Chimaira interjú

Jim: megy már a felvétel?
Nelzon: jah… [ekkor leejtem a diktafont] oké, akkor mégsem! [nevetünk]
Oké, kezdjük ezzel: tavaly azért mondtátok le a turnét, hogy újra összehozzátok a bandát, hogy valami újat írjatok. Sikerült valamit alkotni?
Rob: Nem, semmi konkrét nem jött, ami tudom, hogy kissé csalódás a rajongóinknak, főleg az európaiaknak. De egy hosszú turnén voltunk túl, és megint jöttek a problémák. Kétkedtünk magunkban, beszóltunk egymásnak, szóval tudtuk, hogy kell tartanunk egy szünetet, hogy újra összehangolódjunk a következő turnénk előtt – ami ugye tavaly év végén volt, vagy különben sosem sikerült volna. De mint látod, itt vagyunk!
Jim: Azért még szoktunk moziba járni… Együtt… Csak vannak problémák, tudod?
Nelzon: Persze, ez minden csapatban előfordul.
Jim: Jó sok probléma! [mutogat a fejével simlisen Robra, miközben kacsingat]
Nelzon: Rob, te vagy a problémás fazon?
Rob: Nem nem, inkább a rózsaszín koma itt mellettem [céloz Jim fején látható törülközőre]
Nelzon: Jah, már kérdezni is akartam, mi ez a rózsaszín cucc!
Jim: Épp zuhanyoztam… Hidegzuhany. Nincs meleg víz errefelé…

Nelzon: Oké, kiváncsi lennék, mit jelent nektek a metál, mint zenész, mint zenerajongó.
Jim: Na itt az én véleményem arról, hogy mit kéne a metálnak képviselnie. Amíg a srácok törődnek a hagyományokkal, az old-school cuccokkal, amiket hallgatva nőttem fel, pl. Slayer – South Of Heaven, Metallica – Master Of Puppets vagy a Megadeth – Countdown to Extinction [vigyorogva Robra sandít, aki kissé furán néz rá] Oké, az utolsó csak vicc volt! [nevetünk] De tudod, amíg a zenészek törődnek a hagyományokkal, addig a tűz nem alszik ki. De aztán egy csomó új csapat – még mi is – nem nagyon csinálnak semmi egyedit. De tudod, mi még mindig visszük a lángot, olyat alkotunk, amivel az emberek azonosulni tudnak, amíg valami súlyosat és gyorsan tudunk alkotni, amíg az srácok találnak valami újat, amit bírnak, mint mi sráckorunkban, addig minden rendben.

Nelzon: Oké, ha már a Metallikánál tartunk, lenne egy gyors kérdésem…
Jim: Na ezt még egyszer!
Nelzon: A Metallikáról akarlak kérdezni.
Jim: Jah! Mötállika! Csak nem értettem mit mondasz.
Nelzon: Bocs, szar az angolom… [nevetünk]
Jim: Nem, tök rendben van.
Nelzon: Szóval csak gyorsan, mit gondoltok az új Mötállika lemezekről.
Jim: Talán az új lemez jobb lesz, de…
Rob: … szar. Komolyan, hallottál már bárkiről is, akinek tetszett?
Nelzon: Nem nagyon, általában a srácok még mindig a Master of Puppetset tartják a legjobbnak.
Rob: Szerintem a Justice [for all] a legjobb, de ez attól függ, milyen idős vagy.

