Counterparts interjú Brendan Murphy énekessel

A múlt héten indult útjára a turné, milyenek az eddigi tapasztalataitok?

Minden nagyszerű, egyértelműen ez a legnagyobb volumenű turné a számunkra, amin eddig valaha is részt vettünk, egy csomó ember ott van minden este a koncerteken. Persze az emberek 80%-nak fogalma sincs róla, hogy kik vagyunk, de a koncert végén mindig úgy tűnik, hogy egyáltalán nem utálták, amit láttak/hallottak, szóval tényleg nem túlzás azt állítani, hogy nagyon jól megy a turné.

Tavaly ősszel a Climates, idén év elején pedig a Landscapes társaságában volt egy-egy körötök Európában, milyen érzés az öreg kontinensen turnézni?

A koncertek félelmetesen jók, és a srácok is mind óriásiak, akik lejönnek a bulikra, sokkal jobban bánnak veled itt az emberek, mint mondjuk Észak-Amerikában. Amit viszont nem szeretek, az a telefon hiánya, hogy nem tudok a családommal, a barátaimmal beszélni. Valamint hiányoznak az igazi gusztustalan, szemét amerikai kaják is, mint például a Buffalo Wild Wings, haha. De mindezt félre, természetesen óriási élmény Európában koncertezni.

Ez az első alkalom, hogy Budapesten játszotok, volt esetleg lehetőségetek szétnézni a városban?

Nem, sajnos nem, mivel annyival nem értünk ide előbb, hogy erre időt szakítsunk, de amit a buszból láttunk, az igazán szép volt. Különböző dolgokat hallottam egyébként Budapestről korábban, valaki azt mondta, hogy nagyszerű, más pedig azt, hogy vannak ijesztő részei is, de abból amit én láttam, nekem nagyon tetszik. Talán majd holnap, ha időben sikerül felkelnünk, megyünk egy kört, benézünk egy-két lemezboltba, ilyesmi.

Általában mennyire szerettek turistáskodni?

Szeretünk felfedezni minden egyes várost, ahol játszunk, a többnyire sikerül is időt szorítani legalább egy kis sétára, de sokszor ez sajnos nem jön össze, főleg amikor egy hosszú út után későn érkezel meg az adott klubba fáradtan és 20 perced van bepakolni mindent. De a lehetőségekhez képest mindig igyekszünk időt szakítani, hogy egy kicsit átváltozzunk turistává.

Pont ma olvastam a Close Your Eyes facebook oldalán, hogy meglepetésszerűen felbukkantatok tegnap az egyik németországi koncertjükön. Ezt hogy sikerült összehozni, jó barátok vagytok? Mi a véleményed Sam Robinsonról, az új énekesről?

Igen, jóban vagyunk a srácokkal, turnéztunk már együtt párszor korábban. Még nem hallottam semmit az új lemezükből, de az alapján, amit élőben láttam/hallottam, nekem nagyon tetszik, nagyon jó hangja van. Én még a Blessed By a Broken Heartból ismerem egyébként őt, és mivel egy montreali bandáról van szó, annak idején szinte majdnem minden héten láttuk őket élőben. De visszatérve a koncertjükre, mi pont Nürnberben játszottunk két napja és volt egy üres napunk utána, átvettünk egy adag merch pakkot egy belga cégtől, akik a Close Your Eyes-nak is hoztak cuccokat és ők mondták, hogy lesz ez a buli, úgyhogy vétek lett volna kihagyni. Persze jól meglepődtek, amikor egyszer csak besétáltunk a klubba, haha. Ez mindig nagyszerű dolog, régi ismerősökkel, barátokkal találkozni a világ különböző pontjain. Néhány nappal korábban például ugyanazon a napon játszottunk Berlinben, amikor a Landscapes, In Hearts Wake, Amity Affliction hármasa is, akikkel szintén turnéztunk együtt már, mi pedig csak sétáltunk az utcán és egyszer csak belefutottunk a buszukba, majd ahogy megláttuk egymást egyből nagy örömujjongás közepette ölelgettük egymást, mint a gyerekek.

