Converge interjú Nate Newtonnal

Soha az életben nem vártam annyira interjút, mint a vasárnap esedékes Converge beszélgetést, azonban Nelzonnal egy pontnál fennakadtunk: előzetes információink, valamint a korábban olvasott interjúk alapján a zenekar nagyrésze antiszociális hozzáállást mutatott a beszélgetések során, így kicsit mi is féltünk, ám a basszer Nate minden előzetes elképzelésünket felülmúlta, pozitív értelemben. Hozzávetőleg negyven percet beszéltünk vele, a tényleges interjú 23 perc alatt készült el, de előtte és utána is volt témánk bőven, és kézségesen hagyta, hogy Nelzonnal módszeresen kikérdezzük mindenről, ami Converge-dzsel kapcsolatos, és ami mögötte van.

Bambi: Szia! Az első kérdésünkkel talán már lényegre is törnénk; a No Heroes sokban eltér az eddigi lemezeitektől, mind a szövegvilág, mind az agresszívebb zeneiség miatt. Ez tudatos lépés volt, vagy belső indíttatás eredménye lett a végkifejlett?

Számunkra a No Heroes az eddigi legpozitívabb lemezünk. A dalszövegek most nem a múltat boncolgatják, hanem igenis mernek előre tekinteni, s bár nem én írtam a szövegeket, mégis mind képesek vagyunk azonosulni ezzel, valamint a zenei oldalával egyaránt. A lemez központi témája az, hogy hányféleképp találhat magára az ember, valamint hogy ez hogyan tükröződik a külvilág számára. Hiszen mindenki másként észleli az apróbb jeleket, de ez a sokoldalúságra való törekvés egyfajta optimistább hangvételt eredményezett. Nem volt tudatos lépés az album, csak jött magától. Most egy ilyen lemezre volt szükségünk. Sok gondolat indult bennünk útjára azáltal, hogy vajon kit tekinthet ma egy ember hősnek…? Ez a kérdés több válaszra érdemes, annak függvényében, hogy kitől kérdezik. Mi elsőre a művészetek felől közelítettük meg a problémakört, átfutottuk a közismert festők, zenészek életműveit, hogy levonhassuk a konzekvenciát; mivel érdemelték ki a tömeg elismerését. A válasz természetesen az, hogy mertek gondolkodni, és ezt közölni szintén.

Bambi: És szerinted a közönség szemében a Converge is egy hős?

Nem tudom, de mi pont az ellentétét gondoljuk: mi csak egyszerű srácok vagyunk, akik szeretnek együtt zenélni. Az igazi hősök nincsenek a középpontban, szerintem sokkal több elismerést érdemelne egy többgyermekes családanya, aki összetartja a családját, mint egy olyan katona, aki abban leli kedvét, hogy rabokat kínoz. Az én szememben az apám egy hős. Tűzoltóként dolgozik, nap mint nap életeket ment. Én nem vagyok hős, csak egy srác vagyok, aki örömből zenél; az csak a szerencsének tudható be, hogy az emberek is szeretik, amit csinálunk.

Nelzon: Említetted a hősnek tekintendő zenészeket. Kik voltak rád úgy hatással zeneileg, hogy emberileg is felnézel rájuk?

Ami elsőnek eszembejut, az a The Melvins. Ők mutatták meg elsőként a világnak, hogyan lehet egy underground banda hiteles, és megbecsült. Aztán még Henry Rollins (szerk.: Black Flag – BHC.), Glenn Danzig… de több olyan bálványomat sorolhatnám fel, akik igazán kiskorom óta hatottak arra, ami most vagyok. Azon előadókat szerettem már fiatalkoromban is igazán, akik tényleg őszintén zenéltek, és nem érdekelték őket a körülöttük levő körforgás, csak akkor adtak ki valamit a kezük közül, ha az maximálisan őket jellemezte. Erre a legjobb példa Henry Rollins.

Bambi: És voltak olyan írók, akik befolyásolták a gondolatvilágod, és a jellemfejlődésed?