Nelzon: Rob, neked már saját signature gitárod van, egy ESP. Milyen érzés volt a saját neved látni a példaképeid mellett?
Rob: Remek, tényleg remek. Emlékszem, régen voltak a poszterek a falamon, Hetfieldről meg Hammettről, ahogy játszottak azokon a gitárokon. Akkor még nem is tudtam, mi az az ESP, de tudtam, hogy akarok egyet! Szóval sok szerencsével, sok munkával és a megfelelő embereken keresztül eljutottam, hogy elkészült a saját gitárom. Az, hogy ott van a fotóm és a gitárom az espguitars.com-on, hogy a kedvenc márkám tervezett nekem egy gitárt, az egy valóra vált álom. Azt kívánom, hogy mindenki szerezzen egyet, mert egyszerűen tökéletesek – nincs bennük egy hiba sem. Gyönyörűek, remekül szólnak és buknak rá a csajok! [nevet]
Jim: És ha felmentek a http://myspace.com/robarnold címre, tudsz majd rendelni egy gitárt! Plusz [vált marketing hangra] van egy új DVD-je, amit úgyszintén meg tudsz rendelni!
Nelzon: Bazdki Jim, most lelőtted a következő kérdésem! [nevetünk]
Rob: Az elővétel pont tegnap indult meg. Van benne jópár lecke a számírásról, riffelésről, szólózásról.
Nelzon: Csak te vagy a DVD-n, vagy valaki más is látható rajta?
Rob: Csak én ülök és osztom az észt [Jim ott rosszmájúan közberöhög] körübelül egy óráig, hogy én hogy írom a számokat. Nagyon megtisztelő, hogy már erre is felkértek.

Nelzon: Ha már a számírásnál tartunk, mi inspirál titeket, mint zenészeket? Legyen az hiphop, reggae, jazz zene.
Jim: Én a klasszikus rockot szeretem. Led Zeppelin, AC/DC, Pink Floyd, Yes… Hallgatom őket, és „bazdmeg, ezek zseniálisak!” Azok még tudtak számokat írni!
Rob: Elton John, Phil Collins… Azok a tagok igazi dalszerzők voltak.
Jim: Van a feleségednek egy dupla Rolling Stonesf/i] CD-je, amit elkértem, emlékszel? [fordul Robhoz] Egyfolytában azt hallgatom! Igazi gengszterek! A zenéjük kissé régimódi, de van benne egy olyan energia, ami hihetetlen.
Nelzon: Rob, és te?
Rob: Manapság egyre több ’80-as évekbeli popot, rockot, főleg rockot hallgatok, hogyan írták a számokat. Plusz [i]Pantera, Metallica, Slayer…
Cerbenkoc: ’80 pop? Mc Hammer?
Rob: Oh, azt imádom! [nevetünk]

Nelzon: Jim neked van egy új csapatod, nem? Egy side-projekt.
Jim: Igen, inkább nevezzük poénnak. Mármint, ez egy igazi banda, de mégsem. Mint egy újabb S.O.D., Stormtroopers of Death [most pedig Rob röhög egy jót] Olyanokkal vagyok együtt, mint David Ellefson (ex-MEGADETH), Morgan Rose (SEVENDUST)… Egy igazi valóra vált álom, hogy már a cimboráimnak mondhatok olyanokat, akiket régóta hallgatok és tisztelek.
Nelzon: Nem komoly, inkább csak valami poén jam-zenekar?
Jim: Persze, de azért lesz néhány bulink. Az egész a NAMM shown indult [ilyen amerikai zenei kiállítás], ahol együtt léptünk fel. Nem vettük komolyan… Az interjúkat sem vesszük komolyan… Szinte már hazudunk.
Nelzon: mi, most is? [nevetünk]
Jim: Nem, dehogy, az Iron Steellel… Olyanokat mondtunk, hogy felléptünk Észak-Koreában… Meg Afganisztánban játszottunk a katonáknak… Az ellenség katonáinak! [nevetünk] Az egész erről szól, csak egy poén.

Nelzon: Ha már a bandákról és a lemezekről beszélünk, mi az a 3 legfontosabb lemez, amit minden metál rajongónak hallania kell? És ne beszéljünk most a saját lemezeitekről :D
Rob: Nem tudom ember, ez mindenkinek az ízlésétől függ… Nem tudnék kiemelni három lemezt…
Jim: Én tudok! Slayer – Reign in Blood, Slayer – South of Heaven és Pantera – Cowboys from Hell. METÁLRÓL beszélek, nem mint a Metallica, hanem igazi, tökös metálról.

Nelzon: Melyik a kedvenc Chimaira számotok amit élőben nyomtok?
Rob: Nálam az Implements of Destruction.
Jim: Nekem az Empire. Egy ideje nem játszottuk már, pedig imádom azt a gonosz vibrálást, ami áthatja az egész számot. Hallanod kéne az első sorokból, hihetetlen! Nem is értem, miért nem játszuk már.

