2006. október 16.
Kezdjük azzal, hogy én is nagyon boldog vagyok, hogy elfogadtad az interjú felkérést, s ezzel lehetőséget adtál nekünk, hogy jobban megismerjünk téged és a munkásságod.
Akkor következzék valami bevezető féle (aki esetleg nem ismerné): a Drumcorps egy techno, ultra nyers breakbeat, és grind/HC féle gitár massza impresszív egyvelege, amolyan káosz, melyben megtalálhatod önmagad, ha kellően durván mozogsz és tudod tartani a taktust.
haragSICK – Először is hova sorolnád azt, amit csinálsz? Sokak szerint egy jól sikerült és zajos performansza a gépek és a gitár ötvözetében, mások szerint breakcore/grindcore. Te mit gondolsz róla?
Aaron Spectre – A párbeszédben az egyszerűség kedvéért csak annyit mondok hogy "breakcore", de az én ízlésem közelebb van a metálhoz és a hardcore-hoz. A breakcore nyelvezete a "cheek megarave party vibe”-on mókás, de az nem igazán én vagyok. A "Drumcorps" sötét, morcos, tűnődő, és eksztatikus. Nem csak sima dance zene, kicsit több annál. Kicsit több rossz érzés, sötétség, magány, feszültség, megoldás. Ez a tiszta dance zene elkerüli az érzelmeket, de a rock/ metál/ hardcore abból táplálkozik.
SICK – Hogy születik egy szám? A szövegek mennyire adnak közre komoly dolgot illetve mi az alap koncepció?
Aaron – A Drumcorps számok különböző módon követik egymást. Néha csak böngészgetem a minta könyvtáramat és rábukkanok egy rossz mintára, köré építek egy számot darabról-darabra. Néha csak megnyomom a felvétel gombot, s csak játszok valamit a dobon, fémhulladékokon, gitáron és már kész is egy szám. Utóbb a fejemben írogattam dallamokat, tusolás közben, sétálva, a buszon, a vonaton, a repülőn stb. Leskiccelem a szám alap szerkezetét egy papírra, ha tehetem, és kivitelezem egyszer ha lesz időm a számítógép elé ülni.
A dalszövegek és sokgitáros rész a "Grist" albumon többnyire a kedven cd-imről lettek válogatva, és egy kis átalakításokon estek át. Val a Belga Wood csapatból egy fasza szöveget írt az egyik számnak. Későbbi kiadásokon a saját hangomat fogom használni és sokkal több vendég fog közreműködni. A dalszövegek mindenképp komolyak, de ez csak egy általános optimizmus.
SICK – Mesélj magadról; hol élsz, mit csinálsz? Mennyi idődet veszi el a zenélés?
Aaron – Az elmúlt 3 évben Berlinben, Németországban éltem. A zenéből élek és mindig valami zenével kapcsolatossal foglalkozom. Munka mániákus vagyok… ez tölti ki az egész napom, minden napom, de szeretem csinálni. Ha nem épp dallamokat írok, akkor a maradék időm show-kat nézek vagy otthon a turném menetrendjét szervezem, illusztrációkat és vázlatokat csinálok, frissítgetem a honlapjaimat, gitározom, cimbalmozom, dobolok, és néha tartok egy kevés pihenőt és relaxáló időt hogy folyamatos legyen a kreativitás.
SICK – Miért lett ez a neve a formációdnak?
Aaron – Azért választottam a Drumcorps nevet, mert szeretem a hatalmas menetelő csapatok pontosságát.
SICK – A „Grist” borítója kinek volt az ötlete és ki volt az elkövetője? Miket hallgatsz, mik vannak rád hatással és mik a kedvenceid?
A borítókat én készítem, mert ez a legkönnyebb út elkezdeni és kivitelezni a végeredményt, hogy minden illeszkedjen a zenéhez. Ezt használom minden időmben, ahogyan a Web és grafikai tervezést néhány évvel ezelőtt, tehát ez az a valami, amit tenni tudok… Mindig új művészek után nézek habár – ha bárki ezeken kívül olvassa ezt, megérti a zenét, és szeretne valamit tenni a jövő művészetének szabadulásáért, küldje át a portfolióját! Szeretnék találni valakit, akinek kibaszott félelmetes/észbontó és ízletes vizuális művészi gyakorlottsága legyen, átvéve ezzel a grafikai elemeket, hogyha ők el és fel tudják fogni a rezgést; csak rajta. Extra válogatós vagyok habár igaz most az, hogy ez a legjobb és legjobb, amit magadért tehetsz mielőtt ez a csodálatos ember érted jön.
A zenét mindenhol hallgatom. A metal/hardcore-ban az abszolút kedvenc a Converge, Cave In, Isis, Botch.. Tetszik a dallamos rock/punk anyag, mint Hot Water Music, Quicksand/Rival Schools etc ők a tehetségükért csodálatosan gördülékeny, összefonódott dalokat készítenek az egyszerű akkordokon kívül. Sok környezői/körülvevő zenét hallgatok, Brian Eno, Harold Budd. Dead Can Dance az egyik az én abszolút kedvenceim közül. William Orbit, Aarktica, Ulrich Schnauss… Ragga Jungle, The new bunch of dark, Drum & Bass mint a Noisia, és amiben valójában benne vagyok, az a Dubstep producerek, mint Digital Mystikz, Search & Destroy, Elemental, minden a Skull Disco anyagból, Joe Nice's DJ mixes… Szeretem a nagy jazz együtteseket, de nem hallgatom őket annyit mint amennyit kellene. Minden, amit meghallgatok befolyásol engem vagy ilyen vagy olyan úton.
