika (Rubóczki Tamás – dob) és az én (Zurbó Zoltán – gitár) fejemből pattant ki, néhány évvel ezelőtt. Mindketten nagy Dream Theater fanok voltunk. Én a Panterán nőttem fel, ezért Petrucci mellett Dimebag nagy példaképem. Szerencsére eléggé egy rugóra jár az agyunk, bátran állítom, hogy a jelenkor zenéi közül mindannyian szeretjük, amit a Periphery, az Intervals vagy az After The Burial művel, úgyhogy az utazások során nincs vita, hogy a kocsiban mit hallgassunk. Diszkó válogatást. Mert imádunk partizni is. :)

Hogyan zajlik nálatok a dalszerzés, kik a fő zeneszerzők a zenekarban? Ki írja a dalszövegeket? A nagylemez munkálatai kb. mikor kezdődtek el?

Általában előbb gitártémák születnek meg, amelyeket feldemózok, nagyjából meghangszerelek. Majd Tomika megírja hozzá a dobtémákat, amire néha újrafogalmazom a gitárokat J. Ha kész a váz, megfejtjük a dalszerkezetet, majd részletesebben kidolgozzuk a témákat. Végül megszületnek a szövegek, dallamok, vokálok, díszítések. Előfordul, hogy egy dobgrooveból indulunk ki – az inspirál egy riff megírására, majd abból alakul egy újabb, és megint csak a szöveg és az énekdallamok zárják a sort. A lemezen 5 dalszöveg Jay (Kiss Ádám – ének), 3 dalszöveg Tomika nevéhez fűződik.

Augusztusban vonultatok stúdióba, hogy esett a választás a No Silence-re?, valamint hogyan zajlottak a felvételek? Meséljetek kicsit erről, a képekből ítélve a kemény munka mellett elég jól éreztétek magatokat!

Augusztus elején kezdődtek a lemez felvételei, az anyagot a debreceni Rocksuli stúdiójában, a Wookie Sound Studio-ban rögzítettük, majd a keverés és a masterelés a No Silence Studio-ban zajlott, Simon István vezetésével. Még egyszer kösz, Simi ;) Minket nagyon meggyőztek az addigi munkái, ezért esett rá a választásunk. És nagyon nem bántuk meg. Természetesen fárasztó volt a stúdiózás minden munkafázisa, de sokszor a fáradság szülte a legnagyobb ökörködést J. És mikor végre elkészült az anyag, alaposan meg is ünnepeltük, azt hiszem. :)

Tavaly forgattatok egy videót a The Dihydrogencarbonates című dalotokra, ami az első videóklipetek a csapat történetében, hogyan emlékeztek vissza a forgatásra, kikkel dolgozatok együtt?

A klipet Kovács Cody János rögzítette és editálta, és az utómunkában Molnár Boglárka volt segítségére. Úgy emlékszem egy januári napon rögzítettük a képanyagot egy fűtetlen raktárban. Egyetlen esélyünk az életben maradásra a Jay apukája által kiválóan elkészített okányi barackpálinka volt. Így nem lett tüdőgyulladásunk, viszont a nap végére már kevésbé volt dinamikus a mozgásunk. :)

A dologhoz egyébként hozzá tartozik, hogy egészen más koncepcióval terveztük a videót, de sajnos a forgatás helyszínén szembesültünk vele, hogy az a raktár nagyon nem úgy néz ki, ahogy kellene. Mivel nem volt rá módunk, hogy másik alkalommal összehozzuk a csapatot, így egy nagy improvizálás lett a dologból. Mindenféle talicskákat, meg betonkeverőket pakolásztunk össze-vissza, hogy ne csak egy kupac szemét látszódjon a háttérben. Még a Tesco-ba is elkocsikáztunk néhány karton ásványvízért – ez jelentett minden díszletet. Egyébként legtöbben nem értik miért, de íme a megfejtés: A szám címében szereplő dihydrogencarbonate szénsavat jelent…

Összességében inkább úgy tekintünk a videóra, mint egy kis bemutatkozásra rólunk, ahol látszik, hogy egy jókedvű társaság vagyunk.