Nelzon: Melyik volt életetek legszarabb fellépése?
Rob: Nem tudom, annyi szar volt már. Nem tudnék választani egyet. Volt egy, Santa Monicában, ahol a monitorok halál rosszak voltak, semmit nem hallottam. Nem szoktam kiabálni senkivel, de az a hangtechnikus kicsapta a biztosítékot.
Jim: Néha még egy hatalmas fesztivál is szar lehet. Ott voltunk például a Download Fesztiválon, mennyi, 80000 ember előtt? És habár visszanézve nem volt rossz, de felébredtünk, zuhany és egyből a színpadra. Nem éreztem rosszul magam, csak nem voltam szellemileg felkészülve a zúzásra. Lehet csak a rutin miatt sikerült így, de szerintem sikerülhetett volna jobban is.

Nelzon: Nagy fesztiválokat szeretitek vagy a kisebb bulikat?
Jim: NAGY, baszod. Miért játszanál kis helyeken, ha játszhatsz hatalmas tömeg előtt? Ez egy valóra vált álom. Ha egyszer játszol egy ilyen helyen, érzed, hogy még több kell.
Rob: Minél nagyobb tömeg előtt játszol, annál több értelme van. Annál több embernek tetszik meg a zenéd, akik később megveszik a lemezeid, eljönnek legközelebb, stb. Aztán persze mehetsz a kis helyekre, hogy lásd, mennyi srác van ott is. De ha minden napra jutna egy Download, én ott lennék a színpadon.

Jim: Azért érdekelne, Budapest fasza hely?
Nelzon: Ja. Kissé Balkán-szagú, de ha egy ilyen banda jönne oda, mint ti, olyan buliban lenne részetek, amit sosem felejtenétek el. A gáz az, hogy sok banda megáll itt, Bécsben és nem jönnek tovább, pedig itt vagyunk a szomszédban. Hol játszatok holnap?
Jim: Asszem Olaszországban… Várj megnézem. Szlovéniában.
Nelzon: Na jah, az pont itt van mellettünk. Legközelebb gyertek hozzánk is!
Rob: Ha ennyire bereklámoztad már, legközelebb betervezzük mindenképpen.

Nelzon: Ha egy napig metál-istenek lehetnétek, és meglenne az erőtök, hogy bármit megváltoztass a zenei világban, mit tennétek?
Rob: Kitörölném a fájlmegosztást, mintha sosem létezett volna.
Nelzon: Ekkora kárt okoz nektek?
Rob: Igen, nagyot.
Jim: Én beprogramoznék fél millió embert, hogy vegye meg a lemezünket. [nevetünk]
Rob: Legyen egy millió!
Nelzon: De elaprózzátok, legyen akkor négymillió!
Rob: Simán, tíz millióig meg sem állunk! [nevetünk]
Cerbenkoc: De szerintem mi sem jöttünk volna ide hozzátok, ha a fájlmegosztás nem létezne.
Rob: Tudod én mit gondolok? Ha a letöltés nem létezne, sokkal több ember lenne a bulijainkon. Nem vagyok ellene, én is letöltök, nekem is van iPodom. De a bandák nem lehetnek olyan nagyok, mint a Pantera idejében. Régen maximum lemásoltad egy-két havernak, vagy jobb esetben összeültetek zenét hallgatni, közben a bookleteket bújták és elhatározták, hogy elmennek bulizni. Ma fogják egy banda teljes diszkográfiáját, és felteszik a netre, a srácok meg nem élik át a zenét úgy, mint régen. A banda meg szenved, meg nem tudnak eladni lemezeket. Nem azt mondom, hogy hülyék a srácok, amiért letöltik a lemezeket, csak ha metál isten lennék, én ezt tenném.