Howard Zinnre azért nézek fel kiskorom óta, mert már akkor is imádtam a történelmi témájú könyveket, és Howard nagyon sokat tett hozzá ahhoz, hogy az emberek minél részletesebben megismerhessék Amerika történelmét. Fountain, Lester Banks… Többek között ilyen írókat tudnék felsorolni, de nagyon szeretem még… – erre a háttérből a hűtőt nyitogató Ben Koller, a Converge dobosa beordítja: Peter North, amin Nelzon és Nate is nevetni kezd (szerk.: Peter North mint kiderült, egy híres pornószínész – BHC) – seggfej, hehe! Aztán… most összezavartál, cseszd meg! Hehe! Szóval sok írót szeretek, különösen a történelmi, vagy a klasszikus angol romantika korából.

Nelzon: Arra lennék kíváncsi, hogyan születik meg egy Converge dal?

Az esetek nagy részében a próbateremben valaki csak játszik egy futamot, éppen amit improvizál, és ha nagyon jó, valaki úgyis rászól, hogy „Hé! Ez mi volt, játszd újra!”. Ezt követően elkezdjük a téma köré megírni a dalt. Van több olyan téma, amit csak elteszünk, de félbehagyunk, és egyszer folytatjuk; például a You Fail Me című dalunk jellegzetes gitártémája már jóval a Jane Doe felvétele előtt megszületett, de már a Heartless is a két album között íródott, csak még nem voltak teljes köntösükben, de az idő eldöntötte a sorsukat… vagy többnyire Kurt, hehe! Ő gyűjti leginkább az ilyen témákat, és egyszer csak felhozza, hogy „Mi lenne, ha ezzel kezdenénk valamit?”, és akkor folytatjuk azt, amit akár évekkel korábban kezdtünk el. De van, amikor csak Ben úgy püföl egy-egy témát, hogy az megragad bennünk, és alapjáraton a dobra alapozunk egy leendő szerzeményt.

Bambi: És a próbateremben demokrácia van, vagy valaki diktátor módjára dirigál, és mondja hogy mi hogyan legyen?

A mi próbáink demokratikusak, mindenki beletesz valamit, és nincs irányítás, de mindenkinek kell, hogy legyen saját véleménye. Sok zenekar nem meri ezt megreszkírozni, mert biztosabbnak érzik, ha egy karakteresebb tag viszi a hátán a produkciót, de nálunk mivel mindannyian egyenrangúak vagyunk, így nem kérdéses, hogy mind egyformán folyunk bele a dalszerzésbe. Mondjuk a zenekarban én vagyok ilyen téren a legcsöndesebb típus, mindenre rábólintok, csak pörögjenek az események… Ez a mai napig nem tolerálják Jacobék, hehe!

Bambi: A Converge mellett mennyire marad időd akár egy kis kikapcsolódásra, akár a Doomriders nevű projektedre?

Doomridersékkel tavaly játszottunk is nálatok, most minden szabadidőmet arra fordítom, hogy hozzátegyem az ötleteimet a soron következő Doomriders albumhoz. De ezeket is háttérbe szorítom, mert első a családom, amikor csak lehet, a feleségemmel vagyok, és ezek mellett szeretek gördeszkázni, szörfölni…

Bambi: És már körvonalazódni látszik, hogy mit várhatunk az új Doomriders albumtól?