Ti is támogattátok az Animals Over People kezdeményezést, esetleg az állatbarát attitűd mellett vannak még olyan tényezők, amely mellett példát szeretnétek mutatni?

Az Animals Over People-t mindössze annyival tudtuk támogatni, hogy megosztottuk a kezdeményezést, és bíztattuk az embereket, hogy vegyék ki ők is a részüket ebből. Igazából nekünk csak akkor jutott tudomásunkra a válogatáslemez, amikor már megjelent.

Az állatbarát mivoltunk mellett még fontos jellemzőnk, hogy nagyon békeszerető zenekar vagyunk. Nem szeretjük a beszólogatást, de az építő kritikákat mindig szívesen fogadjuk. Tudunk örülni mások sikereinek is, sőt a legjobb, ha több zenekarral karöltve tudunk előrébb jutni. Hatalmas nagy szerelmünk a Sleepless és a dAsh története nagyon jó példa erre.

Mik voltak az eddigi legnagyobb tanulságok a zenekar életútjában?

Hogy két sörnél többet ne igyunk koncert előtt. :) Szerintünk az egyik legnagyobb tanulság, hogy megtanultuk értékelni önmagunkat. Most már tudunk nemet mondani olyan felkérésekre, amik nem feltétlenül viszik előre a zenekart. Itt arra gondolok, hogy az amúgy is kevés időnket inkább gyakorlásra, próbálásra fordítjuk ahelyett, hogy olyan koncerteket vállalunk be, ahol nem csak ráfizetünk az útra, de még szarul is érezzük magunkat, mert szinte nekünk kell elnézést kérnünk, hogy oda mertünk menni, hogy fellépjünk.

10403217_894399387239606_8280727667664638560_nTavaly ott voltatok a StayBrutal, a düreres LegionMetalFeszten, valamint a New Breed II fesztiválon is, összességében mi volt a tavalyi legjobb koncertélményetek?

A Dürerben mindig imádunk játszani, nagyon inspiráló koncerthelyszín. Viszont egyértelműen a tavaly tavaszi Sleepless+dAsh turné volt a legnagyobb élmény számunkra, annak minden állomásával. :)

Hogyan látjátok az itthoni progresszív színteret?

Sok jó banda van és remélhetőleg egyre nagyobb teret kapnak a porondon, mert szerintem van keresnivalója Magyarországon a műfajnak. De egyelőre bármerre is nézünk a határainkon kívül, mindenhol nyitottabb fülekre lelünk, mint itthon. De azért egyre jobb a helyzet.

Mi lesz a következő trend szerintetek a műfajban?

Ezen még nem gondolkoztunk. Egyre több lesz a gitárhúr és egyre mélyebb a hangolás? De lehet pont fordítva, nem tudom. Pont az a jó a műfajban, hogy sok minden belefér, a legváratlanabb dolgok is.

Mik az idei terveitek, ráfekszetek a koncertekre? Van esély, hogy külföldre is eljussatok?

Március 6-án lesz a lemezbemutatónk a debreceni Dharmában, majd másnap a Dürer Kertben játszunk a Gimme Fuel Fesztiválon. Onnantól elég eseménydús lesz a tavaszunk, jónéhány kanyart csapunk ismét a Sleepless-szel. Pesti bulik, vidéki koncertek dunán innen és túl. És a zenekar életében először külföldre is eljutunk. Lesz május végén egy koncertünk Szatmárnémetiben és egy Bukarestben. Idén tervezünk egy kiruccanást nyugat felé is, de még keressük a lehetőségeket. Szívesen fogadunk minden segítséget ezzel kapcsolatban.

Tavaly mely lemezeket hallgattátok a legtöbbet? Mik voltak a kedvenceitek?

Szerintem az Intervals – A Voice Within, Monuments – The Amanuensis lemezek favoritok voltak a zenekar minden tagjánál.

Köszönjük az interjút és gratulálunk a remekül sikerült lemezhez!

Köszönjük szépen :)