A legújabb lemezetek 3 hónapja jelent meg, milyenek az eddigi visszajelzések?

A visszajelzések nagyon jók, nem igazán találkoztam olyan véleménnyel, hogy valaki utálja. Az igazat megvallva jobbak a reakciók, mint amire mi magunk is számítottunk, úgyhogy nem igazán van okunk panaszra.

Hogyan jellemeznéd egy-egy szóval az eddigi Counterparts anyagokat?

Fúúú… egy szó a Prophets-ra… Steril. Azt hiszem ez helytálló, hiszen igazán tökéletesen szól a lemez. A split cd az Exalttal közösen egy határozottan király kiadvány volt, két igazán király dallal. The Current Will Carry Us, egy szóval… ez nehéz. OK, ez is jól jellemzi, mivel az igazat megvallva, az a lemez lehetett volna sokkal jobb is, úgyhogy maradjunk az OK-nál. Az új albumot pedig úgy tudnám a legjobban jellemezni egyetlen szóval, hogy Counterparts. Ez a lemez tökéletesen képviseli mindazt, ami ez a zenekar. Szóval STERIL, KIRÁLY, OK, COUNTERPARTS. (nevet)

A dalszövegek mindig is nagyon fontos szerepet játszottak a zenekar életében a kezdetektől fogva. Honnan jönnek ezek a rendkívül erős érzelmek, gondolatok?

Eleinte leginkább arról szóltak, de igazság szerint a mai napig ugyanúgy az alapját képezi a dalszövegeknek az a mindennapi küzdelem, hogy életben vagyunk ezen a világon, a küzdelem azzal a furcsa érzéssel, hogy nem tartozol ide és nem igazán akarsz közösséget vállalni az emberiséggel. Azt hiszem, a mizantrópiával lehetne a legegyszerűbben definiálni ezt az egészet. A dalok többsége személyes élményeken alapul, olyan dolgokon, amiken keresztül mentem, olyan szarságok amikkel együtt keltem és együtt feküdtem minden egyes nap. Ez elég lehangoló dolog, de egy csomó ember tud ezekkel a dolgokkal azonosulni, és sokan jobban érzik magukat, hogy tudják, nincsenek ezekkel a dolgokkal, gondokkal egyedül. És ez az ami a legjobb dolog ebben a zenekarban számomra. Van egy csomó depressziós ember, akik gyűlölik az életüket, és azt mondják egyedül vannak, de ez egy hülyeség, mindenkinek vannak szar napjai, mindenkinek lehetnek rosszabb periódusai, senki sincs egyedül ezzel! Nem tudom mi a pontos statisztika, én nem vagyok doktor, de azt hiszem az emberek nagy része hasonlóképpen érez mint én, és tudja, hogy nincs egyedül, hogy van remény.

Van kedvenc dalszövegírod?

Jacob Bannon a Convergeből egyszerűen fantasztikus, amiket ír, de Billy Corgant is nagyon szeretem a Smashing Pumpkinsból, nagy hatással van rám ő is. Nagy csodálója vagyok a munkáiknak, amilyen szövegeket írnak, illetve a metaforák, amiket használnak, én sajnos nem vagyok túl jó ezekben.

Melyik a legérzelmesebb dal számodra az új lemezen?