Még nem tudok tényekkel szolgálni, hiszen az írási folyamat közepében vagyunk, de az biztos, hogy az első album ösvényén haladunk tovább. Zúzós lesz, ez minden amit biztosan elárulhatok, hehe! Reményeim szerint az új album turnéján újra eljöhetünk hozzátok is, a tavalyi turné legenergikusabb bulijait, itt nyomtuk Kelet-Európában. Budapest, Varsó és Prága kész őrület volt, minden buli nagyon jól sült el. Szeretem az európai közönséget, mert sokkal jobban megőrülnek a zenéért, mint az amerikaiak; tudod, nálunk az a felfogás érvényesül, hogy „minek erőltessem meg magam, hiszen jövő héten úgyis újra láthatom őket”, míg nálatok sokkal jobban megbecsülik azt, ha egy banda koncertet ad, és ez nagyon jól esik. Mondjuk Amerika elég nagy; ahány égtáj, annyi -féle közönség, és ez tényleg így van, mindenhol máshogy reagálnak arra, ha ott koncertezel. Közép-Amerikában minden nagyobb zenekar koncertje teltházas, hiszen ritkán láthatják az ottani zenehallgatók a kedvenceiket. Északon annyiból jó játszani, hogyha egy bulira hívnak oda, azt biztos, hogy további három koncert fogja követni, mert ha az emberek egyszer kajálnak valamit, azt utána is fogják. De az ottani közönség eléggé lekezeli az érkező zenekarokat, ez érződik minden bulin. Nyugaton is többnyire ez a mentalitás érvényesül, mindenesetre Dél,- és Közép-Amerikában mindig jó érzés játszani. Ahol még emlékezetes koncertjeink vannak, az Japán; az ottani koncertlátogatók teljesen kattantak! De mindentől megőrülnek, érted?! Nagyon durva bulijaink szoktak ott lenni.

Nelzon: Ha egy napig korlátlan hatalmad lenne, mit változtatnál meg a zeneiparban?

Elsősorban a médián, és a kiadók stratégia-orientált viselkedésén változtatnék. Undorító, hogy ma már mennyire a pénz mozgatja a zenélést, és ezt első körben eltüntetném. Aztán azokat a zenekarokat rúgnám ki a nagyobb kiadóktól, akiknek nincs mondanivalójuk, hanem csak hozzák a pénzt a házhoz üres mondanivalóval, és beléjük is félelmetes összegeket nyomnak a promotőrök. Visszaállítanám, hogy a zenélés az önkifejezésről szóljon, és ne egy verseny legyen, hogy ki termel több pénzt, ki ad el több lemezt. Aki így akarna zenélni, azt nem engedném hangszerhez nyúlni. És az ilyen hamis hősök ölik meg a zeneipart.

Bambi: És ennek tükrében szerinted mennyire fontos az önkifejezés egy új zenekar számára?

Egy friss zenekarnak elsősorban szerintem a zenélés öröme miatt kell megalakulnia. Utána találni olyan zenekarokat, akik ugyanilyen indíttatással alakultak meg, és velük barátkozni, ezáltal egy olyan kapcsolat alakul ki a két banda között, ami mindkét fél számára előnyös lesz. Mindenkit tisztelek, aki ki mer állni a színpadra, és előadni a produktumait, hiszen ez bátorságra vall. Ezért él a mai napig a punk, a hardcore is; hiszen bárki el tudja játszani, de akik ma talpon vannak, azok azért elismertek, mert őszintén, és hitelesen játszanak. És ez egyben a stílus vonzereje is. Csak ezeket követhetik az olyan ötletek, mikor egy banda útkeresésre indul, hogy új dolgokat próbáljon ki: amíg nincsenek meg az alapok, addig nem is lehet elkezdeni az egyéniség felkutatását.

Nelzon: Te szoktad olvasni a lemezeitekről íródott kritikákat?

Nem érdekel, hogy milyen firkász mit gondol a lemezünkről, mert sajnos annyira rányomja a bélyegét a kiadókkal való kontaktus egy-egy így megfogant gondolatra, hogy az hiteltelenné válik, arról nem is beszélve, hogy számtalan ilyen magazin van, akár az interneten, akár nyomtatott formában. Nekem annyi elég, hogy a közeli barátaink, és akik szeretik a zenénket, elégedettek legyenek az albumainkkal, és kész. Akiket tisztelek, azoknak úgyis kikérem a véleményét.

Bambi: És gondolom, amíg egy-egy koncerten a közönség énekli az új dalokat is, addig nincs különösebb probléma, ami esetlegesen visszaköszönhet egy-egy kritika során.