SICK – Milyen formációkban voltál eddig benne, és hogy tanultál meg zenélni, mások tanítottak vagy magadtól, saját szórakoztatásodra kezdted el a Drumcorps-ot?
Aaron – Az erős pergésű dobot 9 évesen kezdtem el az iskolai koncert zenekarral. 16 évesen játszottam dobon és basszus gitáron, az iskolai koncerteken, jazz és menetzenekarokban, valamint játszottam dob és hardcore zenekarokban az iskolán kívül. Az egyik barátom rendezte minden évben a hardcore előadásokat a helyi gimnáziumban. Neki volt egy könyve, amiben nevetségesen felsorakoztat 10 bandát az ő bandájával az élen. Az én munkám leginkább mozgásba hozó dobokból és amps-ből áll, az emelvény felállítása, és a kézpecsételés az ajtóknál. Néhány kedvenc együttes az ottani fellépőkből: Cave In, Shadows Fall, Overcast, Driven.
Az elektronikus zenét én is 16 évesen kezdtem "csinálni", és az iskolai szünetek alatt beosontam a MIDI laborba hogy zenét írjak egy Mac classic/Yamaha DX 7-en. Képes voltam írni négy dallamot, ami egy módszer vége az éves kurzusnak, 20 perc munkával naponta.
18 évesen New York City-be mentem és a zenei hajlamom legerősebben tört rám. Minden fajta zenén átestem, de különleges figyelmet helyeztem az Ambient és Junglere, és a Drum & Bass-re. Vettem egy lemezjátszót, elkezdtem megvásárolni a felvételeket, és elkezdtem rendszeresen DJ-ni.
Több év ezekből vicces volt, de valami hiányzott. A névtelen underground Dj alak jó magában és magától, de én még többet akartam ebből a nyers energiából és lelkesedésből azokra a hardcore bulikra. A Drumcorps-ot 2004-ben kezdtem, ami egy válasz és egy kísérlet volt, hogy lássam megtudom e csinálni.
SICK – Hol van a legtöbb rajongótok, és kinek szerettek a legjobban játszani? Van valami projekt kilátásban akármilyen stádiumban?
Aaron – Gondolom sok rajongóm van Európában és Japánban, alapul véve, ahol eddig a legtöbb helyfoglalás volt. Bristol, Brussels és Tokyo a kedvenc helyeim a játszásra, őrült tömegekkel. Más projektek? Dolgozom egy dallamos albumon amit 2006 végén hozunk forgalomba az Ad Noiseam-on, és az új Drumpcorps-dallamokon pedig mindig.
SICK – Számomra a zenéd, keveréke az olyan bandáknak, mint Atari Teenage Riot illetve Straping Young Lad, ehhez adjuk egy adag d&b-t, mondjuk Bad Company és ezt még rázzuk fel nyers és brutális zajokkal. Bár én zeneibbnek és élvezhetőbbnek érzem a zenéd, mint az Atariékat.
És itt a kérdésem lényege: kikhez szól a zenéd? Milyen stílusú emberhez? (azon kívül, hogy nyitott sok minden iránt, haha).
Aaron – A zenét nem valakinek formálom, hanem magamnak. Ez egy személyes dolog… de a tapasztalataim, amíg felnőttem és éltem a legcsekélyebb mértékben sem szokatlanok. Amikor utazok folyamatosan találkozom emberekkel a föld minden részéről, akik olyanok, mint én, keresztülmennek hasonló féle utakon. Ahogyan hosszan megtartom a zenét őszintén és igaznak, aki ember csatlakozni fog.
SICK – A koncertjeid mindig olyanok, mint a videókon látottakon? Milyen lesz megérzésed szerint a december 23-ai koncerted Magyarországon, a Süss fel napban? (majd kiderül, én ott leszek)
Aaron – A koncertek a tavalyi évben teljesen elmebetegen kezdődtek! Az emberek otthonossá vállnak azokkal a dallamokkal, amiket otthon hallanak; szóval ők végig tudják követni és még jobban közrejátszanak, tovább énekelnek, becsapva minden utasítást…általában a partin.
December 23-én Süss fel Nap-ban leszünk egy Aaron Spectre bandával ugyan nagyobb hangsúlyt fektetünk a jungle és breakcorerra és az eléggé táncolós mint a teljes "mosh" Drumcorps anyagra. Noha képes leszek eljátszani egy dallamot vagy kettőt…
SICK – Üzensz valamit a Nuskull olvasóinak?
Aaron – Köszönöm a meghallgatást, légy nyitott és csatlakozz!
Köszönöm a lehetőséget, még sok őrjöngést, kemény és tört ritmust, dallamokat, melyek ott basszák szájba az óvatlan hallgatót, ahol nem is várná. Egyszóval, minden jót és még sok sikert!