Azt hiszem a Ghost című dal eléggé… nos… (sóhaj) egy szívás az egész… A nagyapám alzheimeres, és ha bármikor átmegyek meglátogatni, sosem tudhatom, hogy mi fog történni. Van, hogy minden normális és megkérdezi mi a helyzet a bandával, hogy megy a turné, ilyesmi. Ilyenkor minden rendben, azt az embert látom, akit egész életemben ismertem. Aztán a következő nap azt sem tudja, hogy van zenekarom és megkérdezi, mikor végzek a sulival. Ilyenkor nagyon nehéz elmagyarázni, hogy már 4-5 éve nem járok iskolába és a zenélés tölti ki az egész életemet. Amúgy meg persze tudja, hogy zenélek, van egy Counterparts pólója, amit hordani is szokott. Szörnyen nehéz dolog az egész, amikor elkezdesz beszélni olyan emberekről és dolgokról, amikről fogalma sincsen, még a saját családjából sem… Ez, ez a legnehezebb az egészben. Látom, ahogy az édesanyám és a nagymamám megküzdenek az egésszel, azzal, ahogy elveszítenek, mentálisan elveszítenek valakit, akit szeretnek, egy apát, egy férjet, én pedig a nagyapámat. Ezzel nagyon nehéz megbirkozni… Ez volt az első alkalom, hogy megnyíltam és beszéltem erről valakinek nyilvánosan… Egyértelműen ez a legérzelmesebb dal a számomra… és nagyon nehéz erről az egészről beszélnem. A nagyapám szép lassan elveszíti az összes emlékét, amije valaha is volt, ez egyszerűen borzasztó, és mindenkivel együtt érzek, akinek ezt ugyanígy meg kell élnie a családjában. Ez egy különösen nehéz szituáció.

Még a szövegeknél maradva egy picit, ugye közismert tény a vallásos dolgokhoz való hozzáállásod, ami ugye több dalban is elég konkrétan kinyilvánításra került már. Okozott ez valaha is gondot, amikor olyan bandákkal játszottatok együtt, mint például most az August Burns Red, akik viszont közismerten egy a zenéjüket is erősen átható keresztény zenekar?

Nem, nem, dehogyis! Persze vannak olyan dalaink, mint a John Locke, a Thank God, vagy a Cursed az új lemezről, de azt semmiképp sem szeretném, ha az embereknek ez úgy jönne le, hogy a Counterpartsék gyűlölik a vallást, gyűlik a kereszténységet, mert nem erről van szó. Ott van például a Cursed, ami azokról a vallásos emberekről szól, akik egész egyszerűen nem hajlandóak felébredni, kinyitni a szemüket, hogy elfogadják azt, ami valójában történik és lássák például a homofóbiát, ami a vallás részévé vált. Ugyanakkor rengeteg keresztény barátunk is van, például a mostani turné két másik bandája, nagyon jó srácok, a legkedvesebb emberek, akikkel valaha találkoztam egész életemben, és ők nem megjátszásból keresztények, hanem tényleg ebben élik mindennapjaikat, és örömmel nevezem őket a barátaimnak. Vagy ott a Close Your Eyes is, de még egy csomó bandát tudnék mondani, akik például nagy hatással voltak ránk. Nekünk semmi problémánk velük, és reméljük összességében az emberek is úgy vannak velünk, hogy „Ok, ők ezekben a dolgokban hisznek, én valami másban, de ettől függetlenül még jól ki tudunk jönni egymással.” És ez tök jó. Csomószor odajönnek hozzám emberek, hogy „Én egy keresztény ember vagyok, nem érdekel mit mondasz a dalszövegekben, elfogadom. Egy félelmetesen jó zenekar vagytok!” Ezt nagyon nagyra becsülöm, mivel abban is biztos vagyok, hogy sokan vannak, akik belehallgatnak egy-egy dalunkba, majd soha többet nem fog meghallgatni minket az illető, mert hisz Istenben. Mi szeretünk mindenkit mindentől függetlenül, és reméljük, hogy ez visszafelé is működhet. Én elég nyitott vagyok, ha valaki megkérdezi, hogy hiszek-e Istenben, megmondom az igazat, de ettől függetlenül még tisztelettel lehetünk egymás iránt és simán elmehetünk együtt kajálni egyet és lehetünk még haverok. Persze mindig lesznek emberek, akik mondjuk pont emiatt jobban szeretnek minket, ahogy olyanok is, akik inkább kevésbé. Remélem, hogy egy nap búcsút inthetünk majd az emberi butaságnak és tudatlanságnak.