Pontosan, én is így vélem. A hardcore-ban és a punkban is mindig a közönség volt egy zenekar mozgatórugója, és ez mindig így is lesz.

Nelzon: Az én utolsó kérdésem az lenne, hogy ha összeállítanád álmaid zenekarát, kivel játszanál szívesen?

Akkor elsőnek válasszunk énekest… Az Rollins lenne vagy Danzig…aztán… Ez egy rohadt nehéz kérdés… Gitáron Richie Blackmore játszana. Chuck Biscuits dobolna (szerk.: ő a klasszikus Danzig felállásban volt érdekelt – BHC.), a basszer pedig… az én lennék, hehe!

Bambi: Mint azt tudjuk, Jacob rengeteg zenekarnál vállal művészeti munkákat, gondolok itt a temérdek artworkre, valamint az egyéni pólómintákra… Emellett még vannak egyéni kiállításai is, és ha igen, ott miket állít ki?

Igen, már volt neki egy csomó, ha jól emlékszem, a legutóbbi tavaly ősszel volt. Már nem emlékszem tisztán, de csak a közeli baráti körét hívta meg, és családias volt a hangulat, mint minden kiállításán. Nem veri nagy dobra az ilyeneket, amit meg is értek, hiszen többek között olyan képek is kiállításra kerülnek, amiről a közönségnek fogalma sincs.

Bambi: A Converge nélkül is zenélnél?

Ez szinte biztos, hiszen a zenélés a személyiségem nagy részét foglalja magában. Vagy ha nem így történne, akkor szerintem én is a helyi tűzoltóságnál dolgoznék, ahogy apám is teszi. A felmenőim nagy része mind tűzoltó volt, gyanítom hogy én is lehetnék az.

Bambi: Ez a családotokban hagyomány? Ha igen, a fiad is tűzoltó lesz, vagy nem szólsz bele a terveibe?

Már generációk óta a családom generációinak férfiúi a helyi tűzoltóságnál kapnak állást, én vagyok hosszú évtizedek óta az első, aki megtöri ezt a sorrendet, és a fiamra sem fogok ráerőszakolni semmit sem. Neki kell tudnia, hogy mihez akar kezdeni az életben. Apám is elég korán szembesült azzal, hogy engem a zenélés motivál, így utamra engedett, nem kötelezett arra, hogy tűzoltó legyek. De lehet, hogy Converge nélkül fizikai munkát végeznék… Vagy beállnék egy zenekarhoz turnémenedzsernek, hehe!

Bambi: Mivel a köztudatban a Converge egy érzelemgazdag zenekarként van számon tartva, ezért azt hiszem, elkerülhetetlen a kérdésem: szerinted mi az oka annak, hogy a mai világban egy párkapcsolat már nem a holtomiglan-holtodiglan elvén alapszik, és hogy a kapcsolatok jórésze alig mutatkozik időtállónak? A rohanó életvitel lehet az oka?

Őszinte leszek, én ezt soha az életben nem tapasztaltam. A feleségemmel 9 éve élek együtt, négy éve vettem el, és így én is értetlenül állok az ilyen problémák előtt. Nem tudom, miért jó emberről-emberre ugrálni, és mindent kipróbálni mindenkivel, ez sosem vonzott, és értelmetlennek is találom a mai napig. Soha nem lennék rá képes. És nagyon boldog vagyok, hogy megtaláltam azt, akire szükségem van, ennél többet nem is kívánhatnék.

Bambi: Az én zárókérdésemben pedig kérlek áruld el, hogy melyik a kedvenc rajzfilmed, vagy gyermekkorodban mit szerettél igazán?

Imádom Tom és Jerryt. A mai mesékkel nem nagyon tudok tudok lépést tartani, többnyire egy kaptafára épül mind, és addig ütik egymást a karakterek, amíg a másikban van élet, de Tom és Jerryt, valamint az összes Hanna Barbera alkotást a mai napig szívesen megnézem.