Nelzon: Mit csináltok, amikor nem vagytok a színpadon? Mik a hobbijaitok? Jim, tudom hogy te egy játék-mániás vagy!
Rob: Én is sokat játszok, de anyám nem nézi jó szemmel. [nevetünk]
Jim: Épp most kezdtem bele egy projektbe, hogy több zenészt tudok menedzselni és ez elviszi minden időmet. Szeretnék segíteni a barátaimnak, hogy könnyebben elérjék a céljaikat, ami nem egyszerű, ha több banda is van a projektben. Így nem sok időm van játszani, csak ha késő estig fent maradok… Mellesleg hamarosan őt is felbérelem! [mutat Rob-ra]
Nelzon: Komolyan? Mit fogsz csinálni?
Rob: Számokat írok a zenekaroknak, ha megkérnek rá.
Nelzon: Most csak viccelsz.
Jim: Nem, komolyan! Az én elméletem: fogok egy csapatot, leszerződtetem és ezzel a mi bandánkat futtatjuk. A mi zenészeinknek fizetnek, hogy elintézzenek nekik cuccokat. Persze ez nem a projekt célja, de a zenekaré. Például Rob számokat ír, Mark vokálozik vagy itt van Chris, aki webdesigner. Őt is be akarom szervezni, hogy ő is keressen lóvét azzal, hogy a bandáknak dolgozik. Tudod, ahonnan Clevelandból jövünk, rengeteg kihasználatlan tehetség van. Szeretném bebiztosítani a kis városunk jövőjét a világban. Bárhol játszunk, a szülővárosunknak fontos szerepe van a szívünkben, ezért szeretnénk tenni valamit érte. Nagyjából mi vagyunk az egyetlen csapat, akiknek sikerült kitörni onnan, ezért jó lenne kissé belobbantani az eseményeket – akár úgy, hogy egy fél világ választ el onnan.

Nelzon: Ez egy jó terv, sok sikert hozzá! Amúgy kissé személyesebbé véve a dolgot, amikor elkezdtetek gitározni, sejtettétek, hogy egyszer idáig juttok?
Jim: Nem, reméltem, álmodtam róla, de nem hittem, hogy valóra válik. Az elején még csak néhány tucat embert érdekelsz. Persze, kurvajó, de nem ez a vágyad. Aztán jön néhány headline turné és minden elkezd pörögni.

Cerbenkoc: Mikor volt az a pillanat, amikor sejtetted, hogy ennyire komoly banda lesz belőletek?
Jim: Őszintén? Az első bulin, amikor a srácok nekiálltak énekelni a számokat. Az elején persze van néhány haver, aki ugyan ezt teszi, mert vágja a lemezeidet, de ez inkább haveri jótékonyság. Aztán jönnek az ismeretlen fazonok, akik ugyan ezt teszik és akkor érzed, hogy valami történik. Ez ebben a csapatban volt először velem. Beléptem a bandába, és az első bulinkon, amikor a This Present Darkness egyik számában játszottam az egyik basszusrészt, és láttam, hogy a srácok üvöltik a dalokat. Kétségeim voltak, mert az első zenekarom hamarabb szerződött le, mint mi és nem tudtam, hogy jól döntöttem-e. De amikor ott álltam háromszáz ember előtt, aki imádja a dalokat, tudtam, hogy jó helyen vagyok.

Nelzon: Van még bármi cél, amit el akartok érni ezek után?
Rob: Persze, még sikeresebbé válni. Nem tudom, mik azok az apró dolgok, amiket ehhez el kell érnem, de tudom, hogy ez a végső célom.
Jim: Nekem az, hogy a következő lemezünk legyen a legfaszább és hogy az újonnan indított cégemből tudjak megélni. Ha a kettőt tudom egymás mellett futtatni, elérek mindent, amit csak akarok!

Nelzon: Oké, azt hiszem ennyi az egész, köszönöm szépen az időtöket és sok sikert kívánok a továbbiakhoz!
Jim: Mi köszönjük és Budapest, készüljetek, mert hamarosan találkozunk!

Reméljük a srácoknak legalább ez a céljuk sikerül, nem szívesen másznék ki újra Bécsbe, hogy megint megdorgáljuk őket!

Az interjú nem jöhetett volna létre Szaniszló Hajnalka (HammerWorld) segítsége nélkül, kinek ezúton is köszönöm a segítségét! A helyszínen készült többi fotóhoz kattints ide!