Általában mivel ütitek el az időt egy iszonyatosan hosszú és fárasztó út alatt?

Ah… haha, hát hogy ha igazán hosszú útról van szó, akkor megpróbálok aludni, de persze zenét is szoktunk mindig hallgatni. Rajta van az iPodomon a Simpson család 3-10. évadja, ezek a legjobbak, bármelyik epizódot imádom újranézni. Aztán minden turné előtt ki szoktam posztolni és tanácsot kérek, hogy ki milyen filmet ajánl mostanában. Persze van jó pár ember, akiknek igazán adok a véleményére és tudom, hogy nem fogok csalódni, ha megfogadom a tanácsát. De sokszor van, hogy semmi sem ment meg egy igazán hosszú úton, csak ott ülsz a buszban és alig várod, hogy megérkezzél végre.

Terveztek még esetleg egy újabb videóklippet is forgatni az új albumhoz?

Ó igen, már el is kezdtünk beszélni róla többiekkel. Én mindenképpen Max Moore-ral szeretnék újra együtt dolgozni, a jelenlegi felhozatalból nekem az ő munkái tetszenek a legjobban, illetve legutóbb is vele dolgoztunk a Witness klipjén.

És azt tudjátok már, hogy melyik dal kerül majd megfilmesítésre?

Nem, ez a legnehezebb része a dolognak. Nem igazán maradt túl sok pénzünk abból, ami a klipekre volt szánva, mivel a többsége elment az első videóra, úgyhogy minden bizonnyal valamelyest visszafogottabb lesz az új. Őszintén szólva tényleg nem tudom melyik dalhoz fogjuk forgatni, persze adná magát a Compass vagy az Outlier, de igazából én tökre csinálnék klippet egy olyan számhoz is, ami annyira nem egyértelmű választás, mint mondjuk a Slave, vagy bármelyik punkosabb tétel.

Milyen terveitek vannak még az elkövetkezendőkben?

A mostani turné befejeztével hazamegyünk egy hétre, majd újabb túra indul Kanadában a Terror, a Power Trip és a Code Orange Kids oldalán, a végén lesz pár amcsi buli is. Aztán ismét lesz egy kis időnk otthon nyugiban, majd novemberben újra útnak indulunk a Chunk! No, Captain Chunk!-kal az USA-ban. A decembert és a januárt minden bizonnyal otthon fogjuk tölteni, hogy aztán februárban visszatérjünk Európába! Egyelőre nem mondhatom el, hogy kivel fogunk jönni, de az biztos, hogy egy baromi jó turné lesz! Aki szereti a dallamos hardcore zenéket, az egész biztosan nem fog csalódni a felhozatalban. Persze van még egy csomó tervünk, ötletünk, de még semmi biztos, úgyhogy nem akarok feleslegesen megígérni semmit se.

Hogy ha megváltoztathatnál valamit a világon, akkor mi lenne az?

Ó ember… nem tudom. Tudom, azt lenne helyes most mondanom, hogy eltörölném ezt a sok szörnyűséget és egy nagyszerű, csodás hellyé változtatnám a világot, amiben élünk… De! Nem tudom, valójában mit tennék, lehet hogy én lennék az önző srác, aki visszamenne az időben és megjátszaná a nyerő lottószámokat, nem tudom. Ez egy nehéz kérdés. Nem akarom, hogy az emberek seggfejnek tartsanak, szóval azt hiszem, hogy ha egyszer megtalálna valaki ezzel a lehetőséggel, akkor egész egyszerűen nem kérnék belőle, nem vállalnám a felelősséget, csak megfordulnék és elfutnék, haha. Úgyhogy maradjunk inkább annyiban, hogy fogalmam sincs. (nevet)

Köszönet a lehetőségért Horváth Máténak!